Név: Hubert, Alastair fia
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Onichi
Kor: 18
Külső leírás: Külsőre igencsak hasonlít bátyjaira, de hármasikrek révén ez egyáltalán nem meglepő. Ám kettejük közül is leginkább fiatalabb bátyjára hasonlít, ők ketten tényleg olyanok mint két tojás. A legutolsó szeplőig egyformák, mindketten anyjuk finom vonásait örökölték, ebben térnek el legidősebb testvérüktől leginkább. Haja, ahogy a többi testvérének is vörös, bár tincsei sokkal puhábbak mit mondjuk nővérének. Nem rajong a hajvágásért, így addig hagyja nőni, amíg nem hátráltatja nagyon a csínyek terén. Akkor is csak hosszas kergetőzés, könyörgés és birkózás után hajlandó beletörődni. Arca még eléggé gyerekes, de nem bánja, hisz így sokkal hatásosabb a mindenkit lehengerlő cukisága. Tekintete gyönyörű csillogó kék, mindig ott bujkál benne valami komiszság, és amikor ez fölerősödik, na akkor kell mindenkinek menekülőre fognia. Ez, és a széles, mindent tudó vigyor az, ami a vár népének sosem jelentett vidám napot, ám az ikreknek annál jobban szokott végződni. Ha valami mégis balul sülne ki, akkor... akkor futnak. Testalkata karcsú, ám a rengeteg gyakorlástól, futkorászástól igencsak izmos. A jó erőnlétnek, és a számtalan felfedezett titkos alagútnak köszönhetően nem kell gyakran bevetie titkos fegyverét. Ennek kizárólag nővére tud ellenállni, de ez nem is csoda, hisz annyiszor látta már. Szereti a meleg ruhákat, de ugyanakkor a szoknyát is kedveli, mivel sokkal kényelmesebb, mint bármi más borzalom. Egyedül akkor nem hajlandó fölvenni, ha egy bizonyos fok alá csökken a hőmérséklet. Olyankor vastag köpeny, és egy hatalmas takaró nélkül még csak a szobából e hajlandó kimozdulni. Na jó, talán egy csíny kedvéért mégis.
Jellem: Kiskorukban az ikrek szörnyen rosszak voltak. Ráadásul, nem simán rosszak, hanem cselesek, furfangosak, találékonyak, és minden hájjal megkent kis gazfickók voltak, akik imádták riogatni, megtréfálni a népeket. Nem telt el soha olyan nap, hogy ne akasztottak volna ki valakit, ne kapott volna idegösszeroppanást a dadájuk, vagy ne romboltak volna össze valamit. Velük sosem volt egyszerű az élet, de ez egyértelműen amiatt volt, mert egyrészt, három kisfiú amúgy sem az angyali kisgyerekek táborát szokták gyarapítani, főleg együtt nem, másrészt pedig azért, mert szüleik mindig inkább nővérükkel foglalkoztak, őt tanították, őt nevelték, míg a fiúkat kicsit elhanyagolták. Hubert a legfiatalabb mindhármuk közül, de rosszalkodásban sosem maradt el. Ötlete mindig rengeteg van, bár néhány annyira hajmeresztő, hogy még ők is inkább elvetették. Már gyerekkorában is ő volt a legédesebb, a legcukibb, az aki mindig meghatotta az embereket. Imádott a középpontban lenni, és imádta ha mások bedőlnek ártatlan álarcának. Széles mosolya, és bájos tekintete sokszor húzta ki őket a csávából, hiszen ki tudna ellenállni egy apró kis tüneménynek? Senki sem gondolná, hogy egy ilyen aranyos kisfiú képes lenne olyan komiszságokra, amikkel megvádolták őket. Ha az édes tekintet nem jön be, akkor természetesen hárít, középső testvérére. Arra még nem volt példa, hogy bármit magára vállalt volna, hiszen az nem lenne rá jellemző. Egyáltalán nem. Még a végén csorbulna a róla kialakult kép, annak pedig nem igazán örülne. Manapság igyekszik visszafogni magát, de nem sok sikerrel. Túlságosan imádja a kalamajkákat, így nem tud leállni róluk. Legalább annyira fontosak számára, mint a süti. A süti és a testvérei. A három kisördög közül ő a legérzelgősebb, a legérzékenyebb, bár ez nem mindig észrevehető. Imádja testvéreit, és bármit megtenne értük, akár az élete árán is megvédené őket. Egy-egy csatározás alatt eléggé fél attól, hogy elveszítheti őket ugyan úgy, mint az apjukat, azt pedig nem bírná elviselni.
