Név: Eran al Ghul
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: makeme_real
Kor: 25
Külső leírás: Nem túl magas, de nem is alacsony, kb. 178 centi magas lehet. Teste sportosan, szálkásan izmos, nem kifejezetten egy kigyúrt állat, de testfelépítése megfelelően alátámasztja a múltját, adottságai még a kiképzésből maradtak rá, aztán folyamatos testedzéssel tartotta fenn az állapotát. Arca viszont élesen ellensúlyozza mindezt, finom, arisztokratikus vonásai szédítő szépséget kölcsönöznek arcának, ha valaki először pillantja meg, annak a reakciója garantált: elkapja róla a tekintetét, mintha égetné a szemkápráztató látvány, de aztán félpercenként lopva visszapislant rá, hogy tovább gyönyörködhessen benne. Hibátlan, selymes bőr, tökéletes formájú, vastagságú és puhaságú ajkak, tökéletesen arányos orr, vékony szemöldök, és fájóan szép, jégkék szempár, amelyekkel olyan mélyre lát az emberben, hogy bárki zavarban érzi magát a pillantásától. Rövidebbre vágott haja sötétszőke, általában hátrafésülve hordja, hogy ne lógjon a szemébe. Álcájához híven mindig elegánsan öltözködik, ha éppen nem öltönybe bújva járkál, akkor is elegáns farmert visel egy szép inggel. Testét nem csúfítják sebhelyek, egyetlen régi heget kivéve – jobb lapockáján egy félkör alakú forradásnyom mutatja hovatartozását. Ezt a billogot a liga minden tagja megkapja, de rajtuk kívül senki nem tudja, mit jelent. Egy avatatlan külső szemlélő számára mindössze egy ártatlan, régi sérülés nyomának tűnik a jel.
Jellem: „A pokolban született. A kín nevelte fel. A szenvedés edzette. Őt nem puhította el a jólét.” Már gyermek- és fiatalkorában olyan viszontagságokat kellett kiállnia és olyan kiképzésen esett át, ami nem szimplán megedzette őt és a jellemét: mestere lett a csalás, a kitartás és a türelem művészetének. Örökölte apja minden adottságát, kiváló vezetője lehetne a ligának, a világ nem akarna magának olyan ellenséget, amivé ő lenni tudna, és amivé faragni tudná a saját kis seregét, mégsem történt még semmi olyasmi, ami erre a célra sarkallta volna. Megnyerő külsejével, mindig kifogástalan megjelenésével és modorával, éles eszével és a barátságosság álcájával tökéletes eszközöket biztosít magának a csaláshoz – hiszen mondhatni az egész mostani élete egy hatalmas hazugság. Mindenki szemében ő díszeleg a könyörületes, vagyonos úriember szerepében, akinek az üzleti érzéke döbbenetesen jó, ráadásul már-már túlontúl tökéletes, hiszen soha nem tesz semmi olyat, ami csorbítana a jó hírén. Csak nagyon kevesen tudják, milyen valójában, illetve hogy milyen volt az élete valójában. Azt, hogy ő milyen... talán senki sem tudja. Talán egy valaki sejtheti, de tudni ő sem tudja. Ha maga mellett tudhatná azt, akire szüksége van, ugyanolyan lenne, mint az édesanyja volt: egy odaadó szerető, aki nemcsak nagyon tud szeretni, de bármit meg is tesz azért, akit szeret, zokszó nélkül tűrve minden megpróbáltatást érte. Soha nem volt komoly kapcsolata, néhány testi érintkezésre korlátozódó viszonyt leszámítva, de azok is mind ritkásak és eleve halálra ítéltek voltak. Ő valaha odaadta a szívét valakinek, csak még maga sem tud róla.
Élettörténet: Egy tiltott szerelem gyümölcseként fogant meg, amikor is Ra’s al Ghul, egy tehetséges zsoldos beleszeretett akkori munkaadója lányába. Titokban házasodtak össze, a hadúr azonban tudomást szerzett a frigyről, szétválasztotta őket és foglyul ejtette a zsoldost azzal a céllal, hogy a világ legszörnyűbb börtönébe veti. Végül mindössze száműzte a katonát, aki tudta, hogy ezért a szerelmének tartozik hálával, az igazi árát viszont nem is sejtette: helyette az asszony került a börtönbe, méghozzá várandósan. A börtön olyan volt, mint egy kút, mint egy nagyon mély gödör, a cellák felett hosszú fal magasodott, amik széles, kör alakú nyílásba torkolltak, így állandóan beengedve a napfényt és ezzel az éltető, kínzó reményt. A nő itt adott életet gyermekének, egy fiúnak, Erannek. Az a hely maga volt a pokol, egy hely, hol az ártatlanságot eltapossák, neki mégis itt kellett nevelkednie. Gyermek volt még, mikor egy napon a börtön orvosa elfelejtette bezárni az anyjával közös cellájuk ajtaját, amit az ott élő söpredék rögvest ki is használt, rájuk támadtak. Először csak az anyját rángatták ki, Eran azonban nem akarta annyiban hagyni, a férfiak után iramodott, hogy megvédje szeretett édesanyját, amivel csak kivívta maga ellen az amúgy is elkerülhetetlen sorsát... Illetve kihívta volna, ha nem terem ott egy újabb rab, egy fiatal férfi, aki felkapta a gyermeket és lehető legtávolabb vitte onnan. Bár az anyán ez már mit sem segített, megerőszakolták, aztán meg is ölték, Eran