Név: Leodium filii
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Meera
Kor: kb. kétszáz éve faragták
Külső leírás: Az iskola udvara impozáns, hatalmas és rengeteg különleges, magasra törő növénnyel van körülvéve. Szobrok, szökőkutak, ivókutak és különféle díszes ülőalkalmatosságok teszik a kikapcsolódást luxusossá. Van egy pad, amire régen valaki egy szobrot faragott, csodaszép márványból. Egy fiút ábrázol, aki a pad hátuljának dőlve tart egy méretes, gyönyörűen megmunkált esernyőt. A padon még két ember elfér, azok fölé tartja egy hihetetlenül kedves, lágy mosoly kíséretében, aprón göndörödő fürtjeit olyan precizitással faragták ki, mintha tényleg valós lenne. Testalkata arányos, finom vonalak jellemzik, amik tökéletessé és utánozhatatlanná teszik, bőre hófehér márvány, olyan, mintha bármelyik pillanatban megelevenedhetne. Persze, esernyője alatt művészlelkűek olvasgatnak esőben, esetleg párocskák bújnak össze alatta, szóval nem sokan használják, meg eléggé el is van dugva, az udvar egyik sarkában, a szökőkutak mögött, egy csomó páfrány, tuja és sövény takarásában... De Ő mindig ott van, súlyos esernyője hol a tűző napfény ellen nyújt biztonságot, hol az eső hűvös nedvességét űzi el. Arcáról süt a szeretet, mosolya melegsége szinte képes még a havat is megolvasztani. És senki sem tudja, hogy mindent hall és mindent lát és gondolkodik.
Jellem: Személyiségének elemeit apránként szedegette össze környezetéből és az abban forgó emberekből az évtizedek hosszú sora alatt. Saját jelleme nagyon lassan, talán húsz éve alakult ki, kedves, barátságos, hiszen nap mint nap látja, hogy ezekkel a tulajdonságokkal lehet másoknak örömet, boldogságot okozni. Neki pedig ez a dolga. A szem és a lélek gyönyörködtetése. Ezeket -hús vér test hiányában- nem érzi, de látja a mosolyokat, a csókokat, a finom érintéseket és a nevetést, amit mindennél jobban szeret hallgatni. Szereti mások fölé emelni az esernyőjét, fontosnak érzi tőle magát, hogy segíthet, ezzel boldogságot okozva másoknak. Ha megelevenedne, szelíd lenne és rettentően édes, mosolya tovább is húzódhatna csodálatos, hamvas arcán, hogy megörvendeztesse vele a világot. Észrevette, hogy folyton férfiakkal/fiúkkal van körülvéve, így az Ő szerelmüket és érzéseiket veszi teljesen alapul a további gondolkodáshoz, neki teljesen természetes, ha két fiú csókolózik az esőben esernyője alatt, s bújnak össze. Nőt talán még akkor látott, mikor kifaragták, de ezek az emlékek szépen lassan halványultak el, tanárnőt is hihetetlenül ritkán lát, aki lecsap a titkos találkán kapott párokra. Emiatt érzi úgy, hogy a nők büntetnek, gonoszak és szétszakítják a szerelmes szíveket, fél tőlük és nem szereti őket. A nevetésen túl a zongora és a hegedű hangját szereti nagyon, a távolban levő épületszárnyból -ahol a zenei órákat tartják- folyton hallja a finom hangokat, a lendületes dallamokat, a buzdító és lelkesítő ritmusokat, amibe ha lenne szíve, beleremegne. Szeretne egyszer ő is egy ölelést, egy puha kezet, ami megsimogatná, és ha kapna is, bárcsak érezhetné! De erre kevés esélye van. Ugyan ki szeretne egy szobrot?
Élettörténet: Közel kétszáz éve faragták ki egy hatalmas, hófehér márványtömbből, alkotója egy nő, akinek művészneve Francheska, egy olasz származású szobrász leánya volt. Egy akkoriban is híres, bentlakásos brit fiúiskolának készítette, megrendelésre, ami természetesen eminens és gazdag diákoknak volt fenntartva. A hely akkor olyan szép volt, hogy a napra lehet nézni, de az iskolára nem... Közös udvarok, szobrokkal, dús növényzettel, szökőkutak mindenfelé, hogy nyáron hűtsék a levegőt. Mára már kicsit modernizálódott, de szigorú szabályok vannak a laptopokra, telefonokra és minden elektronikai holmira, olyannyira, hogy számítógépezni csak az un. teleházban lehet, az egész épületkomplexumban két darab konnektor található szintenként és passz. Egy szobában két tanuló tartózkodik és él együtt az utolsó évig, külön fürdőszoba és mellékhelyiség tartozik mellé -kád és tusoló, mosdókagyló, piszoár és rendes angol vécé-, az étkezés pedig a nagy ebédlőben történik, mindig a megadott időben. Mindenhonnan szinte érezni lehet az iskola régi szellemét, ami tradicionális és ősi, viszont mára már belül modernizálódott, gazdag gyerekeket nem fognak egy lepukkant épületbe járatni Kőgazdagék. Ebben a környezetben él közel kétszáz éve a mi szobrunk, figyelve és érdeklődve a világ iránt, megtapasztalt ő is egyet-s-mást. Szereti környezetét, a diákokat, atrocitások csak régebben érték, mindig is voltak pimasz és rossz gyerekek, akik un. próbaként kapták, hogy elcsúfítsanak valami értékeset a hatalmas udvarban. Eleinte a fák ágait tördelték és véstek bele csúnya szavakat a lázadó gazdag porontyok, de ahogy fejlődött a technika és előkerültek a festékek, filctollak. Azonban mivel eldugott helyen van, nem annyira feltűnő, hogyha valaki ráfesti a gondolatait, így nem zargatták annyiszor, mint a többi szobrot. Kifaragásának évfordulóján a tanárok és a közösség szempontjából nagyon aktív diákok megünneplik születésnapját, feldíszítik, hogy megemlékezzenek alkotójáról. Voltak költők és írók, akiket megihletett a történelem folyamán, szerelmesedtek már bele a csodás arcba, múzsaként tekintettek rá, pártfogóként, akinek esernyője alá oda lehet telepedni, aki meghallgat, aki megért, akire mindig lehet számítani, hiszen sosem megy el. De elsöprő, pusztító, forró szerelemmel még sosem találkozott... Legalábbis Ő így hiszi.
Hobby: zenehallgatás a szomszédos épületekből, megfigyelni mások beszélgetéseit, diákok oltalmazása hatalmas esernyőjével
Foglalkozás: -
Extrák: Szobor.**Bár érzelmeket ha nem is nagyon tudja megérteni, hogy mik azok, de látja, tudja, hogy vannak.**Írni és olvasni nem tud.**Nem érzi ha megérintik, csak látja és tudja, hogy jó dolog.**Nevének jelentése: Liége fia.**Mielőtt még valaki belekötne, nem egy kődarabként fog szerepelni és monologizálni egész végig.
Képinfo: bergkvist? (from google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 02. 24.
|
Módosítva: 2013. 02. 24. 12:43:42
Módosította: Meera
Státusz: Aktív
|
