Név: Kentin DiLaurentis
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 27 éves
Külső leírás: Igazi FÉRFI, így, csupa nagybetűvel. De tényleg! Egyből látszik rajta, hogy vele aztán nem tanácsos újat húzni, még ha egyes öltönyei nem ezt a hatást keltik, akkor is. Nem mindennapi férfi, soha nem is volt az. Bár elég sok mindenen kellett keresztül mennie, hogy elérjen ideáig, de egyáltalán nem bán semmit, a múltja tette azzá, aki. Egy iszonyatosan helyes, szívdöglesztő rendőr pasivá, aki ráadásul még udvarias is. Csodálatos kék szemei egyből el tudnak bárkit kápráztatni, csókolnivaló ajkai pedig a nők által oly kedvelt rúzs nélkül is olyan, mint a lédús, érett barack. És ami ez nem vicc, férfi létére tényleg ilyenek az ajkai! Haját mindig hátrazselézi, szinte sosem látni úgy, hogy nincsen minden egyes tincse szabályosan hátranyalva. Ám ez a stílus csak még férfiasabbá teszi, bármilyen meglepő is. Arcának erőteljes íveit ajkainak, szemeinek és orrának íve lágyítja, ám nem teszi lányossá. Hófehér bőre nem tud barnulni, fizikailag képtelen rá, egyszerűen vörösödni tud, de azt nagyon. Érzelmeit is eléggé mutatja arcbőre, elég könnyen ki tud pirulni, sok-sok évébe telt leküzdenie azt, hogy ne minden apró érzésére vörösödjön el, hanem tényleg csak az igazi düh, vagy zavarba jövés miatt. Magas, izmos pasi, amit öltönyei, egyenruhája csak még inkább kiemel.
Jellem: Régebben, tinédzserkorában az a tipikus lúzer volt, akin mindenki gondolkodás nélkül átgázolt, és megalázott. Kentin sosem volt az a típus, amiből az iskola menő fiúi lesznek, de nagyon kiskorában, apja szigorú nevelése alatt inkább az a fiú volt, akitől mindig lehetett segítséget kérni, és nem nevették ki amiatt, mert mindig is okos volt, mert mindenkinek a barátja volt, és valamiféle megmagyarázhatatlan határozottság vette körül. Sajnos, miután apjának el kellett menni Irakba, és egyedül maradt otthon a nevelőnővel, aki rettenetesen elkényeztette, ráadásul még szemüveges is lett, az önbecsülése a gimnázium kezdetével teljesen lecsökkent. Folyton kekszet tömött magába, ezzel próbálta föléleszteni szunnyadó boldogsághormonjait, ám nem jött a várva-várt boldogság, helyette jöttek bizony a makacs kilók. Nem tett jót neki, hogy sem apai szigor, sem anyai nevelés nem vette körül, csak a nevelőnője nagymamáskodó gondoskodása. Ami egy bizonyos határon belül szuper, meg minden, csak éppen a gimnázium egy eléggé kényes hely, és egy agyonféltett, szódás szemüveges, kekszzabáló stréber fiú nem igazán állja meg ott a helyét. A lányok csak kihasználták, hogy olyan kedves, és amint megkapták az aznapi házi megoldásait, már el is felejtették, hogy a világon van, míg a fiúk egyszerűen csak folyton megalázták, ott kötöttek belé, ahol csak tudtak. Ám szerencsére ennek a rossznak vége szakadt, ugyanis apuci hazatért a frontról, és elküldte egy katonai iskolába. Ott Kentin igazán megedződött, igazi férfi lett belőle. Most már belé sem mernének kötni, nem csak munkája miatt, hanem azért is, mert már a kisugárzása is azt mutatja: én FÉRFI vagyok. Katonaként eléggé sokat tanult, ám rendőrként még többet, arról, hogy hogyan kell bánni az emberekkel, és milyen típussal hogyan kell viselkedni. Egyetlen dolgot nem tanult még meg: a szerelmi élettel kapcsolatos dolgokat, ugyanis nagyjából nincs is olyanja, hogy szerelmi élet. Persze, nem szűz már, de… de. De hosszabb távú kapcsolata nem volt, az egy éjszakás kalandok lehetőségei viszont sohasem vonzották. Arról meg, hogy tizennégy évesen milyen nagy trauma volt számára arra rájönni, hogy meleg, ne is beszéljünk. Próbálta nőkkel, de nem történt csoda, nem tudták fölizgatni, szóval mondjuk úgy, nem nővel vesztette el a szüzességét egy kanos katona pasikkal teli koleszban.
