Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: ,


Tulajdonságok
Név: Zacharyah Terroux
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev

Kor: 19 éves

Külső leírás: Hófehér fényű, selymes haja egészen a lapockájáig ér, és csak azért nem növesztette meg hosszabbra hajzuhatagát, mert zavarja a démonvadászatban. Csodálatosan zöld szemei a legtisztább fényű smaragdhoz hasonlítanak, és mindig valami megmagyarázhatatlan fénnyel izzanak. Mikor mágiát használ, szemei egy pillanatra felizzanak, akár a smaragd, ahogy a Nap fénye ráesik. Arca nem túl férfias, de senki nem keverné össze egy nővel, még akkor sem, ha magassága eléggé elmarad környezete férfi tagjaiétól, ahogyan súlya is. Rettenetesen törékenynek tűnik a teste, már-már szégyelli, hogy ilyen sovány, de sehogy sem tud magára szedni kis súlyt sem, hisz mágiája elveszi testétől az energiát. Rettenetesen erős varázsló, és kiváló démonvadász, hiába tűnik törékenynek, ő az egyik legjobb. Bár sovány, nem csont és bőr, hanem porcelánfehér, szinte áttetsző bőre alatt finom izmok feszülnek. Fiatal kora ellenére elismert démonvadász ilyen körökben, akit csak azért nem üldöz az inkvizíció boszorkányság bizonyítható vádjával, mert a pápa megbízatásukból vadássza a démonokat. Nyakában lógó hatalmas ékszer mutatja társadalmi rangját, a benne foglalt smaragd pedig erejének tartója, hogy olyankor ne testét marcangolja a hatalom, mikor nem használja, hanem egy tároló eszközben legyen, és elő tudja venni, mikor szüksége van rá.

Jellem: Zacharyah rettenetesen visszahúzódó, szűkszavú ifjú, akit környezete szinte áhítattal imád. Külseje akár egy angyalé, s belsője sem cáfolja meg ezt a jelzőt. Fegyverforgatásban, íjászatban, de még lovaglásban sem jeleskedik, túlságosan gyenge ahhoz teste, hogy ilyesmiket tegyen, ahogy azt a legtöbb ifjú teszi. Apja, és testvére, de még szolgáik, és házi papja is óvja mindentől, még a széltől is, így az ő szobája a legmelegebb, az ő takarói a legpuhábbak, és ő kapja a legfinomabb falatokat, melyeket jó ízűen be is lakmároz minden alkalommal. Nem is tehetne mást, hiszen titkolt mestersége miatt testének szüksége van minden energiaforrásra, mert könnyen föléli az utolsó tartalékait is. A kastélyból talán csak bátyja sejt valamit, hogy fivére miket művelhet olyankor, mikor szobája ajtaját bezárja, s senki nem mehet be oda. Általában éjszakánként történik ez meg, Zacharyah vigyáz, hogy senkinek ne tűnjön fel távolléte, de a sürgős eset az sürgős eset. Ugyanis Zacharyah igazából nem más, mint Zadekiel, az Úr egyik arkangyalának nevét magára vett démonvadász, aki a pápa megbízásából teljesíti küldetéseit. Egymaga képes elbánni a démonokkal, azokkal a férfiakkal, s asszonyokkal, akik felett átvette az uralmat a sötétség, a fekete mágia, de mivel teste gyenge, mágiája hamar tönkreteszi, így hűséges fegyverhordozója mindig mindenhová elkíséri. A férfi sem tudja kilétét, de bármikor rendelkezésére áll Zadekielnek, akinek elég csak megsimogatnia a nyakában lógó smaragdot, és a fegyverhordozó nyakába akasztott smaragd fölvillan, és mutatja, merre kell mennie, merre találja meg gazdáját. Zadekiel nevét már a nép is ismeri, de senki se tudja, csodálni kell-e, vagy gyűlölni mágia használata miatt. Egyedül az egyházi méltóságok tudják, mennyi mindent tett értük, mégis irigységgel, féltékenységgel figyelik tevékenységeit, mit sem tudva arról, hogy minden egyes démon kiűzése, elpusztításával hátramaradó életévei egyre csak fogynak, és fogynak, hisz gyenge teste nem sokáig bírja a hatalmas mágiájának megterhelését.

