Név: Tora
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lureka
Kor: 21
Külső leírás: Látszólag egy teljesen átlagos férfiú. Öhm.. inkább fiú. Bár már túl van a húszon, nem nagyon nézik ki belőle, sőt, amikor rámosolyog valakire… Hát.. még a tíz is sok lenne arra a gyerekes vigyorra. Nem kifejezetten alacsony, de magasnak sem mondható. Teljesen átlagos mérete van, és szálkás izmai sem látványosak. Bár a hosszú vándorutak, és sokszor kemény munkák eléggé megedzették, de ez a lezser, kissé bő ruhákon keresztül nem látszik. Az arcából és jelleméből pedig pláne nem hinnéd el, hogy képes felemelni 5 kilónál nehezebb dolgot, vagy valaha is végzett bármilyen kemény fizikai munkát. Pedig méretéhez képest igen erős, és meglepően gyors. Viszont ezt a kissé nagy fekete vászonkabátja, ami szinte már hozzá nőtt (csak nyáron veszi le, az irgalmatlan hőségben) jól eltakarja, és így olyan kis törékenynek tűnhet első látásra. Finom vonásai miatt, amit édesanyjától örökölt, arca nagyon fiatalos, ezért is nem néznek ki belőle gyakran húszat sem. Haja szénfekete, és csak ünnepnapokon lát fésűt. Maximum reggelente beletúr, hogy ne lógjon a szemébe és kész. Világosbarna szemei szinte mindig meleg vidámsággal szemlélik a világot, és talán kissé kíváncsian.
Jellem: Tora az az ember, aki hajnalban kipattan az ágyból, vidáman nyújtózkodva majd egész nap pörög, aztán későn este kidől aludni, hogy másnap megint hajnalban keljen, és újra kezdje a búgócsiga üzemmódot. Hihetetlenül energikus, kedves, közvetlen és vidám. Szinte mindig mosollyal az arcán lehet látni, és ha van társasága, akkor lehetetlen lelőni. Beszél és beszél, és ha leszólod, akkor egy mondattal átsiklik a dolgon és folytatja a dumálást. Általában a semmiről beszél, de arról túlságosan is sokat. Nagyon nehéz elrontani a kedvét, vagy felidegesíteni. Bántó szavakkal szinte lehetetlen, valami normális dühös vagy más emberi reakciót kiváltani belőle. Talán mert nem érdekli, hogy mit mondanak és gondolnak mások. Egyszerűen átsiklik a dolog felett, mintha nem is történt volna meg. Igaz ez lelkileg nagyon nehéz, de még mindig könnyebb így élnie, mint hogy folyton tépje magát és megakarjon felelni másoknak. Nem ő nem akar senkinek sem megfelelni, csak élvezni az életet. Nem szokott aggodalmaskodni, vagy idegeskedni, mert úgy van vele, hogy majd lesz valahogy. Miért tépelődjön a holnap miatt, amikor a ma olyan sok mindent rejthet még? Igen ő így él. A mának, kiélvezve minden másodpercét, amit csak lehet. Mosolyogva sétál a tűzőnapsütésben. Ha melege van leveszi az ingét. Kit érdekel, hogy megnézik? Vagy áll a hűvös őszi zivatarban, mint egy rendes hülye, és mosolyog azon, hogy a vízcseppek csiklandozzák a bőrét. Idióta lenne? Igen. Több mint valószínű, hogy nincs meg minden kereke, de neki így jó. Nem zavarja, ha hülyének nézik vagy kinevetik, mert képes nevetni magán. Bármikor és bárhol tud mosolyogni. Talán néha túl kedves is, és jól tudja, hogy páran használták már ki a feltétlen bizalmát, és még többen akarják átverni emiatt, de nem zavarja. Bár elsőre, sőt huszonhatodik találkozásra is egy idiótának tűnik nem az. Nagyon okos, és leleményes. Könnyen rájön, ha csak felakarják használni. De mivel ezt senki sem nézi ki belőle már is előnyben van. Csak nagyon ritkán tudják csőbe húzni, viszont eddig mindig megmenekült és továbblépett, mint akit nem is zavarná a múlt. Legalábbis próbál úgy tenni, mint akit nem zavar. Ritkán látszik rajta, csak egy futó pillanatig, hogy fáj, amiket kapott. De a pillanat után egy fél mosollyal felnéz, elfogadja, amit mondtak és tovább megy. Harag vagy bosszúszomj nélkül. Inkább tovább élvezi az élet apró csodáit, és sajnálja azokat, akik képtelenek ezt észrevenni, és mindenért aggódnak. Hiszen az élet rövid, és egyszer mindenki meghal. Akkor meg miért aggódva és idegesen töltse el?
