Név: Caecilius Gracian
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 31 éves
Külső leírás: Egyáltalán nem néz ki annyinak, mint amennyi a kora, ám ez nem csoda, hiszen a kutatók már rég felfedezték a ráncok és a lassú öregedés ellenszerét. Manapság már az öregek is ránctalanul, örök fiatalon halnak meg, nem pedig ősz hajjal, ráncos, megereszkedett bőrrel. Mondjuk ezért kicsit nehéz is ismerkedni, hiszen nem lehet senkiről se megmondani, hogy hány éves, de szerencsére a legeslegújabb alkalmazás segítségével (melynek a facebook volt a déd-déd-dédapja) már csak egy gomb nyomás, és a nevet, kort, foglalkozást, és orvosi adatokat már tudni is lehet. Az orvosi adatok azért is fontosak, mert így a legelején lehet már tudni, hogy a DNSük összefér-e, és hogy jó páros lenne-e belőlük, na meg jó géneket adnának-e tovább a még gondolatban sem megfogant gyermekeknek. Szőke hajában kék, rózsaszín, világos piros és zöld tincsek találhatóak. Nem a legújabb divat szerint, de legalább azzal nem lóg ki a tömegből, hogy semmilyen szín nincsen a hajában. Igazából neki nem is kell divatosnak lennie, hiszen túl sok időt tölt ahhoz a lenti világban, hogy fontos legyen a külseje számára, viszont a színeket meg szereti – még akkor is, ha a lenti állatok néha megvadulni látszanak tőlük. Hajában általában egy fejpántot szokott hordani, arra van ráerősítve a kommunikátora, amely úgy működik, hogy csak kimondja, kit akar, és máris tárcsázza az illetőt. Szemei a legeslegeslegkékebb színben pompáznak, szinte már pupillái sincsenek, hiszen azok is kékesek. A környezet nem csak az állatokra, hanem az emberekre is hatással volt, sokak így mutálódtak, hogy a pupillájuk fölvette a szemük színét. Ez nem zavarja a látásban, viszont legalább a sűrű ködben jobban lát, a szűrt fényben sokkal jobb a látása. Értelem szerűen az élet fény viszont sokszor elvakítja, ezért is hord mindig napszemüveget magánál. Bőrén nonfiguratív tetoválások láthatóak, melyeknek eredetét nem tudja, viszont az archívumban látta őket, hogy az ősi civilizációk ilyen motívumokat használtak, és annyira megtetszett neki, hogy muszáj volt megcsináltatnia. Van egy-egy mind a két vállán, a jobb mellkasán, hátul a derekán, és a bal combján is, ráadásul még tervezi, hogy csináltat. Ruhatára nem túl változatos, a legszükségesebb ruhadarabok vannak benne, no meg egy halom mohazöld egyenruha, ami a hivatását kívánja mutatni.
