Név: Amelie Duriel (Soria)
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 17
Külső leírás: Alapvetően is szép, az alakja kellemes, amelyre tökéletesen illik a könnyed papnői viselet, de milyen is lehetne egy ápolt, üde, kellemes természettel megáldott fiatal lány, ha nem gyönyörű a maga nemében. Ami Amelien mégis talán egy kicsit egyedibb, és ami miatt eltéveszthetetlen már “messzebbről”, az hatalmas barna szeme, amelybe huncutul valamiféle ezüstös csillogás költözött, egész egyedivé varázsolva pillantását. Haja szép, egészséges ébenfekete, és igen hosszú, kiengedve a combja közepéig ér, de a papnői viseletnek köszönhetően az ő korában feltűzve kell viselnie, egy masnihoz hasonló kontyba igazítva a “feje tetejére”, amelyet még inkább kiemelnek az ékszerek, amelyek azt jelzik, hogy hamarosan teljes jogú papnői státuszba kerülhet, mondhatni most végzős tanonc. Ruhája ennek megfelelően már fehér és lilásrózsaszín, amelyet majd, ha felavatják, a kék szín fog felváltani. Ugyanígy még most festheti halvány színnel a körmét, amit ki is használ, és általában halvány barackszínre festi, mert ez a kedvenc színe és egyben a barackvirág a kedvenc virága.
Jellem: Amelie nagyon gyengéd, előzékeny és törődő fiatal lány. Mondhatni úgy viselkedik mindenkivel, ahogy az egy papnőtől elvárható. A rászorulókat gyámolítja, segíti őket, és igyekszik rájuk olyan hatással lenni, hogy talpra álljanak és maguktól is boldoguljanak. Ennek köszönhetően egyébként sok barátja van, bár valódi bizalmasa természetesen neki is kevés van, aki a legapróbb titkairól is tud, ezek pedig a templomból kerülnek ki, egyik “anyja”, a bába, és most a főpapnő, aki nevelgette, terelgette egész eddigi életében, a másik pedig a templombéli jelenlegi szobatársnője. Nem tudna választani, de kis túlzással még talán az embereknél is jobban szereti az állatokat. Nem riasztja el a makacsság, sőt, ő is be tudja mutatni ezt a “mutatványt”, mert épp olyan makacsul a nyakára tud járni a makacskodóknak, mint amennyire makacsul ők ellen próbálnak állni neki. S bár kedves és gondoskodó teremtés, a nyelve sokszor éles. Nem az a finomkodó típus olyan téren, hogy valakinek a szemébe mondja az igazságot. Természetesen megválogatja a szavait attól függően, kinél milyen hangsúlyt tart hatásosnak, de mindenképp elmondja a véleményét, a érdekli a másikat, ha nem. Szeret elemezni, és ezt szereti sokszor az elemzett illető jelenlétében tenni. Igyekszik megfejteni a lelkeket, a különböző gondolkodásmódokat, viselkedéseket, gesztusokat, reakciókat, szereti érteni és tudni, mi miért van. Roppant kíváncsi típus, és a veszélyérzetét sokszor hátrahagyja az igazságérzete miatt. Bár rögtön kialakít egy képet más emberekről, nem sztereotípiákban gondolkodik, és nem is előítéletes, még kevésbé diszkriminálna bárkit, egyszerűen csak a fejében bekategorizálja valahova, és az újonnan megtudott információk szerint árnyalja a képet, mint ahogy például egy szerepjátékos kialakítja a karakterét, majd finomhangolja azt. Alapvetően mindenkit tud kedvelni, és sokszor a “gonosz” emberekkel is megtalálja a közös hullámhosszat, mert el tud vonatkoztatni a “helyes” erkölcstől és világrendtől, és beleélni magát egy kifordított helyzetbe, bár tény, hogy ezt az esetek javában azért teszi, mert meg akarja győzni a másikat arról, miért helytelen a gondolkodásmódja, hol siklott ki, és miért nem fogadja el azt a többségi társadalom sem. Tapasztalatairól egyébként szeret feljegyzéseket készíteni, és már írt kezdetleges filozofisztikus témájú novellákat ezekből az élményekből, találkozásokból. Amikor épp kikapcsolja ezt az állandóan kíváncsi, elemezgető énjét, roppant gyermeki és pajkos tud lenni, nem szeret komoly felnőttként viselkedni, mert azt vallja, az csak egy álarc, és ha nem természetünkből jön magától, akkor nem is hiteles, márpedig neki minden megy, csak a komoly, érett nő szerepe nem.
