Név: Viktor Moon
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 18 év
Külső leírás: Átlagos testmagasságú és testalkatú. Szóval nem igazán izmos, de azért edzeget, hogy azért szép kockás legyen a mellkasa, és ne fulladjon ki a busz utáni futásban. Mondjuk mindig is sportosnak nézett ki, csak éppenséggel sosem edzett, szóval az állóképessége sem volt az igazi. Ha az egész megjelenését nézzük, akkor kissé lányos, pláne ami az arcát illeti. Nagyon finom vonásokat örökölt za édesanyjától, az ajkai is szépek, teltek, aranyos pisze orr, sűrű, hosszú szempillák, vékony, szépen ívelő szemöldök, és világító, algazöld szemek. Aztán ott van még a sűrű, puha, kicsit hosszú, kissé kócos haja, amit ha meglát az ember, szinte azonnali késztetést érez arra, hogy beletúrjon. Ruháira az egyszerű de nagyszerű a jellemző. Kerüli a felesleges feltűnősködést.
Jellem: Komoly jellem, aki feleslegesen nem hülyül, aki mindig tudja kivel hogyan kell viselkedni, de mégis, lehet bármilyen komoly, mégis mindig sikerül valami eszméletlenül aranyos dolgot csinálnia. Például elkíséri az egyik barátját születésnapi ajándékot venni, és komoran szemez a plüssökkel, aztán végül nem bírja ki, felemeli az egyiket és ugyanolyan komor képpel elkezdi simogatni, és van még pár ehhez hasonló dolga. Nem igazán szereti magához közel engedni az embereket, pláne az olyanokat, mint amilyenek az iskolában is járkálnak. Na igen, vannak előítéletei, de hát azok utána amik történtek vele az nem is csoda. Kitűnő emberismerő, gyorsan tanul, gyorsan alkalmazkodik és nagyon jó a memóriája. De azért ő is szokott szórakozni, sőt, nagyon is ki tud rúgni a hámból, de csak és kizárólag baráti körben. Ugyanis kicsit paranoiás, ami nem csoda, tekintve, hogy mi is szeretne lenni. Szóval ő köszöni szépen, de inkább elkerüli, hogy bedrogozzák, meglopják és hasonlók. Ráadásul nem szereti az idegeneket, az egyéjszakás kalandokat sem, és ha szórakozó helyre látogat, azt is csak úgy teszi, hogy valakivel megy, és azzal az emberrel végig együtt táncolnak. Szeret olvasni, szereti a színházat, de imádja a vízisportokat is, például a szörfözést, a búvárkodást, vitorlázást, de a szörfözés a kedvence, mert akkor bátran bámulhat bárkit, aki meglovagolja a hullámokat. Ahhoz képest, hogy tizennyolc éves, és hogy az átlag tizennyolc évesek hogyan viselkednek, ő meglehetősen komoly, érett és felnőttes. Mindig felfogja a kötelességeit, számol a tettei következményeivel, felelősséget vállal, ha véletlenül elszúr valamit, a legtöbb esetben tárgyilagos, szóval totálisan a társai ellentéte, akik felelőtlenül mennek neki a falnak, utána meg sírnak és nekik áll feljebb, ha nincs bocsánat. De őt hidegen hagyja ez a dolog, hiszen az alaptermészetében benne van ez a fajta viselkedés, hiszen kiskorában is ilyen volt, bár nem ennyire.