Jellem: Békés, nyugodt természet. Sokszor gondolkozott már el azon, hogy vajon tényleg jó időbe született-e, hiszen sosem volt képes fölvenni ennek az új, rohanó világnak az őrült ritmusát, ám valahogy mégis csak sikerült fölnőnie, lépés tartania a többiekkel, sőt. Sőt, ő többre vitte, mint az osztálytársai, hiszen bekerült az elit kutatók közé, akik közé eléggé nehéz bekerülni, hiszen ahhoz nagyon sok mindennek kell megfelelnie valakinek, hogy leengedjék a Földre. Ő viszont mindnek megfelelt, ami annyi idősen, ahogyan ő fölvételizett oda – pontosan huszonkettő évesen, az egyetemi specializáció után – kész csodának számított. Azóta sem tudta senki sem megdönteni a rekordját, mert ehhez nem csak tudás kell, de nem ám. Persze, kiemelkedően magas az IQ-ja, ami azért nem hátrány, főleg, hogy már akkor tudta szinte az összes állat jelenlegi és ősi nevét, amit most már odáig fejlesztett, hogy amely fajoknak fönnmaradt, azoknak még az őslatin nevét is tudja. Viszont ahhoz, hogy valaki elit kutató lehessen, azaz ne csak a laborokban kísérletezgessen, hanem terepre is mehessen, meg kell felelnie az embernek egy csomó minden máson. Például erőnléti felmérésen. Caecilius nem éppen izompacsirta, viszont kiskora óta tanul mindenféle harcművészetet, így könnyedén vette az akadályokat. Aztán még meg kell felelni az érzelmi intelligencia vizsgálatokon. Azok a legnehezebbek, szinte mindenki ott bukik el, mivel a világuk egyszerűen nem engedi, hogy ne pörögjön mindenki százon, viszont ha kényes helyen is pörög valaki, akkor az eléggé hamar csúnya véget érhet. Ő viszont, mint ahogy már említettem, mindig is túl nyugis volt ahhoz a korhoz, amelyben él, így bármilyen feladatot is adtak neki, csak szép nyugisan megcsinált mindent, amit kellett. Nem parázott, nem izgult, nem félt, nem idegeskedett, nem kapkodott, nem fecsegett össze-vissza, egyszerűen csak befogta a száját, és úgy csinált mindent, ahogy tanult, kivéve ha valami extrém esetet virtualizáltak neki, mert olyankor hideg vérrel improvizált. És ez volt az, ami meggyőzte a kemény, és vasakaratú bíráit arról, hogy van helye közöttük, ugyanis hiába volt újonc, hiába csinálta a dolgokat addig úgy, ahogyan tanulta, nem pedig ahogyan érezte, hogy kellene, amikor kényes helyzetbe került, engedett az ösztöneinek, és könnyedén improvizált. Ez az ismérve egy elit kutatónak: képes föltalálni magát, kerüljön bármilyen lehetetlen helyzetbe is.
Élettörténet: Egy laborasszisztens anyától és egy orvos apától született, jóval a harmadik ipari forradalom után. Olyan világba született, ahol a régi letűnt korok műemlékei már csak holokon maradt fönt, ha valaki le is megy a Földre, nagyon ritka, hogy találjanak valami régiséget. A találtakat viszont a központi múzeumokba viszik, viszont talán minden második országnak, ha van múzeumja, mivel olyan kevés a műkincs, amit találnak. Szóval, egy ilyen világba született bele Caecilius, aki már kiskora óta kilógott a sorból. Nem igazán volt sosem odáig a lehető legújabb, legmodernebb holokért, és műszaki dolgokért, sokkal jobban érdekelte őt mindig is a természet, a Föld, és minden, ami ezekhez kapcsolódik. Amíg a többiek virtreálba – virtuális realitás, avagy régies nevén moziba – jártak, addig ő a központi holotárat fedezte föl, és bújta a földrajzról, biológiáról, történelemről és gazdaságról szóló ősrégi feljegyzéseket. Ezért mindig is kinézték maguk közül a többiek, bezzeg amikor huszonkettő évesen, a húsz évesen választható specializáció elvégzése után fölvételizett, és ráadásul föl is vették az elit kutatók közé, mindenki rá volt irigy, mindenki ő akart lenni, és mindenki a közelébe akart kerülni. Első barátja is sajnos ilyen volt, hogy csak a közelébe akart kerülni annak a fiúnak, aki a felvételi rekordot tartja az elit kutatók között, ám mikor rájött, hogy ez azzal jár, hogy Caeclius sokat van távol otthonról, meg sosincs ideje szinte semmire, ha van is, inkább otthon „döglődik”, semmint eljárjon bulizni, egyik alkalommal megcsalta Caecilt, amit a hazaérkező, fáradt kutató előtt büszkén vállalt is. Ezután nővel próbálkozott, három évig jártak is, ám mikor vele is ugyanígy végezte, újból férfival próbálkozott. A nők is vonzzák, ám a férfiak sokkal jobban. A legutolsó kapcsolatát harminc évesen, tizenöt hónapja fejezte be. Vagyis hát nem ő, hanem a férfi, ugyanis az csak úgy összepakolt, és szó nélkül ott hagyta. Igaz, hogy harminc éves volt akkor Caecil, mégis visszaköltözött szüleihez három hónapra, amíg vissza nem talált önmagához, ugyanis egyedül képtelen lett volna túljutni ezen. Viszont szerető anyja, szellemes apja, és elég későn született, tizenkét éves húga segítségével újból visszatalált önmagához, viszont azóta sem kezdett új kapcsolatba.
