Név: Hiraki Junichi
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 24
Külső leírás: Nagyon fiatalos, bárki 18 vagy maximum 20 évesnek mondaná, jók a génjei és mellé még helyes is. Sötétbarna haja ritkán kócos mert olyan selymes a hajtípusa, hogy enyhe hullámait elég rendezni egy jóféle „ujjfésűvel” avagy egy finom túrással és kész is. Frufruja nem a tipikus, és divatosnak vélt helyes tincsekben ér véget, egyenesnek tűnik de kicsi ív van belevágva, hogy pontosan a szemöldöke felett érjenek véget, egyedül orra felett van egy hosszabb tincs hagyva. Ez már sosem zavarja mert szemüvege megvédi, hogy a szemébe essen. Nagy, barna szemeit így nem rejti el, sőt kiemeli. Szemüvege nem állandó, inkább csak olvasószemüveg, mert pluszos az a szép szempár, de olyan feledékeny, hogy gyakran hagyja magán. Jól áll neki, szó se róla, de nélküle is nagyon helyes, sőt népszerűbb. Bal szeme alatt egy picinyke szépségpötty lapul. Testalkata karcsú, nem valami sportos, ráadásul kicsit nagyobb ruhákat vesz magára, mint a mérete, ettől még kisebbnek és törékenyebbnek tűnik, pedig nem az, persze nem egy masszív vagy magabiztos aurával rendelkező alak, de ha például rá passzoló öltönyt visel, máris tíz fokkal erősödik a magabiztosnak vélhető megjelenése. Mindkét fülében hord egy pici pöttynyi fülbevalót, ami viszont gyakran megtéveszti az embereket, hogy a fülén a tragus részen szintén van egy szemölcse – ami igazából egy szexepil is – és ezt nagyon sokan piercingnek hiszik elsőre. A laza, kényelmes ruhákat részesíti előnyben, stílusa elég sajátos, nem mindig passzintja össze a színeket mégis harmonikusnak tűnik a megjelenése, nem kirívó, de megfogja a tekintetet.
Jellem: Teljesen átlagosnak tűnik, és ez a látszat nem tér el sokban a lényegtől. Egyszerű irodai munka, szoros határidők, amik miatt gyakran túlórázni kell, kedves és nem feltétlen kedves munkatársak, főnökök számára egy szürke egér, aki mindent megtesz, hogy megfeleljen az elvárásoknak, de sosem tesz olyan kiemelkedő dolgot ami magasabb rangra emelhetné. Ez a lustasága miatt van, mert bár tehetsége lenne hozzá, de egyedül olyan jól elél a mostani keresetéven, hogy minek gürizzen többet kicsivel többért, ha a jelenlegi pozíciójában is elvan? Inkább a legtöbb szabadidejét „magával” tölti, esetleg cuki háziállatával egy albínó vadászgörénnyel, Missyvel. Magának való alaknak tűnik aki csak akkor vesz részt a társalgásban, ha megszólítják, máskor nem szólal meg mert nem akar belezavarni, nem akar konfliktusba keveredni, és mióta a céghez került nem sokat mesélt magáról, miért beszélgetne olyan emberekkel mindenfélét, akiket alig ismer és ők alig ismerik? Olykor elég antiszociális tud lenni, de ezt egy mosoly mögé rejti mindenki elől. Szeretne barátkozni, de elfelejtette hogyan kell. Egy hosszú kapcsolatból alig lépett ki két éve, így teljesen elszigetelődött a külvilágtól olyan téren, hogy szociálisan könnyű legyen a beilleszkedése. Nem titok de nem s teregeti ki magánéletének azon részét, hogy mi is az identitása, mert ugyan férfi munkatáraival beszélt már a női munkatársakról, de elég volt előttük annyit mondani, hogy „engem nem érdekel az ilyesmi” és vették a lapot, nem faggatóztak, nem hitetlenkedtek, ráadásul könnyen elfogadták, ami nagy szó a társadalomban. Nem is tudja magáról milyen szerencsés helyzetben van. Ezt csak a közvetlen munkatársai tudják, és férfiak lévén annyira nem pletykálják el, csak ha épp szóba kerülne előttük, hogy tetszik esetleg egy női alkalmazottnak. Nem szereti, ha kijavítják, főleg ha ezt okoskodóan teszik, mert persze elismeri ha hibázik, de ez ritkán esik meg és csorbítja büszkeségét, s mivel identitása ellenére mégis csak férfi, duzzog ha túl hangosan javítják ki, és nagyon is ellenáll és hajtja az igazát ha ráadásul valaki téved a kijavításában. Ekkor látható mennyire elhatározott is tud lenni, ha magabiztos. Mindezek mellett van egy „szörnyű titka” ami a japán társadalomban elég kínos, pláne az üzleti életben, de együtt tud élni vele, csak oda kell figyelnie.
