Név: George Weasley
Kategória: Harry Potter
Feltöltő: Onichi
Kor: 18
Külső leírás: Első ránézésre teljesen olyan, mint ikertestvére, viszont másodjára... másodjára is pont ugyan olyan. Nagyon nehezen lehet megkülönböztetni őket, talán csak egy-két szeplőben térnek el egymástól, ezt maximum csak ők veszik észre, de még ők sem mindig. Gyakran ki is használják ezt, és imádják vele bosszantani akár anyjukat, akár a tanárokat, akár a barátaikat. Ha az ember napközben figyeli meg őket, akkor sem lát túl sok különbséget. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a sunyi kis mosoly, és ugyan az a sokat sejtető csillogás a szemükben. Tényleg olyan, mintha kettőt látnál ugyanabból az emberből. Még a frizurájuk is ugyanolyan kócosan áll. Talán csak annyi a különbség, hogy ő kicsit összeszedettebben öltözködik, mint bátyja, nagy ritkán betűri ingét, és kevésbé tűnik szakadtabbnak. Haja ugyanolyan rikító vörös, mint az összes többi Weaslynek, de ő igencsak büszke rá. Aki pedig emiatt áll neki ócsárolni, az hamar megjárja, szóval jobb ha gyorsan tud hoppanálni. Nagyon szereti az édesanyja által készített puha, meleg, kötött pulcsikat és sálakat. Csak azért nem azokat hordja mindig, mert akkor könnyebb lenne megkülönböztetni testvérétől, az pedig egy csomó csínyt dugába döntene. Nem annyira nyúlánk, mint öccse, vagy Percy, náluk kicsit vállasabb, és a terelőként eltöltött éveknek hála, izmosabb is. Kívülről persze annyira nem látszik, de hatalmas erő van benne, és tökéletesen tudja használni, ha kedvenc játékáról van szó.
Jellem: Kétségtelenül ő a visszafogottabb az ikrek közül. Visszafogottabb ugyan, de így is egy megátalkodott kis csínytevő. Imád borsot törni mások orra alá, egyszerűen ez jelenti neki a legnagyobb örömet. Persze csak a bátyja után. Számára Fred az első, a többi csak utána jön. Ez általában nem látszik, de ő veti a még a szokottnál is meredekebb ötleteket. Ha ő nem lenne, akkor lehet, hogy valaki meghalt volna a közelükben, vagy mind a ketten az Azkabanban ülnének valami igen súlyos bűn miatt. Félre értés ne essék, nem rosszak ők, csak néha hajlamosak túllőni a célon, és ha George nem gondolkodna, akkor ez sokkal gyakoribb, és szemet szúróbb lenne. Borzasztóan kíváncsi, imádja az új felfedezéseket, a kísérleteket, és leginkább azt, ha a saját felfedezéseivel kísérletezgethet másokon. Persze csak visszafogottan, úgy, hogy maradandó baja ne legyen senkinek, kivéve akkor, ha egy mardekárosról van szó. Őket zsigerből utálja, és megveti, nem csupán azért, mert árulónak tartják a teljes családját, hanem azért is, mert aljas aranyvérű szülők még aljasabb gyerekei. Nem bírja nézni, ha kínoznak valakit, ha játszadoznak vele, ilyenkor mindig közbeavatkozik és kellemes kis átkokat szór az ellenségeire. Bár jegyein ez nem látszik, intelligens, éles eszű fiú, olyan logikával, amit egy mágiaügyi miniszter is megirigyelhetne. A legnagyobb kutyaszorítóból is ki tud mászni, ha pedig testvérével van, akkor egyszerűen verhetetlenek, még csak elkapni sem tudják őket. Imád az emberek közt lenni, imádja, ha rá figyelnek, és megnevettethet másokat, pont ezért csinál olyan gyakran hülyét magából. Vannak barátai, ez kétségtelen, de az egyetlen ember, aki igazán közel áll hozzá, az a testvére. Fred az egyetlen, akinek igazán meg tud nyílni, és sokszor szavakra sincs szüksége, mert testvére azok nélkül is tudja, hogy mire van szüksége, vagy hogy épp mi nyomasztja. Ő a másik fele, akit sosem hagyna el.
