Név: Ilario Discassio
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Onichi
Kor: 24
Külső leírás: Átlagos magasságú, karcsú férfi, akit arra teremtettek, hogy öltönyben parádézzon. Mintha csak rá szabták volna az összes zakót. Tökéletesen mutat bennük, kiemelik alakját. Habár nem magaslik ki a többiek közül, mindent megtesz azért, hogy tekintélyt parancsoló benyomást keltsen. Arca finom vonású, de szigorú, szúrós tekintete komollyá, igazán markánssá teszi. Szinte sosem látni mosolyogni, legalábbis koncerteken nem. Annál gyakoribb a koncentráló fintor, amikor inkább hasonlít egy hörcsögre, mint komoly karmesterre. Származásából adódóan bőre barnás, bár nem olyan feltűnő, mint a legtöbb olasznál. Szerencséjére a göndör tincseket is megúszta, így teljes nyugalommal vághatja tincseit rövidre. Mindig jólfésült, jól ápolt, maga a megtestesült precízség. Kifejezetten sok időt fektet kezei ápolására, rajong a kézkrémekért, ezért nem is egy pihen belőle a polcain. Persze azt túlzás lenne állítani, hogy hiú. Ha éppen nem fellépésen vagy próbán van, hanem otthon egymagában, akkor igazán igénytelen is tud lenni. A kényelmes melegítők éppúgy szerves részét alkotják ruhatárának, mint az öltönyök. Nem ritka, hogy fellépések előtt hosszadalmas vitába keveredik a stylistokkal egy-egy ruhadarab miatt, ugyanis elég jelentős strassz intoleranciája van. Egyszerűen kiborul a túlzott csillogástól, és a felesleges giccstől, szinte lehetetlen rákényszeríteni ezeket. Inkább szúrja ki a saját szemét, mint hogy egy csupacsili öltönyt magára húzzon.
Jellem: Megszállott. A legtöbb embernek ez jut róla az eszébe, hiszen nem látni máshol, csak előadásokon és próbákon. Nem beszél másokkal, csak szakmabéliekkel. Egész élete a zene körül forog, élni sem tudna nélküle. Persze a közhiedelemmel szemben, másról is tud beszélni, és vannak olyan barátai, akik soha nem fogtak hangszert a kezükben, és a kottát is csak úgy ismerik, mint egy papírt amin sok csík és bogyó van. Vannak ilyenek, de óvja őket a sajtótól, nem akarja őket kitenni a média jókora fogakkal megáldott, kegyetlen cápáinak. Hűséges barátaihoz, ha egyszer közel engedte magához őket, akkor nem is fog elmozdulni mellőlük. Tipikusan az az ember, akire bármikor lehet számítani. Elég egy telefonhívás, és ő már rohan is, hogy segítsen, még akkor is, ha éppen próbán van. Pedig ez igazán nagy szó. Számára a próbái majdnem mindenek felett állnak. Számára az egyetlen elfogadott előadásmód a tökéletes. Pont ezért akár hosszú órákon át képes nyúzni a zenekart, egyetlen fuvolista hibája miatt is. Ilyenkor legtöbben nem tudják, hogy utálják e, vagy tiszteljék. Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy az ő érdeküket szolgálja, de kicsit már soknak tartják. Ilariot persze sosem érdekelte igazán mások véleménye. Ha utálják, akkor tegyék nyugodtan, őt nem érdekli. Sosem olvassa a róla szóló kritikákat, sosem törődik azzal, ki mit mond az előadásukról. Ő csak saját magának akar megfelelni. Legtöbbször komoly arccal látni, mintha állandóan koncentrálna valamire. Kicsit talán riasztó is az állandóan komor arcot látni, pedig van amikor nem ilyen. Ő egyszerűen így kezeli a fellépésekkel járó stresszt és feszültséget. Ha van egy kis ideje pihenni, akkor kisimulnak vonásai, és akár még el is mosolyodhat. Ha pedig barátaival meg el iszogatni, akkor pár pohár után már olyan, mint egy felszabadult egyetemista. Nevet, viccelődik, és egyáltalán nem is gondolnánk, hogy ugyanaz a személy, aki karmesteri pálcával hadonászott egész délután, és leüvöltötte a zenekar tagjainak fejét. Elég kritikus más emberekkel szemben. Nehezen viseli el a hírnév és pénz orientált fiatal sztárocskákat. Igen undok tud lenni, ha ilyen emberekkel találkozik. És ha ő undok, akkor ott már erősen menekülőre kell fognia mindenkinek.
Élettörténet: Világ életében egy különc figura volt. Apró baba volt csupán, mikor elvesztette szüleit, egyáltalán nincs emléke róluk, még egy fotó se, ami segítene legalább az arcukat fölidézni. Miután magára maradt, nevelőszülőkhöz került, de itt sem maradt soká. Miután nevelőanyja meghalt, az egyedül maradt férfi visszaküldte Ilariot az árvaházba. Mivel már nem aranyos baba volt, hanem egy furcsa, hét éves kisfiú, hosszabb időt kellett a dohos épület falai közt töltenie. Társai nem voltak túl kedvesek vele, de ő mégsem szólt soha vissza. Csendben tűrte, de belül már mélyen megvetette a mások elismeréséért bármit megtevő "menő" embereket. Végül két év után egy középkorú házaspár vette magához. Kedves emberek voltak, akik igyekeztek enyhíteni a fiú fájdalmán, és elfeledtetni vele a rengeteg szenvedést. Eleinte nehezen ment, Ilario nem akarta elfogadni új szüleit, ám minden megváltozott, mikor megtalálták a közös hangot. A férfi hangszerkészítő volt, és mikor egyszer levitte újdonsült fiát a műhelyébe, nem is gondolta volna milyen lavinát indít el. Hamar kiderült, hogy Ilarionak érzéke van a zenéhez, méghozzá nem is akármilyen. Szinte minden hangszeren megtanult valamilyen szinten játszani, ám kedvence a hegedű volt. Akár napokon keresztül is képes volt játszani rajta. Szülei nem bánták, boldogok voltak, hogy végre megtalálta ami boldoggá teszi. Amilyen csendes volt általában, olyan határozott lett hangszerrel a kezében. Nem is volt igazán kérdés a jövője. Határozottan kijelentette, hogy vagy karmester lesz, vagy semmi, és véghez is vitte célját. Iskolái után szinte azonnal munkát kapott, mára már a legelőkelőbb operák, színi hangszereléséért felelős. Saját berkein belül viszonylag híresnek számít, de mivel a komoly zene nem túl fölkapott a bulvár sajtóban, az átlag ember nem is igen hallotta még a nevét. Már elköltözött szüleitől, ám lakását nem nagyon használja. Többnyire próbatermekben tölti az idejét, szinte csak aludni jár haza. Nem hiába fest úgy lakása, mint egy elhagyott, feldúlt medvebarlang.
Hobby: Komponálás, hegedülés
Foglalkozás: Karmester
Extrák: Utál egyedül aludni, így egy hatalmas, pihe-puha plüss koalával osztja meg az ágyát, akihez hozzábújhat esténként. *** Legnagyobb félelme az, hogy egyszer elveszti hallását, és ezzel együtt az életét alkotó zenét is. *** Csak nehezen enged magához közel embereket, mert fél, hogy elveszti őket, és újra át kell élnie az ezzel járó rengeteg fájdalmat. *** Kissé szétszórt, hajlamos elhagyni karmesteri pálcáját, ezért mindig tartanak egy vésztartalékot a számára.
| Engedélyezve: |
2013. 05. 01.
|
Státusz: Aktív
|
