Név: Mihail Aleksandrov
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lexine
Kor: 24
Külső leírás: Megjelenésével azonnal kitűnik a sok marcona katona közül. Legyen akármilyen megviselt, vagy mocskos, borítsa bármennyi vér és kosz, semmi sem tompíthatja azt a hideg, tiszta kisugárzást, ami szinte már egy kísértethez teszi hasonlóvá. Mivel albínónak született, haja fehér. Ám a betegségnek csak egy enyhébb, nem teljes változatával született, így az nem hat ki a szemeire, ami közepesen világos, szürkéskék színű. A hófehér tincsek sokszor arcába lógva jótékonyan takarják el a világ elől a szemeiben olykor-olykor kavargó jeges tébolyt. Középmagas és bár igen karcsú, mégis nagyon jó erőben van. Nem csak róla hiányoznak a színek, mert mikor belép valahova, olyan, mintha a környezetéből is elillannának a színek, eltűntetve magát az életet is. Erős, gyors, léptei puhák, úgy tud lopakodni, mintha teste súlytalan lenne. Telt ajkait ritkán nyitja szóra, ha mégis, az embert azonnal megbabonázza. Gyönyörű, mély hangja olyan, mintha egyenesen a rémálmok urától lopta volna el, csak azért, hogy minden kimondott szóval dermesztő rettegést ültessen mások szívébe. Testének minden pontján szálkás izomzat feszül. Fakó bőre hibátlan, nyoma sincs rajta hivatásának. Arcán ritkán látni mosolyt, de ha valaki mégis meglátja arcán a görbét, az nem mást lát benne, mint a közelgő halált. Nyakában egy láncot visel, rajta két kulccsal és senkinek sem ajánlott, hogy akár egy ujjal hozzáérjen.
Jellem: Önző és fékezhetetlen. Nem számít neki a parancs, sem a társainak élete, az egyetlen ami hajtja, az a vágy azután a riadt, semmivel sem összehasonlítható tekintet után, amit ellenségei szemében lát, mielőtt elveszi az életüket. Őt csak ez érdekli, csak ezért képes bármire, mert lételeme a tudat, hogy ő élet-és halál ura, hogy ő felette áll mindennek és mindenkinek. Nem támad lesből, áldozataival mindig farkasszemet néz a végzetes pillanat előtt. Szeret áldozatával játszadozni. A végleletekig húzza és fokozza ellensége rettegését és mikor már a szerencsétlen azt hiszi, végre megkapja a kegyelemdöfést, Mihail leengedi a remeg testhez szorított pisztolycsövet, hogy áldozata rettegését már-már őrületté fokozza. Ha egyszer kiszemel magának valakit, az illető sorsa megpecsételődött. Ha az áldozata kicsúszik a kezei közül, addig próbálkozik, amíg el nem kapja és minél tovább tart, annál megszállottabb lesz. Ilyenkor minden másról megfeledkezik, nem érdekli saját testi épsége sem, bármit hajlandó megtenni, hogy elérje a célját. Jogos lenne a kérdés, hogy akkor hogy lehet még mindig a hadsereg megbecsült tagja. Mihail fékezhetetlen és elvakult jelleme ellenére, vagy talán pont ezért értékes gyalog. Nincs számára lehetetlen és tűrőképessége jóval nagyobb mint más katonáké. Ráadásul az esze is vág, így mindig tudja, mit mondjon, vagy tegyen, hogy elérje, amit akar. A veszélyes helyzetek általában pezsdítően hatnak rá. Az élet-halál harc testileg – lelkileg ösztönző hatással van rá. Ám, ha olyannal hozza össze az élet, aki vitathatatlanul messze jobb nála, az egy idő után teljesen kikészíti és ha úgy érzi, végleg sarokba szorították, szinte elveszti az eszét. A becsületet hírből sem ismeri. Nincs az az ígéret, amit ne szegne meg, ha érdekei úgy kívánják. Az alapvető emberi érzéseket, mint a szeretet,és sajnálat képtelen megérteni. Könnyű kihozni a sodrából, elég egyetlen szerencsétlen szó és az illető megnézheti magát. Nagyon bizalmatlan, soha nem bíz másokra semmit, csak akkor nyugodt, ha az ő irányítása alatt vannak a dolgok.
