Név: Dirion Niobi
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Azt vallják az ősi elfekről, hogy határozottak, és jóval erősebbek, mint modern társaik. Nem tudom, hogy így van-e ez, vagy sem, de az biztos, hogy Dirion kiemelkedően erős még az ősi elfek között is. Rettenthetetlen, eltökélt maszkja, csak nagyon ritkán látszik megingani, de sosem hosszú ideig, csak ha valami érzelmileg nagyon felkavaró dolog történt vele, ami eléggé ritkán történik csak meg, hiszen már régóta próbálja magát minél messzebb tartani magát a többi elftől. Hosszú, sötétbarna haja egészen fenekéig leér, bár hátul laza kis kontyszerűségbe föl szokta tűzni, ami hihetetlen módon, simán kitart akár több órányi harcot is úgy, hogy nem jön szét. Kicsit pálmaszerű a haja a konty miatt, de ha valaki ezt megemlítené neki, az biztos, hogy azonnal halál fia volna, ugyanis eléggé kényes arra, ha valaki kritizálja, vagy leszólja őt. Túl nagy ahhoz az önérzete… Arany színű szemei egészen földöntúli hatást kölcsönöznek arcának, hát még, mikor egy-egy nagyobb harc előtt földerengenek arcán az erejét jelző arany vonalak. Ezek a vonalak már csak az erősebb, ősi elfek között láthatóak, a modern elfek arcáról már teljesen eltűntek, oly annyira asszimilálódtak az emberek világába. Általában mindig harci öltözetet hord, ami nem jelent túl sok mindent, leginkább bőr szíjakat, és törpök által készített derék, kar, és láb páncélokat.
Jellem: Rettenthetetlen egy elf, aki nem hátrál meg semmi elől sem. Kissé komor, magába forduló típus, aki magányosan járja a még emberek által el nem hódított területeket, hogy védje azokat. Megveti az embereket, az emberi technológiát, amivel annyi mindent lehetne építeni, erre csak rombolni tudnak, és azokat a lényeket, főleg elfeket is, akik megpróbáltak beleolvadni az emberek közé, és föladták azt, amire születtek: a Természetanya tiszteletét. Évszázadokon keresztül látta, hogyan nyertek teret maguknak az emberek, hogyan pusztítottak el mindent, és mindenkit, aki jó, és csak nagyon kevesen maradtak, akik még az ősi világhoz, és ősi varázslényekhez tartoznak, hiszen többségük, ilyen-olyan indok miatt, beleolvadt az emberek közé, vagy éppen meghaltak. Érzelmeit mélyen magába fojtja, nehezen nyílik meg bárkinek, de ettől még rettentően melegszívű, csak az évek során lelke megkeményedett, ugyanolyan erős páncélt húzott aköré, mint teste köré. Intelligens, és bár jó stratégiai érzéke van, nem feltétlenül szokta használni azt, néha a dühe sokkal inkább vezérli, mint az esze. Kerüli a társaságot, ugyanis hiába szereti népét, és szeretne velük lenni, kötelességtudata miatt elkerüli őket, mivel neki az a feladata, hogy a még meglépőket védje. Hatalmas szíve van, és könnyen meg tud szeretni valakit, viszont annál kevésbé tud megnyílni bárkinek is, illetve pozitív érzelmeit csak nehezen tudja kimutatni, kifejezni. Haláláig képes szeretni, éppen ezért is nem akar senkit sem szeretni, hiszen sosem lehet semmibn sem biztos, főleg abban nem, hogy a szerelme, vagy szerette meddig él, mikor hal meg. Harcos elf, ő az, aki keresi a harcokat, és elsőként rohanna bele mindenféle csatába, ám nem vágyja a halált, illetve fékezi heves vérét, hiszen hiába nem kezd harcot, nem kockáztathatja meg, hogy az emberek, mindenféle atom, és más fegyvereikkel elpusztítsák az ő világukat, illetve az egész Földet.
Élettörténet: Életéről tulajdonképpen mit sem tudni. Már olyan régóta él, hogy születése, élete a múlt homályába vész, és hiába a jó memória, túlságosan egyhangú az élete ahhoz, hogy emlékezzen élete minden egyes pillanatára, de nem is nagyon érdekli, hogy mi volt a múltjában, hiszen a jelenben él, nem a múltban. Na jó, kivéve olyankor, mikor azon gondolkozik, miért kezdtek el modernizálódni az elfek, és miért nem volt jó az a boldog, természetközeli élet, melyet ők, az ősi elfek még mindig élnek. Különben is, nem a múlt a fontos, hanem a jövő. A jövő, amely a globalizáció miatt a sötétség félelmetességébe hajlik, ezért célja az, hogy ezt megakadályozza, bármilyen módon.
Hobby: Harcolás, csillagok figyelése, emberek viselkedésének megfigyelése
Foglalkozás: Harcos
Extrák: Egy olyan világban él, ahol az ismert társadalom két részre szakadt. A modern emberek vettél át az uralmat a Föld felett, akikhez csatlakozott a varázslények egy része is. Beolvadtak közéjük, teljes harmóniában élnek közöttük, amit a másik fél, az ősi varázslények kicsiny kis népe nem néz túl jó szemmel. Állítják, ha minden varázslény összefogott volna egymással, akkor meg tudták volna akadályozni, hogy a Föld minden évvel egyre jobban lepusztuljon az emberek butaságai miatt. Így viszont nem tudnak mit tenni, csak annyit, hogy a megmaradt kis háborítatlan területüket anyaoroszlánként védik az emberek ellenséges támadásai ellen. *** Egyetlenegy aprócska bűnözése van, amit az emberektől vett át: él-hal a csokiért, és mindenféle bonbonért, főleg a Nutelláért, na meg a cukros italokért, például Coláért. Ezt egy olyan elf szerzi be neki, aki az emberek közt él, azért, mert beleszeretett egy ember asszonyba, és feleségül vette őt. Bár megveti, hogy az emberek közt él, hiszen az asszonyt nyugodtan vihette volna magával az elfek közé, meg tudja érteni, hogy a szerelme miatt lett modern elf, sokkal inkább, mint azokat, akik félelemből, vagy becsvágyból tették ugyanezt. *** Drága, kicsi kínzottamnak
Képinfo: las-t (http://las-t.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 03. 31.
|
Státusz: Aktív
|
