Név: Clayden Murdwall
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 22 éves
Külső leírás: Első pillantásra senki semmiféle szokatlan dolgot nem vesz észre rajta, talán csak annyit, hogy elbűvölően szép férfi. Éppen ezért, aki először találkozik vele, annak egészen furcsa lehet azt hallania, hogy szomszédjai milyen megvetéssel beszélnek róla, hogy az egy őrült, egy bolond, akinek a diliházban volna a helye, ám ezt képtelenség elhinni róla. Semmi sem utal arra, hogy őrült volna, inkább csak… kissé elszállt, romantikus lélek. Ám, mikor elkezd beszélni… na, akkor az ember azt kívánja, bár csak a külsejét látta volna, de ne hallotta volna elvont beszédét. Persze… nem biztos, hogy minden ember így reagálna rá, de sajnos a környezetében élők eléggé gyakran teszik ezt, pedig mikor először megjelent új lakhelyén, a női lakosság egyből körbe dongta őt, hogy milyen szép, milyen bájos. Ez persze nem is csoda, hiszen szőke hajával, a tavaszi rét zöldjére emlékeztető szemeivel bárkit el tudna varázsolni. Igen ám, csak ahhoz érzelmekben kicsit gazdagabb gyerekkor kellett volna neki, hogy ne csak a külseje legyen szép, hanem tényleg olyan bájos lehessen, mint amilyen lenne, egy kicsit kevésbé sivár, megaláztatásokkal teli gyermekkor nélkül. Öltözködésében nincsen semmi meglepő – farmert, és valamilyen egyszínű inget szokott hordani, éppen csak az egész megjelenése furcsa elvontságot, megfoghatatlanságot tükröz.
Jellem: Diagnosztizált skizotípiás személyiségzavara van. Hogy ez mit jelent? Számára igazából nem sok jót. Képtelen a társas kapcsolatok kialakítására, már kisgyerekkora óta eléggé visszahúzódó, hűvös és nehezen megközelíthető. Nem szereti az embereket, fél tőlük, hisz már pici kora óta csak csúfolják őt mindenért, éppen ezért inkább a tündérekkel, és más lényekkel kezdett el barátkozni, de ők meg félnek tőle. Ráadásul, a pszichiátere már évek óta próbálja őt meggyőzni arról, hogy a tündérek, manók, és más lények nem léteznek, csak kitalálja őket, de nem tudja meggyőzni őt, hiszen hogy is lehetnének kitalált teremtmények, ha egyszer olyan jót lehet velük szórakozni?! Egyedül csak olyankor képes mosolyogni, mikor a tündérekkel, manókkal, koboldokkal játszik, mikor emberek között van, bezárkózott, és mogorva teremtés. Viselkedése amúgy eléggé bizarr, mások számára különös, de ugyanígy van ez fordítva is: számára az, hogy egy ember van a közelében, csak bizalmatlanságra, gyanakvásra ad okot, hisz biztosan azért mennek a közelébe emberek, hogy aztán elfogják az ő játszópartnereit, és rajtuk gazdagodjanak meg. Gondolkodása eléggé furcsa, mások számára felfoghatatlan, hisz már az is kiveri sokaknál a biztosítékot, hogy nem csak hisz bennük, de állítása szerint nap, mint nap játszik a természetfeletti lényekkel. Pedig ez így van: még egy babaháza is van a tündérek számára, akik benne laknak, és bármit eljátszhat velük, mert szeretnek ők is mókázni, és csini rucikba beöltözni. Megmutatni ezt a babaházat senkinek sem mutatta meg, mert fél, sőt, retteg, hogy valaki meg fogja fosztani őt drága barátaitól, azt pedig ugye nem hagyhatja, nem igaz? Nem bizony. Beszéde emberekkel eléggé bizonytalan, mindig jól átgondolja, mit is mondjon, és mivel mire az átgondolás végére jut, a válasz eléggé megrövidül, gyakran érthetetlennek, összefüggéstelennek tűnik a beszéde, és néha kicsit homályos is, ugyanis szeret fellengzős szavakat használni, olyanokat, amiket mások ritkán használnak. Csakhogy, mivel ő tündérekkel, koboldokkal, és hasonló lényekkel beszélget általában, akik óangolt használnak, nem pedig emberekkel, akik újangolt, így nem csoda, hogy kissé érthetetlen nyelvezete. A környezetében élők csodabogárnak tartják, folyton csúfolják, hiszen az emberek számára az, aki egy kicsit is más, mint amilyenek ők, azok őrültek, vagy furák, pedig ő nem is az, egyszerűen csak… kicsit elvont figura. De hát mit tehetne, ha egyszer a társas közegben a szorongása miatt képtelen beszélgetést kezdeményezni, vagy akár folytatni is, ha meg esetleg teljesen véletlenül mégis képes lenne rá, egyből mindenki lehurrogja, hogy fúj, nem is tud beszélni, meg hogy milyen egy őrült figura ő, akinek pszichiátrián lenne a helye? Hát csoda, hogy inkább tündérekkel társalog, és játszik, mint hogy emberekkel? Nem, szerintem nem. Az viszont nem feltétlenül volna szükséges dolog számára, hogy a tündérek tiltakozása ellenére is babaházba rakja őket, ám ezt nem is igazán veszi ellenkezésnek, azt hiszi, hogy ez is csak játék. Ez azért van, mert az érzelmekkel nem tud mit kezdeni, mert ugyan vannak neki, de mivel senki nem volt, aki megtudta volna neki mutatni, hogy mit hogyan kell kifejezni, mit hogyan kell értelmezni. Soha nem voltak barátai, ezért tekinti a tündérekkel való nem túl szép viselkedést is játéknak, mert nem tudja, hogy igazából ez nem játék.
