Név: Dr. Joachim Cromwell
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 43
Külső leírás: Első pillantásra föl sem tűnik az embernek, hogy ő igazából egy tudós, mégpedig egy olyan, aki nagyjából életének a 98%-át bent töltötte a laborja, vagy éppen a vizsgálója óvó falai között, nem pedig kint a tengerparton süttette magát. Senki nem látja rajta első pillantásra az orvost, a tudóst, csak a modellt, vagy épp színészt, ám mikor megmozdul, vagy beszélni kezd… na, akkor már lehet látni rajta, hogy tudós, zseni a szentem. Mozdulatai finomak a törékeny üvegeken szerzett tapasztalatai miatt, gesztikulációit egy egyetemi tanár is megirigyelné, kifejezéseitől pedig az irodalmárok, nyelvészek öröm könnyeket hullajtanak, és még több kifejezésért, kifinomult szavakért sóhajtanak. Kiskorában vézna kisgyerek volt, ám ahogy idősödött, úgy vált egyre férfiasabbá, pedig nem csinált semmit, éppen csak nagyon jó géneket örökölt – vagy drága felesége a tudta nélkül módosította a génállományát, de ezt persze már soha nem lehet megtudni. Rettenetesen jóképű fickó, akinek még a több napos, több hetes borosta is jól áll, és már bomlanak utána a nők, éppen csak egyiket sem veszi észre, ha éppen nem a laborja magányában van, túlságosan leköti a figyelmét egy bizonyos valaki. Szőkés-barnás hajába már ősz szálak vegyülnek, de ez csak még sármosabbá teszi őt. Szemei csodálatos borostyán színűek, napbarnítottnak tűnő bőrével tökéletesen harmonizál. Teste igazán jól néz ki, pedig ő és az edzés, vagy ő és a normális táplálkozás két külön dolog, van olyan nap, mikor annyira belemerül a kutatásaiba, hogy szinte nem is eszik semmit, és mégsem hízik, nem is fogy. Talán mégiscsak van abban valami, hogy a felesége belebabrált a szervezetébe, nem igaz?
Jellem: Joachim egy egészen érdekes jellem. Nem mondhatnánk, hogy könnyedén ki lehetne ismerni, és mégis, mindenki úgy érzi, mintha teljesen jól ismernék. Hiszen ő csak egy orvos! Egy orvos, egy tudós, aki miután elvesztette a feleségét, már csak a hivatásának él, pedig nem volt több huszonkettőnél, mikor a felesége meghalt. Mások akkor még meg sem házasodtak, ő pedig már özvegy, agyban már szinte leélte az élete nagy részét, pedig az igazi élet még csak akkor állt előtte. De ez a baj a korán érő gyerekekkel, főleg a zsenikkel, hogy húsz éves korukra már olyanok, mint a normális emberen negyven évesen. Szóval ebből a szempontból ki lehet őt ismerni. Még azt is mondhatjuk, hogy mint tudóst, úgy is ki lehet ismerni, hisz ez előbbi a Joachim, mint ember jellemzése volt. Nobel díjas, nemzetközileg ismert tudósként eléggé elvont lélek, olyan tipikusan szétszórtnak tűnő mozdulatokkal, hiába néz ki a külseje úgy, akár egy modellé. Rendkívül intelligens, lexikális tudása hatalmas, agya, akár egy számítógép. Régebben szinte mindenkit elriasztott ezzel maga körül, hogy sokszor oda sem figyel, és félhangosan-hangosan ontja magából a különböző képleteket, érdekességeket, mindenfélét mindenről. Már kiskorában is ilyen volt, egyedül későbbi feleségét nem tudta ezzel elriasztani magától, hiszen a nő is pontosan ugyanolyan imádattal csüngött mindenféle tudományos információn, ahogy a kis Joachim. Már kiskorától kezdve lenyűgözték őt az univerzum csodái, főleg az élővilággal, az emberi testtel kapcsolatos dolgok, és ez az imádata, ez a lenyűgözöttsége azóta sem szűnt meg, hiszen mennél többet tud az emberi testről, szervezetről, annál