Élettörténet: A szülei még csecsemőkorában elváltak, és őt az édesapjának ítélték, fogalma sincs, hogy miért. Édesanyjáról mind a mai napig csak annyit tud, hogy sosem látogatta meg, levelet sem küldött neki, legfeljebb csak karácsonyra egy kis zsebpénznyi összeget, de ezen kívül semmi. Még annyit tud, hogy Új-Mexikóban él. Gyerekként még várta, hogy egyszer csak betoppan egy nő a kertkapun és azt mondja, hogy nagyon hiányzott neki, és csak azért jött, hogy megnézhesse mekkorát nőtt. De soha nem történt semmi ilyesmi. Nyolc éves korára már teljesen ki is ábrándult belőle, illetve abból a vágyból, hogy megismerhesse az anyját. Pedig édesapja mindent elkövetett, hogy ne érezze magát egyedül. Rengeteg időt töltött vele, sokat játszottak, bevitte őt a munkahelyére, vett neki kutyát, minden időt, amit nem a munkával töltött azt a gyermekének szentelte. Amikor meg édesapja dolgozott, akkor a nagymamája vigyázott rá, aki megtanította sütni, főzni. Hat évesen is sokat kijárt a tengerpartra, akkor találkozott egy szőke, szomorú kisfiúval, és egyszerűen nem volt szíve otthagyni. Fel akarta vidítani, ami végülis sikerült neki, sőt szuperül elvoltak, és remélte, hogy még összejönnek párszor játszani, ám nem így alakult. Legközelebb csak akkor látta, amikor első osztályba ment, és a kisfiú is pont ugyanabba az iskolába járt. ami tele volt elkényeztetett gazdag kis csemetékkel, de az apja az iskola jó hírneve miatt oda íratta be. Nem is okozott csalódást, nagyon jól tanult, de nem talált magának semmilyen nemes hivatást, mint például a sebészet. Ő már akkor eldöntötte, hogy nyomozó szeretne lenni. De bármerre is járt észrevette, hogy az a srác, akivel a tengerparton összetalálkozott, Richard, folyton nézi. Sokszor oda szeretett volna menni hozzá, de mindig meggondolta magát, mert a srác mindig olyan emberek társaságában volt, akik számára nem voltak szimpatikusak. Aztán teltek-múltak az évek, Viktor felfedezte, hogy a férfiakhoz vonzódik, de ezt elnyomta magában egészen addig ameddig össze nem ismerkedett a legjobb barátja párjával, és azelőtt találkozott a bátyjával is. Mindkét embernek olyan volt a személyisége, kisugárzása, hogy egyszerűen nem tudott másokra gondolni. Ezt a báty is észrevette és végül összejöttek. Egészen sokáig jártak és túlélték azt is, hogy otthon bevallották a kapcsolatukat, felvállalták a barátaik előtt. de mint minden jó ez is véget ért a gimnázium második évében. Ráadásul olyan durván, hogy azóta sem volt képes megbocsájtani, hiszen egy szó nélkül szakított vele a srác, akit őszintén szeretett. Ráadásul, ha ez nem lenne elég a legjobb barátját, az exének a húgát megölték. Nagyon nehezen tette túl magát a gyászon, hiszen a lány minden fontosabb eseménynél mellette volt, támaszkodhattak egymásra, és ez semmivé foszlott. A rendőrség lecsukott egy embert a gyilkosság vádjával, de az apja másképp gondolkodott, ahogyan ő is. Mindkettejük szerint a lány apja tette el láb alól a saját gyermekét. Persze ez a hír úgy terjedt mint a pletyka, és amikor Viktor leszögezte, hogy szerinte sem a megfelelő ember ül a rácsok mögött, akkor elkezdődött a tortúra. kiközösítették, lenézték, keresztbe tettek neki. Fájt neki ez az igazságtalanság, hiszen neki is joga van a saját gondolatokhoz. De a legjobban mégis az fájt neki, hogy Richard, akkor már csak „Dick” volt az egyik kínzó, az egyik aki a legjobban kínozta. Többet nézett ki abból a fiúból. Valahogy mindig azt érezte vele kapcsolatban, hogy nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, és egészen addig hitte a saját igazát. De azután rájött, hogy ezt csak azért gondolta a srácról, mert még gyerekként találkozott vele, amikor minden bizonnyal még nem volt elrontva, bár a megérzései még mindig azt mondják, hogy téved, több van a srácban, mint amennyit mutat. De neki már mindegy. Sosem fogja elfelejteni, amit akkor mindenkitől kapott, és haragszik. Bár ez a harag abban nyilvánul meg a legjobban, hogy igyekszik keresztül nézni rajtuk. Azóta is egyre több időt tölt apja irodájában és igyekszik a durvább esetekben is segíteni, amit persze az apja nem akar, mert még fiatal ahhoz, hogy olyan dolgokat lásson, és csak a piti kis ügyekben engedi meg, hogy segíthessen. Mondjuk Viktor a kedves apukát mindig meglepi azzal, hogy kutakodott, hallgatózott és egyszer csak felteszi a nagy, logikus kérdéseit, amiből kiderül, hogy majdnem minden részletéről tud a nyomozásnak.
Hobby: vízisportok, olvasás (leginkább krimiké) és lassan már hobbi szinten üti bele az orrát a nyomozásokba, amiket az apja nem akar az orrára kötni
Foglalkozás: az édesapja nyomozó irodájában dolgozik
Extrák: *Hóhérkámnak Richard ,,Dick" Contrerasa mellé**Imádja a karácsonyos bögréket, pont olyanokat, amik Gennél vannak (az egész egy Mikulás vagy hóember, de na, ezt látni kell ˘˘) *** Nem hagyott fel azzal, apjával együtt, hogy egyszer rábizonyítják a valódi gyilkosra a gyilkosságot.
Képinfo: yuumei (deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 02.
|
Státusz: Aktív
|