Hobby: Ősi civilizációk kutatása, új harcművészetek tanulása és a régiek tökéletesítése, holotárban való kutakodás, a Föld felfedezése elméleti és gyakorlati úton
Foglalkozás: Kutató
Extrák: Mindig hord magánál egy lélegeztető lufi szerű izét, végszükség esetére. Ezt nem kellene hordania magánál, a személyes orvosi készletükben van minden, ami kell, ráadásul két kutató és egy orvos az átlag csoport felosztás, ám ő jobb szeret minden eshetőségre felkészülni. *** A szeme jól lát normális, és szűrt fényű látásviszonyokban, viszont ha kicsit is erősebben süt a nap, már fáj a feje, és borzalmasan égnek a szemei, szóval egy speciális napszemüveget kell olyankor hordania, ami mindenhol megakadályozza a fény útját. *** Egyszer megtámadta egy tigris (természetesen a már rég mutálódott változat, aminek a narancssárga, feltűnő csíkok helyett zöld és fekete a bundája, hogy teljesen beolvadjon a környezetébe), és mivel nem reagált elég gyorsan, az megsebesítette a bal oldalát, egészen a lengőbordájától a térdéig fölhasította. Az orvostudomány már rendkívül kiemelkedő, viszont az ilyen óriási hegekkel még mindig nem tudnak mit kezdeni, így még mindig látható négy karom nyom az oldalán. *** A holotár a kedvenc helye, ha van egy kis szabad ideje, akkor a saját, hordozható holoját bújja, ha viszont több ideje van, akkor elmegy vagy a kizárólag kutatóknak fönntartott holotárba, vagy a központiba, ugyanis mind a két helyen sokkal több minden található meg, több témában, mint amiket ő meg tud szerezni a saját holojára. *** Bár nyugodt, és megfontolt – vagy épp ezért? – a nála sokkal színesebb, harsányabb személyek között érzi jól magát, akik mellett legalább nem kell annyit beszélnie, és mégsem kényelmetlen a helyzet. Szerencsére viszont azért még az ő világában sincsen annyi, és olyan színes személy, amiket szeret, hogy túl sok legyen neki belőlük, mert a sok beszédtől, pláne a sok embertől hamar rosszul tud lenni. Pánik rohamai szoktak lenni, amikre még mindig nem találtak kifejezett gyógymódot, hiszen az nem kifejezett betegség. *** Nem szűz, de három embernél több kapcsolata nem volt még, mert mindegyik hosszú távú kapcsolat volt. Rövid távúba bele se kezd, neki kell a stabilitás, a biztonság. Sajnos viszont mindegyik kapcsolata ugyanazért ért véget: senki sem tudta elviselni, hogy olyan sokat van távol az otthonától, hogy nem nyolc órás a munka ideje, hanem sokkal több, mert van, hogy külföldre kell mennie, sőt, van hogy a Földre, és olyankor minimum három napig nem tér vissza. Ezért háromból kettő (egy férfi és egy nő) megcsalta őt az egyik ilyen alkalommal, a maradék egy meg összepakolta az összes cuccát, és szó, vagy levél nélkül távozott. Mondjuk úgy, eddig nem igazán volt szerencséje a kapcsolatokban. *** Kínzottkámnak <3
Képinfo: may-ya (http://may-ya.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 06.
|
Státusz: Aktív
|
