Név: Elion
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Akira_chan
Kor: 35
Külső leírás: Arcának bájos, bizalomgerjesztő vonásait csak szemeinek nem mindennapi színe múlja felül. Mint két tökéletesre csiszolt ametiszt, melyekben a lila összes árnyalata tökéletes egységgé olvadt össze. Hangulatainak élő, egyedi tükrei, búban sötéten kavargó, derűben vakítón izzó, a dús, sötét pillák takarásában sejtelmesen ragyogó. Kisfiús arcának szelíd vonásai bárkiben bizalmat ébresztenek, telt, érzéki ajkain szinte mindig mosoly ül, megkoronázva szépségét. Teste ifjú, erőtől duzzadó, izmainak minden lágy íve jól kirajzolódik könnyű anyagú ruhái alatt. Hamvas-fehér bőrét még nem kóstolta se penge hideg éle, se ártó varázslat, szinte hibátlan, ahogy ő maga is. Csak mellkasának jobb oldalán sötétlik egy rózsa alakú tetoválás, amit születése óta magán visel, mint az ég által rápecsételt jelet. Hátközépig érő, ezüstösen szikrázó haja dacára a fésűvel folytatott örökös harcnak, szinte mindig kócosan és önálló életet élve lebeg teste körül, és már meg sem próbálja igába hajtani a rakoncátlan loboncot. Csak beletúr hosszú, vékony ujjaival, és többé-kevésbé eligazgatja, ha pedig munkájában vagy tanulásában zavarja az előrehulló ezüstzuhatag, nemes egyszerűséggel befonja, és nem foglalkozik vele többet. Hosszú, hegyes, az elfekéhez hasonlító fülei kétoldalt megbújnak a puha tincsek takarásában, rendkívül jó hallást biztosítva számára. Nem igazán érdekli a divatos öltözködés, jobbára egyszerű ruhákat hord, amikben kényelmesen tud mozogni, és ritkán visel ékszereket. Nyúlánk, kifogástalan alakjával, a körülötte lengő pozitív aurával akaratlanul is feltűnő jelenség, noha fajtája minden tagja alapból gyönyörűnek számít. A maga harmincöt évével még éretlen bakfis az Aranysárkányok bölcsei között, és még rengeteg változás vár rá az elkövetkező évszázadok alatt, külsőleg és belsőleg egyaránt.
Jellem: Tökéletes – legalább is, a külső szemlélő ezt látja. Kifinomult ízlés, választékos beszéd, bölcs gondolatok, mindemellett szorgalmas és az elvégzendő feladatokat mindig lelkiismeretesen hajtja végre. Humora könnyed, szavai mögött nem bujkál soha gúny vagy hazugság, egyenes jellemének hála, mindig őszintén elmondja véleményét a dolgokról, bár igyekszik senkit nem megsérteni ezzel. Gyorsan tanul, még gyorsabban alkalmazkodik, és ennek, valamint szerénységének hála, még azokat a zsörtölődőket is sikerült hellyel-közzel meggyőznie, akik nem találták alkalmasnak a klán Sámánjának címére. Természetesen nem ostoba, tudja, vannak ellenségei és irigyei szép számmal, de még velük sem hajlandó tisztességtelenül bánni, neveltetéséből kifolyólag képtelen gyűlölni, hiszen nem is ismeri a szó mögötti érzelmet. Korához képest bölcs, kortársaihoz képest valóságos zseni, mégis, még rengeteg tanulnivalója van az életről, és tudásszomja nem apadt az évek alatt. Klánja reménysége, családja büszkesége, Mestereinek legjobb tanítványa, és az egész Aecreyon-hegység legmagányosabb ifja. Mert a felszín alatt, túl a csillogó mázon, amit ráerőltettek, amit látni akarnak társai, merőben más képet mutat lelkének tükre. Elion tele van kétségekkel, önmagával és a jövőjével szemben is. A teher, amit vállaira tettek, néha elviselhetetlenül hatalmasnak tűnik számára, és senkivel nem tudja megosztani. Tőle mindig kicsit többet