Név: Caden Marshall
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 20
Külső leírás: Közel tíz éve tűnt el a játszótérről, azóta sem bukkantak nyomára. De él ő, nagyon is. Csak közben a sötét padláson felnőtt, a napbarnított, homokozóban megpirult bőr szürkévé fakult. A tekintete megkopott, a csillogó szürke szemek már tompák és fénytelenek, a haját össze-vissza vagdosta fogvatartója, a fekete tincseknek viszont puháknak kell lenniük, minden pillanatban. Szemeit folyton kötelező festenie, a sötét karikák és az ólmos fekete krém menthetetlenül beette magát a pórusaiba. A ruhái elnyűttek, törődöttek, tizenötéves korában, mikor nyúlásnak indult, vettek neki két pólót és egy nadrágot, azt hordja azóta is, öt éve. A padlás szűk tere miatt görnyedten sétál, emiatt a vállai és a nyaka is szüntelenül nyilall, egy régi rúdra kapaszkodik fel és lóg rajta, hogy mégse menjen teljesen tönkre. Bőre foltos, zaklatója még tíz év múltán is imádja Őt, szerelmes belé és betegesen rajong érte, így vágya csöppet sem csökkent irányába. Ez elég masszívan látszik a bőrén. Caden bal alkarjára viszont egy alkalommal késsel vésett szívet, a heget pedig ugyanazzal a krémmel kente, mint amit a fiú szemére adott, hogy besötétüljön. A heg megmaradt, a hús és a bőr fekete maradt, ahol beivódott a keserű festék. Amolyan tetoválásként funkcionál, billogként, jelezve, hogy Caden valaki tulajdona, amit intenzíven védenek és uralnak. A hányattatott sors ellenére erősebb testalkata alakult ki, erre rajongója nagyon ügyelt, hogy ne egy csontvázat és ne is egy lötyögő hústömeget fogdosson. Teljesen átlagos kisfiú volt, és most sem tűnne ki a tömegből, ráadásul épp 171 centiméter magas. Ha így valaha kiengednék az utcára, depresszióra hajlamos emónak hinnék.
Jellem: A homokozó egyik olyan kiskölyke volt, aki eljátszott a barátaival, de nem üvöltözött feleslegesen, odaadta a lapátját ha kérték tőle. Szülei nagy becsben tartották, tisztességesen és normálisan felnevelték, így már tíz éves korában is udvarias volt, kedves és szófogadó. Előbbi lett a veszte. Mivel a férfi uralma alatt kamaszodott fel, a viselkedése némileg megmaradt gyerekesnek, viszont mivel rengeteg ideje van arra, hogy gondolkozzon és elolvassa a neki hozott könyveket, egyedi látásmódra és gondolkodásmódra tett szert. Ha újra emberek közé kerülne, rásütnék, hogy valami nem stimmel vele, ami igaz is, mert nem normális. Nem normális körülmények között nőtt fel, a régi emlékekbe hiába kapaszkodott görcsösen, ha az új, intenzív élmények elsöpörték őket. Nem sokat beszél, ha mégis, akkor igyekszik mindent kielégítően, egyszerűen válaszolni. Megmaradt az udvarias stílusa is, amibe mondandóját már profin tudja becsomagolni, legyen akármiféle. Hazudni saját magától tanult meg, mind szóban, mind testileg képes manipulálni a reakcióit. Nem szereti fogvatartóját, viszont ha egy napig nem látogatja meg, képes pánikba esni, hogy egyedül maradt fent a padláson és soha többé, senki nem jön érte. Igényli a társaságot, még akkor is, ha az kegyetlen, kell neki valaki, akire időnként ránézhet, hogy tudja, nincs egyedül. Ennek ellenére távolságtartó, a szemein lehet látni, hogy valami megtört benne, ekképp is viselkedik. Mivel még tízéves korában rabolták el, így ismeretei csak addig terjednek, tehát egy negyedik osztályos gyerek tudásával rendelkezik. Ezt a keveset is igyekszik megtartani vagy növelni, ezért kér könyveket. Mivel még fiatal, elvárható, hogy legyenek érzelmi kitörései, de ezeket olyan szinten belefojtotta rajongója, hogy csak a legfájdalmasabb pillanataiban gondol arra, hogy kitöri a tetőcserepeket és megszökik. De tart attól, ami kívül várja, tart attól, hogy nem fogják szeretni, visszatartja, hogy a tetőn várhatja a férfi. Képtelen ellátni önmagát, nem tud főzni, mivel az ételt úgy kapja, ahogy a ruháit is. Testi adottságaival valamennyire tisztában van, tehát tudja, hogy van benne erő, de még sosem használta fel, hogy megvédje magát. Mivel a férfi tízéves kora óta szexuális kapcsolatot létesít vele, ezt tartja már természetesnek, meg is lett neki tanítva minden, amivel kielégítheti és kedvére tehet a mániákus zaklatónak. Nem szokott hozzá, hogy a gondolatait hangosan, szóban is kifejezze, így úgy tűnhet, valami kerék hiányzik az agyában, de neki szüksége van arra, hogy megfogalmazza, szavakba öntse, mit is akar. Rengeteg gondolata van, de kevés szót ismer ahhoz, hogy ezt megfelelően át is tudja adni. Ehhez türelem kell és megértés.
