Név: Camillus
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: Több ezer éves
Külső leírás: Lenyűgöző férfi, aki, ha belép egy szobába, minden jelenlévő figyelmét föl hívja magára már a megjelenésével. Nem direkt csinálja, de ha egyszer ilyen jól néz ki, hát mit tegyen? Fekete haja lágy hullámokban omlik hátközepéig, amit általában csak egy vörös masnival szokott összefogni, hogy ne zavarja hétköznapi dolgaiban, mint például a vérivásban, vagy éppen az állandóvá vált harcokban. Vérvörös szeme mutatja származását, de persze, ha valakiben harcos vér csörgedezik, enélkül is megérzi, hogy mi is ő. Szemszínét tudja változtatni, mert mikor nem harcol, vagy éppen nem iszik vért, akkor ugyanolyan színű szeme van, akár a hajának feketesége. Nőiesen lágy arcvonásaihoz férfias arckifejezés, és test társul. Attól még, hogy szó szerint szép férfi, ő ténylegesen egy igazi FÉRFI, így, nagy betűkkel. Külsőleg is, belsőleg is.
Jellem: Ő tipikusan olyan férfi, akit lehetetlenség nem kedvelni. Na, jó, ez nem kifejezetten igaz, hiszen az ellenségeivel szemben kegyetlen és kíméletlen, ők nem láthatják az igazi arcát, tehát nem is tudják megkedvelni, maximum csak tisztelni, de mindenki más csak szeretni tudja Camillust. Kedves, megértő és egyáltalán nem tolakodó. Valahogyan mindig megérzi, hogy egyes embereknek milyen hangulatuk van, és ettől függően alkalmazkodik a helyzethez. Ha valakinél úgy érzi, hogy csak hallgatás kell, és társaság, akkor csöndesen ott van az illető mellett, éreztetve, hogy ő szívesen segít bármiben, csak kérni kell. Udvarias férfi, de annyira, hogy sokan el sem tudják képzelni, hogy lehet Lucien barátja, hiszen a démon nem éppen az udvariasság és illendőség mintaképe. Bezzeg Camillus! Róla mindenkinek példát lehetne venni kedvességből, udvariasságból és emberségből. Még akkor is, ha ő maga évezredek óta nem volt ember, olyan régen, hogy már nem is emlékszik az akkori énjére. Persze, Camillus nem csak csupa kedvesség, mert nem. Vámpír, tehát az alaptermészetében benne van az, hogy kegyetlen, de visszafogja magát. De érdekes módon, nem csak visszafogja magát, hanem a kegyetlensége csak olyankor jön elő, mikor nagyon földühödik, ő pedig csak ritkán dühödik fel annyira, hogy előjöjjön a vámpírokra jellemző vérszomj. Viszont, ha mégis megtörténik, akkor aztán jaj annak, aki földühítette. Kíméletlen ellenség, ép eszű ember, vagy akár démon nem akarná őt ellenségének, sokkal inkább barátjának. Barátnak sokkal jobb, és biztonságosabb az adott illető élete számára. Szerelemnek meg… hát, annak nem tudni, ugyanis csak rövidebb ideig voltak partnerei, azok is inkább csak azért, mert valahogyan el akarta tűntetni a magányosságát, de egyikükkel sem sikerült, így már nem is próbálkozik. Pedig aztán fantasztikus szerető, figyelmes szerelmes.
Élettörténet: Mint minden vámpír, ő is emberként kezdte életét, hiszen nem a vámpírmamák szülik a vámpírbébiket, ám életének arra a szakaszára már nem emlékszik. Talán jobb is, de ezt már soha nem tudja meg, de nem is akarja, számára tökéletes ez a helyzet. Sok száz évig egyedül kóborolt a világban, ám egyszer összetalálkozott egy démon nagyúrral, Claudiusszal, aki maga mellé vette a párszáz éves fiatal Camillust. Szépíthetnénk, hogy a démon szolgálatában állt, ám az nem fedné le teljesen a dolgot: azt, hogy ő a démon rabszolgája volt. Hivatalos minőségben nem, de a démon nem tekintette többnek egy koszos rabszolgánál, akivel bármit meg lehet tenni. Szó szerint bármit. Az egyetlen, ami életben tartotta, és segített abban, hogy megtartsa ép eszét, az a démon fia, Lucien volt. Látta, ahogyan a kisfiú fölnő apja oldalán, és szinte megszakadt a szíve, hogy egy ilyen apa mellett kell fölnőnie, aki vele sem tett mást, csak verte, verte a fiát, a felesége védelme ellenére is. Látta, ahogyan a férfi ízekre tépi annak a fiúnak a testét, a lelkét, és látta azt is, ahogyan ennek a fiúnak a szemeiből lassan elszáll az élet, és egyre ridegebben és közönyösebben tekint bele a világba. Látta megkeményedni a szívét, és szinte hallotta is, ahogyan minden egyes verés, minden egyes becsmérlő szó után darabokra törik az. Ám Camillus tudja, hogy Lucien szíve mélyén még mindig ott van az a jószívű kisfiú, aki apja tiltása ellenére mindig vizet vitt Camillus cellájába, amitől ugyan Camillus nem lett jobban, hiszen neki csak vérre van szüksége, nem vízre, ám már maga a szándék segített őt életben tartani. Ötven év telt el ebben a szörnyű helyzetben, amíg Lucien fel nem nőtt, és Camillust maga mellé nem vette. A vámpír számára ez volt a valóra vált mennyország, hiszen a démon, apjával ellentétben, külön szobát adott neki, nem zárta be, és hagyta, hogy saját gondolatai, cselekedetei legyenek. Ráadásul, a hosszú idők során egyfajta baráti kapcsolat alakult ki közöttük, és Camillus immár nem rabszolgának tekinti magát, hanem Luciennel egyenrangúnak, aki néha még hatni is tud arra a démonra, akinek száz éve önszántából hűséget fogadott. Na, nem házastársi módon!
Hobby: Harcolás, Lucien élő lelkiismeretének lenni
Foglalkozás: Lucien tanácsadója
Extrák: Vámpír, akire a napfény nem kifejezetten hat, de nem is a legjobb számára. Még „szerencse”, hogy a világukban nem is igazán van már napfény. *** Bele tud látni az emberek gondolataiba, de mivel azt nem tartja igazán etikusnak, így inkább csak az olyan gondolatokat szokta meglátni, amik sikítoznak azért, hogy meghallják, de sokan még ezt is nehezményezik. *** Van egy macskája, akit ki nem enged a szobájából, különben Lucien édes nagymacskája egészben falná fel azt a fehér szőrgombolyagot. *** Van a mi világunk, és ezzel párhuzamosan van egy másik világ, ami kicsit a középkorra hasonlít, ám abban a világban a démonok, vámpírok, és egyéb természetfeletti lények mindennapos dolognak hatnak. A hely, Silentium, egy nagy háborúban van, két fél miatt: Lucien, és a bátyja hadakozásai miatt. (A dolgot hosszú lenne elmesélni, olvassátok el a történetet, abban minden le van írva!) *** Alexisz: Silentium című írásának szereplője
Képinfo: mezamero (http://mezamero.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 07. 28.
|
Státusz: Aktív
|