Élettörténet: Egy angliai kisvárosban született, közel Skóciához. Öt gyerek közül a harmadik volt a sorban, ami már alapból sem a legjobb dolog, hiszen pont ő volt az, akire sem a szüleinek, sem pedig a testvéreinek nem volt ideje, ugyanis a két idősebb, és a két fiatalabb egymáshoz sokkal közelebb álltak életkorban, mint hozzá, ráadásul még folyton csúfolták is. Totyinak hívták a lába miatt, mivel a fiú kiskora óta furán jár, mert ha ránehezedik a jobb lábára, rettenetes fájdalom hasít belé. Nem is játszottak vele sem a testvérei, sem pedig a szomszéd gyerekek, folyton csak csúfolták, bántották őt járása miatt, majd mikor már meg sem próbált velük játszani, félénksége, visszahúzódása, és lököttsége miatt bántották. Mindenki mindig rajta szórakozott, senki sem védte meg, főleg nem szülei, ugyanis ők azt az elvet vallották mindig is, hogy mindenkinek saját magát kell megvédenie, különben csak eltunyulnának a védtelenek. Mivel sosem játszott másokkal, inkább a könyvek felé kezdett el fordulni, így mindenből kiváló volt általános iskolában, ami miatt persze csak még jobban csúfolták őt, így gimnáziumban már föl is adta a tanulást, egyedül az angolt szerette, ugyanis író akart lenni. Más tantárggyal viszont nem foglalkozott, helyette a varrás lett a szenvedélye, ami miatt csak megint megvetés tárgya lett a korabéliek között, így mikor a környék asszonyainak eladott ruháiból összejött annyi pénze, hogy el tudjon költözni, már repült is Skóciába, hogy hátha ott könnyebben be fog tudni illeszkedni – hát, ez nem igazán jött be. Hogy miért? Azért, mert ott meg, életében először, találkozott egy tündérrel, majd még eggyel, majd még többel, és lassan már a többi természetfeletti lénnyel is. Mikor ezt megemlítette szomszédjainak, egyből elkönyvelték őrültnek, és ki is hívták a muszájkabátosokat hozzá, akik viszont nem vitték őt be, csak heti egy alkalom pszichiáterhez járásra kötelezték. Viszont, mióta találkozott a tündérekkel, azóta sokkal jobb a hangulata, mivel nekik varr kis ruhákat, különböző stílusban, és még az íráshoz is meghozták a kedvét, így már több tündéres könyve is a könyvesboltok polcán csücsükél, és elég jó az eladási listájuk.
Hobby: Tündérekkel és más természetfeletti lényekkel játszadozás, különféle ruhák varrása nekik, írás
Foglalkozás: Író
Extrák: Diagnosztizált skizotípiás személyiségzavara van, csakhogy ez nem igaz, hiába tűnjön úgy. De mivel tündérek igenis léteznek, ezért az alap dolog, ami miatt ezt a személyiségzavart diagnosztizálták nála, igazából nem is az ő képzelődése, a többi dolog meg ugye ebből következik, így nem, ő nem skizotíp személyiség. *** Különféle regényeket, vagy éppen ismeretterjesztő könyveket ír a tündérek, manók, koboldok, stb. világáról, amik igazán kelendőek. *** Jár pszichiáterhez, viszont nem pszichiátriai lakó, ugyanis semmi olyan jelet sem mutat, ami miatt úgy tűnne, hogy akár magára, akár másra veszélyt jelentene, egyszerűen csak minden héten meg kell jelennie a terapeutájánál, hogy elbeszélgessenek. A nő ilyenkor mindig megpróbálja Claydent visszahozni a „normális” emberek talajára, ám sosem sikerül neki, de legalább azt pozitív dologként tudja elraktározni magában, hogy páciense se ön-, se közveszélyes. *** Imád ruhákat varrni, de nem simákat, hanem kb Barbie baba méretűeket, amiket aztán fölad a babaházában tartózkodó tündérekre, ugyanis imádja látni őket különböző stílusú ruhákban. Napokat el tud pepecselni egy-egy ruha megvarrásával, ilyenkor felváltva ír, és varr, szinte nem is eszik semmit, mert el van foglalva az előbb felsorolt két tevékenységgel. *** Gondjai vannak a jobb lábával már kiskora óta, de az orvosok nem tudtak rájönni, hogy miért fáj mindig, és miért nem tud rendesen rálépni, pedig elég sok orvosnál volt már vele. Mind azt mondták, hogy pszichoszomatikus a fájdalma, nem pedig testi eredetű.
Képinfo: shuangwen (http://shuangwen.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 04. 11.
|
Státusz: Aktív
|
