Név: Marcus Halloweey
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 26 éves
Külső leírás: Szép arcú fiú, egyszerre férfias, és fiús az arca. Nem lehet eldönteni a korát, de általában mindenki fiatalabbnak tippeli őt a koránál. Hideg kék, intenzív szemeit hosszú fekete szempillák keretezik, jobb szeme alatt egy kis keresztecske található, bár nem igazán vallási szempont miatt. Sötét, szénfekete haját általában fölzselézve szokta hordani, nem kifejezetten kakastaréjként, de valami olyasmiként, bár szereti úgy is, ha nincsen benne semmi, csak olyankor néha zavarja, hogy a szemébe lóg a haja. Egyik fülében fültágító, míg a másikban három fülbevaló található, de sehol máshol nem hord testékszert. Testalkatilag eléggé magas, és bár vékonynak tűnik, meglehetősen erős izmai vannak. Hát igen, akinek sokszor van olyan szerencséje, hogy elromlik a habverője, hiába van belőle egy halom, annak kell, hogy legyenek izmai, hogy még habverő nélkül is tökéletes habot, tökéletes tésztát készíthessen. Szereti a sötét ruhákat, de nem emós, nem is darkos, egyszerűen csak ilyen a stílusa, úgy gondolja, hogy úgy jobban bele tud olvadni a tömegbe.
Jellem: Nem mindig volt teljesen ennyire szótlan, de egy tragédia után már nem tudott úgy viszonyulni az élethez, ahogyan előtte. Nem lett véglegesen depressziós, csak azután egy pár hétig, de sikeresen kilábalt belőle, ám a régis sohasem lett. Már nem volt az a régi cserfes, állandóan hülyéskedő srác, aki még huszonnégy évesen is olyan volt, akár egy neveletlen kiskölyök, de szerencsére már nem is az a világfájdalmas képű, depresszív srác, aki volt a húga halála után. Immár Marcus egy csendes, visszahúzódó fiú, aki nem szokott, nem is szeret beszélni, pláne nem sokat és sok emberrel, azt viszont szereti, ha a körülötte levők boldogak, vidámak, és folyton csak beszélnek és beszélnek. Szereti hallgatni az emberek csiviteléseit, még akkor is, ha egy teljesen értelmetlen, vagy általa nem értelmezhető dologról van szó, egyszerűen csak megnyugtatja a tény, hogy nincsen egyedül. Bár magányosnak érzi magát, mikor a barátaival van, úgy érzi, minden rendben van, még akkor is, ha egyes hisztire hajlamos emberkétől a falra tud mászni, mégis, ahogy a másik két lakótársát, úgy őt is kedveli. Lehet, hogy azért, mert élete egy sebezhető szakaszában érkezett hozzájuk, még ha az a messzinek tűnő időpont csak pár hónapja is volt, de a lakás élettel telisége, az ott élő emberek mind hamar megkedveltették magukat Marcussal, aki azóta pórbálja őket „lekenyerezni” azzal, hogy minden hétvégén süt nekik valami finomat, meg ha valami marad a cukrászdában, akkor azt hazaviszi, hogy a többiekkel közösen megegyék. Már kiskora óta csak az volt számára a fontos, hogy ő adjon másoknak, az, hogy kapjon is valamit cserébe, az csak másodlagos dolog volt. Szereti, ha ajándékozhat, szereti, ha az, amit készített, mosolyt csal az emberek arcára. Éppen ezért lett belőle cukrász, hiszen ki nem szereti a süteményeket? Na ugye, hogy csak nagyon kevesen! Éppen ezért, így minél több ember arcára tud mosolyt csalni, és még, ha nem is látja, az érzés, hogy az általa készített sütik mennyire keresettek, és mennyire szeretik őket, boldogsággal tölti el őt.
