Név: Sasha Miloslav
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 18
Külső leírás: Nyurga, magas megjelenésű, simulékony alakja van, amivel könnyedén és gyorsan halad, valamint kerül ki bármiféle akadályt, legyen az egy vele szembejövő komplett lövészhadosztály. Haja drótos és szőke, meglehetősen ápolatlan, gyűlöli a sisakot hordani, emiatt lesz folyton törmelékdarabokkal tele, valamint porral. Társai egy nyugodtabb pillanatukban azzal szoktak szórakozni, hogy fújkálják a haját, amiből hatalmas fehér felhő robban ki. Csodával határatos módon még nem lőtték fejbe sisaktalan buksiját. A bőre fehér, az is vörös téglaporral van befedve a folyamatos robbantások miatt, és ha épp esik az eső, olyan, mintha vér folyna az arcán. Tekintete zöldes-szürke, amivel szolgálatkészen szokott pislogni, vagy kajánul hunyorítani. Ruházata az egyszerű gyalogos szovjet katonáké, mindent kötelezően magára csatol, semmit sem visz kézben, csak a fegyverét. Gyakran elszakad társaitól és épületek felsőbb emeleteire veszi be magát, onnan segít és fedez, kell neki a magaslat, hogy átlássa a teret, gyűlöl vaktában rohangálni. Akkor úgyis megijed, visszafordul, mire egy elvtárs simán pofánlövi, egy "Áruló!" vagy egy "Mocskos dezertőr!" ordítással. Szép kilátások, ezért inkább marad a fenti kilátásnál. Nyakában a dögcédulája mellett egy keresztet is hord, igenis hisz Istenben, holott a szovjet vezetés számtalanszor bebizonyította már, mi történik azokkal, akit imádkozáson vagy bárminemű vallási szimbólummal a nyakában kapnak. Rühell egyedül lenni, kiképzése során is minimum egy tucat hasonló kölyök vette körül, így bármi történjék, mindig cibál magával valakit, így sok emberhez fűzi kapocs. Karjain és lábszárain rengeteg vágott seb található, kiskorából maradt meg mindegyik, de a háborúban is beszerzett már jópár égési sérülést és repeszvágást.
Jellem: Kölyökkorában se volt egy egyszerű eset, így most sem annyira könnyedén kezelhető. A háború és a katonaság megtanította a fegyelemre, de a türelemre már rohadtul nem. Furcsamód szenvedélyes, izgatott, gyakran őrlődik a másodpercek között a tétlenség miatt. Vágyik a friss levegőre, hogy felemelkedhessen. Feletteseinél volt már rá panasz, de soha senki nem lőtt rá. Csak jópárszor elverték, tiszta sor. Mivel egy különlegesebb egység tagja volt ezelőtt, kicsit másképp bánnak vele, amit ocsmányul ki is használ. Háborús időben mindent szabad, mindent megragad, ami a javára fordíthatja a helyzetet, amiből előnyt kap. Vagy ételt. Vagy lőszert. Vagy kötszert. Kihasznál bárkit, csakhogy neki sokkal jobb legyen, és ha ezzel a saját életét meghosszabíthatja egy órával is. Tudják sokan, hogy a régi egységével példálózik, emiatt páran kifejezetten utálják is, beképzelt és felvágós köpönyegforgatónak nevezik, szerintük német csizma talpát is nyaldosta már azzal a pofátlan, felvágott nyelvével. Ugyan, dehogy. Sasha a kapott lőszerrel a barátait védi, a kapott ételből néha a mellette fekvők táskáiba csempész egy-két falatot, a kapott kötszerrel a felcsernek segít. Jó gyerek, tisztességben nevelték fel, de az események megtanították arra, hogyan forgassa úgy a táblát, hogy a javára billenjen minden eredmény. Megtartja az undok, önző és beképzelt figurát, hogy kaphasson, inkább verjék el néha éjjel öten, mintsem holnap reggelre öt társa holtan feküdjön mellette az árokban. Az a fajta tipikus katona, aki vérszemet kap, ha ellövik mellette a legjobb barátját, akkor is kiront, ha épp egy tank csikorog el előtte és kussban kell maradni. Gyilkos ösztönei vannak, ilyenkor csak egy akna állíthatná meg a dührohamában. Akármilyen paraszt, rá lehet a legjobban számítani, de ezt csak a legjobb barátai tudják. Mindenki más gyűlöli.