viszont biztonságban volt – pártfogóra és védelmezőre lelt megmentője, Bane személyében. Kezdettől fogva szoros kapcsolat alakult ki kettőjük között, Eran felnézett rá és végtelen hálával adózott neki, Bane azonban tudta, hogy a védelme nem szólhat örökre, bármikor történhet valami visszafordíthatatlan. Meggyőzte hát inkább a még mindig gyermek Erant, hogy másszon ki a börtönből, tűnjön el és soha ne nézzen vissza. Már eleve a falhoz eljutni sem volt egyszerű feladat, valóságos börtönlázadás tört ki ellenük, mikor a rabok rájöttek, mire készülnek, Bane azonban távol tartotta őket Erantől mindaddig, míg fel nem tette őt a fal magaslatára, ahol már nem érték el, és ahonnan megkezdhette a mászást. Mikor Eran utoljára visszanézett, azt látta, hogy a rabok egy egész csoportja vetette magát Bane-re, akinek a szájáról azt olvasta le: „ég veled”. A kisfiú egyedül a halálfélelme támogatásával kimászott a börtönből, aztán elindult, hogy megkeresse az apját. Mire megtalálta, Ra’s al Ghul már csatlakozott az Árnyak Ligájához, így őket is maga mellett tudhatta, mikor a fia visszavitte a börtönhöz, hogy szörnyű bosszút állhasson felesége haláláért. Megtalálták Eran egykori védelmezőjét is, és a fiú csak akkor döbbent rá, mekkora árat fizetett Bane az ő megszöktetéséért: a rabok visszafordíthatatlanul megcsonkították az arcát, és bár a doktor megpróbált segíteni rajta, végül csak azt érte el, hogy Bane szörnyű fájdalmakkal volt kénytelen együtt élni. Ra’s hálából persze kiszabadította a férfit, aztán őt is, és időközben lassan felnövő fiát is bevette az Árnyak Ligájába, hogy ott aztán megfelelően kiképezzék őket. A kiképzés évei alatt Bane-nel újra közel kerültek egymáshoz, Erant nem érdekelték a sebhelyek, egyetlen dolog volt, ami foglalkoztatta a sérüléssel kapcsolatban, mégpedig hogy hogyan lehetne enyhíteni Bane fájdalmain. Ennek a kérdésnek megválaszolása persze a liga érdeke is volt, a megoldás pedig végül egy maszk lett, ami eltakarja az arca elcsúfított részeit, és egyben fájdalomcsillapító gázt pumpál a szervezetébe. Hiába volt viszont a maszk, Eran apja néhány év elteltével sem tudott máshogy nézni Bane-re, mint egy szörnyetegre, ami örökké arra emlékezteti, hogy kudarcot vallott, hogy nem tudta megmenteni a szerelmét. Ezzel önmagában Ra’s talán még meg tudott volna birkózni, de hamarosan világossá vált számára, hogy Eran és Bane között talán kezd túl szoros lenni a kapcsolat... Ez volt a végső oka annak, hogy apja végül száműzte Bane-t a ligából és így az ő életéből is, amit Eran soha nem tudott megbocsátani neki. Hamarosan ő is kilépett az Árnyak Ligájából, bár „hivatalosan” soha nem tudta ott hagyni, hiszen mindenki szemében örökké ő maradt az apja örököse és jobb keze. Éppen ezért amikor Ra’s később el karta pusztítani Gothamet és Batman megölte, mindenki, aki egyáltalán tudott a létezéséről, szentül hitte, hogy ő is az apjával halt – és bár az apjának akkor megbocsátott, meghagyta őket ebben a tévhitben. Élte a saját, nyugodt életét és soha, senkinek nem fedte fel igazi kilétét. Fel-felmerült benne, hogy egyetlen örököseként talán neki kellene befejeznie, amit az apja elkezdett, de végül addig húzta az időt, mígnem egyszer csak megpillantotta a tévében Bane-t, az „új ellenséget”. Szent meggyőződése, hogy a férfi azért tért vissza, hogy bevégezze apja tervét, és bár ő maga is gothami, nem fogta menekülőre és fel sem fedte magát előtte, úgy van vele, hogy ha Bane keze által kell elpusztulnia a várossal és talán vele együtt, akkor boldogan hal meg. Azóta csendes rajongással, büszkén figyeli, ahogy a férfi bevégezni készül apja tervét.
Hobby: -
Foglalkozás: papíron üzletember
Extrák: A Batman képregénysorozat kitalált szereplője. *** Álneve: Jonathan Wiley. Környezetében mindenki így ismeri, az ő szemükben nem más, mint egy dúsgazdag fiatalember, aki mindig a megfelelő és legjobban jövedelmező projektekbe fekteti be a pénzét. Senkinek nincs a leghalványabb sejtése sem, hogy bármi köze lehetne a nem is olyan régen kiiktatott közellenséghez, pláne, hogy ilyen közeli rokonságban állnának... *** Karakterdal: http://www.youtube.com/watch?v=ltSJVLAQ0Do *** Bane és közte soha nem történt semmi konkrét, egyedül az érzelmi kapocs kötötte össze őket szorosan – amit talán mindketten előszeretettel írták a múltban történtek számlájára –, és bár erről sem beszéltek nyíltan sosem, a kívülállóknak elég egyértelműnek tűnt a dolog.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció. (http://google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 08. 02.
2014. 03. 02.
|
Módosítva: 2014. 03. 02. 14:08:49
Módosította: makeme_real
Státusz: Aktív
|
