Név: Konrad von Cratz
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 23 év
Külső leírás: Magas, izmos, erős férfi. Széles vállain, erős hátán, kidolgozott hasfalán, erős karjain, nagy kezein, ruganyos lábain a szem addig tudna legelészni, ameddig csak lát. A testfelépítése több mint tökéletes, arca is közel áll a tökéleteshez, hiszen ha bal szeme alatt nem díszlene egy anyajegy, akkor teljes egészében szimmetrikus lenne. Napbarnított bőre és félhosszú, enyhén hullámos, selymes, dús, sötét barna haja fénylő világoskék szemeit még inkább fénylővé és világossá teszik. Markáns arcát sokszor fedi több napos borosta, ami ahelyett, hogy rontana megjelenésén, csak növeli a vonzerejét. Magasságával épphogy befér az ajtókon, ugyanis Konrad kétszáz centiméter. Öltözködésére mindig ügyel, hiszen nemes, nem teheti meg, hogy csapzottan jelenjen meg valahol. Mindig alkalomnak megfelelően öltözik, és természetesen a divatnak megfelelően, még akkor is ha neki nem tetszik. Ruhatárában inkább a sötétebb színek dominálnak. Ha arany és ezüst közül kell választani, akkor mindig az ezüst mellett dönt. Arany láncait csak akkor szokta hordani, ha az a rokona megy hozzá látogatóba, akitől az ékszert kapta. Amúgy a családja címerével ellátott pecsétgyűrűjén kívül, amivel igazolja magát, és a nyakában lógó, ruhái alá gondosan elrejtett smaragdon kívül nincsen más kiegészítője. A szeme alatti anyajegyen kívül még egy ismertetőjeggyel rendelkezik, egy a derekára égetett elátkozott billog, egy fordított pentagramma.
Jellem: Kinézetéhez hűen erős férfi, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. A hosszú évek alatt sok mindent átélt, amik jobban átformálták jellemét, mint bármelyik tanítója. Régen igazi elkényeztetett úrfi volt, több száz szolgával és sokan azt mondták, hogy olyan gonosz, mint az ördög. Imádta a csínytevéseket, amikkel csak galibát és bosszúságot okozott. Több kárt csinált egymaga egy hét alatt, mint a legtöbb bandita. Szörnyen kárörvendő volt, imádott törni–zúzni, mindezt persze úgy, hogy másra kente. S így, felnőtt fejjel visszanézve, nem is érti, hogyan nem csapták ki régen az otthonából a szülei, de már megváltozott. Megbízható lett, határozott, erős kiállású férfi, akivel nem ajánlatos ujjat húzni. Most már ahelyett, hogy ártana a gyengéknek és a nála alacsonyabb rangú embereknek, inkább békén hagyja őket, ha úgy adódik segít rajtuk. Már nem leli örömét abban, hogyha valaki az ő tettei miatt sír, kiabál segítségért, vagy esik teljes letargiába. Már benőtt a feje lágya, de ehhez az kellett, hogy egyszer ne siessen senki a segítségére, hogy senki se higgyen neki, mert ki hinne egy hazudozónak? Ki segítene egy olyannak, aki soha senkinek sem segített, akinek a komiszságai miatt szoktak segítséget kérni? Bizony, Konrad ismeri a legjobban a mesét arról a fiúról, aki farkast kiáltott. Nemesi mivoltát mozdulatai szóhasználata egyből elárulja, de senki sem gondolná felelőtlenül, hogy egy kékvérű ficsúrral lenne dolga. Konrad remekül ért a kardforgatás mesterségéhez, a puszta kezes harcokhoz, az íjászathoz, a lovagláshoz, ezenkívül még agytornában is jeleskedik, ugyanis szeret különböző logikai játékokkal játszani. Versenyfutásban és ugrásban is ritkán akad párja. Azonban a legtöbb nemessel ellentétben, ő nem fogadott hűséget a királynak (ami szúrja a feljebb való hatalom szemét), ugyanis ő északról érkezett nemes, aki megvásárolta új földjeit az adott országban, és így nem tartozik hűbérrel senkinek. Sem az uralkodónak, sem az egyháznak. Ez természetesen szúrja mindkét hatalom szemét, és mindig megpróbálják tönkretenni, vagy megtörni Konradot, de ahhoz mindenkinek előbb kell felkelnie. Konrad csupán egyetlen egy emberhez hű, a titokzatos démonvadászhoz Zadekielhez. Élete egyetlen feladatának tekinti, hogy elkísérje és segítse őt küldetésein, persze titokban, elfedve igazi kilétét, pont úgy, ahogyan a démonvadász is teszi.