Élettörténet: A Marshall család fehér kerítéses családi házában nevelkedett fel, idősebbik bátyjával, aki gyakran elverte a hibátlan, smaragdzöld gyepen. Jó tanuló volt, óvodában nem kellett ismételnie sem, az egyik nevesebb előkészítőbe járt, utána pedig eleresztették az általános iskolába is, ahol remekül szerepelt. Okos és szemfüles kisfiú volt, szót fogadott a tanítónéninek, néha ugyan rendetlenkedett, de elég volt csak kicsit erélyesebben rászólni, és máris mélységesen elszégyellte magát, majd gyomorgörccsel ment oda az óra végén bocsánatot kérni. Már akkor is érezhető volt rajta, hogy képtelen elviselni a stressz, vagy a nem-megfelelés bármiféle módját. Otthon elégedettek voltak vele, látta, hogy boldogok tőle, szerette volna, ha ezt az igyekezetét a kis barátai és a tanítónéni hasonlóképpen értékelje. Annyira megbízható és jógyerek volt, hogy a szülei úgy gondolták, hogy nem csak iskolába engedik el egyedül, hanem délután egy kicsit, egy óra hosszára kimehet a játszótérre az iskolatársaival. Caden futott is, a táska repült a hátán mint a szél, hamar mászni kezdett felfelé a mászókára, csúszdázni, libikókázni a többiekkel. Egyszer feltűnt egy férfi oldalt, tétovának tűnt, odament a gyerekekhez, megkérdezni, hogy hol találja a postát. A srácok rögtön visszábbvettek a játékból, nekik megmondták otthon, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel. Ezt Caden is nagyon jól tudta, mindazonáltal azzal is tisztában volt, merre van a posta. Udvariasan megpróbálta elmagyarázni, merre kell menni, ám a férfi tanácstalannak mutatta magát, kérte, hogy kísérje el egy darabon. A mi drága gyermekünk pedig... elkísérte. A táskáját a padon találta meg a kétségbeesett pár, és a bátyó, mikor kirontottak a játszótérre. Cadenről a további tíz évben senki sem hallott, soha többé. A legjobb rendőrök, búvárok, kutyások, nyomozók és detektívek dolgoztak az ügyön, ami lassan egy évtizede húzódik. Cadent egy pedofil ragadta el, de mivel a fiú volt az első áldozata, nem volt előzetes nyoma a ténykedéseinek, így teljesen ismeretlen volt a tény a nyomozók számára is. Hazavitte, a padlására zárta fel a fiút, aki eleinte nagyon sokat sírt, próbálta kérni, hogy engedje haza. Sok babusgatást, puszit és ölelést kapott, édességet, könyveket, játékokat. Aztán egy este többet kapott. És megint. És újra. A férfi betegesen belészeretett, kedvét az sem törte, hogy a karjai között nőtt fel a fiú, aki már lassan férfivé vált. Annyira ragaszkodik hozzá, hogy képes őrült jeleneteket produkálni, ha Caden kinéz az egyik résen, amit saját maga ütött tehetetlen mérgében. Nem érdekli, hogy Caden nem szereti Őt, olyan szinten magáénak tudja, birtokolja és uralkodik felette, hogy számára ez pontosan elég. Gyönyörűnek tartja, nem hagyta ott, mint a legtöbb pedofil, amint felnő a kisgyerek, akit megkíván ártatlansága miatt. Tudja, hogy az ártatlansága csak az övé. Volt, van, lesz. Caden pedig már... megszokta. A dühkitöréseket, a szerelmes fellángolásokat, a beteges ajándékozást, a sírva könyörgést, a pofonokat. Apránként megtanulta kezelni, ámde a szeszélyes férfi mindig újabb dolgokkal rukkolt elő. Egyszer felhozott neki egy játszótársat, de annyira begurult attól, hogy Caden haját megérintette valaki más is rajta kívül, hogy a játszótárs rövid idő alatt a kert végi emésztőgödörben végezte. Csak egy hajcsat maradt belőle, amit Caden évek óta rejteget. Ő ehhez ragaszkodik betegesen, a külvilág egy szeletéhez, ami bejött hozzá. Ez tartja benne a lelket, hogy odakint még vannak, hogy egyszer ő is kimehet oda. Ahogy egyre kamaszodott, a férfi erősebben kezdte el kezelni az érzelmi kitöréseit, a testi változásait, hogy a maga kedvére formálja.
Hobby: -
Foglalkozás: -
Extrák: Tíz éves korában egy pedofil elcsalta a játszótérről, azóta is mániákusan fogvatartja. ** A padlásoktól iszonyodik, valamint minden olyan tértől, aminek a teteje nem teljesen vízszintes. Amolyan klausztrofóbiának azonosítható be, ami erre korlátozódik. Nem szereti lehajtani a fejét. ** Egyetlen tulajdona egy hajcsat, amit ha elvesznek tőle, őrjöngeni kezd és képes keményen kiállni.** Ismét a kedvenc csatornám (Investigation Discovery - ID.) ihlette karakter. Ne engedjetek tévét nézni!
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez. (tumblr)
| Engedélyezve: |
2013. 08. 18.
|
Státusz: Aktív
|
