Név: Martin Markoff
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 19
Külső leírás: Tetszetős, jól kinéző. Fiatalos az öltözete, szereti a sportos fekete pólókat, a világosabb árnyalatú nadrágokat, mert szerinte azok állnak neki a legjobban. Rövidnadrágot csak és kizárólag otthon hord, strandra sem hajlandó járni, a fürdőgatya viselése miatt. A lábai egyes gyógyszerek mellékhatásai miatt foltosak, szóval nyáron is hosszú farmerben és magas szárú tornacipőben jár. Régen versenyszerűen szertornázott, de amióta betegségét diagnosztizálták, csak a teste mutatja már csak, hogy valamikor sportolt és attól ilyen erős, kapós az alkata. Azóta sokat is fogyott, nem jár már annyit napra, mint régen, így a bőre haloványabb színében tündököl. A haja teljesen fekete és nagyon sűrű, kezelhetetlen. Igazi bogárszemei vannak, szóval az íriszei is feketék, aki sokáig nézi, olyan érzése támadhat, mintha lassan befelé dőlne a szemekbe, mintha szívná befelé valami. Az orrát ukrán nagyapjától örökölte, ahogy a szemeit és a hajszínét is. Mindig tisztán és érthetően beszél, gyermekkorában volt egy kis akcentusa, ami mára már csak akkor jön elő, ha nagy családi vacsorán vesz részt, vagy szüleivel beszél, főleg az édesapjával. Érződik belőle az európai vérvonal, de mivel az Államokban nőtt fel, inkább utóbbi kultúráját követi.
Jellem: Alig található meg otthon, mivel folyton a barátaival lóg, házibulikra jár. Egy nagyon összetartó kis csapat tagja, a tagok fixek, ritkán kerülhet be hozzájuk jövevény, tehát mondhatni egy bandát alkotnak. Ismerik is őket a legtöbb középiskolában, hiszen ott gyűltek össze ilyen szép kis kupacba. Mindenki segít a másikon, mindenki ért valamihez, szóval ha valaki segítségre szorul, vagy problémája van, egy-kettőre megoldják. Martin imád a barátaival lenni, elszívni velük egy spanglit, filmet nézni, beszélgetni, beinni a kanapén, hogy aztán a videókról és a képekről nézzék vissza, micsoda őrültségeket műveltek részegen. Velük tud lazítani, megfeledkezni a gondjairól, legalább annyi időre, míg a hahotázás tart, ameddig a viccek ki nem fogynak és tönkre nem megy a nevetődobozuk. Együtt vonulnak az utcán, veszik be magukat játszóterekre és előrültködnek, de semmit nem tesznek tönkre -általában-, nem vandál rosszfiúk, akik elveszik mások holmiját és megverik őket. Ők egy nagy család, sok-sok fiúból és két darab lánnyal. Ha épp nem velük van, akkor otthon pihen, festi lent a pincét és a garázst, amivel direkt bénázik, hogy ne legyen olyan hamar készen. Szülei néha összeülnek vele kártyázni, ilyenkor megbeszélnek mindent, különös figyelemmel vannak iránta, de nem erőltetik rá magukat Martinra. Hogy miért tartják szemmel? Mert Martin rákos. Ennek ellenére ugyanúgy elmegy a barátaival garázspörikre, hébe-hóba meggyújt egy marihuánás cigit. A legjobb barátai tudják, mi a dörgés, de Martin megtiltotta, hogy bárkinek is elmondják, hogy beteg. Nem akarja, hogy sajnálják, hogy megtéríteni vagy feleslegesen pátyolgatni akarják. A szülei sem reklámozzák, mert tudják, hogy ez a fiuknak nagyon fontos. Martin összességében egy laza, mindenkivel könnyen megbarátkozó srác, van stílusa, humorérzéke és szíve, így mindenki nagyon hamar megszereti. Udvarias az idősekkel és a nőkkel szemben, sokszor azonban önmarcangoló és soha nem mondja el, hogy valami baja van, vagy nincs jól. Egy vérbeli Markoff: magabiztos, erős, határozott és a végletekig józan marad, bármi is történjék. Amióta kiderült a betegsége, szinte semmi sem tudja meglepni, elszomorítani vagy megríkatni, semlegesen áll hozzá mindenhez, van benne valamiféle bizarr realitás. Kedveli az emberek társaságát, nem antiszociális jellem, nem veti meg az élvezeteket, fel tud szabadulni, de van benne egy védekező ösztön, amivel képes megálljt parancsolni magának, ebből következik, hogy önuralma nagyon erős. Szereti kivesézni a dolgokat, de nem annyira, hogy pár percnél tovább lekösse. Képtelen hosszabb távú kapcsolatba bonyolódni, tart és undorodik attól, hogy valaki megszánja és elhatározza, hogy ápolja és a többi... Nem kell ápolni, nincs szüksége senki szánalmára, egyszerűen élni akar, azt akarja, hogy ezt mindenki felfogja a környezetében. A betegsége nem olyan vészes, hogy most az egész világ körüllihegje és már eltemessék a francba.
