Név: Harry James Potter
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: 17 éves
Külső leírás: A legelső, ami egy normális, nem Harry Potter fanatikus embernek föltűnik, az a hatalmas, smaragdként csillogó zöld szempárja. Ha valaki viszont fanatikus, akkor ugye a homlokát kettészelő villám alakú sebhely, ami Voldemort legyőzése után sem tűnt el a homlokáról. Fekete, kezelhetetlen haja nagyjából mindenfelé meredezik, nem sokat szokott vele törődni, ha valamit kezd vele, akkor is csak azt, hogy a fufruját a homlokába simítja. Külsejével nem igazán foglalkozik, főleg, mert külsejével szemben eléggé nagy önbizalomhiánya van, szóval nem nagyon tudja elképzelni, hogy bármi is jól állna neki. Meg különben is, sokkal jobban szeret elrejtőzni óriási, kerek szemüvege, és bő ruhái mögé. Úgy véli, hogy így kevésbé tűnik föl alacsony termete, ami nem igaz, mert így olyan, mintha mindjárt eltűnne a ruhái alatt, míg ha valami testhez állóbb ruhát viselne, legalább azok kiemelnék izmait. De hát, mint mondtam, szegényke eléggé önbizalom hiányos, amiben a rajongói sem segítenek, csak még jobban rontanak önkép-zavarain. Hát igen, a gyerekkori éhezés, a kis helyre bezárva levés, és a rajongók idióta agyszüleményei csodákat tudnak tenni, nem igaz?
Jellem: Makacs, önfejű, és hőskomplexusa bárki épeszű embert, akiben megvan az alapvető élet-ösztön legalább fele, őrületbe tud kergetni. A baj folyton megtalálja, ha meg nem, akkor önmaga sodorja magát bajba valaki más megmentése miatt. Még szerencse, hogy ereje Dumbledoréhoz és Voldemortéhoz mérhető – de mivel már mind a ketten halottak, egyedi –, mert különben már rég földobta volna a talpát. Vagy nem, mert hihetetlen módon a szerencse minden egyes kalandja során mellé szegődik. Ha csak a gyilkos átkot vesszük, minimum kétszer már meg kellett volna halnia (a többi halálnemet nem is említve), és mégis, ha nem is virul, de legalább határozottan él. Másokat mindig maga elé helyez, rendkívül önfeláldozó és empatikus, és ha arról van szó, hogy megmentsen másokat, akkor rá bárki bármikor számíthat, csak ölni ne kelljen. Voldemortot megölte, mert ha nem tette volna, még többen szenvedtek volna amiatt az őrült miatt, ám utána perceken keresztül hányt, és ha belegondol, hogy elvette egy embernek nem nagyon mondható, ám igenis élő valaminek az életét, rátör a hányinger. Mondjuk úgy, hogy a gyilkossággal nagyon nincsen kiegyezve. A gyilkosságon kívül viszont bármit megtenne a szeretteiért, és a világ minden egyes emberéért. Igen. Még Dursley-ékért is, pedig ők, és a legjobb barátjainak nevezett szemetek a legkevésbé sem érdemelnék meg. Önzetlensége majdhogynem annyi bajba sodorta már, mint makacssága, szóval az életösztöne valahol a béka feneke alatt leledzhet. Ennek ellenére, ha nagyon muszáj, tud rendkívül mardekáros lenni, de ez a fele tényleg csak olyankor jön elő, ha létszükséglet, mivel ezt a felét megtagadja azért, mert nem akar olyan lenni, mint Tom Denem volt. Arra persze még nem jött rá, hogy soha az életben nem lenne olyan, mint Voldemort, de a körülötte élő embereknek addig jó, amíg ilyen griffendéles, mivel ha rájönne, hogy milyen lehetőségek vannak benne, mindenféle sötét varázslatok nélkül térdre tudná kényszeríteni az egész világot. Milyen jó, hogy a múltja miatt ez számára képtelenség, nem igaz? Szarkasztikus, fekete humorát, mely az idők során alakult ki, nem sokan tudják értékelni, de ha nem lenne meg ez a fura, akasztófa-humora, már rég megőrült volna. Amennyire sokat látott már a felnőttek világából, az erőszakból, a halálból és mindenféle rosszból, annyira ártatlan is, főleg testi kérdésekben. Ginnyn kívül csak Cho-val csókolózott, vele is csak egyszer (már ha azt annak lehet nevezni), viszont a csókolózásnál tovább Ginnyvel sem jutott soha, hiába akarta a lány jó párszor rákényszeríteni magát Harryre. A szakításuk előtt is párszor, ám most, hogy legyőzte Voldemortot, és Harry a varázsvilág legkeresettebb, legkitűnőbb, leggazdagabb és legerősebb példánya lett, a fiú már a saját otthonában is csak minimum 10 féle védővarázslat után érezheti magát biztonságban a lány őrült megszállottságától.
