Név: Nathaniel MacCoughlan
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 26
Külső leírás: Kb. 175 centiméteres magasságával és vékony testalkatával egy cseppet sem tűnik ki a tömegből, de még csak az aktakukacok közül sem. Az arca már sokkal feltűnőbb lehet, de még ezt látva sem mondaná meg róla az ember, hogy különleges – nem is hívja fel magára a figyelmet, öltözködni is csak átlagosan szokott, farmer-ing kombó, néha egy zakó, ha nagyon muszáj. Haja vörösesbarna, néhol sötétszőke árnyalatú tincsekkel tarkítva, ráadásul eszméletlenül dús, és mivel nem jár gyakran fodrászhoz, néha a szemébe is lógnak a rakoncátlan fürtök. Hajának vöröses árnyalatához hozzáadva szemei elképesztő színét, már gyanakodhatunk a származására is – főleg, ha a nevét is tudjuk –, íriszei ugyanis ritka és csodálatos, szó szerinti fűzöld színben ragyognak. Egyedül a szeplőket hiányolhatnánk az orra körüli világos bőrről, de hát a haja sem tisztán vörös... Mindezek mellett egy igencsak jóképű ördöggel van dolgunk, arcának finom, néhol talán kissé kisfiús vonásai vonzzák a tekintetet, és telt, sötétrózsaszín ajkait látva a nők is hajlamosak elnézni a vékony testalkat fölött. Bár az a vékony testalkat sem olyan szörnyű, sőt... a testét szinte mindenhol szálkás izomzat díszíti, ez a munkája miatt elkerülhetetlen, és lehet, hogy egy kigyúrt állattal szemben alul maradna, ha közelharcra kerülne sor, a fürgesége viszont neki dolgozik, ráadásul a fegyverrel is kitűnően bánik. Nincsenek tetoválásai, egyetlen testékszere pedig egy egyszerű fülbevaló a bal fülében.
Jellem: A fejében egy zsenit ötvöztek egy nagyszájú lókötővel. Az IQ-ja az egeket veri, de néha mintha szabadságra menne a fejében a józan paraszti ész, és simán bepofázik egy kétszer akkorának, mint ő. Ez mondjuk csak akkor fordul elő, ha akkora otromba nagy baromságokat beszélnek a füle hallatára, hogy belefájdul a feje, vagy ha kizökkentik a lelki nyugalmából – utóbbi igen ritka, mert ez akkor következik be, ha mondjuk teljesen lefegyverzik és pisztolyt tartanak a fejéhez (igen, ilyenkor is inkább pofázik a bölcs hallgatás helyett). A nagyszájúság enyhébb megnyilvánulása az, amikor olyanokat utasít rendre, vagy olyanokkal szemben üt meg helytelen hangnemet, akikkel nem kéne összeakasztani a bajszát. (Igen, beszólt már a CIA régi igazgatójának is, hogy hülyeségeket beszél, és egyszer magát az elnököt is helyre akarta tenni, de még idejében befogták a száját – szó szerint...) Mivel a testi erő nála nem számottevő, ő inkább szájkaratézik, de tényleg, ha minden kötél szakad és nem játszanak a fegyverek, kidumálja magát a necces helyzetekből. Kenyere a szarkazmus és az epés visszavágások, jellegzetes stílusa van, amihez hozzá kell szokni és amiből nehéz kizökkenteni. Utóbbi mindösszesen egyszer fordult vele elő nemrégiben, amikor a főnökének köszönhetően kényszerpihenőt kapott... na akkor tényleg megfordult vele kicsit a világ. Társas kapcsolatok terén nem igazán jártas, szeretni egyedül a szüleit szerette, illetve a két barátját is nagyon kedveli, na de szerelem, vagy egyáltalán vonzalom? Még soha. Az emberek egyébként vagy azért viselik el, mert kedvelik, vagy azért, mert megszokták, vagy azért, mert a stílusát bőven kompenzálja éles eszével. Mindig van valami jó gondolata vagy briliáns terve, az esetek 98%-ában rögtön átlát a szitán, a maradék 2%-ban pedig csak enyhe fáziskésése van. Jellemének másik furcsa vonása a túlzottan erős igazságérzete: hiába dolgozik ott, ahol, képes lenne megkérdőjelezni bármit az Egyesült Államok vezetőségén belül is, ha szimatot fog az orra. Vagy pontosan azért, mert ott dolgozik, ahol? Könnyen lehet. Akarata ellenére is rengeteg olyan dolgot látott és hallott már, amitől legszívesebben ő maga dobta volna le az atombombát Washingtonra, de sajnos legtöbbjük olyan eset volt, ahol már semmit nem lehetett tenni, mert már megtörtént. Ha viszont olyan dologra bukkan, vagy olyasmit hall, ahol még menthető a helyzet, akkor egészen biztosan ő lesz az első, aki magánnyomozásba kezd az ügyben, és addig nem nyugszik, míg az igazságérzete elégedettséget nem jelez.