Élettörténet: Martin egy kedves családi légkörben töltötte gyerekkorát, ahol általános harmónia és béke uralkodott. Középiskoláját informatikai-gépészeti specializációra cserélte, majd végül az autószerelő fakultációkon jelent meg. Osztálytársai imádják, szülei büszkék rá, haverjai pedig folyamatosan bulikra és közös estekre invitálják a srácot, ahol egy kis pia, fű és jó csajok adják az alaphangulatot. Mint mindenkinek, neki is át kellett esnie az általános középiskolai egészségügyi felmérésen, még első osztályos korában. Azonban a védőnő és az épp ügyeletet tartó doktor túl sokáig lapogatta és tapogatta, végül papír érkezett, egy beutalóval. Martin lazára vette, egyedül ment el a kórházba, hogy elvégezzék rajta a kért ultrahangos vizsgálatot. Az eredmény két hét múlva érkezett meg, a borítékot azonban az apuka bontotta ki, azonnal el is ejtette a levélkést. Martinról kiderült, hogy rákos, ami még kezdeti stádiumú, nem vészes, de igenis jelen van a szervezetében, rossz indulatú, így meg kellett tenni a szükséges, protokollszerű intézkedéseket, hogy ne romoljon az állapota. Otthon külön szekrényben vannak a gyógyszerei, amiket szed is, két hetente orvoshoz jár, kemóra egyelőre még nem küldték, de a kezelések akár napi 12 órát is igénybevesznek. Plusz-minusz a sorbanállási idő, az utazás. Ilyenkor mindig eltűnik egy-két napra, mert bent tartják a kórházban, és ezekre a napokra ki is kapcsolja a telefonját, csak a szülei látogatják, de igazából teljesen önálló. Ha nagyon legyengül, csak akkor kéri, hogy jöjjenek el érte kocsival. Mindent egyedül intéz, a patikába is ő jár. Martin nincs totális pánikban és kétségbeesésben, sőt, nem is érte annyira keményen a megrázkódtatás, mint a szüleit, nem került önkívületi állapotba a bánattól. A családjában eddig mindenkinek volt rákja, kivéve szüleinek, így felfogta, hogy most az ő generációja a soros. Eleinte titokban tartotta, végül csak kinyílt a szája legközelebbi barátai felé. Gyűlöli, ha szóba kerül, rászólnak, hogy vigyázz a cigivel, a te betegségeddel ne emelgess nehéz dolgokat, kerüld a piát és hogy folyamatosan sajnálják. Nem szereti, mindenki mélységes kussban van, a téma tabu. Bár, Martin nem tud róla, de barátai figyelemmel kísérik minden mozdulatát, ezért elővigyázatosságból megválogatják, hogy a srác kikkel érintkezzen, milyen haverokat hoznak a baráti körbe. Tudják, hogy Martin idegrohamot kapna, ezt szeretnék nagy ívben elkerülni. Mindenki és senki tud a betegségről. Kapcsolata emiatt nincs is, futó kalandokba ugyan bocsátkozik, de hosszútávon nem gondolkodik. Egyrészt előbb-utóbb az illető annyira az élete részévé válna, hogy kiderülne a dolog, onnantól pedig teljesen másképp kezelné; másrészt kegyelemből és sajnálatból nem kell senki szerelme vagy szeretete. Buszsofőrnek készül, a tanfolyamot már elkezdte, a középiskolából kikerülve alig várja, hogy végre munkába is állhasson. Húsz éves, és középiskolás? Mivan? Martint szülei kivették egy bizonyos időre, emiatt csúszott, pótvizsgák és beszámolók rosszul sikerültek, így az alapból öt éves suliban csúszott még egy évet, így csak húsz évesen fog érettségizni. Sok családi banzájt tartanak, ilyenkor ettől hangos a szomszédság, mert nagyobb ünnepekkor eljönnek az európai rokonok. Martin édesapja ukrán származású, s bár szintén az Államokban nőtt fel, nem felejtette el a gyökereket, megtanította fiának a nyelvet és a hagyományokat, de teljes mértékben amerikainak nevelte fel. Viszont ha a nagy család összeül... az anyai ágon amerikaiak, és az apai ágon ukránok... Ott elszabadul a pokol, az ukránok leitatják a modoros amerikaiakat és a szomszédokkal együtt egymást ordítják túl énekelve, röhögve. Martin szereti ezt a nagy kavarodást, hogy sokszor úgy hátbaveregetik, hogy kiköhögi a tüdejét, hogy állandó terrorban tartják. A családjánál jobban a barátait szereti a legjobban, nincs nő az életében, mert nem is férne bele. Nincs olyan toleráns partner Martin szerint, aki eltűri a haverjait, a kimaradásait és a családját. Valamint meg tudja érteni, miért kezeli másképp a betegségét, mint kellene.
Hobby: jóga (otthon), haverok, buli, számítógép, szerelés, barkácsolás, gépészeti könyvek olvasása, alvás (egyes gyógyszerek mellékhatása miatt)
Foglalkozás: oskolás
Extrák: Rákos, de még időben észrevették nála.**Bizonyos időközönként eltűnik, a telefonján sem lehet elérni. Ilyenkor kezelésekre jár.**Ha ideges hadarni kezd, és képes átváltani ukránra, ha nagyon bepánikol.
Képinfo: Nem én készítettem, nem az én alkotásom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez! (google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 09. 16.
2014. 03. 02.
|
Módosítva: 2014. 02. 28. 18:25:29
Módosította: Meera
Státusz: Aktív
|
