Név: Christian Worm
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lureka
Kor: 25
Külső leírás: Nem túl feltűnő jelenség. Átlag magasságú, és alkata sem túl kirívó. Nincsenek rajta düledező izmok, és nem szokott kérkedni a kemény bicepszével, de azért nem mondhatni hurkapálcikának. Pont annyira izmos, amennyit az élet és az évek megköveteltek, se több se kevesebb. Nem mondhatni túlságosan erősnek, viszont nem esik össze egy kicsit nehezebb táskától. Bár arca igen határozott vonású, rövid kócos szőke tincsei miatt talán kicsit fiatalabbnak tűnik koránál. Húga szerint igazi szívtipró, de ő nem tud erről nyilatkozni, csak megfésüli dús tincseit reggel, utána hagyja őket szabadon szállni. Ritkán zavarja, hogy a szemébe lógnak, de akkor egy gyors mozdulattal hátra fésüli rövid tincseit. De többségében hagyja, hogy haja takarja az arcát, mert így kevésbé látszik, mennyire erőlködik néha szemeivel, hogy lásson valamit. Élénkék íriszei igézően szépek, és hozzá általában kedves mosoly párosul, amivel pillanatok alatt leveszi a nőket a lábukról. Lágy hangjából szinte mindig valami megmagyarázhatatlan nyugodtság és melegség árad.
Jellem: Betegsége előtt kicsit vadabb, de mindig mosolygós fiú volt. Mindig benne volt a hülyeségekben, de ha túlzásnak ítélt valamit, vagy túl veszélyesnek, azonnal kiszállt, és ha tudta lebeszélte társait is a dologról. Sosem volt az a nagy csajozós szívtipró, de nem kellett panaszkodnia, így is futottak utána a lányok. Viszont a betegsége jellemére is nagy hatással volt. Még mindig mosolygós, de sokkal csendesebb. Nem szokott gúnyolódni, vagy haverkodni, ahogy manapság a többiek. Esetleg amikor húgával beszél, akkor engedi el kicsit jobban magát, és hallani tőle, néhány csipkelődő megjegyzést, vagy néhány régi barát esetében. De manapság sokkal nehezebben barátkozik. Bár mindenkivel könnyedén elbeszélget, és nagyon barátságos, de kevés embert enged magához közel. Maga sem tudja miért, hogy mitől tart, egyszerűen csak van benne egy félsz, hiszen sokkal nehezebben tudja megítélni, hogy ki milyen ember, mióta látása nem a régi. De talán ez érthető is. Nem szokta felemelni a hangját, sőt nagyon nehéz kiborítani, vagy felidegesíteni. Nem szokott kétségbe esni, vagy hisztizni. Ha valami probléma van, akkor azonnal a megoldáson töri a fejét. Bár régen nehezen fogadta el mások segítségét, ma már ez nem okoz neki gondot. Gyengéd mosollyal köszöni meg, ha segítenek neki, és próbálja meghálálni amint tudja. Mérhetetlenül kedves, őszinte és hatalmas szíve van. Ha tud segít, igaz általában csak hallgatóság, esetleg tanácsokat szokott adni, de bárkit, bármikor meghallgat. Ha most találkoztál vele két perce, akkor is nyugodtan elmesélheted neki a szívfájdalmad, ő nem fogja tovább adni, vagy kinevetni miatta. Mondhatni ő a színház lelki szemetese, bár ő maga sosem szokott panaszkodni. Mások előtt mindig nyugodt, kiegyensúlyozott és mosolyog. Csak amikor hazaér, akkor látszik rajta mennyire elfárad néha és hogy még mindig kevesebbnek érzi magát mint régen. Egyszóval nem egy középponti személy. Inkább az, akinek a jelenléte sosem tűnik fel, ha ott van, de ha valamiért nem jelenik meg, akkor azonnal hiányérzete van mindenkinek.
Élettörténet: Senki sem gondolja az első találkozásnál, hogy Chris régen ugyan olyan kölyök volt, mint mások. Nevetett, labdázott, szekálta a kishúgát, és élénk kék szemei mindenkire mosolyogtak. Pedig így volt. Igazi rosszcsont volt, aki mindent szeretett kipróbálni és megismerni, de soha senkit sem bántott szándékosan. Csak amikor hegedűjén gyakorolt, akkor tűnt el ez a kis vadság belőle. Kisgyerek volt, amikor az osztállyal elmentek egy musical előadásra a közeli színházba, és az előadást egy hegedű szólóval kezdődött. Chris azonnal beleszeretett a hegedű hangjába, és elbűvölve figyelte a művész játékát. Másnap bejelentette otthon, hogy hegedülni akar. Anyja nagyon boldog volt, apja kevésbé, de végül is megengedték neki. Utána minden héten magántanárhoz járt, és a kezdeti nehézségek után a fejlődése szinte ugrásszerű volt. Mire elkezdte a középiskolát, már könnyedén eljátszott néhány hosszabb darabot, és újabbakat is egyre könnyebben tanult meg. Bár barátai általában kicsúfolták a hegedű miatt és melegnek nézték, nem foglalkozott evvel. Jó pár lányt kápráztatott el a játéka már akkor is, bár húga volt az egyetlen, akinek hajlandó külön játszani. Csak az iskolai próbákon vagy darabokban lépett fel, de az elég is volt, hogy a suliban a legtöbb lány belezúgjon. Mert a mai napig amikor játszik, teljesen átszellemül. Szemeit lehunyva élvezi a zenét és minden porcikáját átadja a dallamnak. Látszik rajta, hogy szívét, lelkét beleadja abba, amit játszik. Lényegtelen, hogy az egy szomorú gyászos dal, vagy egy vidám esküvői