vártak, többet akartak és reméltek, magasztalják, noha még semmivel nem szolgált rá erre, és tart tőle, dacára a jóslatnak, ami miatt ilyenné vált az élete, soha nem is lesz klánjának hőse. Ezekről a kétségekről azonban senkivel nem beszélhet, nem is valószínű, hogy bárki is megértené, mint ahogy azt sem, miért vallja magát magányosnak. Gyermeki évei még el sem kezdődhettek, máris véget értek, szigorú beosztás szerint kellett tanulnia, meditálnia és élnie, mindaz, amit mások átéltek eme röpke harmincöt év alatt, az nála teljesen kimaradt. Nem járt igazi iskolába, nem voltak barátai, nem lobbant szerelem szikrája magányos szívében, és rab volt, aranyláncokon az aranykalitkában… Ereje és tudása miatt nem is tudott igazán beilleszkedni később sem, idegennek érezte magát nem csak klánja, de családja körében is. Apja roppantmód büszke rá, de túlzásba vitte magasztalását, és anyja oly kritikus szemekkel próbálja kísérni és egyengetni életét, hogy már fél hazamenni. Inkább bujdokol az erdők nyújtotta csendes melankóliában, miközben próbálja elfogadni sorsát, de lelkének gyermeki fele folyamatosan lázong ez ellen, és retteg, hogy végül csalódást fog okozni mindenkinek.
Élettörténet: A Nyugati királyságoktól messze, a gazdagon termő szántókon és álmos alföldeken túl, ahol már csak kopár pusztaságok tarkítják a szikkadt, köves talajt, és hegyek koszorúi törnek a kék ég felé, magasodik Aecreyon, a Sárkányok hegye. Talpai előtt fakón hullámzik a zord sztyeppék végeláthatatlan hossza, csak a hegyről alázúduló patakok mostak maguknak medreket az egysíkú tájban. Oldalain sűrű, szövevényes fenyvesek, szinte áthatolhatatlan rengetegként állják útját a vándornak, és aki nem ismeri ösvényeit, könnyen a vadak martalékává válhat. Gerincén véges végig tiszteletet parancsoló hó sipkák fehérlenek, a napsugarak magasztos fényei arany és ezüst szikrákként verődnek vissza róluk. Vad szelek tépik, hó, eső mossa, öregségére látott már mindent, háborút, halált, és bölcsőben felsíró új életet. Aecreyon zord és kegyetlen, de védőn kiterjesztett karjai között mégis ott lüktet az élet csodája, és menedéket ad az Aranysárkányok utolsó kolóniájának. Eme hatalmas kiterjedésű, viszonylag nehezen megközelíthető helyen, szirtek biztos ölelése között, buja, zöld völgyben, mint a hegység élő szíve, áll Osglar, a főváros. Sárkányok építette, gyönyörű és káprázatos, a hegy mélyéből felhozott kristályokból és nemesfémekből készült ott még a legegyszerűbb alattvaló háza is. Legendák szólnak gazdagságáról, csak úgy, mint tiszteletreméltó lakóiról. Az Aranysárkányok büszke fajának utolsó, néhány ezret számláló klánja dicső múlttal, és reményeik szerint még dicsőbb jövővel büszkélkedhet. A régi korok háborúit túlélve, mára viszonylagos békében élve a környező népekkel, mégsem lehetnek teljes biztonságban. Nem elég a hegyekben tanyázó trollok időszakos támadása, új, eddig ismeretlen veszély is megkörnyékezte a hegyet és lakóit. Pár száz évvel ezelőtt, mikor a Ködös Észak fiai vándorútra keltek, és a Ternhtörök száma megfogyatkozott, a bolyongó lelkek egyre többen s többen lettek. Útjukat nem állta akadály, a szélrózsa minden irányába szétszéledhettek, és végül eljutottak a Nyugat síkságaira is. A Lélekfalók elszaporodása komoly gondokat okozott a sárkányok számára, és levadászásuk sem járt túl nagy sikerrel. A klán sámánja