Élettörténet: Moszkva egy koszos, eldugott kis szegletében született. Nem volt mindig szörnyeteg, sőt, élete első tíz évét áldozatként élte egy még nagyobb szörnyeteg mellett. Apja egy tipikus iszákos, erőszakos ember volt. Legalábbis s a külvilág annak látta. Ugyanis míg azzal mindenki tisztában volt, hogy a férfi nem éppen galamblelkű, azt csak kevesen tudták, hogy ez az erőszakos hajlam milyen méreteket tud ölteni. Éjjel, mikor már mindenki aludt és senki sem hallhatta Mihail és anyja kiáltásait, akkor élte ki magát igazán. Beteges szexuális vágyait felváltva élte ki a nőn és a fián, akik hamar megtanulták, jobb nem ellenállni. Ráadásul Mihail anyjába sem szorult túl sok anyai ösztön. Csak saját maga érdekelte, sokszor sírva könyörgött a férfinak, hogy hagyja békén és inkább a kisfiún élje ki magát. Egyszer, amikor vissza nem térő alkalom adódott a szökésre, Mihail anyja gondolkodás nélkül menekült el, fiát hátrahagyva. Ezt követően a fiú még egy évig élt az apja karmai közt, szigorú szabályok szerint. Enni alig kapott, a levegőre is csak nagyon ritkán mehetett, akkor is csak apja kíséretében. Egyszer azonban a férfi figyelmetlen volt, Mihail pedig minden szándékosság nélkül, egyedül az ösztönei által vezérelve futásnak eredt. Néhány utcányira jutott csak, mire a férfi utolérte, de ez is elég volt ahhoz, hogy a rémálom véget érjen. Apja sok járókelő szeme előtt kezdte el ütni őt, ami pedig odáig vezetett, hogy a férfit elvitték és lecsukták. Apa és fia legközelebb a férfi tárgyalásán találkoztak. Mivel az anya már rég elment, Mihail vallomása volt a legfontosabb. A férfi annyira rettegett a rá váró büntetéstől, hogy idegei ekkorra már felmondták a szolgálatot és mindenki szeme láttára kezdett el rimánkodni fiának, hogy könyörüljön meg rajta. Mihail nem szólt semmit, ijesztő közönyösséggel hallgatta apja rimánkodását, közben egyenesen a szemébe nézett. Megbabonázta az a végtelen rettegés, amit apja szemében látott, és elégtételt érzett a gondolattól, hogy most ő rajta áll minden. Persze a könyörgés nem hatotta meg, mindent elmondott, apját pedig élete végéig börtönbe zárták. Ezután árvaházba került, ahol soha nem tudott beilleszkedni. Távozásáig rengeteg probléma volt vele. Nagyon fiatal volt még akkor is, amikor be kellett vonulnia, de a szívében egy csepp félelem sem volt. Első bevetésén, mikor először vette el valakinek az életét ellensége szemében felfedezni vélte apja tekintetét. Ekkor vált ez a rögeszméjévé, ekkor szeretett bele az érzésbe, hogy mások életéről dönthet. Egyszer végignézett egy kínvallatást és végig az járt az eszében, hogy ő ezt sokkal jobban tudná csinálni. Dühítette a gondolat, hogy a vallató nem vet be minden eszközt, hogy a lehető legjobban tetézze a hadifogoly kínjait. Mihail pedig mindig megszerzi, amit akar, így nem sokkal később a foglyok már az ő kezei közt élték át életük legszörnyűbb óráit. Azóta egyre kevesebbet van éles bevetésen, de az előre láthatólag nagyon nehéz bevetéseken mindig kiküldik.
Hobby: drága és különleges cigaretták és szivarok gyűjtése
Foglalkozás: kínvallató
Extrák: ***A nyakában lévő két kulcs azokat a lakatokat nyitja, melyekkel apja zárta be annak idején.***Rengeteget dohányzik és, ha cigiről van szó nagyon igényes*** II. világháborús játékhoz***
Képinfo: Eksafael (http://eksafael.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 07. 19.
|
Módosítva: 2013. 07. 19. 17:54:30
Módosította: Lexine
Státusz: Aktív
|