többet és többet akar még róla tudni, a működéséről, a céljáról, az öregedésről, a genetikáról, mindenről. Szivacsként issza magába a tudást, és csodálattal figyeli a legapróbb változásokat is. Imádja a genetikát, nem véletlenül sikerült elérnie a klónozással kapcsolatos sikereit, és nem véletlenül sikerült létrehozni élete fő művét, amiről soha nem mesél senkinek. Mert nem ám a művér, az kopoltyús egér mutáció a fő műve, nem is az eddigi egyetlen embrió, akinek sikerült létrehozni a tökéletes mását, nem. Annál sokkal fontosabb, titokzatosabb. Gondolatai legtöbbször a munkáin járnak, de még többször a fián. És itt jön be az a dolog, amiről senkinek semmi tudomása nincs, és nem is lehet: az őrült vágya, őrült szeretete, őrült kísérlete eredménye, a feleségének kinéző „fia”. Teljesen a rabja a fiúnak, minden szabad percében, mikor nem kísérleteivel foglalkozik, őt bámulja a monitoron keresztül, hogy éppen mit csinál, kivel levelezik, mit ír annak a valakinek, mit néz a tévében, vagy éppen hogyan alszik. A fiú eddig, születésén, és hirtelen felnövésén kívül sosem okozott neki még csalódást, minden szabályt betart, és ráadásul még teljesen úgy is néz ki, mint Joachim halott felesége. Teljesen függ a fiútól, már szerelmes is belé, de még magának sem vallaná be, hiszen ő csak a halott felesége képmásába szerelmes. Pedig ez nem igaz, csak ő változtatja meg a saját emlékeit a feleségéről, a fiú képmására. Ugye, milyen furcsa az emberi agy?
Élettörténet: Nem mondatnám, hogy már gyerekként is normális élete lett volna, hiszen már két éves korára folyékonyan beszélt két nyelvet, az anyanyelvén kívül, és míg a korabeli gyerekek építőkockáztak, ő addig már régen az atommodelleket, DNS spirálokat tanulmányozta, és rakosgatta őket össze pálcikákból. Mivel apja kémia-biológia tanár volt, anyja pedig háziorvos, a szülők egyből tudták, hogy a gyerekük IQ-ja kiemelkedően magas, és muszáj olyan pályán elindítaniuk, ahol ezt kamatoztatni tudja, így nem hogy útjába álltak volna a természettudományok iránti vonzódásának, sokkal inkább egyengették azt. Iskolába kerülésekor minden évet fél év alatt járt ki, így negyedikes korára már nyolcadikos volt, a gimnáziumot pedig egy vele egy IQ szinten lévő, bár egy évvel idősebb lánnyal járta ki, szintén két év alatt. Szerencséje volt, hogy rátalált erre a lányra, ugyanis 12 évesen, hiába volt zseni, hiába imádták a szülei, és ő is a szüleit, barátai nem voltak, a nála fiatalabbakat ha nem is butának, de éretlennek tartotta, a nála idősebbek pedig tartottak tőle, és attól, hogy milyen okos. Szóval a kislány volt az egyetlen barátja, ahogyan a kislánynak pedig ő, ahogyan később egymás szerelmévé is váltak. Egyetemet is együtt járták ki, bár csak az első diplomájukat, az orvosit csinálták együtt, a többi doktorit más-más szakirányokon csinálták, de mindig tanították egymást, így ugyanolyan szinten voltak mindenből mindig. Barátok voltak, munkatársak a közös rendelőintézetben, illetve kutatóintézetben is, majd szerelmek, végül házastársakká is lettek. Úttörő kutatásaikkal olyan hírnevet szereztek maguknak, amit amúgy nem akartak, de így legalább a gyógymódjaik is megkapták a kellő figyelmet, a gyógyszergyárak nem tudták annyira tönkretenni őket, mint ahogyan más, kisebb kutatókkal tenni szokták. Kettejük nagy munkája a klónozással volt kapcsolatos, amiért Joachim Nobel díjat is kapott, a felesége pedig