Élettörténet: A Weasley család ötödik gyermekeként jött a világra, pár másodperccel később testvérénél, és már akkor tudták szüleik, hogy velük jobb lesz vigyázni, hiszen már akkor két kis ördögfióka volt az ikerpár. Teljes egyetértésben akasztották ki a Szent Mungó csecsemőosztályára tévedőket, legyen az szintén csecsemő, ápoló, vagy akár szülő is, de persze nem lehetett rájuk bizonyítani semmit sem, hiszen mikor rájuk néztek az emberek, csak két, egymást álmukban is átölelő két kis angyalkát láttak. Ennél viszont nagyobbat nem igazán tévedhettek volna, amire szüleik elég hamar rá is jöttek. Otthon az összes testvérüket, bár leginkább öccsüket folyton piszkálták, anyjuk idegeit teljesen fölőrölték, mire a Roxfortba kerültek, ám ott sem hagyták abba az emberek megvicceléseit, sőt, csak még nagyobb tudásuk lett ahhoz, hogy szórakoztatni tudják a népeket. Bár nem mondhatni, hogy jegyeik túlzottan jobbak lettek volna, azt meg főleg nem, hogy ez ellen megpróbáltak volna tenni valamit, de az biztos, hogy zseniális koponyák, amit még a bájitaltan tanáruknak is el kellene ismernie, csak éppen Perselus Piton előbb vesz föl rózsaszín bohócjelmezt, és adja elő a Gangam Stlyet tánccal együtt, mint hogy ezt valaha is elismerje. Bár… az ilyen dolgok eléggé hamar megtörténhetnek, ha az ember közelében valamelyik iker járkál, de vele ennyire még sosem terveztek kiszúrni. Az iskolában több órát voltak büntetőmunkán, mint órákon, illetve anyjuktól több rivallót kaptak, mint házi süteményt, de nekik így szép az élet, így tökéletes minden. Anyjuk sokáig úgy gondolta, hogy semmire sem fogják vinni, hiszen hiába tudja róluk, hogy okosak, ha minden tehetségüket hülyeségekre pazarolják, nem pedig tanulásra, és a szívinfarktus kerülgette őt minden egyes alkalommal, mikor meghallotta az ikrek azon ötletét, hogy elmennek egy cirkuszba bohócnak. Éppen ezért, mert senki sem hitt bennük, egyetlen egy ember kivéve, volt mindenkinek olyan nagy meglepetés, hogy termékeiket, amikkel megkönnyítették, vagy éppen megnehezítették egy-egy diáktársuk életét, képesek eladni, ráadásul a saját boltjukban, ugyanis Harry barátjuk nagylelkű támogatásával sikeresen megnyitották saját boltjukat az Abszol úton, a Weasley Varázsvicc Vállalatot, ami igen virágzó üzletnek indult.
Hobby: Új trükkök kitalálása, Kviddics, mások idegeire menni, vagy éppen szórakoztatni őket
Foglalkozás: A Weasley Varázsvicc Vállalat egyik igazgatója, alapítója és fejlesztője
Extrák: Büszke arra,hogy a Griffendélbe járhatott, néha még ma is fölveszi a ház színeiben pompázó sálat. *** Ünnepekkor és családi vacsorákra mindig hazalátogatnak Freddel, mert nagyon szeretik őket, és anyjuk főztjét is. Anélkül nehezen tudnának megélni. *** Bár már nem játszik csapatban, még mindig imádja a Kviddicset, testvéreivel gyakran játszik, és mivel már megteheti, meccsekre is kijár. *** Ha nincs mellette Fred, akkor elképesztően nagy hiányérzete van, nem találja a helyét, és nem is igen tud mit kezdeni magával. Csak mellette érzi igazán jól magát, csak mellette érzi azt hogy fontos, és tényleg önmaga lehet.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://ashellkova.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 10. 13.
|
Módosítva: 2015. 06. 15. 00:40:49
Módosította: Onichi
Státusz: Aktív
|