Élettörténet: Amelie Nostadt óriásfalvában született. A település a környék egyik központja volt korábban, egészen addig, míg az időjárás és a vízhozzáférés kiszámíthatatlanná nem vált. Azt mondják, valamikor egy Soria nevű fiatal papnő miatt virágzott fel a város, és hogy nem sokkal utána el is kárhozott, azóta küzdenek az emberek a természeti erőkkel, kitéve az istenek szélsőségességének. A falu azóta is igyekszik megnyerni eme hatalmas urakat magának, ám egyre elkeseredettebb a harc a mindennapi betevőért. Amelie szintén egy szegény családba született hatodik gyermekként, mivel ráadásul nem is fiúnak született, alapvetően magára akarták hagyni az erdőben. A bába azonban, miután megszületett - pedig az anyja sokszor próbált elvetélni, de a magzat élni akarása erősebbnek bizonyult -, azt állította, a csecsemő áldott, és hogy kincsként meg kell őrizniük, mert hatalmas szerencsét hozhat a fejükre. A szülők beletörődtek, ugyanakkor le is mondtak a gyermekről, aki a templomba kerülve cseperedett fel. Ugyan tudja, kik a szülei, és jó kapcsolatot ápol velük, segítve őket, amennyire szerény lehetőségeiből futja, de igazi családjának azóta is inkább a templom lakóit tekinti, a papnőket és papokat. Amint olyan időssé cseperedett, hogy már nyitott legyen elméje a különböző tudományok befogadására, azonnal oktatni és nevelgetni kezdték, így Amelie fiatal kora ellenére igen tanult és művelt teremtés. Vonzza a szépség, de nem a külső, sokkal inkább a dolgok mélyén fellelhető az, amely felhívja magára a figyelmét. Papnőként sokat fordul meg nehéz sorsú emberek között, akiknek igyekszik vigaszt nyújtani, és sokszor lát el betegeket, árvákat, elesetteket, közben persze kötelezően részt vesz a vizek istenének bemutatott áldozati szertartásokon. Ennek ellenére nem jellemzi olyan mértékű vallásosság, a vízisten szobra előtt ültében meghajolva, imádság helyett sokszor inkább beszélgetett vagy egy-egy nagyobb katasztrófa után egyenesen pörlekedett a szoborral. A sok tudomány, amelyet magába szívott, mind azt erősítették benne, hogy meg akarja érteni, és bizony meg akarja nevelni ezt az elkanászodott istent. Persze tudja, hogy nincs rá esélye, és amikor az “anyjával”, egykori bábájával, a templom mostani főpapnőjével és orákulumával beszélget erről, az idős nő sokszor csak mosolyog rajta, hogy egy-egy különös és kétértelmű elejtett mondattal ejtse gondolkodóba. Mert ezek a mondatok egyszerre tűnnek olybá, hogy azt sugallják, semmi esélye nincs ilyen erőfeszítéseinek, ugyanakkor bennük van valami titokzatos “még nincs” jelleg is, s mintha felvetnék már most, hogy de eljön majd az idő, mikor lehetősége lesz “megnevelni azt az elkanászodott istenkét”.
Hobby: mindenféle állatkával való foglalkozás, illetve nagyon szeret hárfázni, csak még nem megy neki olyan jól, mint amennyire szeretné, és mint amelytől már hallgatható
Foglalkozás: papnő
Extrák: Igazi neve Amelie, de az idősek ráragasztották a Soria nevet, amelyre hallgat is, mert azt mondják, nagyon hasonlít az erre a névre hallgató, közel 200 évvel ezelőtt született papnőre. * Nem tud róla, de hófordulókor fel akarják áldozni a víz istenének* Bár szereti a művészeteket - különösen a zenét - semmihez nincs különösebb tehetsége, még a kézimunkázáshoz sem, ez igaz a főzéstudományára is, szóval mindenki “keresztet vethet”, ha ő készítette a vacsorát - ennek egyik fő oka egyébként, hogy roppant szétszórt ilyen téren, és minden más leköti, és csak arra nem figyel, hogy ő most főz, és hogy mit is. * Foglalt, Aya-chan Firiele mellé.
Képinfo: phoenixlu (http://phoenixlu.deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2013. 08. 10.
2023. 01. 29.
|
Módosítva: 2023. 01. 29. 14:18:22
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