Élettörténet: Kölyökkora óta nagyon kis helyes volt, aranyos és nem tudni, mikor alakult ki benne a férfiak iránti vonzalma, de talán mindig is benne volt. Amikor kicsi volt még senkinek nem tűnt fel hogy a kis Jun inkább babázik, mint autókázik, sosem volt verekedős gyerekként, inkább félénk típus volt, és a környezetében a tőle erőszakosabb lányok is inkább bántották, mint kedvelték mert sokkal aranyosabb vonásokkal rendelkezett, mint a legtöbb lány. Általános iskoláig ezt egészen átoknak gondolta, de jött az alsó középiskola, ahol sorra kapott vallomást vagy csak háta mögött megjegyzést, a lányok irigykedtek ugyan de ez már nem volt számára rossz, mert barátkoztak vele, mintsem bántották volna. Szinte sütött róla már akkor, hogy minden téren lányos. Általános iskolában volt először szerelmes, persze egy fiúba aki az első osztályban nagyon barátságos volt vele, de a többi öt évben elég ellenséges, ennek ellenére kedvelte. Alsó középiskola végén lelt rá az első és eddig egyetlen igazán szerelem, és ezzel a sráccal volt együtt öt teljes évig. A felső középiskolás évei nagyon szépek voltak, megváltásnak gondolta a kiskori szenvedés után, mintha egy shoujo manga főszereplője lenne, de ez véget ért amint munkába állt. Kapcsolatának utolsó éve elég elhidegülten telt, nem ment egyetemre, pedig a tudása meglett volna hozzá, dolgozni kezdett mert párja – szerinte – még okosabb volt nála de nem volt elég pénze, ezért inkább őt támogatta, mint magát, egy év kellett arra, hogy rájöjjön csak kihasználta a legvégén. Rajtakapta a párját egy egyetemista társával aki ráadásul lány volt, ennél több nem is kellett neki, megszakított minden kapcsolatot a sráccal, elköltözött és új munkahelyre lelt. Újrakezdte az életet. Az utóbbi években annyira lekötötte a párja, hogy elfelejtette hogyan is kellene barátkozni, ami ráadásul nem ugyan olyan, mint az iskolában, mert ez munkahely. Amikor elköltözött akkor vette magához új „élettársát” Missyt, akit nagyon szeret. Nem igazán hisz már a szerelemben, s bár a testiség nagyon is hiányzik, de nem az a típus, aki csak ezért idegenekkel egyéjszakás kalandba bocsátkozna, inkább rejt sok perverz készüléket a szekrényében, mintsem összefeküdjön olyannal, akit nem szeret.
Hobby: Fényképezés, különleges csokik kóstolása, amiről blogot is vezet.
Foglalkozás: Irodai alkalmazott
Extrák: Imádja a csokikat, mindegy milyen, ebben szinte innovátor. Nem veti meg az édes likőröket sem, de mást nem nagyon bír. Megissza ha kell, de hamar kiüti magát ha nem figyel oda. A fő ellensége italban a sake, ami japán létére elég ironikus, de sajnos ez van. *** Nincs elég magas iskolai végzettsége, pedig megtehetné, hogy munka mellett levelezőn elvégez valamit ami a munkájában hasznos lenne, a főnöke támogatná is, de még sosem vetette ezt fel. *** Szörnyű titka, ami egy elég vicces ugyanakkor izgató tényező is lehet, egy pavlovi reflexnek mondható jelenség. Ez annyit tesz, hogyha meghallja az inggallér alól kicsúszó nyakkendő hangját, izgalomba jön. Ez olykor veszélyes lehet, mivel a japán társadalomban szinte mindenhol hordanak, főleg az irodai alkalmazottak, de mint tudni az iskolákban is. Pont ott alakult ki ez nála. Volt párja, akivel öt évig volt együtt, négy éven keresztül minden egyes alkalommal mielőtt lefeküdt volna vele, vagy csak játszadoztak volna, mindig ezt a hangot hallatta előtte akaratlanul is, és ez annyira Jun-ba rögződött, hogy ha meghallja, a teste már felkészül valami sokkal többre, és előre izgalomba jön. Ha túl sokat hallja, akkor annyira felizgathatja magát vele, hogy el kell vonulnia, de szerencsére ilyen még nem nagyon volt, jól titkolja, és figyeli hogy mások épp mikor készülnek ilyenre, ekkor gyorsan befogja a fülét. Még maga is úgy kapja le a nyakkendőjét, ha egyáltalán vesz fel ilyet – mert pozíciójához nem mindig van rá szükség munkahelyén – hogy ne kihúzza az anyagot, hanem csak kiemelje a helyéről. Ezt még a volt párja sem tudja, egyedül csak Ő és jobb is ez így.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció! ()
| Engedélyezve: |
2014. 01. 14.
|
Módosítva: 2016. 03. 15. 11:26:25
Módosította: timcsiikee
Státusz: Aktív
|