Élettörténet: Egy aranyvérű varázsló, és egy mugli születésű boszorkány egyetlen fiaként jött a világra. Egy prófécia árnyékolta be egész életét, ami miatt a szüleinek el kellett rejtőzniük az évszázad legerősebb, legnagyobb sötétvarázslója elől. Sajnos rosszul választottak titok gazdát, így Halloween estéjén Voldemort betört hozzájuk, és a szülőket megölte, ám mikor a kis Harryt is megpróbálta megölni, a gyilkos átok az anyuka önfeláldozása miatt visszapattant, és megölte Voldemortot – sajnos nem örökre. A fiú az anyja húgáékhoz került, ahol borzalmas volt a gyerekkora. Éheztették, bezárták, lelkileg és testileg is terrorizálták a kisfiút, akivel úgy bántak, akár egy házimanóval. Nem szeret visszaemlékezni a velük töltött múltjára, élete nagy részében ezek az emlékei el vannak zárva egy vastag fal mögé, hogy ne kelljen ezekkel az emlékekkel bajlódnia, csak ha valami borzasztó dolog történik vele, akkor jönnek elő ezek az emlékek. Tizenegy éves korában Hagrid, egy félóriás elment érte, és elmesélte neki a szülei halálának igazi történetét, illetve azt, hogy Harry igazából varázsló, és az ősztől kezdheti is tanulmányait a Roxfortban. Harry boldogan várta az iskolakezdést, ahol összebarátkozott egy fiúval, Ronnal – és annak családtagjaival -, illetve egy lánnyal, Hermionéval. Év végén Voldemort megpróbálta visszaszerezni életerejét a bölcsek köve segítségével, ám Harry ezt megakadályozta, ahogyan második évében is megakadályozta az akkor még Tom Denemnek hívott fiatal fiú életre kelését. Harmadik évében megismerkedett az apja barátaival: nagyon jó barátságba került az SVK tanárjával, akiről kiderült, hogy vérfarkas, majd év végén a keresztapjával is, akiről egész évben azt hitte, hogy egy kegyetlen gyilkos. Végül semmi sem jött úgy össze, ahogyan akarták, Siriusnak menekülnie kellett, Remust kirúgták az állásából, Peter pedig megmenekült, és visszatért Voldemorthoz. Harry, negyedik évében részt vett a Trimágus Tusán, és bár megnyerte azt, a vele holtversenyben nyerő fiú, Cedic meghalt. Voldemort visszatért, de az ötödik év végéig senki sem hitt neki, pár kivételt leszámítva. Ennek még most is őrzi emlékét, a karján élesen kirajzolódó „Hazudni bűn” felirattal. Az okklumencia tanulása akkor nem igazán sikerült neki, ám mostanra már kifejezetten mestere az okklumenciának és a legilimenciának is. Hatodik évében meghalt szeretett professzora, Dumbledore, aki ráhagyta a többi horcrux fölkeresését. Harry hetedik éve ezzel ment el, és év végére szépen elpusztította az összeset Ron és Hermione segítségével, majd miután meghalt, megölte Voldemortot. Jelenleg próbál kilábalni a gyilkosság miatti lelki válságából, melyben Teddy, szeretett keresztfia a segítsége, mivel a többi állítólagos barátja nem érti meg, hogy miért depressziós, miért nem élvezi a rivaldafényt. Egyedül George érti meg őt, Teddyn kívül ő az egyetlen támasza.
Hobby: Mások megmentése, fogadott családjával együtt levés, repülés (bármilyen repülő tárggyal), kviddicsezés, bajba kerülés
Foglalkozás: Jelenleg nincs
Extrák: Ginnyvel a szakítás után nem jött össze, miután legyőzte Voldemortot, jelenleg semmilyen romantikus, sem szexuális kapcsolatot nem akar, amit a lány nem igazán ért meg. *** Barátaival, akiket elvakít a hősként ünneplésük, megromlott a kapcsolata, ráadásul Ron még azért is dühös rá, hogy miért nem jön végre össze Ginnyvel újra, hogy a híres, gazdag, és rendkívül befolyásos Harry Potter végre a sógora legyen már. *** Ted, a szülei halála után nem Andromédához került, mivel a nő teljesen összeomlott a lánya halála miatt, így Harry vette gondozásába a kisfiút. *** Rosszul van a gyilkolástól, a vértől és a halál mindenféle formájától, és amíg másnak ez egy hatalmas győzelem volt, amit folyamatos bulikkal kell ünnepelni, neki mindez nem más, csak halál és gyász. Az általa ismert áldozatok temetésein ott volt, és mindegyiküket mélyen meggyászolja, főleg az utolsó Tekergőt, Fredet és Perselus Pitont, akiről kiderült, hogy egy hős volt. *** Harry legnagyobb erősége a szeretete, nem csoda hát, hogy képtelen bárkit is megölni Voldemorton kívül. Ő nem gyilkolásra, hanem szeretetre született. *** Animágus alakja egy fekete párduc, és még abban az alakjában is megmaradnak ragyogó zöld szemei. *** Ereje Voldemort és Dumbledore erejével volna összemérhető, ám ezt jobb szereti elfelejteni, mert már így is eléggé kilóg a tömegből, amiből teljesen elege van. *** Hedvig halála után már nem akart baglyot, így egy kisebb kígyót szerzett be, akivel tud beszélgetni, ha már a barátaival képtelenség szót érteni. *** Ha nem is mestere, de elég jó lett az okklumenciának és a legilimenciának is, és bár az agyát folyamatos védelem alatt tartja, a háborúban alkalmazott egyetlen kivétellel sosem használta a legilimenciát. *** A Bodza pálcát, bár mások úgy tudják, hogy megsemmisítette, visszaadta jelenlegi jogos tulajdonosának, Draco Malfoynak, a köpönyeg maradt nála, a kő pedig eltűnt a Rengeteg mélyében, remélhetőleg örökre. *** Már nem akar auror lenni, sokkal inkább a gyógyítás érdekelné, amihez viszont sajnos kellenének a vizsgái, amik ugye nincsenek meg. *** Lulunmak és JCnek, szerencsétlen vámpír teljes kiidegelésére x3
Képinfo: woshibbdou (http://woshibbdou.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 29.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 22:31:34
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