Élettörténet: Sasha egy Moszkva melletti kis faluban (akkor még erősen falu, mára már inkább kisváros), Yurlovo-ban látta meg a napvilágot. Egyszerű kölyök volt, és mint minden társa, szeretett kint játszani a hóban, csatákat imitálni faragott fegyverekkel. Egyik szenvedélye volt a fára mászás, szinte állandóan magaslatokra tört, mindig lesből támadt pajtásaira, szerette, ha mindent pontosan belát maga alatt és fel tudja mérni, ki hol merre leskelődik utána. Többször kellett lerimánkodni a templom tornyáról, a háztetőről, vagy az erdőben a súlyos és ragacsos fenyőfák lombkoronájából. Sosem bánta, ha ragadt a gyantától, mai napig rajong az illatáért, az sem zavarta, ha tüskék vagy az üvegcserepek összevagdosták a kezeit-lábait. Édesapja egy egyszerű gyalogos közkatona volt, édesanyja pedig háztartásbeli, viszont annak szülei nagyon magas beosztású katonai tisztek voltak, akik az első világháború során számos tapasztalatra és érdeméremre tettek szert. Minden látogatáskor megjegyezték, hogy Sasha több mint erős és fürge, kiválóan kamatoztatni lehetne a tehetségét a hadseregnél. Ahogy eljött a második világháború, a nagypapa a grabancánál fogva rángatta ki Sashát az ágyból, mielőtt még az általános toborzás el nem kezdődött volna, és el nem kallódott volna a gyerek valahol a süllyesztőben, az aljanép között. A magaslati levegő szeretetéért az ejtőernyős-deszantos különítményben találta magát, akik különlegesen képzett katonák voltak, ideiglenes harci feladatok ellátására. Egy feladatuk van, arra készítik fel őket egész életükben. Természetesen két fő cél lebegett a különítménye előtt: első vonalként felállni és feltartóztatni az ellent földreszállás után, hogy a szárazföldi erők felsorakozhassanak mögöttük; valamint a másik, amit Sasha titkon imád. Az ellenséges vonalak mögé dobják be őket, hogy szabotázst kövessenek el, ellenséges tiszteket likvidáljanak és megsemmisítsenek esetleges utánpótlási vonalakat. Sasha ilyen minősítésben egyetlen egyszer került bevetésre, egyszerűen izgalomba jön, hogy lopakodnia kell, társaival a háta mögött nem ismert lehetetlent. Nem sokáig tartott ez a fajta minősítése, mivel utána a moszkvai csatákban találta magát, mint egy egyszerű lövész. Kellettek az emberek, ejtőernyősre többé már nem volt szükség, és mivel Sasha nem tudott repülőgépet vezetni, hogy pilótává avanzsálják -legalábbis a tisztikar így tudja-, szóval hamar a lövészárokban találta magát, egy rakás kedves ábrázatú nácival szemben. Gyakran őt küldik fel távírópóznákra, épületek tetejére, hogy jelzéseket adjon a pilótáknak, vagy egyéb olyan helyre, ami magasan van és mindenki ódzkodik attól, hogy felmásszon.
Hobby: -
Foglalkozás: ejtőernyős-deszantos
Extrák: Саша Милослав**Második világháború, szovjet front, Moszkvai Védelmi Körzet.
Képinfo: Not mine! (google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 05. 10.
|
Státusz: Aktív
|