Élettörténet: Ahhoz képest milyen életvidám, nem túl szép múltja van. Árvaként kellett felnőnie, méghozzá egy földesúr egyszerű szeszélyéből. Csupán tíz éves volt, amikor szülei meghaltak. Kedves, tisztességes emberek voltak, a faluban mindenki szerette őket. Az édesanyja nem dolgozott, nem volt rá szükség, ő csak a házi munkát végezte, férjének vitte az ebédet, és a kisfiát nevelte. Tora már akkor is ilyen mosolygós kisgyerek volt, akit minden érdekelt, ami élt és mozgott, és az is ami nem. De sajnos a földesúr szemet vetett az édesanyjára... Apja kovács volt. Kiváló munkái voltak, és mindig tisztességesen megcsinálta a megrendeléseit. De egyszer nem készült el időben a munkával, amit a falu földesura rendelt tőle. Előtte sosem volt probléma a munkájával, vagy a családdal, viszont a nagyúr nem bírt magával. Sértésnek vette a késlekedést, és ezért egyszerűen kivégeztette Tora apját. A fiúnak persze végig kellett néznie az egészet édesanyjával együtt. Mégis a legrosszabb csak ezután jött. Miután haza mentek a nyilvános gyilkosságról gyászolni, a földesúr az éjszaka meglátogatta őket a házukban katonáival együtt, és egyértelmű ajánlatot tett az asszonynak. Dolgozhat nála, mint személyi cselédje… A nő természetesen azonnal visszautasította az ajánlatot. Majd Tora életével kezdtek fenyegetőzni, de a fiúnak volt annyi lélekjelenléte, hogy amikor anyja ráparancsolt, kiugrott szobája ablakán berohant az erődbe, majd elbújt. Hosszú napokig, csak bogyókon élt, majd egy este visszament a házába. Anyja már nem volt ott, és később a pletykákból megtudta, hogy megölte magát mielőtt bármit is tehettek volna vele. Sírva szedte össze a legfontosabb dolgokat a házból, majd útnak indult maga sem tudta hova. Az élet, és az erdő tanította meg a túlélésre, és azóta gondoskodni magáról. Teste megedződőt, ahogy lelke is. Sokáig fontolgatta a bosszút, de képtelen volt erre vetemedni. A szülei nem ezt tanították neki, és tudja, hogy beszennyezné vele az emléküket. Inkább próbál teljes életet élni, leginkább egyedül, mert az állatokon kívül kevesen tűrik meg hosszabb távon a társaságát. Vagy irigykedik rá, vagy kiutálják az aktuális társaságból, ezért tovább áll. De már megszokta a csendet, bár jobban szereti a társaságot. Magában mégsem beszélhet.. azért annyira nem őrült. Növényekhez, állatokhoz, még elmegy, de magában? Az már neki is túlzás..
Hobby: nincs kifejezetten, minden ami szórakoztatja
Foglalkozás: vándor és/vagy mutatványos, de mindenféle alkalmi munkája volt már
Extrák: Bár elég jól titkolja tud verekedni, és sokféle fegyverrel harcolni. Pusztakézzel küzdeni az élet és az utca tanította meg. Fegyverekkel főként egy lovag, akinél inas volt jó pár éve. Megtanította a legtöbb fegyverrel az alap mozdulatokat, de komolyabban a késel való harcot tanulta ki. Az a legpraktikusabb számára, és az áll legjobban a kezében. Van is két szép kése, de ezeket mindig ruhájában rejtegeti, és csak végszükség esetén veszi elő. Persze nem nindzsa szinten van, de annyit pont tud, hogy ha baj van, meglephesse az ellenségét. *** Nagyon gyors és ügyes. Egy színházban tanult valamennyi akrobatikát, és azóta ezt tovább fejlesztve igen látványos dolgokra képes. Beleértve akár a fákon ugrálást is. *** Szexualitását illetően.. hát mondjuk úgy hogy behatárolhatatlan. Persze voltak már kalandjai, főleg nőkkel, de egyszer már férfival is. Viszont olyan sok idő telt el a kalandok között, és olyan kis rövid semmilyen dolgok voltak, hogy mondhatni aszexuális. Még egyik nemmel sem vesztette el a szüzességét. Ennek az az oka, hogy fél. Az egyetlen dolog amitől fél, hogy elkezd kötődni valakihez, és akkor vége ennek az életnek, és ő is aggódni fog, mert bármikor elveszítheti azt aki fontos neki. Retteg attól, hogy újra át kell élnie azt a fájdalmat, amit a szülei halálakor érzett. *** Amióta egyedül él, nem használja a vezeték nevét. Ő csak Tora és kész.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://jon-lock.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 01. 31.
2014. 02. 06.
|
Módosítva: 2014. 02. 05. 10:43:36
Módosította: Lureka
Státusz: Aktív
|
