|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Victor Jenkins
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Regi
Kor: 26
Külső leírás: Viszonylag magas, szikár alkatú férfi. Szálkás testfelépítésű, mellkasa és végtagjai izmosak. Vállai szélesek, csípője keskeny, ami biztosítja számára az idealizált deltás testalkatot. Bőre egykor napcsípte barna volt, olykor sebes a felégéstől. Mára már teljesen lesápadt, hófehérré vált, mely egyszerre tükrözi egészségi és lelki állapotát is. Számtalan helyen találhatók bőrén kisebb-nagyobb hegek, melyeket szolgálati évei alatt szerzett. Arca markáns, állkapcsa hangsúlyos vonala teszi férfiassá és megkapóvá egyébként nem túl férfias vonásait. Ajkai a kellőnél nem teltebbek, szépen íveltek. Szinte sosem látni mosolyogni, az ember azt is hihetné, hogy elfelejtette, hogyan kell – vagy inkább a fronton kihaltak belőle azok az érzések, melyek megmosolyogtatnák. Orra egyenes vonalú, kissé pisze. Szemei alatt sötét, eltüntethetetlennek tűnő karikák ülnek a folyamatos fáradtságtól és kialvatlanságtól. Egykor azúrkéken tündöklő szemeiből kiveszett a fény. Haja gesztenyebarna, amióta leszerelték hagyta megnőni, így immáron igazán kócos, olykor össze-vissza állnak tincsei. Öltözködésével igyekszik rejtőzködni, kerülni a feltűnést. Csak és kizárólag a fekete és a szürke szín árnyalatában pompázó darabok kerülhetne kiválasztásra és felvételre. Nem szereti az ékszereket, csupán egykori dögcéduláját tűri meg magán. Azt is inkább megszokásból hordja, mintsem azért mert szereti. Jobban kedveli a lazább, kényelmesebb cipőket. A bakancsokból elege van, már éppen elégszer törték fel a lábát. Jobban kedveli a tornacipőket, vagy sportcipőket.
Jellem: Régen életvidám volt, mosolygós és jókedvű. Mára már ennek töredéke sem látszik, olyan, mintha az egész emberből kiölték volna a lelke vidám részét. Már testtartásáról is süt, hogy mennyire negatív irányba fordult ált jelleme. Fejét folyton leszegi, kezeit zsebre dugja vagy összefonja maga előtt. Ritkán néz az emberek szemébe. De mind emellett tisztelettudó, fegyelmezett férfi. Amióta visszatért a frontról, egészen depresszív lett jelleme. Magát okolja a történtek miatt, úgy érzi, az egyetlen ember, akit igazán tudott szeretni, részben miatta halt meg. Nem kellett volna hagyni, hogy megálljon. A történtek miatt rémálmok gyötrik, nincs egy nyugodt éjszakája sem. Ha nem az álmok kínozzák, akkor az álmatlanság. Büszke, aki elől tudja, eltitkolja problémáit. Nem akarja, hogy bárki sajnálkozva nézzen rá.
Élettörténet: Átlagos családban született első gyermekként. Édesanyja nővérként, apja középiskola tanárként dolgozott. Sosem voltak eleresztve pénzügyileg, de amire szükségük volt az megvolt. Victor kisgyermekévei boldogan teltek, kiegyensúlyozott volt és vidám. Nyitott minden felé, érdeklő és kíváncsi természet jellemezte. Tizenegy éves volt, mikor húga megszületett. Örült a kistestvér érkezésének, a nagy korkülönbség ellenére is mindig jól kijöttek egymással. Középiskolás korában kezdett el érdeklődni a katonai dolgok iránt, egészen magával ragadta őt a fegyverek és hasonló dolgok világa. Történelem órán mindig élvezettel tanulmányozta a háborúk haditaktikáit és a fegyverek fejlődését. Eme rajongása odáig fajult, hogy hiába végezte el a középiskolát kiváló eredményekkel, nem adta be jelentkezését egy felsőoktatási intézménybe sem, hanem inkább megcsinálta az alkalmassági felmérést és felvételizett egy katonaképző akadémiára. És hogy ehhez mit szóltak a szülei? Enyhén szólva sem örültek neki. Nem értették honnan ez a hatalmas lelkesedés, hisz Victor soha életében nem volt agresszív erőszakos jellem. De elképzeléseitől és terveitől nem lehet eltántorítani. Eleinte nem viselte jól a kiképzést és az azzal járó szenvedést. Volt olyan pont, amikor fel is akarta adni, de végül mégsem tette meg. A kiképzés befejezte után, hivatásos katona lett. Először 23 éves korában volt kiküldetésen. Akkor csupán egy évet töltött kin, de már az is éppen elég volt, hogy belekóstoljon