Név: Lueras
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Meera
Kor: ismeretlen
Külső leírás: Az első a szája, amit bármiféle élőlény először észrevesz rajta. Faji jellegzetesség, a rangidős hímek egyik megkülönböztető jele, ami egy bizonyos kornál és szellemi, spirituális egészségnél jelentkezik. A második az aranysárga szemek, amelyekben a pupilla egy vékony, függőleges csíkként sötétlik. A fejbőre nem bőr, hanem pikkely, de a haj miatt ugye nem látszódik. Az magassága, két méter körül mozoghat, lehet kicsivel több. Alkata jól megtermett, felsőbbrendű elegancia, izmai mégis markánsan dudorodnak ki a feszes bőre alól. Van benne valamiféle kígyós, ahogy mozog, minden porcikája hullámzik mozdulataira. A megjelenése nemesi, sugárzik belőle az erő, a lehengerlő hatalom, lépjen be bárhová, egész testével és beszédével mutatja, mennyire fenséges. Az ember szava eláll tőle, főleg, amint beszélni hallja. Nem sziszegve beszél, mint oly sok fiatal a fajtájából, hanem a hangja mélyen zengő, van benne valami különös él, egy hang, ami szinte vonzza a füled. Nem tudod megmondani, mi lehet az. Szinte mindig kesztyűt hord, a ruhája is égő vörös színű, ami láttatni engedi testének domináns részeit. Ezeket, amióta a párjára lelt, nem mutogatja, felesleges már, hogy magához vonzza fajtája nőnemű tagjait. Pillantása átható, mintha a veséden túl meg tudná számolni, hány vékony ér húzódik a bőröd alatt. A szimata és a hallása túlszárnyalja akármelyik élő állatét.
Jellem: Család-, és jelenleg legfőképp párcentrikus. Védelmező, domináns hím, nem tűri meg, hogy párját bármiféle veszély is fenyegesse. Szenvedéllyel szeret, eleinte kötelességből is hajlandó lett volna. Remek színész, arcmimikája gyakran tükröz semlegességet, nem esik nehezére elhitetni másokkal a gondolatainak és véleményének ellenkezőjét. Gyönyörűen udvarol, az énekhangja szívszorító, de ezt csak a párja hallhatja, az ő jelenléte tudja belőle kihozni azt a pluszt, amivel ezt a hangot elő tudja csalni. Mérge rettenetes és pusztító, nehezen lehet oly mértékben felingerelni, hogy támadjon, akkor viszont addig tombol, míg minden ami él és mozog, meg nem szűnik létezni. Ha imádata tárgya van veszélyben, nem mozdul tőle egy tapodtat sem, inkább magával viszi, de nem bocsátkozik harcba, hogy kockáztasson. Gyávának nevezik, azonban ez szintén faji jellegzetesség, inkább megy biztosra, hogy a párja kikerüljön a veszélyzónából. Amint biztonságba került, azonnal visszaront a helyszínre és mindenkit felvagdal. A bosszú erősen ég benne, de képes hamar elmúlni, ha van valaki, aki elvonja róla a figyelmét. Döntései határozottak és mindent mérlegel, vitába keveredni vele ostobaság, csak szívósaknak.
Élettörténet: Olyan világban vagyunk, ahol a régi tündérmesék a visszájukra fordultak. Az alap mese szerint a sárkány elrabolja a királylányt, és a hős lovagok érkeznek, mígnem konzerv vacsoraként nem végzik a sárkány bendőjében. Azonban itt sárkányok élnek mindenhol, és az emberek a ritkaságok. A sárkányoknak van egy jellegzetes, emberi formájuk (hegyes fülek és fogak, átlagnál magasabb termet, hosszú haj - renitenseknek, emberpártiaknak rövid). Az emberek strapabíróak, erős izomzatúak, egyedi fegyvereket terveznek, hogy felvehessék a harcot, és hogy ne haljanak ki. Azért rabolnak sárkányokat, hogy velük keveredve újra átvehessék a hatalmat, az így született "korcsok" által. Főleg női egyedeket rabolnak, hiszen azokkal könnyebben megy a párzás, egy hímet rettentően nehéz befogni, de nem ritka. Talán száz ember él összesen a világban, a környezet meglehetősen középkorra jellemző. Nehezen bevehető, főleg hegyi barlangokban bújnak meg, onnan járnak ki vadászni, gyűjtögetni és halászni. A sárkányok között is vannak, akik hobbiként vadásznak az emberekre, de ezeknek a száma elenyésző. Amolyan sport. Néhányan úgy gondolják, támogatni kellene az emberek szaporodását, ők a sárkány-társadalom szélére sodródtak emiatt. Közülük átálltak már az emberekhez, de ezek a sárkányok nem nagy vérvonallal rendelkeznek, az így születő korcsok nem olyan erősek. Csak a magasabb rétegben élő sárkányok képesek átalakulásra és tűzokádásra, az alacsonyabb rendűek képtelenek bármire is a hihetetlen fizikai erőn kívül, de az sem adatik meg mindenkinek. Az emberek örökös félelemben élnek, pedig a legtöbb pikkelyes ügyet sem vet rájuk. Kiszagolják őket, de érdektelenek. Az emberek csoportosan veszélyesek. Lueras ebben a korban él, a hierarchia egyik felsőbb rétegében, egy olyan klánban, aminek tagjai alig érik el az egy tucatot, ami irtózatosan kevés. Elvonultan élnek, nem foglalkoznak az általános társadalmi viszályokkal, az emberpártiak piti kis aktivista csoportjaival, nem tartanak embereket babaként a pincében gyermekeik számára. Nem okoznak nagy gondot, de tudják, hogy léteznek, a tekintélyük ennek ellenére sem csorbult. Lueras megtalálta a párját, együtt élnek boldogan egy elszigeteltebb helyen, egy erdő széli kúriában, egy méretesebb patak mellett. Szokatlan élőhely egy sárkánynak, de a nő családja inkább vízi (tavakban, folyók közelében élnek, tengereken szigeteket foglalnak el), míg Lueras vulkáni (egyértelmű, hogy aktív tűzhányók közelében, a vulkáni hamuban fészkelnek), hajlandó volt engedni. Mindenük megvan, ritkán mozdulnak ki, majdnem minden percüket együtt töltik, a hím ezt követeli cserébe.
Hobby: -
Foglalkozás: -
Extrák: Itt sárkányok élnek mindenhol, és az emberek a ritkaságok. Többit lásd az élettörténet elején. ** Foglalt, Babóé.
Képinfo: lalaax (google.com)
| Engedélyezve: |
2014. 01. 17.
|
Státusz: Aktív
|
