Név: Johan Detrich
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lexine
Kor: 23
Külső leírás: Mint egy megelevenedett mesebeli jégherceg. Tekintete olyan, mint egy tiszta, befagyott tó, bőrének pedig nem csak színe, de makulátlansága is vetekszik a frissen esett hóéval. Ajka dús, halvány szívű, orra pisze és kerek, mint egy kisfiúé. Haja sötétszőke, dús szempillái pedig meglepően hosszúak. Ilyen külsővel még akkor sem tagadhatná le, hogy előkelő származású, hogyha egy szemeteszsákot adnának rá ruha helyett. Haja már-már felháborítóan tökéletesen áll szinte bármilyen helyzetben, mintha minden egyes hajszála tisztában lenne vele, hogy nem akárkinek a fejét ékesíti. Öltözete elegáns, de persze nem az unalmas sötét öltönyös megoldásra kell gondolni. Imádja az egyedi ruhadarabokat és igen jó érzéke van ahhoz, hogy tudja, mitől lesz egyedi és elegáns, és mi az, amit inkább már egy ízlésficamos bohóchoz venne csak fel. Az átlagosnál kicsit magasabb, vékony testalkatú fiú igencsak törékenynek tűnik, pedig cseppet sem az. Rengeteg hatalmas borulást úszott már meg szinte karcolás nélkül. Nem túl izmos, de persze a sportághoz kellő izomzattal azért rendelkezik.
Jellem: Kicsit sem olyan, mint amilyennek az ember egy ilyen eredményes sportolót képzelne. Nincs benne alázat, kellő mennyiségű versenyszellem és a világért sem hajlandó komolyan venni, amit csinál. Gyakorolni még véletlenül sem akkor szokott, amikor szüksége lenne rá, és persze nem azt, amit kellene. Kizárólag akkor és azt gyakorol, amikor és amihez éppen kedve van. Nincs benne semmiféle nagyravágyás, esténként sem arról álmodozva fekszik le, hogy majd ő lesz a történelem legjobb snowboardosa. Egyszerűen csak élvezi, ez neki kizárólag a szórakozásról szól, még ha ez nem is látszik rajta. Igen, Johan a legvadabb leejtőkről is olyan fapofával tud lejönni, hogy az ember hülyét kap tőle. Pedig ő igen is élvezi, sokan el sem tudják képzelni mennyire, csak ő inkább az a befelé örülő típus. Érzelmeket általában akkor lehet látni rajta, ha zavarba jön. Ilyenkor egy igazi kis agresszív pukkancs lesz belőle, de ha az ember megtanulja ilyenkor nem komolyan venni, akkor kimondottan szórakoztató ebben a lelki állapotban. Általában nagyon csendes és még egy apró arcrezdülés sem árulkodik arról, hogy mit érez vagy gondol éppen, ezért szinte senki sem tudja, hogy jóval érzelmesebb, mint azt látni lehet. A szociális érzéke is valahol nulla és mínusz tíz között mozog. Elég magának való, remekül elvan egyedül is. Sokszor tűnik mogorvának és pökhendinek, ennek pedig az az oka, hogy fogalma sincs, mikor hogy kell másokhoz szólni. Erről nagyrészt nem ő tehet, hiszen életében nagyon kevés időt töltött közösségben és így nem is volt alkalma megtanulni, hogyan építsen ki kapcsolatokat. Persze azért azt sem lehet állítani, hogyha nyitottabb lenne, mindenki azonnal megkedvelné. Sőt, ami azt illeti, a csigaházban egy igen nehéz természet bújik meg. Először is rettenetesen nagy sznob. Persze ez is a neveltetése miatt van, de attól még cseppet sem szimpatikus vonás. Mivel mindig minden az ölébe hullott, számára semminek nincs igazán értéke vagy jelentősége, semmit nem becsül meg igazán. Másodszor pedig szörnyen makacs és öntörvényű. Mindig azt teszi, amihez éppen kedve van, ráadásul sokszor önző módon bele sem gondol, hogy ezzel másoknak gondot okoz. Azért persze nem egy megátalkodott fiú, alapvetően rendes, nem azért gázol át másokon, mert nem érdekli őt senki sorsa, egyszerűen csak nem gondol bele, hogy egyes tettei milyen következményekkel járhatnak mások számára.