Élettörténet: Anyukája szülés közben meghalt, amit a katona apuka nem igazán viselt jól, viszont fiát sosem hibáztatta, minden szeretetét rá vetítette ki, sokat foglalkozott vele kiskorában. Jó apuka volt, és jó férj; sosem szeretett más nőt egész életében, csak a tragikusan korán elhalálozott feleségét. A fiával mindig szeretettel bánt, és jól nevelte, ám sajnos, a munkáját nem hagyhatta ott, és egyszer csak hívta a kötelesség, márpedig nem máshová, mint Irakba. A fiú meg rámaradt a dadára, aki viszont annyira imádta a kiskölyköt, hogy teljesen elkényeztette, és elrontotta, ami miatt egészen tizenhat éves koráig gondjai voltak. Egyrészt, a testalkatával, hiszen eléggé el volt hízva, másrészt az önbizalmával, ami eléggé lesüllyedt a béka segge alá, a folytonos megaláztatások miatt. Éppen ezért nem hitte el gimnáziumban, hogy majd pont az iskola menő szépfiúja zúgott belé, vagy legalábbis figyelt föl rá annyira, hogy eleinte csak megalázta, majd egyre inkább elkezdett rá nyomulni. Szegény, kicsi, pápaszemes, duci lúzer tudta magáról, hogy nem valami főnyeremény, vagy legalábbis hagyta magát rábeszélni, hogy ez így van, és mikor egy tuti pasi figyelmének középpontjába került, egyből megfutamodott. Ezt a megaláztatást már nem bírta volna elviselni, hogy ha belezúg még jobban a srácba, esetlegesen összejönnek, majd a srác kijelenti, hogy az egész csak fogadás volt, és megalázza mindenki előtt, hogy egy ilyen lúzer hogy hihette azt, hogy a nagy Castiel szeme majd pont rajta fog megakadni. Ezért is jött jól, hogy apja végre hazatért a frontról, mert a férfi teljesen kiakadt, hogy az ő okos, édes, és férfinak nevelt fiából hogy lehetett egy ilyen, így egyből katonai iskolába küldte a fiát, hátha ott megnevelődik. Kentin igazából eleinte nem bánta, hiszen úgy gondolta, bármi jobb annál a megaláztatásnál, hogy kiderül, Castiel csak szórakozott, ám abba nem gondolt bele, hogy bizony a katonaságnál is eléggé mindennapos dolognak számít az újoncok megalázása. Ám mindezt kibírta, és rajta teljesen jól használható a mondás: ami nem öl meg, az megerősít. Rettenetesen megerősödött mind lelkileg, mint testileg már egy két év alatt, és rajta történt meg a legtöbb, és legjobb változás. A katonai iskolát kitűnővel járta ki, és bár apja csak annyit akart, hogy egy-két évet járjon ki ott, hogy férfivá válhasson, Kentinnek annyira megtetszett ez a dolog, hogy végig járta az iskolát, majd egyből utána el is ment katonának. Viszont, miután visszatért Afganisztánból, egyből leszerelt, és más munka után nézett, ugyanis neki az az élet nem volt való. A sok értelmetlen gyilkolás… nem, a lelke ezt nem bírta el, no meg a lábába ékelődött repesz sem, ami majdnem teljesen lebénította a lábát, ám a rehabilitáció során annyira feljavította az állapotát, hogy már rendesen tud menni, csak szaladni nem tud. Ezért nem tudna rendes katonai szolgálatot vállalni, az íróasztal mögött ücsörgés meg nem az ő stílusa, így elment rendőrnek. Eleinte ő volt az újonc, ám mikor bemutatta, hogy nem gyengeségből szerelt le, van olyan jó, mint egy régi motoros rendőr, egyből befogadta az őrs maga közé, ahol immár második éve dolgozik töretlenül. Régi életét, a gimnáziumi megszégyenítéseket próbálja elnyomni magában, ám a szerelmi életében még ma is nem kis gondokat okoz az, míg a háborúban átélt emlékei még mindig rémálmokként próbálják fölkelteni a figyelmét, hogy bizony azok nem szűntek meg csak attól, hogy leszerelt.
Hobby: Keksz evés, alvás, olvasás, kutyájával játszás
Foglalkozás: Rendőr, ex-katona
Extrák: Gyűlöli a fűszeres ételeket, nála az ételek ízesítése bőven kimerül az oregano, a bazsalikom, a só, a gyömbér és a kakukkfű használatában. Sokkal jobban szereti az édességeket, főleg a csokis kekszeket, amiről azóta sem tudott lemondani, ám a rendőrségnél eltöltött ideje alatt a fánkra is eléggé jól rászokott. Milyen szerencse, hogy a napi edzését is rendszeresen csinálja ám, így nem hízik el, egy picit sem látszik rajta az a tömérdek édesség, amit nap mint nap betermel. *** Van egy kutyája, akit imád, és ő az egyetlen férfi jelenleg az életében. Heinrich-nek nevezte el, de hogy milyen megfontolás után… azt senki ne kérdezze tőle, pár napra rá egyből megbánta, csak épp addigra a kutya már egyből rohant is erre a névre. Végül sikerült Rich-re átkeresztelnie, de az sem jobb név, pláne nem egy kutyának. *** Szereti a furcsa öltönyöket, van mindenféle színben, kivéve rózsaszínben. Azt ő sem vállalná be, viszont van narancssárga, világoskék, sőt, sötétlila színű is. Általában, ha nem az egyenruháját, hát ezeket az öltönyöket hordja, ugyanis egyszerűen képtelen valami laza ruhát fölvenni. Még otthon is inget vesz föl, és ha hideg van, kardigán helyett öltönyt, ami lassan már kezd mániává válni nála. Az őrs pszichológusa szerint ezt kompenzálásnak használja, hogy bár az életét nem tudja irányítani, mert az őrült gyilkosok, akiket el kell kapni, azok befolyásolják, amit ő az öltözködésével, és a kényszeres keksz evésével kompenzál, miszerint ő bizony befolyással van a saját életére. *** Laktózérzékeny. *** Lulumnak, Castiel mellé
Képinfo: Nem saját, csak kicsit átszíneztem (http://lorandesore.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 11. 10.
2013. 11. 11.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 21:27:14
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
