Név: Thisan
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Eléggé vadóc külseje van, egyrészt saját döntése miatt, másrészt viszont a gazdájának döntése alapján, aki a XXI. században lett vámpír, amikor nagy divat volt ez a lázadó punk stílusirányzat. Mivel jelenleg nincsen olyan, hogy divat, hanem mindent a vámpírok szabnak meg, azoknak az embereknek, mechánkak, donoroknak, és alattuk serénykedő lágyabb vérű vámpíroknak és ghouloknak, hogy milyen ruhát viselhetnek, hogyan viselkedhetnek, ezért eléggé kaotikus a divat. Vannak, akik olyan ősiek, hogy az ókori Egyiptomban látták meg a napvilágot, így, mivel övék a világ, mondhatni, így környezetükbe visszahozták az akkori divatot. De vannak, akik tógákat viselnek, vagy mondjuk pörgős vörös-fekete pöttyös szoknyákat, esetleg drága kimonókat. Mindenféle kor mindenféle stílusirányzata képviselteti magukat, csak valamelyik több lényen, valamelyik kevesebben, hisz mint mondtam: az adott vámpír választja meg udvartartása ruhatárát. Mivel ha valaki fiatalabb, kevesebb szolgája van, ha viszont valaki időszámításunk előtt jó sok évvel született, akkor akár egy kisebb városnyi szolgája is van, tehát a kor, és a felmenők igazán fontosak a vámpíroknál is, úgy, mint régen az emberek arisztokrata családjainál. Csak a szülők mellett nem a pénz, hanem a kor számít. Thisan gazdája, mivel a punk korszak egyik nagy képviselője volt, a szolgáit is ennek a stílusirányzatnak viselésére kötelezte, de meg kell, hogy mondjam, igazán jól áll Thisannak. Haja egyik oldala rövidre van vágva, és eléggé szőkére van festve, míg a másik oldalt hosszúra meg van növesztve, és kékre van festve. Szemeit eredetileg is ilyen gyönyörű, bíbor színűre tervezték, a donorok szemei ugyanis különböznek a többi mecháékétől, annyiban, hogy az előbbieknek természetellenes szemszíneik vannak, míg az utóbbiaknak természetesek a szemeik. A chip, ami nem engedi őket messzire, mindenkinél máshol van, Thisannál például a jobb arcán van egy vonalkód formájában. Tetoválásai is vannak, ezeknek csak a mintáját választhatta meg ő, a témát, és azt, hogy legyen tetoválása, a gazdája mondta neki. Ő maga a kényelmes ruhákat szereti, viszont mikor megy valahová a gazdájával, olyankor láncos, néha szegecses, szaggatott ruhákban kell mennie.
Jellem: Nehezen kiismerhető fiú Thisan. Bár egy lázadó punk csövesnek néz ki olykor, belsőleg egyáltalán nem ilyen. A lázadás alapból ki van irtva belőlük/nincs is beléjük programozva, ám a gyűlölet megtalálható a donorok érzelmi között, hiszen az érzelmek még finomabbá változtatják a vér ízét a vámpírok számára, viszont benne nincsen gyűlölet. Szabadságvágy igen, de nem úgy, hogy most meg akarja ölni a gazdáját, mert hogy ő nem akarja szolgálni azt a szemét vámpírt, hanem úgy, hogy minél többet, több helyre szeretne utazni, mindent föl szeretne fedezni. Szabad szeretne lenni, de nem úgy, hogy a maga ura akar lenni, hanem egyszerűen szabadon akarna szállni, akár a madár, és addig, ameddig csak ő akar, nem pedig addig, amíg a chipje engedélyt ad rá. Nem egyszer ájult már el amiatt, mert nem vette figyelembe a chip figyelmeztetését, hogy lassan kifut a határon, és éppen emiatt nem egyszer kapott már büntetést. Sosem komolyat, hiszen a gazdája már elég rég óta birtokolja, és eléggé ismeri már ahhoz, már a vérének ízéből is, hogy tudja, nem a szökés miatt futott messzebb, mint kellett volna, hanem csak mert élvezte, ahogy futhat, és a szél az arcába csap, viszont meg kell a gazdájának is őrizni a méltóságát, szóval muszáj megmutatnia, hogy bünteti ám ő a szolgáit, ha engedetlenek. És még így sem tudta elérni azt, hogy Thisan meggyűlölje őt, ugyanis a donor nem mondhatni túl hirtelen haragúnak, sőt, ahhoz eléggé sok kell, hogy meggyűlöljön valakit, ám ha a szinte lehetetlen megtörténik, az illetőt örökké gyűlölni fogja, nem fog tudni megbocsájtani neki. Eddig egyetlen egy emberrel történt meg ez: az alkotójával, aki megígérte, hogy nem fogja eladni, csak azé lesz, akit Thisan is meg fog kedvelni, erre annak adta el végül, aki a legtöbbet adta érte. Ezt az árulást nehezen csinálná bárki is az öreg után, így tényleg szinte lehetetlenség meggyűlöltetni magunkat vele. Haragudni pillanatnyilag haragudhat, de az semmiség. Két perc után már szinte nem is emlékszik rá. Nem mondható kedvesnek, nem mondható aranyosnak, de bunkó parasztnak sem. Inkább olyan hallgatagnak, akinek sok gondolata van, sok értelmes meglátása, ám elég keveset beszél, hiszen valljuk be… egy ételre nem sok ember, nem sok vámpír hallgat…
