Név: Eriras
Kategória: Fantasy
Feltöltő: timcsiikee
Kor: Ismeretlen, külsőre körülbelül 20-asnak néz ki
Külső leírás: Nem túl nagy termet ahhoz képest, hogy egy pusztító fegyverről van szó. Mondhatni még gyerek külsőre, főleg ha egy középkorú férfiakkal teli hadsereg élén látod, ráadásul törékenynek tűnő mellettük, de a látszat nála kegyetlenül csal ám. Hiába a középmagas termet, a szálkás test az egyik valaha élt legerősebb lény, mivel sem embernek sem tárgynak nem igazán nevezhető, hisz mindkettőből van benne. Haja fakó szőke, szeme szürke bőre hasonlít hajszínéhez, fakó és sápadt. Amikor sötét ruha van rajta különös kontraszt alakul ki megjelenésében. Arca soha nem változik, legalábbis nem tudja, hogy a beszéden kívül más izmokkal is mozgatni tudja arcát. Eddig talán a meglepődés volt eltérő ami az alap szomorkás arcán kívül látható volt. A mosoly mint olyan még nem látogatta meg ajkait, pedig igazán jól állna neki, mégis úgy érzi képtelen rá pedig látta már másoktól. Testén, jobban mondva bőrfelületén különleges érzékelők vannak, és ha olyan élő szervezethez ér, amiből ki tudja szívni az életet, akkor összefüggő vonalakban halványan felsejlenek ezek testén, máskor viszont ezek nem láthatók, csak ekkor, ha használatban vannak. Kezei puhák és feszesek, kicsit nőiesek főleg ápoltsága miatt. Általában olyan ruhát hordott amit adtak neki, vagy valami feszes kék cuccot, vagy terepszínű felszerelést amit a katonák is kaptak, mára már csak ez van meg neki, egy trikó egy szaggatott sötét nadrág és egy bakancs, semmi más. Ezeket egy folyóban vagy patakban néha kimossa, ha szembekerül eggyel.
Jellem: A rá legjobban illő jellemző az lehetne, hogy fura. Főleg annak, aki először találkozik vele, és efféle létformával. Alig képes valami mimikára, épp csak annyi, amennyi egy beszéléshez vagy beszélgetéshez kell. Ritkán is szokott beszélni, mivel nincs kivel. Senki nem maradt azok közül életben, akiket ismert, de ismeretlenekkel sem kerül szembe valami gyakran. Tisztában volt vele mindig is, hogy tárgyként volt használva, hogy ő egy fegyver és a mai napig eszközként gondol magára nem pedig emberi lényként. Pedig ugyan úgy eszik, működnek az érzékszervei, csupán az érzelmekkel van hadilábon. Már azt is tudja milyen valamit szeretni, de egyedül csak a föld és a táj szépségének szeretete az ami él benne, más nem, az emberekben is csalódott valamelyest, hogy miért pusztítják a természetet amikor az gyönyörű és ártatlan. Még soha nem sírt és soha nem nevetett. Képes lenne rá, csak nem tudja hogyan kell. Valamicskét a lelki fájdalommal is tisztában van, mert hiába szereti a természetet, ha egy élő szervezethez hozzáér akaratlanul is kiszippantja belőle az életet, és minden kopárrá válik a környezetében. Ez főként emberekre és állatokra vonatkozik, de egy gyümölcsöző fát is képes korhadttá változtatni. Nem szeretné bántani a természetet amit szeret, és számára ez a fájdalom, valamint az, hogy csak úgy nem tud véget vetni az életének, mert elpusztíthatatlannak lett tervezve. Ennek hatására kisebb belső megkeseredettségében azért járja a ma „ismert” világot, hogy találjon valakit vagy valamit, ami képes lenne megtalálni rá a megoldást, hogy elpusztítsa önmagát, vagy csak megölje, röviden szólva a halálát keresi.
Élettörténet: Talán száz éve is megvan annak, hogy elkezdődött születési folyamata. Lehet, hogy több száz, pontosan nem tudni. Az biztos, hogy évtizedek kellettek ahhoz, hogy első lélegzetét vegye embrióállapotától számolva. Ő egy klónozott embrióként kezdte „életét” tudósokkal körülvéve, akik genetikai módosításokkal foglalkoztak. Olyan környezetbe volt helyezve, aminek hatására nem fejlődött gyorsan, mint az átlagos emberi embriók, hogy sokáig tudják használni, ennek hatására kialakult, hogy emberi mértékben számolva Ő ötven évenként öregedik egy évet, bár ahogy „idősödik” ez az évszám arány is egyre növekszik, valószínűleg lehet már száz évnek is el kell telnie hozzá. Folyamatosan olyan manipulációkat végeztek rajta, amit előtte más kis szervezeteken teszteltek, hogy ne álljon fenn a veszélye valami galibának. A végeredmény lett Ő Eriras. Neve a kutatócsoportok főnökeinek neveinek kezdőbetűiből lett összetéve. Tíz évig tartott amíg kitapasztalták a tudósok és ő is az erejét, hatalmát és hogy a katonaság ezt hogyan tudná fegyverként használni, hiszen éppen ebből a célból lett létrehozva. Sokáig hadseregben töltötte életét, sok emberrel ismerkedett meg, akik meg is haltak körülötte egytől egyig. Sok mindent megélt már, ezért is és sok más okból is szürke és élettelen a tekintete. A háborút követően nem volt mit tennie, mert a világméretű összecsapás sok emberi lény életét megkövetelte. Mai napig egyedül él, vagyis létezik a jobb fogalom erre, hisz Eriras tárgyként gondol magára, akit emberivé formáltak.
Hobby: Nincs, járja a világot
Foglalkozás: -
Extrák: Eriras félig tárgy, és félig ember. Nem teljesen összehasonlítható az androidokkal, mert Ő nem az. Teljes mértékben emberi szervezet azt leszámítva hogy genetikailag manipulált, szóval inkább hajaz mutánsra mint androidra, de gépekre jellemző vonásai is vannak. Sérthetetlen, mi több elpusztíthatatlan a teste. Egyszerre rendelkezik olyan bőrfelülettel ami szakadhatatlan, sőt ha nem bocsájt ki elég energiát amit elszívott, az még plusz védőpajzsként funkcionál a testétől egy centire lévő burokszerű alakzatban. Tud enni, inni, levegőt venni és minden mást amit az emberek, az érzelmeket leszámítva néhány kivételével. Ezért is érzi magát inkább tárgynak mint embernek. Nem érez testi fájdalmat, nem érez örömet, nem tud sírni és mosolyogni. Az arca akár egy szobor, csak akkor változik, ha beszél, vagy forgatja a szemét. Gondolt már arra, hogy magával végez, de ahogy sok érelem kapcsán, nem tudja hogyan fordíthatná vissza azt a képességét, ami elszívja az életet az élő szervezetekből. Nem szeretné bántani tovább a világot, hiába erre lett teremtve, már úgyse él senki aki ezt a célt adta neki, így új célként bolyong a világban keresve azt, hogyan is vethetne véget „életének”, már ha ezt annak lehet nevezni.
Képinfo: juuhanna ()
| Engedélyezve: |
2013. 02. 24.
|
Státusz: Aktív
|
