Név: Elizabeth Payne
Kategória: Fantasy
Feltöltő: makeme_real
Kor: 24
Külső leírás: A legkevésbé sem átlagos jelenség. Megjelenése mindenhol vonzza a tekinteteket, és ez nem csupán a pofátlanul dögös kinézetének köszönhető, hanem nagyban a kisugárzásának is. Ha először rápillant az ember, inkább tűnik egy modellnek, aki egy fehérnemű magazin címlapjáról lépett le, mintsem bárki is kinézze belőle az igazi szakmáját. Testalkatáért a nők ölni tudnának, és bár 175 centiméteres magasságát és nőies, kecses termetét édesanyjától örökölte, a szálkás izomzatáért és azért, hogy egy deka felesleg se lehessen rajta, nap mint nap tesz. A legkevésbé sem hasonlít a birkózó testalkatú nőkre, neki egyszerűen csak szüksége van testi erőre a munkájához, ráadásul testalkatának nőies mivolta kellemesen visszaköszön telt kebleiben és finoman gömbölyödő csípőjében. A hasa sem kockás, egyszerűen csak lapos, a feneke viszont kerek, izmos és formás. Amikor éppen kiszabadulnak egy-egy városba, ahol még nem ismerik, a férfiak szokták is díjazni némi füttyögéssel... de ahol már egyszer volt balszerencséjük megtapasztalnia a reakcióját, ott minden hímnemű lény megtanulta a leckét. Bájos arcát hátközépig érő, enyhén hullámos hollófekete haj keretezi, amihez nagyon hasonlóak a hosszú és sűrű, sötét szempillák is, amik igézően sötétzöld szemeit takarják. Testét több tetoválás is díszíti, illetve egy köldökpiercingje is van, ám öltözködés terén nem annyira lázadó. Persze megtalálható a ruhatárában egy-két izgalmas bőrnadrág és bőrdzseki is, az idő nagy részében mégis inkább a sportos és az elegáns stílust váltogatja.
Jellem: Ő a csapat lelke. Ő a pörgős, a mosolygós, a senkit ki nem hagyós, a mindenkivel beszélgetős. Van benne egy kis anyáskodás, nem idegesítő mértékben, csak éppen annyira, hogy mindenkire odafigyeljen, aki fontos neki. A lelke mélyén még mindig ott lángol valahol a bosszú, de mára már megtanulta csírájában elfojtani, vagy valahogy levezetni. Egyébként kedves, magabiztos és jószívű, aki mindig segít, ha baj van; aki mindig ott van, ahol szükség van rá. Intelligens, az esze vág, mint a borotva, és általában képes minden helyzetet tiszta fejjel átlátni, aztán megfelelően kezelni – az esetek nagy többségében nem a szívére, hanem az eszére hallgat. Néhány elenyésző kivétel persze van ez alól is, de hát senki sem lehet tökéletes...
Élettörténet: Nem túlzás azt mondani, hogy már élete legeslegelső szakaszában sem volt egyedül. Már az anyaméhben is volt mellette valaki, élete meghatározó tagja, az ikertestvére. Egypetéjű ikrekként jöttek a világra, de Beth volt a gyorsabb, így egy imádott kishúgot üdvözölhetett Rachel személyében, az élet azonban egyáltalán nem volt kegyes hozzájuk. Egyik szülőjüket sem ismerhették igazán, édesanyjuk ugyanis a szülés után néhány nappal, édesapjuk pedig az anya halála után néhány hónappal hunyt el. Később tudták már meg, hogy az édesanyjuknál előrehaladott stádiumban lévő mellrákot diagnosztizáltak, amikor teherbe esett, a nő azonban vállalta a kockázatot és nem vetette el a gyermekeit – hiába tudta, hogy a szülés az életébe fog kerülni. Az apa már más tészta volt, ő annyira szerette a feleségét, hogy a lányait, akik az ő szemében közvetve megölték az asszonyt, soha nem tudta megszeretni. Alkoholba fojtotta bánatát, és néhány hónappal később részegen leugrott a város legmagasabb épületének tetejéről. A kislányok nevelőszülőkhöz kerültek, ahol mindent megkaptak, kivéve a szeretetet és a törődést, így tulajdonképpen csak ők ketten voltak egymásnak. A nevelőszülők nem igazán törődtek velük, és végül ebből adódott a tragédia is, amikor alig 10 évesek voltak. Rachel beteg lett, ezért otthon kellett maradnia. Nevelőszüleik elvitték magukkal bevásárolni, valójában viszont oda sem figyeltek rá – így eshetett meg, hogy a kis Rachel egyszerűen eltűnt. Beth összetört és magányos lett, egészen magába fordult, egyedül az vált biztossá számára, hogy mit akar majd tanulni, hogy mi akar lenni. Az életét száz százalékosan ennek szentelte, minden energiáját a célja elérésébe fektette be. Rachel hét évvel később került elő, a holttestét egy sikátorban találták meg, egy szemetes konténer legalján. Megverték, megerőszakolták, aztán megfojtották... bár később kiderült, hogy a nemi erőszak nem volt számára újdonság – a 10 éves kislányt egy strici vitte magával annak idején. Beth őrjöngött, tajtékzott és dühöngött, haragudott az egész világra, hogy az ő édes, kedves kishúgát miért kellett ezzel büntetnie a sorsnak. Tanulmányait mégis kitűnő eredményekkel zárta, egyedül némi indulatkezelési probléma ütötte fel a fejét, de ez sem volt olyan kirívó. Már kezdőként abba a csapatba került, ahol most is van, ami eleinte rossz öltetnek tűnt... Az első bevetések alkalmával a bosszú és az indulat vezérelte, ami az állásába kerülhetett volna, kirúgás helyett azonban segítséget kapott a főnökétől, aki maga is tapasztalt ehhez hasonló érzéseket. Közösen beszélték meg a dolgokat, amolyan terápiaszerűen, Bethnek addig kellett beszélnie a történtekről, míg maradéktalanul fel tudta dolgozni. Azóta még mélyebben tiszteli a parancsnokát, és megtanult nem bosszúból, hanem sokkal inkább aszerint az elv szerint dolgozni, hogy senkinek se kelljen annyit szenvedni, mint a húgának kellett.
Hobby: olvasás, edzés, zenehallgatás
Foglalkozás: egy kiskorú prostituáltakat foglalkoztató bűnszervezetek ellen működő 5 fős alakulat egyik tagja
Extrák: Miria csudijátékába készült. *** Nagyon szereti, amikor néha kiengedik a gőzt a srácokkal, főleg amikor még a főnökre is rá tudnak tukmálni némi alkoholt. A csapat a mindene; a múltja, a jövője, a családja. *** Nincs és soha nem is volt senkije. Vágyik a szerelemre, arra, hogy igazán tartozzon valakihez, de ez eddig mindig a munkájába került volna, azt viszont nem adná semmi pénzért.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció. (http://google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 09. 30.
|
Státusz: Aktív
|