Élettörténet: Egy tengeren túli, északi fejedelemség második sarjaként látta meg a napvilágot. Kiskora másból sem állt ki csak abból ahogyan a szülei folyton folyvást a bátyját dicsérték, hogy mennyire fess, mennyire ügyes, mennyire tehetséges és okos. Konrad meg csak Konrad volt. Egy folyton duzzogó, akaratos kisgyerek, aki semmit sem volt hajlandó csinálni, semmit, amit a bátyja is. Konrad arra gyorsan rájött, hogy utol nem érheti a testvérét, hiszen testvére tizenkét évvel volt idősebb nála, és annyi évet, hiába is akarna az ember, nem tudna bepótolni. Ezért a kicsi Konrad az egyszerűbb megoldást választotta: felforgatta a kastély nyugalmát. Megríkatott mindenkit akit csak tudott, kikészítette a szolgálóit, akik hetenként mondtak fel, a tanítóit az őrületbe kergette, a bátyját mindig becsmérelte, utálta, bele rúgott, amikor az megpróbálta ölelni, és soha semmi sem volt jó neki. Szülei nem dorgálták meg soha, sőt ha néha kapott egy kisebb figyelmeztetést, az sem látszott komolynak, ugyanis Konrad viselkedése sosem volt olyan fontos, mint testvére céljai, élete, tanulmányai. Rosenfild (a bátyja) hiába próbált jó testvére lenni, és megérteni öccse viselkedésének okait, de pont ugyanannyit ért el, mint bárki más, egyszóval semmit. Aztán elérkezett az a nap, amikor Rosenfildnek át kellett vennie az uralmat apja örökéből. Akkor volt Konrad tizennégy éves, és elhatározta, hogy könyöröghetnek neki bárhogyan, ő bizony nem lesz tanúja ennek a piros betűs ünnepnek. Igazából azt remélte, hogyha addig nem kerül elő, akkor keresni fogják, de tévedett. Az ünnepély lezajlott nélküle is, egyedül bátyja akarta megkerestetni, de engedett az atyai szónak, és az ünnepség idejére megpróbálta kiverni a fejéből, hogy testvére nincs a jelenlévők között. Nagy hiba volt. Konrad igaz ugyan, hogy szánt szándékkal tűnt el arra a napra, de bujdosása közben pár csuklyás, sötét ruhás alak akarata ellenére elvitték a kastély egyik rejtett alagsori termébe, amit évek óta nem használt senki semmire. Az volt élete legszörnyűbb napja. Kikötözték, vért itattak vele, éles késekkel vagdosták, lecsorgatták a vérét egy furcsa pecsétre, aminek a nagyított változata díszítette a padlót, aminek a közepébe kötözték ki őt. Körülötte és a jel körül gyertyák égtek, azok mögött körben fekete csuklyás alakok kántáltak. Konrad hiába kiabált, hiába szólongatta őket, hiába parancsolt, ők még csak ki sem este a kántálás ritmusából. Aztán előkerült a tüzes vas is. A felhevült vas végén ugyanaz a jel, mint aminek a közepén ő feküdt. Konrad hiába próbált veszettül menekülni, semmi esélye sem volt, nem kerülhette el azt, hogy bőrébe égessék a jelet. Ami ez után következett több volt, mint borzalmas. Egy hatalmas démon jelent meg, hogy elfogadva az áldozatot felfalja a jelenlévő ifjút. Ám a démon meglátva az áldozatot felháborodva nekiesett a csuklyásoknak. Ő olyan táplálékot akart, akinek hatalmas varázsereje van, nem pedig egy satnya, erő nélküli kölyköt. A pincében kiütött a tűz, és a lángok fényében Konrad jól láthatta, ahogyan a démon elpusztít mindenkit, fejekkel dobálózik, végtagokat majszolgat, és Konrad sorra ismert fel olyanokat, akik a családjának vagy barátainak vallották magukat, vagy szövetségesüknek. Aztán amikor az egész varázslatot fenntartót is elérte a démon karma (akiben Konrad az érsekre ismert) a