Név: Ulysses Vykos
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 25 éves
Külső leírás: Angyali külseje bárkit elvarázsol, még ha nem is igazi angyal, akkor is. Bár tény, hogy valószínűleg pont azért varázsol el mindenkit, mert nem egy angyal, hanem ő is ember, mint mindenki más, tehát nem tökéletes, ő is szokott hibázni, ő is tud szenvedni. Hosszú fehér haja van, ami eredetileg ilyen színű, de ahogyan a testvérének sem hinnék el, hogy a kék haja igazi, ő is azt szokta mondani, hogy befestette. Ezüst szemei viszont egyáltalán nem kontaktlencsék, még a feltételezést is kikéri magának; ezeket a szemeket nem tagadná le. Orra egyenes, ajkai teltek, puhák, arca egyszerre férfias, és lágy. Általában közömbös arckifejezéssel jár-kel a világban, de mikor elmosolyodik, mintha a nap is kisütne. Nem véletlenül vannak neki nem csak emberi udvarlói is. Magassága átlagos, olyan 177 centi körül van, és hozzá kellemes izomzat járul. Nem túl izmos, de minden héten kétszer eljár kondizni, hogy karban tartsa testét. Az ékszereket annyira nem kedveli, de van egy nyaklánca, amit sámán apjától kapott, hogy megvédje az ártó entitásoktól, és a lánc be is válik. Öltözködése nem kirívó, nem feltűnő, de már a hajával kilóg a tömegből, szóval igazából akár kacsának is öltözhetne, akkor sem lenne feltűnőbb. Max kevésbé volna vonzó, bár ki tudja… még nem próbálta.
Jellem: Igazából semmi extra nincsen a jellemében. Volt lázadó korszaka, volt depressziós korszaka, és volt rózsaszín korszaka is, mint nagyjából minden embernek, ám ő kicsit hamarabb túl is jutott mindegyiken, mint mások szoktak. Mióta van az üzlete, és szakított az előző barátjával, semmi sem tudja fölforgatni az életét, mert egyszerűen annyira közömbös lett minden iránt. Még egy egész estés horror maraton sem tudja őt fölpezsdíteni, még úgy sem, hogy ő tudja, hogy ezek a lények tényleg mind léteznek, ráadásul még úgy sem, hogy a boltja fölött lakik, pár méterrel az elátkozott tárgyak, szellemekkel, démonokkal megszállt babák, játékok, kések és tükrök fölött. Pedig régen nagyon szeretett ezeken izgulni, minden egyes lenti zajon összerezzent, ám már ez sem tudja kirángatni közömbösségéből. Csak olyankor mutat valami érzelmet, mikor családjával együtt van mondjuk egy vasárnapi ebéden, de miután hazatér, ismét visszatér a korábbi állapotában. Ráadásul emiatt a közömbösség miatt még csak nem is lehet egy szellemet vagy démont sem hibáztatni, mert őt általában békén szokták hagyni, tudják jól, hogy ők járnak rosszul, ha bántani merészelnék, szóval ezt a hangulatot csak az emberek iránti pillanatnyi megvetése okozza. Pillanatnyi? Áh, mondjuk inkább azt, hogy két éve tartó megvetése okozza. Túlságosan megrengette a világát az a mód, ahogyan a barátja és a legjobb barátja megcsalták őt, hiszen egész életében mindenki szerette őt, és soha nem is bántotta meg őt senki, így elég nehéz volt neki túljutnia ezen a dolgon. Vagyis hát… nehéz túljutnia ezen a dolgon, mert még mindig nem sikerült neki ennek a dolognak az elengedése, sem pedig a megbocsájtás. De legalább nem lett bosszúszomjas, mert azért a birtokában levő tárgyakkal elég nagy kárt tudott volna okozni azon a két emberen, akik elárulták őt, de szerencséjükre szülei úgy nevelték, hogy tudja, a bosszú nem megoldás. Bár azért nem egyszer eljátszadozott a gondolattal, hogy küld nekik egy cuki dobozkát, a benne lakó démonnal együtt, hogy az elvégezze a piszkos munkát, de nem tette meg egyszer sem. Tudja jól, hogy ebből a hangulatából csak egy új kapcsolat, vagy egy új barátság rángathatná ki, de egyszerűen nem tud magához senkit sem közel engedni, még az üzletben levő kisegítőjét, egy tündért sem, pedig a tündérek bizonyítottan nem tudnak ártani senkinek sem, pláne nem azoknak, akiknek segítségre van szükségük.