Élettörténet: Az apja, Duncan, Észak-Írországból keveredett az Egyesült Államokba. Katonatiszt volt, és négy évre vállalta, hogy tagja lesz az ír nagykövetségen dolgozó, a nagykövetet őrző gárdának, így ismerkedett meg egy átlagos amerikai lánnyal. Evelyn Smith egyszerű, kezdő ügyvédnőként dolgozott Washingtonban, és ugyan egy merő véletlennek köszönhették a találkozást, első látásra szerelem volt. Duncan a négy év leteltével csak annyira tért vissza Írországba, hogy leszereljen, és rögvest visszamehessen a szerelméhez, akit nyomban el is vett feleségül, és hamarosan már a baba is úton volt – a kisfiuk, Nate. A csöppség aranyozta be igazán az életüket, ugyanúgy szerették őt is, mint egymást. Nate-nek arany gyerekkora volt, eltekintve attól az apróságtól, hogy az iskolában folyamatosan cikizték az esze miatt és barátai sem nagyon voltak. Ezek viszont pont azért nem foglalkoztatták túlzottan a kisfiút, mert már általános iskolában is kitűnt intelligenciájával a többiek közül, ez az éles ész pedig kölcsönzött neki egyfajta bölcsességet már akkor: belátta, hogy ha őt emiatt bántják, és ezért nem közelednek hozzá, akkor nem is érdemlik meg a barátságát. Egyedül két igazi barátja volt, velük a mai napig tartja a kapcsolatot, noha az egyikük az USA másik felére, a másik pedig az Egyesült Királyságba költözött. Nate a két barátján kívül mindig is boldogan elvolt a szüleivel, a könyveivel, a kutatásaival, sokáig úgy tervezte, hogy ő is ügyvéd lesz majd, mint az édesanyja. Nos, igen... tervezte, egészen 2001. szeptember 11-éig, addig a bizonyos napig. Az édesapja irodája is az egyik toronyban volt, ráadásul az édesanyja éppen bent volt vele – Nate alig 14 évesen árva lett, és akkor fogadta meg, hogy bármi történjék is, ő a terrorizmus ellen fog küzdeni minden erejével, amikor és amíg csak teheti. Intelligenciája könnyedén bejutatta a Harvardra, ahonnan a megfelelő tanári kapcsolatok révén hamar be is ajánlották a CIA-hoz. Még tanulmányai alatt ki is képezték, ő ugyanis nem elégedett volna meg az egyszerű aktakukaci melóval. Nem, ő igazi ügynök akart lenni, aki nem fél beépülni és a saját kezébe venni a dolgokat, ha szükséges. A CIA is gyorsan rájött, hogy megfogták vele az isten lábát, így nem kellett sokat könyörögnie, hogy arra az osztályra kerüljön, ahova szeretett volna. Elemi erővel vetette bele magát a terrorizmus elleni harcba, terroristák után kutatott, kihallgatásokat is végzett, és rengetegszer járt a Közel-Keleten. Jó néhányszor megfordult Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Iránban, Szaúd-Arábiában; beépült vagy éppen embereket szervezett be fáradtság nélkül. Több neves terroristasejk elfogásához is ő juttatta a CIA-t, noha a főnöke előszeretettel aratta le helyette a babérokat, pláne, mikor néhány évvel ezelőtt kinevezték igazgatóhelyettesnek. Nate-et ez viszont nem zavarja, e nélkül is utálja a főnökét, mint a szart – meg is van rá a maga oka –, de neki csak az a fontos, hogy elfogják a mocskokat. Főleg most különösen izgatott, ugyanis annyi év után nem kisebb személy van már kis híján a markukban, mint az al-Kaida főmuftija, az Oroszlán, a Lépegető. Sejk al-Mudzsahid. Maga bin Laden.
Hobby: A furcsaságai után már senki ne lepődjön meg – hobbiszinten kutatja, hogy mennyi lehet igaz a különböző összeesküvés elméletekből.
Foglalkozás: CIA ügynök
Extrák: Természetesen Oszama megtalálása is javarészt neki köszönhető, és természetesen ez is a főnöke érdeme lesz majd. Nate-et természetesen nem érdekli, viszont baromira aggasztja egy furcsa rossz előérzet, ami maga sem ért, de őt még soha nem csapták be a megérzései. Egyszerűen érzi, hogy itt valami bűzlik, csak még nem tudja, mi az. *** Karakterdal: https://www.youtube.com/watch?v=oN2Xs-MvxLw *** A főnöke egy perverz, kéjenc buzi. Nem homofób ő, csak erre nem talál jobb szavakat... Saját bőrén tapasztalta a dolgot. Nem is olyan régen éppen az egyik terrorista sejkkel kapcsolatban tett egy sorsdöntő felfedezést, amit feltétlenül meg akart osztani a férfival, de az elküldte, mondván, hogy tele van tárgyalásokkal aznapra. Menjen vissza később, munkaidő után. Nate sajnos nem látott át a szitán, odament – a kéjenc disznó pedig akarata ellenére részesítette élete első szexuális élményében. Azóta – talán érthetően – tart a fickótól, de nem merte jelenteni a dolgot, mert tudta, hogy könnyűszerrel eltusolná a dolgot – elvégre ő a CIA második kibaszott feje –, ő pedig csak rosszabbat kapna érte.
Képinfo: chouette-e (http://chouette-e.deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2014. 01. 24.
|
Státusz: Aktív
|