jelölést. Minden szép volt, minden jó volt, ám egyszer csak mindennek vége szakadt. Joachim és a felesége a nyolc éves évfordulójukat ünnepelték – illetve a két éves házassági évfordulójukat is -, ami csodálatos volt, de a másnap tragédiába torkollott. Joachim megbetegedett, így felesége utasítására otthon kellett maradnia, és így úszta meg azt, hogy ő is odavesszen a feleségével együtt, aki karambolozott a másik vezető hibájából, a kocsi fölrobbant, a nő pedig bent égett – a baleset okozója, természetesen két kis apró sérüléssel megúszta a dolgot. Joachim teljesen összetört, és nem hogy abba hagyta volna a munkáját, teljesen beletemetkezett, és őrült kétségbeeséssel próbálta újból föltámasztani, vagy legalábbis visszahozni szeretett feleségét. Már el is híresztelte, hogy felesége gyermekkel ajándékozta meg halála előtt, hogyha egy olyan kislánnyal jelenne meg a nyilvánosság előtt, mint amilyen a felesége volt, amikor kiderült, hogy valamit nagyon elrontott: a petesejtből, amit megtermékenyített, és beletette felesége DNS-ét, és minden klónozáshoz szükséges adatot, fiú lett. Első dühében meg akarta ölni a már eléggé fejlett embriót, aki valamiért túl gyorsan nőtt, de aztán úgy gondolta, egy kutatásához még fölhasználhatja. Csak éppen azt nem tudta még akkor, hogy a kisfiú, aki két évvel a születése után már úgy nézett ki, mint egy húsz éves, hogy teljesen úgy fog kinézni, mint jó barátja, szerelme, kutatótársa, és egyetlen szeretett felesége. Mikor először megpillantotta a teljesen kifejlett nagykamaszt, első pillanatban azt hitte, hogy a felesége, így egyből odarohant hozzá, és ölelte, csókolta, ám aztán a fiú megdöbbenése, erőtlen tiltakozására rájött, hogy az bizony nem a felesége. Azóta, lassan húsz éve, egy luxus szobában tartja bezárva, mindent megad a fiúnak, egyedül ki nem engedi a világba. Ő nem nagyon megy be az azóta egyáltalán nem öregedő fiúhoz, nem tudja, hogy viselkedhetne vele, ám a szoba teljesen be van kamerázva, nincsen olyan hely, ahol egyedül tudna lenni a fiú, ugyanis így Joachim így bármikor, bárhol rá tud nézni. Teljesen a függője lett a fiúnak, akiben a halott felesége arcát, vonásait, mozdulatait, viselkedését, és eszét látja viszont.
Hobby: Felesége fiú klónja bámulása, kutatás
Foglalkozás: Orvos, tudós, génkutató
Extrák: 160-as IQ-ja van a legutóbbi, húsz évvel ezelőtti mérés óta, ami meglehetősen nagyon magas, így a Mensának is a tagja már két éves kora óta, bár nem mondhatnánk, hogy aktív tagja volna, sokkal inkább csak névleges. Több nyelven beszél, öt diplomája van az orvostudomány több ágából, fiziológiai és orvostudományi Nobel díjat kapott a klónozással elért eredményeiért. Sokszor kérték már föl riportokra, tv-ben szereplésre, többször publikált is. Utolsó nagy munkája, ami máig tart, az öregedéssel kapcsolatos, amit az egész világ örök fiatalságra éhesen figyel. Egyetlen egy dologról viszont soha, senkinek nem beszélt: ez pedig a „fia”. Tudnak róla az emberek, hogy van gyermeke, ugyanis még mielőtt kiderült volna baklövése, elhíresztelte, hogy felesége szólt neki egy gyereket, mielőtt meghalt, így nem lett volna feltűnő, ha egy kislánnyal megjelenik a nyilvánosság előtt, de soha senki sem látta, nem is fogja soha senki sem látni, hisz a gyermek fiú lett. *** Apucinak
Képinfo: lorandesore (http://lorandesore.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 10. 11.
|
Státusz: Aktív
|