jelet kapott a szellemektől, ígéretet egy ifjú harcosra, aki kéken izzó Holdfényben jő közéjük, magán viselve az elmúlás rózsájának árnyát, és ő lesz majd az, aki megszabadítja népét a Lélekfalók támadásaitól. A klán tehát reménykedve várt, s nem sokkal később, egy teliholdas éjjen, megszületett Elion. A kéken ragyogó sugarak visszatükröződtek az ametiszt szemekben, amik már önmagukban csodálatot váltottak ki a sárkányokból, hiszen az ő íriszeik mindig borostyánkő színben ragyognak. A gyermek nem csak ebben különbözött tőlük. Bár a főbb jellemzői megvoltak, - ezüstös haj, karcsú alkat, hegyes fülecskék és éles karmok, s még esze is élesnek bizonyult - Elion mégis túltett társain már alig néhány éves korában. Négy évesen kiragadták a családi melegségből, s a rangidős Mesterek a zord szirtek közé vitték. Rengeteg tanulás és még több meditáció, s hogy a test is karban legyen tartva, kemény edzések tarkították mindennapjait. Ebből állt az élete harminc éven át. A családját alig látta, csak a nagyobb ünnepek alkalmával hagyhatta el tanítóival a hegyi kunyhót, ahol élt, és bár mindent tudott a világról, nem látott belőle soha semmit. A tapasztalat mindennél jobban hiányzott számára, és ezt mestereivel is közölte. Így történt, hogy egy éven át, szigorúan testőri kísérettel, de bebarangolhatta a Nyugati királyságok nagy részét, szert téve olyan információkra, és tapasztalva olyasmiket is, amiket könyvekből nem kaphatott volna meg. Bár mindene a tanulás, és tisztában van feladatával is, mégsem lelkesedik túlzottan a Sámánná válásért. Túl fiatalnak tartja magát, és belekóstolt a kalandok ízébe, hát még többet szeretett volna utazgatni. Sajnos, mint oly sok dolgot az életében, ezt sem tudta kiharcolni magának, és hazatérve Osglarba, azonnal kitűzték számára az Örökösödés napját.
Hobby: Kószálás az erdőben, saját dalok kreálása lírán
Foglalkozás: Az Aranysárkányok jövendőbeli Sámánja
Extrák: *** Az Aranysárkányok minden sárkányfaj legbölcsebbjei. Örök életük alatt Istenekével vetekedő tudást és bölcsességet halmoznak fel, a fehér-mágia mesterei és nem csak szellemi, de fizikai erejük is legendás. Jobbára azonban meghúzódnak a háttérben, csak akkor kezdenek csatározásba, ha már semmilyen más kiutat nem lelnek, és akkor is főként mágiával harcolnak, a fizikai összecsapást kerülik. Életük nagy részét emberi alakban élik, de a tiszta-vérűek képesek átváltozni is. Sárkány alakjában hatalmas fenevadak, testüket borító, acélkeménységű pikkelyeik aranyosan csillognak, innen ered nevük is. Még a legfiatalabb sárkányok szárnyfesztávolsága is meghaladja a tíz métert, minél öregebbek, annál nagyobbra nőnek, pengeéles fogaik és karmaik kitűnő szolgálatot tesznek közelharc esetén. Igen ritka faj, tiszta vérű már csak alig néhány ezer él a világon. Ez betudható annak is, hogy egyetlen utód születik minden családban, akit aztán életük végéig pátyolgatnak és segítenek. Az Aecreyon-hegység az utolsó hely, ahol ily hatalmas kolónia él együtt, a többi Aranysárkány a világban vándorol, de népének hívására gondolkodás nélkül visszatérnek, ha kell. A hegység gazdag ércekben és kristályokban, ezeket a felszínre hozva, nem csak a várost csinosítgatják velük, a szomszédos országokkal való üzletelés alapjait is ezek adják. Nem túl barátságos faj, már ami az idegennek szembeni viselkedésük illeti, nehéz elnyerni