a borzalmakba. Pedig ekkor még jóformán semmit sem látott. Ez után egy évet töltött otthon. Ez alatt az idő alatt plusz munkát vállalt Az ebből származó összegből és némi kiegészítéssel, amit szüleitől kapott, vett egy kisebb lakást, berendezkedett és a fronton szerzett emlékei ködössé váltak. Nem, nem felejtette el őket, olykor rémálmok is gyötörték, de mégis, oly távolinak tűnt számára a dolog, hogy megfeledkezett az egykori érzéseiről. Mikor ismét besorozták, feszengve indult ki az iraki frontra. Nem volt biztos abban, hogy ismét jó ötlet lenne kimenni. Egykori társai, akikkel először harcot, akkor nem kaptak behívót, így egyedül kellett szembenézni a viszontagságokkal és az új társakkal. Ekkor ismerkedett meg Ryan Hogannel. A férfi idősebb volt tőle, és tapasztaltabb. Victor nem csak barátot, hanem támaszt is talált benne. Kapcsolatuk lassan, de biztosan alakult át valami egészen mássá, valami olyanná, amit még egyikőjük sem érzett másik férfi iránt. Egymásba szerettek, de akkori helyzetük nem tette lehetővé, hogy együtt lehessenek. Ryan felmerte volna vállalni a kapcsolatukat, még menyasszonyát is elhagyta volna Victorért, de Victornak ehhez nem lett volna bátorsága. Abba a környezetben nem lett volna túl előnyös, ha kiderül kettőjük szerelme. Arra kérte a férfit, hogy várjanak addig, míg mindketten biztonságban lesznek. Így csupán a rejtett csókok, titkos kis ölelések maradtak nekik. Szabad perceiket Ryan kutyájával, egy németjuhásszal töltötték, aki a táborban a Bátor nevet kapta. Egészen addig rendben volt minden, míg az osztag új táborhelyre vonult át. A telepjárók konvojban haladtak egymás után, nem szakadhatott le egyik gépjármű sem. Azt a parancsot kapták, hogyne álljanak meg. Még akkor sem, ha valaki útjukat állja, ugyanis a merénylők általában ezzel próbálták lassítani, megállítani a konvojokat. Victor és Ryan az első járműben utazott, öt társukkal együtt. Ryan vezetett. Minden rendben ment egészen addig, míg az ú közepén fel nem tűnt egy kislány. Alig lehetett több öt évesnél. Nem lett volna szabad, Ryan, mégis lelassított és meg is állt a járművel. És a merénylőknek csak ez kellett. A kocsi közelében robbantottak fel egy gránátot, mely elérte a terepjárót is. Victor kórházban tért magához. Tetőtől talpig bekötözve, a feje körül hatalmas pólyával. Nem értette, hogy mi történt, azt sem tudta először, hogy hol van. Aztán az orvosok felvilágosították: ismét Amerikában volt, a robbanásban megsérült a kocsiban utazó társaival együtt. Ryan pedig életét vesztette. De ha ez mind nem lett volna elég, Victor maradandó sérüléseket szenvedett. Dobhártyája károsodott: jobb fülére teljesen megsüketült, a balja hall valamennyicskét. Sérülése miatt leszerelték. Az Irakban maradt dolgait akkor vette át, mikor elhagyta a kórházat. Magával vitte Ryan személyes holmijának egy részét is, és Bátor, a kutyája is nála kötött ki. Mivel nem tudta tökéletesen ellátni magát egyedül lakásában, visszaköltözött szüleihez.
Hobby: Bátorral eljár néha sétálni.
Foglalkozás: Munkanélküli ex-katona.
Extrák: Foglalt, Drágaszágé. *** Heteroszexuálisnak tartja magát, mégis az egyetlen ember, akit igazán szeretett, az Ryan volt. Előtte csak nővel volt kapcsolata. *** Alig hall, de nem hajlandó hallókészüléket használni. Titkolja fogyatékát, így általában igyekszik szájról olvasni, de anyja unszolására elkezdte tanulni a jelbeszédet. *** Mivel nem igazán hallja a saját hangját, mindig nagyon halkan beszél, fél attól, hogy túl hangos. *** Legjobb barátja húga, Charlotte. Amióta otthon van, ő az egyetlen ember, akivel képes beszélgetni, pontosabban valami hasonlót művelni. *** Irakba magával vitte polaroid fényképezőjét és azzal örökítette meg az ottani állapotokat, embereket.
Képinfo: Nem saját kép, csupán illusztációként szolgál. (http://th06.deviantart.net/fs71/PRE/i/2013/332/7/4/redditgetsdrawn_29_11_by_imorawetz-d6w14h2.jpg)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 02.
|
Módosítva: 2014. 03. 02. 00:35:59
Módosította: Regi
Státusz: Aktív
|
|