Élettörténet: Németország egyik legelőkelőbb családjának egyetlen gyermekeként jött a világra. Szülei már nagyon régóta szerettek volna gyereket és hosszú évekig próbálkoztak, míg végre Johan megszületett. Kisgyerekként elég beteges volt, ezért a széltől is óvták. Még iskolába sem engedték, magántanuló volt és szinte az egész gyerekkorát úgy töltötte, hogy egyetlen kortársával sem alakított ki normális kapcsolatot. Neki pedig természetes volt, hogy egyedül van, soha nem is vágyott barátokra. Aztán, ahogy nagyobb lett, a szervezete is megerősödött és a szülei is kezdtek rájönni, hogy talán nem válik fiuk előnyére az, ha ennyire elzárják a külvilágtól. A gimnázium utolsó két osztályát ezért már egy elit iskolában járta ki, de barátokra ott sem talált. Nem is keresett, hiszen ekkoriban kezdett megismerkedni a snowboarddal. A tv-ben találkozott először ezzel a sporttal és már a képernyőn keresztül elvarázsolta. Ezért gondolt egyet, megvásárolt minden szükséges felszerelést és egyedül elutazott az ország egyik legjobb síparadicsomába, otthon mindössze egy apró cetlin közölve, hogy hová ment. Oktatót nem fogadott fel, csak nézte a többi snowboardost és úgy próbálta elsajátítani a kellő tudást. Persze nem ment könnyen, több kék-zöld foltot szerzett, mint addigi életében, mégis fáradhatatlanul próbálkozott. A szülei két nappal később találtak rá és egy jó adag leszidás után azonnal hazarángatták. De ez a két nap elég volt ahhoz, hogy Johan örökre beleszeressen ebbe a sportba. Aztán a következő iskolai szünetben szülei heves tiltakozása ellenére- visszautazott a pályára. Most már oktatót is fogadott, akit lenyűgözött a hihetetlenül gyors fejlődés, amit Johan produkált. Borzasztó nehezen, de rávette, hogy induljon egy versenyen. Végül második lett a kategóriájában, olyanokat vert meg, akik jóval régebb óta űzték ezt a sportot, mint ő. A gimnázium befejezése után nem tanult tovább, mivel a snowboardozáson kívül semmi sem érdekli igazán. Nagyon ritkán indul versenyeken, természetesen már a profik között és igen szép eredményeket szokott elérni.
Hobby: csakis a snowboardozás
Foglalkozás: -
Extrák: ***Irónkus módon nagyon nem bírja a hideget, ezért mindig rengeteg réteg ruha van rajta.*** Ha hódeszkázásról van szó, nagyon vakmerő. Nincs olyan trükk, amit ne merne megpróbálni, hiszen minél nehezebb, annál nagyobb élvezetet nyújt neki, amikor megcsinálja. ***A versenyzés egyáltalán nem érdekli, csak a saját fejlődése érdekében indul versenyeken, nem azért, hogy másokat legyőzzön, ezért amikor megnyer egy versenyt, kifejezett csalódott.***Még soha nem volt romantikus kapcsolata senkivel. Még csak nem is vágyik rá, hogy legyen egy társa, sem testi, sem lelki szükségét nem érzi. ***Amikor épp nem különböző síparadicsomok méregdrága szálláshelyein lakik, akkor otthon a szülői házban (vagyis inkább kastélyban) van. Nem akar saját lakást, mert így kényelmes. Igazából, ha elköltözne és magáról kellene gondoskodnia, talán egy hétig bírná. Elsősorban azért, mert a mindennapi dolgok terén annyi tapasztalata van, mint egy újszülöttnek. Ha mondjuk be kéne fizetni a számlákat, gőze sem lenne róla, hogy mit és hol kéne tennie, vagy, ha vásárolni kéne, azt sem tudná, hogy mit melyik osztályon keressen.
Képinfo: Chouette-e (http://chouette-e.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 04.
2015. 08. 24.
|
Módosítva: 2015. 08. 23. 18:19:18
Módosította: Lexine
Státusz: Aktív
|