Élettörténet: Apjával, bátyjával, házi papjukkal, és nem kevés szolgájukkal él immár tizenkilenc éve. Anyja születésekor elhalálozott, így sosem ismerhette azt az asszonyt, akitől nőiesen törékeny szépségét, angyali jellemét, és nem utolsó sorban a mágiához való vonzódását örökölte. Rabastan, a bátyja örökli az uradalmat, és a grófi, lovagi címeket is, így őt sohasem kötelezte rá apja, hogy vadásszon, fegyvert forgasson, vagy bármi olyat tegyen, amivel veszélyeztetheti testének épségét. Egyrészt, mert szerette fiát, akiről tudta, hogy olyan könnyedén kap el betegségeket, mint drága jó felesége, másrészt pedig annyira hasonlított a megboldogult asszonyra, hogy ha apja rátekintett, mindig is a szeretett asszonyt látta benne. Bár Zacharyah nem volt olyan gyenge, mint amilyennek kinézett, hiszen a mágiája erőt adott neki, tudta, hogy ezt nem mondhatja el sem apjának, se bátyjának, és örült, hogy volt lehetősége inkább nyelveket, tudományokat tanulni, s anyja féltett könyveit olvasni, amit rajta kívül senki más nem tudott elolvasni. Mivel nagyon okos volt mindig is, több egyetemet járt már ki, és tizennégy évesen, mikor papi egyetemre került, tanítója egy szintén mágiahasználó volt. A férfi egyből fölismerte Zacharyahban a tehetséget és az erőt, így szárnyai alá vette, és mikor elérte a tizenhét éves kort, a pap már teljesen kiképezte démonvadásznak, és már nem volt mit tanítania a fiúnak, aki három év alatt rettenetesen sokat tanult tőle. A férfi kért neki pápai engedélyt, hogy démonvadász lehessen, és ő is adta neki a Zadekiel nevet, mikor először látta egyedül démonra vadászni. Teljes titokban műveli a varázslás művészetét, főleg, mióta a rendkívülien megnövekedett mágia szintje nem engedi meg, hogy egész nap démonokra vadásszon, hanem csak kis időközönként teheti, hiszen testének egyre több és több pihenésre van szüksége. Éppen teste gyengesége miatt kellett haza utaznia, elhagynia mesterét, de a férfi nem akarta egyedül engedni, így egy fegyverhordót küldött mellé, de csak azzal a feltétellel engedte ezt meg Zacharyah, hogy a férfi nem tudja meg igazi kilétét. Nem akarja bajba sodorni sem apját, sem szeretett bátyját.

Hobby: Olvasás, varázslás, tanulás, lovaglás

Foglalkozás: Varázsló, démonvadász

Extrák: Senki sem tudja a valódi kilétét, ugyanis az emberek szemében ő a betegségekre rettenetesen hajlamos úrfi, és még a környéken tevékenykedő inkvizítor sem tudja, hogy ő az a bizonyos démonvadász, akinek nevét suttogják az emberek. De hogy is tudhatnák, hisz az úrfi kis gyengécske, olyan, aki minden idejét tanulással, olvasással tölti, míg Zadekiel, Isten igazságossága, erős, és félelmetes. Mikor démonra vadászik, csak szemeinek zöld írisze világít ki arcából, amúgy minden porcikája, míg gyönyörű hófehér haja, és arcának nagy része is fekete ruhába van bújtatva. Nem akarja, hogy bárki is tudjon kilétéről, még akkor sem, ha pápai felhatalmazása van a varázslatok használatára, a démonok gyilkolására és elűzésére. *** A nyaklánca, és a Bibliája a két legfontosabb értéke, az előbbiben van a hatalma, mikor nem használja, az utóbbiban pedig a varázslataihoz szükséges igék vannak beleszőve. Nemesi származását mutató nyakéket sosem veszi le, törhetetlen acélból készült, a smaragdot pedig mágiája akadályozza meg a széttöréstől, hiszen fontos számára, hogy nála legyen a kő, mivel nélküle teste nemcsak, hogy ilyen vékony, törékeny lenne, de a mágia, ilyen magas szinten már pusztítja sejtjeit, roncsolja belső szerveit, ha túl sok ideig használja. A Biblia pedig azért fontos, mert azt a könyvet soha senki nem veheti el tőle, az az egyetlen könyv, amit bárki nyugodtan magánál hordhat, így ha véletlenül nem jutna eszébe valamilyen igézet, hát csak kinyitja Szent könyvét. A könyv kicsi, kézzel készült mestermunka, igazi kincs. *** Senki sem tudja, még ő sem, hogy mennyi ideje van hátra életéből. Lehet, hogy még hosszú, hosszú évek, de az is lehet, hogy csak hónapok. *** Gyönyörű hangja van, mikor énekel, olyan, akár az angyalok éneke, de nem sűrűn szokta megmutatni tehetségét, inkább csak a démonűző szavakat szokta kántálni. *** Nem volt még sem nővel, sem férfival, teste túlságosan el van foglalva a mágiájával ahhoz, hogy ilyenekre pazarolja az energiáját, főleg, hogy eddig még senki olyannal nem találkozott, aki megfogta volna legalább minimálisan is. *** Ezt a démonvadászatot nem úgy kell elképzelni, hogy megy, és karddal, nyíllal, mindenféle fegyverekkel lekaszabolja a démonokat, nem. Ha harcra kerül a sor, azt sokkal inkább fegyverhordozója végzi el, ő csak, és kizárólag mágiával harcol, ha nagyon muszáj, akkor vesz kezébe fegyvert. A kettő együtt túlságosan megterhelő lenne testének.

Képinfo: anndr (http://anndr.deviantart.com/)

Engedélyezve: 2013. 08. 25.

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).