Élettörténet: Az életéről nem sokat lehet mondani, hiszen mint nagyjából minden donornak, neki is pontosan úgy kezdődött az élete: egy gyárban. A gyártójával eléggé jóban lett, ugyanis amikor összetették, egy kicsit több vér jutott a szervezetébe, mint általában kell ahhoz, hogy aztán étel hatására magától is termelődjön a vér, így meg kellett várni, amíg két hét alatt eléggé elfogy étel nélkül a vére ahhoz, hogy ne legyen több a szintetikus anyagokból, mint amennyinek kellene lennie. A többi donort egyből elkészülés után már adják is el, ám ő két hétig még ott maradt, és összebarátkozott azzal, akinek a felelőssége volt, és megbeszélték, hogy az biztos, hogy el kell őt adni, de ha már eladó, legalább olyanhoz kerüljön, aki szimpatikus is neki. Hát nem így történt. A különlegessége, hogy több vért lehet kiszívni belőle, mint a többiekből, még úgy is, hogy csökkentették a vérmennyiségét, eléggé elterjedt, és licitálni kezdtek rá. És naná, hogy annak adták el, aki a legtöbbet ajánlotta: egy eléggé jól gazdálkodó XXI. századbeli punk vámpíré lett, akinek bár a kora nem lett volna meg, hogy legyen elég szolgája, és pénze, aki vámpírrá tette, annak csak ő volt az egyetlen gyermeke, így mikor meghalt, a vérének ereje, pénze, és „kora” hozzá került át, szóval így lett eléggé befolyásos vámpír. Ezek után Thisannak tényleg nem volt egy izgalmas élete, bár néha, mikor kísérgetnie kell a vámpírt az utazásai során, olyankor szoktak vele érdekes és izgalmas dolgok történni, de igazából semmi említésre méltó.
Hobby: Új helyek fölkutatása, utazás, futás, régi zenék hallgatása
Foglalkozás: Vérdonor
Extrák: A III. világháború után, mikor az emberek már eléggé kipusztították önmagukat a sok atombomba és vegyi fegyver segítségével, egy sokkal ellenállóbb, évezredek óta létező faj került előtérbe: a vámpírok. Mivel megelégelték, hogy étkeik kinyírják egymást, és így, minél több embert haraptak meg, annál kevesebb étel maradt, átvették a világ felett az uralmat. Egyre csak fogyott a népesség, mire a vámpír tudósok kifejlesztettek egy szintetikus vért, viszont sajnálatos módon az első pár kóstoló megbetegedett tőle. Nem haltak meg, de eléggé legyengültek, így a tudósok úgy vélték, hogy valami hiányzik a vérből, ám hiába próbálkoztak mindenfélével, nem sikerült megoldani a problémát. Egészen addig, amíg valamelyik rá nem jött, hogy az egyetlen, ami hiányzik a szintetikus vérből az, akiből lehetne inni. Így fejlesztették ki a mechanikus vérbankokat, mint amilyen Thisan is. A mechanikus donorok körülbelül a régi rabszolgák szintjén vannak jogok terén, ám a személyes szabadságuk nekik megvan, csak a bennük levő chipek segítségével oldják meg, hogy ne tudjanak megszökni a gazdájuktól. Egy bizonyos távolságig engedi eltávolodni a chip a vámpírtól a hozzákötött donort, ám azután rosszullét, majd halál vár arra, aki még jobban eltávolodik. A donorokat lehet adni-venni, ha valamelyik már nem kell, ám akkor a következő gazdához kell hozzákötni, és a donorból csak az a vámpír ihat, akihez hozzá van kötve. *** A donorok igazából emberi és mechanikai részekből álló valamik, ugyanis nagyjából olyanok, mint a robotok, tehát a vázuk, csontjaik titániumból vannak összerakva, a bőrük, a vérük, a szemük, mindegyik szintetikus anyagból készült, viszont van agyuk, agyműködésük, illetve szívverésük is, ami keringeti a vérüket, gazdájuk eledelét a szervezetükben. Nem öregednek, nem halnak meg, kivéve, ha túl messzire mennek, vagy meghal az a vámpír, akihez hozzá vannak kötve. Vannak érzéseik, de nem olyan hevesek, mint egy embernek, és olyanról, hogy szabadság, hogy jogok, vagy lázadás, sohasem hallottak még, de nem is lenne hozzájuk elegendő érzésük, hiszen olyan lángolón nem tudnak érezni. Szeretni szeretnek, szerelmesek is lehetnek, sőt, gyűlölhetik is a gazdájukat, de lázadni nem volnának képesek.
Képinfo: lorandesore (http://lorandesore.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 11. 02.
|
Státusz: Aktív
|
