Név: Tyler Jameson
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 18 éves
Külső leírás: Egészen átlagos megjelenésű srác, egyedüli kivétel van rajta, még pedig a haja. Az a puha feketeség, ami szinte teljesen eltakarja a szemeit, amik csak olyankor látszódnak, ha esetleg a szél félresöpri az arcából a haját, vagy ha valami miatt kicsit még jobban ki kell látnia, mint amúgy. Régebben még azért növesztette meg így a frufruját, hogy eltakarja a szemei körül levő zúzódásokat, amiket nevelőapja kedves nevelésének köszönhetett, illetve azt a csikk nyomot, amit egyszer a fején nyomott el a férfi, aztán már mostanra annyira hozzánőtt a hosszú haj, és az, hogy egy függönyön keresztül látja a világot, hogy már az zavarja, mikor nem látja a szemei előtt a haját. Pedig igazán szép szemei vannak, főleg fekete haja mellé különlegesek kék szemei. Nem az a meleg kék, amilyen a legtöbb ember szeme, hanem jégkék, szinte vacog az ember, ha beléjük néz, de épp ez a rendkívüli benne. Amúgy minden más átlagos rajta; sem arcán, sem alakján nincsen semmilyen különleges ismertetőjel, olyan elveszik a tömegben-típus. Nem anyagias, nem dicsekszik drága nevelőapja vagyonával, egyedüli dolog, amit nem sikerült leküzdenie, az a Converse-csukák iránti olthatatlan szerelme.
Jellem: Sosem volt valami népszerű, sosem volt sok barátja, és aki volt is neki, csak haver volt, nem olyan igazi barát, aki rátámaszkodott volna. Még az anyja sem gondolta sohasem, hogy a fia képes lesz bármire is önállóan, arra meg pláne nem, hogy rátámaszkodjon, miután a férje, Ty apja meghalt. Nem, inkább szerzett magának egy új férjet, aki őt sokszor csak a szex-rabszolgájának nézte, Ty pedig olyan szinten idegesítette, hogy sokszor még szó szerint a szart is kiverte szegény, alig tizenkét éves fiúból. Nem csoda, hogy a lelki fejlődése nem igazán úgy alakult, ahogyan kellett volna. Hiába költözött az anyjával a város luxus részébe, mivel az új apukája egy híres színész, hiába lett így ő is baromi gazdag, hiába verte meg szinte miden nap a férfi, amiért nem a társadalmi szintjének megfelelően viselkedik, nem érdekelte, nem kezdett el úgy viselkedni hirtelen, mint egy felfuvalkodott, pénzes hólyag. Az iskolában visszahúzódó lett, bár nem lett az osztály senkije. Inkább… egy olyan alak, aki a saját útját járta. Akivel bárki beszélhet, nem fogják azért megszólni, mivel ő igazából nem tartozik sehová sem: sem a gazdagok, sem a szegények közé, de még a középosztályba sem. Nem akart ő is olyan lenni, mint a nevelőapja, nem akarta, hogy az ő elfojtott nagyméretű agresszivitása kitörjön, így semmilyen szociális dologban nem nagyon vett részt, csak a biztonságosabbakban, amikor nem kellett attól félnie, hogy valaki megsérül, ha egyszer kirobban belőle minden. Nem gondolta volna magáról, hogy bárki fölött is akarna uralkodni, egyszerűen csak szabad akart lenni, ám mikor elveszett egy másik fiúval a városuk melletti közeli erdőben, és a fiú utána mindenben elkezdett hallgatni rá, olyan érzések keletkeztek benne, amik mindennél nagyobb élvezetet okoztak neki. Mintha egész életében egy hullámvasúton lett volna, ami zuhan le a mélybe a nevelőapja elnyomása miatt, ám Donnieval ez az egész hullámvasút dolog megváltozott. Mintha a sínek immár nem lefelé, a saját boldogtalansága felé vezetnének, hanem fölfelé, a fiú fölötti hatalmas befolyása felé. Donnie figyel rá, meghallgatja, és már annyira kötődik hozzá, hogy képtelen azt tenni, amit ő igazából gondolna; teljesen Ty hatása alatt áll, nélküle még lassan a cipőfűzőjét sem tudja bekötni. Jelenleg úgy érzi, ő a legboldogabb ember a földön: van valaki, aki támaszkodik rá, aki nélküle totálisan életképtelen, ráadásul a folyamatos orvosokhoz, pszichológusokhoz ráncigálásuk miatt a nevelőapjának is le kellett állnia a verésével, ha nem akarja magát hamar a börtönben találni.