bizalmukat, és azon kevesek, akik bejárást kaptak Osglar mesés városába, végtelenül szerencsésnek és megbecsültnek érezhetik magukat. Területük ádázul védik, a levegőben köröző őrszemeken lehetetlen észrevétlenül átjutni, és jaj, annak, aki hívatlanul próbálja betenni a lábát a földjükre. Gazdag és színes múltjuk van, hagyományaik mai napig őrzik és ápolják, és mivel kevés ellenségük akad, és jobbára békésen élnek, gyakran rendeznek különböző ürügyekkel ünnepségeket. Gazdagságuk lehetővé teszi ezt, de mégsem szállt fejükbe a jólét, megbecsülik a javaikat, és szoros összhangban élnek a körülöttük burjánzó természettel. Eleinte csak az alacsonyabb lejtőkön megtelepedő trollokkal akadt olykor gondjuk, de néhány évszázada már az időről-időre feltűnő Lélekfalók is nehezítik helyzetük. Eme probléma megoldását várják Eliontól, aki a jóslat szerint megszabadítja őket a gonosz átoktól, ami egyre inkább sötét árnyakat vet földjeikre. *** Nincs királyuk! A klánt a Bölcsek Tanácsa vezeti, az öt legidősebb és legtapasztaltabb sárkány személyében. Ők intézik a közügyeket, vizsgáztatják az iskolákat bevégző ifjakat, és elbírálják az eléjük terjesztett javaslatokat. *** Mesterek: Több, a tanács által kiválasztott tanító, akik az ifjú generációt hivatottak okítani. A klán Sámánjának segítségével képzik ki a kiválasztottakat, akik születésüktől fogva másfajta neveltetésben részesülnek. Egyes mesterek külön erre a feladatra szerződtettek, míg a többség „csak” az átlagos gyerekekkel foglalkozik. *** A Sámán a Tanács legfőbb segítője. Képes kapcsolatot teremteni a Szellemek Világával, jövőbelátó és gyógyító képességei miatt megbecsült tagja a közösségnek. Személye már magában elég ahhoz, hogy harmóniát hozzon a tiszta szívekbe, és fenyegetést a gonosz lelkeknek. A Sámán a természet papja, temploma minden erdő, hegy és folyó, szerény és bölcs, tiszteli az életet és nem féli a halát, hiszen pontosan tudja, ő is csak egy láncszem az élet hatalmas körforgásában. Érti az állatok nyelvét, érzi a természet minden rezdülését, és ereje lévén összhangot teremt a világban. Sámánná válni nem saját döntés, mindig a Szellemvilág választja ki a következő közvetítőjét. *** Örökösödés: A kijelölt napon a jövendőbeli sámán áldást kér a Bölcsektől, majd mesterével együtt elzarándokol egy előre megbeszélt szent helyhez – ezek a helyek általában néhány napi járóföldre vannak a hegytől, egy-egy csata, vagy épp békekötések színhelyei. Ott letáborozva, három napig teljes transzban, mozdulatlanul ülve kommunikál a Szellemvilággal, akik megosztják vele tudásuk egy részét. A szeánsz végeztével, a jelölt kap egy kulcsszavat, amit az előző mester adott meg a szellemeknek, és ezt elmondva bizonyítja, hogy teljesítette feladatát és készen áll átvenni a címét. Sámánnak lenni megtiszteltetés, és ezt a kiváltságot általában csak több-százéves felkészülés után nyerheti el a kiválasztott. Elion esetében azonban a felkészülési idő vészesen lecsökkent a túlvilág akarata szerint, és sokan rossz szemmel nézik ezt a kapkodást, tartanak tőle, hogy a fiatal fiú képtelen lesz ellátni feladatait. *** Foglalt: Yoshiko részére! ***
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csak illusztrációként szolgál! (http://sakimichan.deviantart.com/art/HIS-mesmerizing-gaze-75699017)
| Engedélyezve: |
2013. 08. 05.
|
Státusz: Aktív
|