démon visszatért oda, ahonnan érkezett, hiszen a szerződést, ami itt tarthatta volna, nem sikerült megkötni. Konradra a bátyja találta rá, aki a ceremónia után rögvest az öccse keresésére indult, és a füstszag vezette el hozzá. A félájult fiút azonnal kiszabadította és rohant a felszín felé, hogy figyelmeztessen mindenkit a tűzre. Ezután az eset után változott meg Konrad gyökerestül. Bátyjával hirtelen elkezdett melegebb kapcsolatot ápolni, figyelmét az eddig elhanyagolt dolgok felé fordította (mint például a tanulás), és felhagyott azzal, hogy rossz fát tegyen a tűzre. Ugyanakkor többé nem bízott meg senkiben (semmilyen udvarbeli vagy egyházból való személyben, minden bizalma a bátyjáé lett). A szülei hirtelen őt is elkezdték dicsérni, bár ez sosem volt olyan, mint amit a bátyja kapott régen, de Konrad már nem is várt olyat. Tizenkilenc évesen már kész kis lovag volt, egy nagyobb tartomány egyedülálló uraként, aki részt vehetett bátyja háborújában. Tehát az évek alatt szoros testvéri kötelék alakult ki kettejük között, szinte eltéphetetlen. Ám a háborúban olyan dolgokról hallott, hogy nem maradhatott otthon. Egy távoli országból sodorta felé a szél egy hatalmas démonvadász hírét, és ő úgy érezte nincs maradása. Úgy érezte meg kell fizetnie azért az éjszakáért, ami vele történt, ezért otthagyta bátyját, a saját tartományával együtt, hogy abban a távoli országban felkeresse a démonvadászt, hoigy megtanítsa őt a mesterségére. Persze felkészült arra, hogyha nem találja meg, akkor mi lesz. Hatalmas birtokot vásárolt magának egy elszegényedett nemestől, és elkezdte megismerni az új ország nemességét, miközben információkat gyűjtögetett és démonokkal kapcsolatos könyveket olvasott. Nem is kellett sokat várnia. Húsz és fél éves korában, mikor a pecsét a derekán felizzott, és megjelent egy démon, akkor a démon vadász is előkerült. Persze nem azért, hogy vele találkozzon, hanem azért, hogy elbánjon a démonnal, aki rátámadt. Mikor Zadekiel távozott volna, Konrad utána sietett, majd letérdelt elé örök hűséget esküdve neki, majd kérte, hogy hadd maradhasson vele. Így lett Konradból, észak egyik hercegéből, egy démonvadász fegyverhordozója, aki bármikor ugrik, hogyha hívják. Semmit sem tud arról a személyről, akinek hűséget esküdött, nem ismeri nevét, korát, rangját, arcát, csupán a jellemét, erejét, és testének gyengeségét. De őt nem is igazán érdeklik az ilyen apró, külsőleges, világi dolgok, hiszen az a pár év, amit Zadekiel mellett töltött csak megerősítették a hűségét a férfi iránt.
Hobby: olvasás, vívás, lovaglás, sakk
Foglalkozás: fegyverhordozó, amúgy meg nemesember
Extrák: *Hóhérkámnak ** Derakán, bal oldalt, egy billog található, egy fordított pentagramma, amit még tizennégy éves korában égettek a bőrébe, amikor egy szörnyű démonnak akarták feláldozni. A jel mindig vörösen felvillan és enyhén felhevül, ha a közelébe démon kerül. *** Senkinek sem esküdött hűséget Zadekielen kívül, és előreláthatóan nem is fog. **** Bátyjával levélben tartják a kapcsolatot, és bátyja minden levélben biztosítja arról, hogyha gondjai adódnának, a régi birtoka visszavárja otthon. ***** Senki sem tudja, hogy ő Zadekiel fegyverhordozója.
Képinfo: Deviantart by Las-t (http://fc00.deviantart.net/fs71/i/2013/216/9/5/tero_by_las_t-d6go6pk.jpg)
| Engedélyezve: |
2013. 09. 15.
|
Státusz: Aktív
|