Élettörténet: Egy sámán apa és egy érző anya második gyermekeként jött a világra. A családja mindig is imádta őt, teljesen elkényeztették, ugyanis már kisgyerekkorában is úgy nézett ki, mint egy angyal, főleg hófehér haja és ezüstös szemei miatt. A viselkedésére sem volt sohasem panasz, csak olyankor sírta el magát, mikor egy szellemet érzett magához közel, de mivel a házukból az apja már rég kiűzte az ott lakó szellemeket, nem történt meg olyan sokszor ez a dolog. Nővére hat évvel idősebb nála, és neki már kiskorában megmutatkozott a képessége, amit örökölt szüleitől: képes lebegtetni a tárgyakat az akaratával. Ulysses képessége nem volt ilyen feltűnő, így szülei már azt hitték, hogy a családból ő lesz az egyetlen, akinek az észlelésen kívül nincs semmilyen képessége, ő lesz az egyetlen normális közülük, ám mikor először kapott festéket a kezébe, és először kezdett el közben furcsán viselkedni, majd a tévében három nappal később pontosan azt a képet láthatták, amit a fiúk festett, rájöttek, hogy a jövő lefestése a képessége. Egy olyan iskolába íratták be ezek után, ahol a festészettel foglalkozhatott, amit mindig is imádott, és ott ráadásul még a jövő képei is egyre élesebbek lehettek, hála a sok gyakorlásnak. Viszont, mikor egyetemre került a sor, nem a festészetet választotta, hanem az üzleti életet. Szülei először nagyon meglepődtek, de mikor meglátták az órarendjét, egyből megértették, mit akar fiúk csinálni: egy olyan üzletet nyitni, ahol összegyűjti az összes elátkozott tárgyat, és úgy árusítja el, hogy a vevő biztosan meg is tudja, mik várnak rá, ha megveszi őket, akár elhiszi, akár nem. A nemi identitása sohasem okozott neki problémát, szülei könnyedén elfogadták, sőt, ők voltak azok, akik rávezették, hogy talán még azért nincsen tizennyolc évesen barátnője, mert nem is a lányokat szereti. A legutolsó barátjával az egyetem utolsó évében ismerkedett meg, három hónapig tartott. Rettenetesen boldogvolt vele, egészen addig, amíg azt a képet nem festette le, hogy a barátja és a legjobb barátja szépen lefekszenek egymással. Először csak azt hitte, hogy annyira vágyik a barátjára, hogy már erotikusakat fest, ám mikor maga helyett a legjobb barátját fedezte föl a képen, képtelen volt elhinni, hogy ilyen szemetek voltak vele. Aztán kiderült, hogy mégis, már egy hónapja tartott a viszonyuk. Azóta, két éve nem is volt semmilyen kapcsolata, bár egy vámpír, aki már hat éve körülötte legyeskedik, többször is fölajánlotta, hogy akár vér nélkül is a partnere lehetne, de elutasította, ahogyan az egyik kiárusításra váró doboz szellemét is.
Hobby: Festés, álmodozás, olvasás, horror filmek
Foglalkozás: A tulajdonosa és eladója egy elátkozott tárgyakat árusító boltnak
Extrák: Egy olyan boltban eladó, ahol csakis olyan tárgyakat árul, amik el vannak átkozva, meg vannak szállva, vagy valaki bizonyítottan ördögi személy birtokában voltak. A boltjának nem véletlenül Boogieman a neve, ráadásul ki is van írva mindegyik tárgyra a története, szóval őt nem terheli felelősség az esetleges károkért, így vissza sem veszi az eladott tárgyakat. Ő tudja jól, hogy azok tényleg el vannak átkozva, nem csak hülyéskedésből árulja őket, de sokan nem hisznek benne, úgy veszik meg őket, aztán meg csodálkoznak és reklamálnak. *** Hisz a természetfelettiben, egyrészt érzékelni is tudja, másrészt viszont sokszor a jövőt festi le. Nem tudja irányítani ezt a képességét, van, mikor tényleg csak fest, de van, mikor érzékelhető a különbség, hogy nem csak úgy fest, hanem céllal: mégpedig azzal, hogy megfesti a jövő egy darabkáját. Nem látja a jövőbe, nem tudja mikor és hol fognak történni, csak lefest egy jellemző jelenetet. Például innen tudta, hogy az ex barátja megcsalja a legjobb barátjával. *** Uni, volt már seme is és uke is, őt nem a kapcsolatban elfoglalt helye, hanem maga a kapcsolat érdekli. *** Természetfeletti lénnyel még nem volt kapcsolata, bár volt már rá példa, hogy egy vámpír, vagy akár egy szellem is megkörnyékezte.
Képinfo: Las-t (http://las-t.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 12. 21.
|
Státusz: Aktív
|