Élettörténet: Olyan tíz éves koráig teljesen átlagos élete volt, voltak barátai, szerető szülei, ráadásul akkor még minden társadalmilag elfogadott szórakozásban boldogan benne volt. Délutánonként a többiekkel focizott kint az utcákon, meg volt, hogy kosaraztak, esténként filmeket nézett a többiekkel, sőt, még a pornófilmeket is velük közösen, nem pedig egyedül fedezte föl. Aztán, hirtelen meghalt az apja. Máig nem tudni, hogy hogyan halt meg a férfi, hogy a kocsiban a fék csak elromlott, esetleg valaki megbabrálta, de mivel az elhunyt felesége nem nagyon hajtotta az ügy megoldását, az egy idő után elfelejtődött, egyedül csak Ty nem tudta kiverni a fejéből, hogy nem véletlen baleset volt, hanem gyilkosság. De mivel még kicsi volt, olyan, aki a világ dolgaiból igazán nem sokat értett, azt sem tudta, hogy miért próbálná meg valaki megölni az ő szeretett édesapját. Aztán már sajnos nem sok ideje maradt az apján elmélkedni, mivel pár hónapra a temetés után az anyja megjelent egy pénzes, híres színésszel az oldalán, akiből később Ty nevelőapja lett. Az anyjával rosszul bánt, de a nő legalább élvezte, és most is élvezi a megaláztatásokat, hiszen az újságok címlapján szerepelhet, mint a legkívánatosabb nő a világon, illetve a rengeteg pénzt könnyedén elköltheti úgy, hogy attól sem kell félnie, hogy csődbe mennek, annyi pénze van a férjének. Ty viszont… a nevelőapja úgy bánt vele, mint egy szeméttel, vagy inkább egy hamutállal, mivel volt olyan alkalom, mikor a fiú fején nyomta el a cigaretta csikket. Ezután nem bírta tovább az akkor tizenkét éves fiú, fogta a kis megtakarított zsebpénzét, fölszállt a vonatra, és meg sem állt addig, amíg meg nem érkezett az apai nagyapjához. Egy kis ideig a nagyapjával élt, hozzá menekült el az anyja úgy férje elől, ugyanis tudta, hogy a férfi mindig szívesen látja, az anyja pedig biztosan nem keresné az „vén baromnál”. A nagyapja egy erdész volt, így elég jól megismerkedhetett a természettel, ám mikor a férfi hirtelen szívrohamban meghalt, a gyerek visszakerült az anyjához és annak férjéhez. Nem tehetett mást, mivel a rendőrség jött érte, hogy visszavigye a fiút, és mondjuk úgy, nem köszönte meg szegény, amit akkor kapott a nevelőapjától. Szerencsére, mivel híres színészként ismét visszakerült a rendezők látókörébe a pasi egy kisebb kihagyás után, újból szerepeket kapott a férfi, így többször kellett hónapokra elutaznia, Ty élete nagyjából rendeződött, kivéve, hogy már nem tudott rendesen emberi kapcsolatokat kialakítani, és még az iskolai programokban sem tudott nagyon részt venni, mert egyfajta sötétségre talált magában. Úgy érezte, élvezné, ha bánthatna valakit, ha úgy megverhetne valakit, hogy aztán az föl sem tudna állni. Ettől pedig megrémült, nem akart olyan lenni, mint a nevelőapja. Viszont a tanároknak ez a viselkedés nagyon nem jött be, így elküldték az iskolapszichológushoz, aki azt tanácsolta neki, hogy a vegyen részt az évente megrendezett túrázáson, melyet mindig városuk melletti erdőségekben rendeznek meg. Ty el is ment rá, de hamarosan azon kapta magát, hogy nem arra ment, mint amerre kellett volna, így eltévedt. Viszont belebotlott egy hozzá hasonlóan eltévedt fiúba is, aki láthatóan közel állt már a pánikrohamhoz, így úgy döntött, a fiú hiába ember, és hiába nem szereti az embereket, segít neki, hátha ketten több esélyük van a túlélésre. Eredetileg nem nagyon tudta, hogy mégis mit csinál, ám ahogy telt az idő, úgy jöttek vissza a rég elfeledett emlékek az erdők tulajdonságairól. Magabiztosan mozgott az erdőben, tudta, hogy mit kell csinálni, ami nagyrészt a szerencsének volt köszönhető, a maradék részben pedig a nagyapjától tanultaknak, ám valamiért a fiú mégis úgy viselkedett vele, mintha ő lenne a hőse. Mikor a keresőcsapatok rájuk bukkantak, azt hitte, hogy minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba, és nem lesz már rá szüksége Donnie-nak, ám ez nem így történt. A fiú továbbra is teljesen rá támaszkodott mindenben, és már ott tartanak, hogy a fiú azt teszi, amit mond neki, illetve akkor, és azt csinálnak, amit Ty szeretne. Bár a szülők küldözgetik őket orvosokhoz, pszichológusokhoz, azok semmit sem tudnak kezdeni velük, mindig az jön ki eredményként, hogy teljesen normálisak. Ühhüm… csak éppen annyi a probléma, hogy Ty nagyjából bármit el tudna hitetni az orvosokkal, annyira jól tudja, hogy kinek mit kell mondani. Donnie szülei már teljes kétségbeesésben vannak, a nevelőapja agressziói immár másra irányulnak, van valaki, aki teljesen az ő befolyása alatt áll… hát nem szép az élet?
Hobby: Donnie-val szórakozás; ezalatt bármit érthetünk
Foglalkozás: Tanuló
Extrák: Becenevei: Ty, T.J., bár a Ty-t azt inkább az apja, a nagyapja és Donnie használja rá, mindenki más T.J.-nek hívja. *** Converse cipőfüggő, egy halom különféle színű, formájú, stílusú cipője van. Ez az egyetlen márka, ami tényleg érdekli is. *** Enyhébb jeleit mutatja az antiszociális személyiségzavarnak, ám mivel pontosan a manipulatívságra hajlamos jeleit mutatja, nem pedig a gyilkosság elkövetésére hajlamosakat, ezért bármilyen orvossal el tudja hitetni, hogy ő és Donnie, no meg a közöttük lévő erős kötődés teljesen normális, és csakis a trauma miatt következett ez be, és csak így tudják azt földolgozni, ha egymásra támaszkodhatnak. *** A cigaretta csikk nyoma még mindig eléggé jól látható a homlokán, bár ő már rég elfeledkezett róla, mivel sosem látja, hiszen a frufruja eltakarja. *** Allergiás a mogyoróra. *** Imádja a számítógépes játékokat, illetve a zenéket, ám a játékokból csak az olyanokat, amikben öldökölni kell, a zenéből pedig csak a kemény rockot. *** Pajtimé <3
Képinfo: chouette-e (http://chouette-e.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 01. 19.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 22:21:53
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