Élettörténet: Apjára nem emlékszik, még kicsi volt, mikor elhagyta őket, de sem ő, sem az anyja nem sokat szomorkodott azután a férfi után, főleg, hogy mikor Marcus négy éves lett, szülinapjára egy új apukát kapott ajándékba, akivel már elég hamar sikerült összebarátkoznia. Hamarosan új gyerek, egy kislány érkezett a házhoz, akire eleinte irigy volt, hiszen az anyukája miatta nem mesélt neki esti mesét, és miatta töltött egy egész hetet a kórházban, ahelyett, hogy vele lett volna, mikor a kezébe kaparintotta a kislányt, egyből elolvadt. Mindig is védelmező, ám kenyérre kenhető báty volt, akit a kislány teljesen az ujja köré tudott csavarni, és ezt nem is volt rest kihasználni. Mikor az új apuka is eltűnt egy borús napon, valamiért ismét nem rendült meg senki, talán azért, mert már számítottak rá, hiszen előtte valószínűleg már két éven keresztül csalta Marcusék anyját a férfi, amire elég hamar rájöttek, de a békesség érdekében inkább senki nem szólt egy szót sem. A testvérek rettenetesen jó hatással voltak egymásra, a lány ezért ment színművészeti iskolába, mert Marcus rábeszélte, míg Marcus azért ment cukrásznak, mert a húga mindig annyit mondogatta, hogy legyen cukrász, legyen cukrász, hogy végül az is lett belőle. Huszonhárom éves korában nyitotta meg saját, egy barátjával közös cukrászdáját, aki az üzletvezető, míg Marcus a cukrász. Eleinte nem voltak valami népszerűek, de Marcus húgának életvidámsága, és új ötletei hatására az emberek elkezdtek özönleni a cukrászdába, ezért egy másik embert is föl kellett venni kisegítőnek. Minden szépen ment, ám huszonöt éves korában úgy érezte, minden tönkrement: húgát elütötte egy autó, és azonnal meghalt. Pár hétig nem volt semmire sem képes, csak depressziósan ücsörögni a szobájában, és bámulni a falat, mígnem az a barátja, akivel a cukrászdát üzemeltetik, meg nem elégelte ezt, és egy nagy adag lelkifröccsben nem részesítette. Azután, ha nem is egyből, de képes volt talpra állni, és a húga temetése után jó pár héttel úgy döntött, hogy ő már nem bírja tovább otthon, muszáj elköltöznie. Egy olyan apartmanban talált otthonra, amin már három fiú osztozott, de mivel még volt egy szabad szobájuk, így egyből a rátalálása után költözhetett is be. Igen, furcsa, hogy eddig nem tette meg az elköltözést, hiszen már dolgozó ember lévén, fönt tudta volna magát tartani, de nem akarta elhagyni sem az anyját, sem pedig imádott húgát, ezért élt velük. Így viszont, már nem volt képes otthon maradni, anyja pedig úgyis úgy döntött, hogy visszaköltözik az ő szüleihez, hogy tudjon róluk gondoskodni, inkább úgy döntött, új életet kezd, három teljesen idegen srác között.
Hobby: Zenehallgatás, alvás, süti készítés (igen, nem csak munka számára, hanem hobby is), és meglepő módon, a takarítás
Foglalkozás: Cukrász
Extrák: Kiskorában sokat cukkolták a neve miatt, mindig Halloweent mondtak helyette az ovis, majd az osztálytársai is. Aztán ahogy egyre idősebbek lettek, szerencsére már elhagyták, ám még az egyetemen is volt egy-egy, önmagát nagyon viccesnek képzelő fiú, aki fölemlegette ezt. *** Biszex, és uni, de többször volt passzív fél, mivel szereti, ha szeretgetik, de persze szeret szeretgetni is. *** Nem híve az egyéjszakás kalandoknak, a biztonságot és a nyugalmat keresi, de mivel úgy gondolja, hogy még fiatal, így benne van a könnyed kis kalandokban is. Persze, ebből sem volt túl sok, mint ahogyan komoly kapcsolatokból sem, nem hiába, hogy húga sokszor azzal nyaggatta, hogy a mai világban Marcus olyan, akár egy szent, hiszen sosem hagyott maga után összetört szíveket, mindig inkább az övét törték össze, pedig aztán megvan minden adottsága ahhoz, hogy egy szívtipró macsóvá válhasson, ám őt sohasem vonzotta ez az életcél. *** A szeme alatt található keresztecskét nem sokkal a költözése után varratta magára, emlékképet állítva ezzel húgának. *** Ha nagyon nem bír magával mit kezdeni, két dolgot szokott csinálni: 1, vagy elkezd sütögetni, és akkor ezer, meg ezer új süti receptet talál ki, 2, elkezd takarítani. Na, olyankor szokott az lenni, hogy nem csak hogy rend lesz a közös szobákban, de olyan szintű tisztaság, hogy abban épeszű ember már nem is érzi jól magát.
Képinfo: chouette-e (http://chouette-e.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 05. 23.
2013. 07. 28.
|
Módosítva: 2013. 07. 28. 16:03:08
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