induló. Igaz először szülei aggódtak, hogy fiuk tényleg más beállítottságú lesz, de amikor hazavitte az első barátnőjét, az aggodalmuk azonnal elszállt. Viszont, az élet közbe szólt.. Végzős volt, amikor az egyik őszi napon begyulladt vörös szemekkel ment el a dokihoz. Úgy gondolták, hogy csak egy kis allergia, kapott gyógyszert és pár napig jobb is volt. De utána még rosszabb lett a helyzet. Szemei vörösek voltak, égtek és viszkettek. Anyja azonnal elvitte a kórházba és hosszú napokig tartó vizsgálatok után kiderült, hogy egy ritka genetikai betegsége van és valószínűleg elfogja veszíteni a látását. A folyamatot elvileg lehet lassítani, talán meg is állítani, viszont erre kevés esély van. Chris teljesen magába zuhant a hírtől. Közel egy hétig nem mozdult ki a szobájából, és ha bementek hozzá, csak pár szót szólt. Képtelen volt elképzelni az életét a látása nélkül. Rettegett még a gondolattól is, hogy valamelyiknap úgy fog felébredni, hogy nem lát.. Soha többet nem látja majd a színeket, az arcokat, a húgát.. Sőt mindent elölről kell kezdenie. A járástól kezdve, az olvasáson át mindent… Voltak pillanatok, amikor öngyilkosságon gondolkozott, sőt még szeretett hangszerét is összeakarta törni tehetetlen dühében. Majd a kishúga jött be hozzá az egyik nap, és kérte hogy játsszon neki. Értetlenül, szinte mérgesen vette fel a hegedűjét, majd önkéntelenül csukta be a szemét és elkezdett játszani. Szívének minden szomorúságát beleölte a dalba, amit játszott. Órákig kínozta magát – és testvérét - amíg a hegedűjének hangja teljesen ki nem mosta a félelmet lelkéből. Remegve tette le a hangszert és megfogadta magának, hogy erős lesz. Elkezdte szedni a gyógyszereket, majd szépen lassan megtanulta, hogy milyen az élet látás nélkül. Megtanulta a Braille írást, majd a bottal járást, utána a vakvezető kutyával közlekedést. Hosszú és nagyon nehéz időszak volt neki, a látása napról-napra rosszabb lett. Minden egyre homályosabb és homályosabb lett. Hosszú éjszakákat töltött ébren, vagy sírta álomba magát, mert tudta, hogy lehet a ma volt az utolsó napja.. Másnap mégis mosollyal az arcán sétált le a konyhába, és köszönt a szüleinek. Nem engedte el magát többször, és a hosszú gyógyszer kúrának meg is lett az eredménye. Bár látása már messze nem olyan mint régen, de a folyamat megállt és fény mellett látja a világ körvonalait. A távolban minden egy nagy összemosódott massza, de a közelben látja az emberek körvonalait, a színeket, az arcokat. Igaz pontos határvonalakat nem, mégis olyan boldog, mintha még mindig tökéletes lenne a látása. Ma már teljesen nyugodtan és természetesen mozog. Senki sem mondaná meg róla, hogy nem így született, mert annyira magabiztos a mozgása, mintha nem is lenne beteg. Bár ezért középiskolában halasztania kellett egy évet, de utána művészeti egyetemre ment és most már saját lakása van, önállóéletet él és dolgozik. Főleg színházban, de egyszer már kapott munkát az operában is.
Hobby: napfelkelték bámulása és Dollyval szokott néha játszani
Foglalkozás: hegedű művész
Extrák: Gyengén lát. A pupillája nem működik megfelelően, ezért csak fény mellett lát, de úgy is csak homályosan, mindennek a körvonalát. A szemüveg nem segít, de gyógyszert szed és évek óta nem romlott az állapota. Viszont kevés fény mellett, olyan mint egy vak. Ezekben a pillanatokban mindig fél, és képtelen magabiztos lenni. Esténként is amint átlépi a lakásának küszöbét, azonnal lámpát kapcsol, hogy ne kelljen sötétségben lennie. Retteg az éjszakáktól és a sötétségtől, és mindig lámpafénynél alszik el. *** Van egy Dolly nevű labrador vakvezető kutyája. Nagyon aranyos és szófogadó kutya, a színház igazi kis kedvence lett, ahol Chris dolgozik. Bár elvileg nem lenne rá szüksége, mert bottal is járhatna, de sokkal nagyobb biztonságban érzi magát így, amikor éjszaka a műsor után haza sétál. *** Chris húga Anne nagyon fontos a számára, sok nehézségen segítette át a lány. Gyakran nézi meg az előadásait is, és megy be hátra, amikor végeztek, hogy haza kísérje a testvérét. Igaz ő a fiatalabb, de néha kissé anyáskodik Chris felett, sőt gyakran nézik a barátnőjének. *** Betegsége óta, csak két kapcsolata volt, mindkettő igen rövid. Az egyik egy férfivel, de elég hamar kiderült, hogy csupán kiakarja használni őt, és a hiányosságát.. *** Régen, amikor nem volt beteg gyakran festette be a haját csupán szórakozásból, viszont ma már nem érdekli ez. Van nagyobb baja annál, hogy milyen a hajszíne éppen és az eredeti szőke tincsei tökéletesen megfelelnek neki. Sőt húga szerint így egy igazi szőke herceg.*** Foglalt Meerusnak.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. ()
| Engedélyezve: |
2014. 02. 08.
2014. 07. 03.
|
Módosítva: 2014. 07. 03. 22:09:11
Módosította: Lureka
Státusz: Aktív
|