Élettörténet: A Skót felföld uralkodó klánjának, a Merlegor klán másodszülöttjeként jött a világra, két ikertestvérével egyetemben, nyolc évvel nővérük születése után. Nem gondolták volna, hogy annyi évvel később születni fog az anyjuknak, Skócia királynőjének gyereke, ráadásul hármas ikre, ám mégis megtörtént, kisebbfajta csodaként. Szüleik nem sok időt fordítottak rájuk, mert bár szerették őket, inkább nővérükkel, a trónörökössel foglalkoztak, hogy megtanítsák őt az uralkodás rejtelmeire – eleinte egészen sikertelenül. A három kisgyerek ezért, hogy fölhívják magukra a figyelmet, folyton galibát okoztak, bonyodalmakba kerültek, és ijesztgették az egész vár, és a környező város lakosait. Ismertek, és még most is ismernek mindenféle alagutat, titkos járatot a várban, és igazából mindenfelé, amerre járnak, meglepően eredményesen találják meg az eltitkolt járatokat. Kisgyerekként nagyon sok gondot okoztak dadusuknak, akit bár eléggé kedveltek, folyton a szívbajt hozták rá, és eltűntek előle, mivel mindig korlátozni akarta őket a szabad mozgásterükben. Állandóan azon járt a fejük, hogy hogyan tehetnének keresztbe a vár lakóinak, és habár senki sem mondta ki, sejtették, hogy a három herceg van a dolgok mögött. Manapság kicsit visszaszorultak az ilyen csínytevések, de nem tűntek el teljesen. Nem is tudtak volna, mert a három kisördög életének igencsak fontos részévé váltak. Hubert továbbra is legtöbb idejét azzal tölti, hogy új terveket szőjön, és ebben testvére bármikor örömmel segít. Ketten együtt még legidősebb testvérüket is meg tudják győzni bármilyen őrültségről. Apjuk elég sokat foglalkozott velük, miután nővérük kicsit észbe kapott, és elkezdett az anyjukra, a királynőre hallgatni, és erős, harcos skót férfit próbált belőlük nevelni, több-kevesebb sikerrel. Ha csatározás van, még mindig inkább titokban szeretik összeugrasztgatni az embereket, mint hogy részt vegyenek ténylegesen is a verekedésekben. Ez főleg a klánokkal való harcokban van, mert az ellenséggel szemben félelmetes, és furmányos harcosok. Hubert leggyakrabban a stratégia kigondolásánál segédkezik, abban mindig nagyobb tehetséget mutatott, mint a közelharcban. Ám ha fegyvert kell fognia, akkor sincs oka szégyenkezésre. Leginkább az íjat szereti, bár messze nem olyan tehetséges vele mint nővére. Apjukat egy ostoba csatározás során vesztették el, anyjuk pedig nem sokkal utána követte őt a másvilágra. Valószínűleg Hubertet viselte meg a legjobban szülei elvesztése, ám ezt semmi pénzért nem mutatta volna ki, még testvéreinek sem. Igyekezett ugyanolyan erősnek lenni, mint mindenki más. Jelenleg nővérük uralkodik, nehéz, fáradságos munkával igyekszik kibékíteni az állandóan marakodó klánokat. Testvére igyekeznek támogatni, de ők, ahogy a legtöbben fogalmazzák, még nem elég érettek ahhoz, hogy erős férfiként álljanak egy királynő mellett.
Hobby: Megnehezíteni mások életét, testvéreivel tölteni az időt
Foglalkozás: Herceg
Extrák: Imádja a testvéreit, egy lépést sem tesz nélkülük. Egyetlen apró mozdulatból megértik egymást, elég egy apró félmosoly, és máris tudják a haditervet. Ha netalántán mégis külön látja őket valaki, akkor biztos lehet benne, hogy valami rossz készül, és a többiek sincsenek messze. *** Borzasztóan fázós, valószínűleg ez az egyetlen dolog, amiben eltér testvéreitől. Hogy miért alakult így? Arra maga sem tudja a választ, de legalább van indoka arra, hogy a közös alvásnál szorosan testvéreihez bújhasson. *** Apjuk még a halála előtt elvitte fiait, hogy egy csinos, fiatal lánnyal töltsék az estét, tapasztalatot szerezzenek, és belekóstoljanak a férfiak világába. Senkinek sem árulta el, de ő azon az estén nem tett semmit. Tisztában volt vele, hogy mit várnak, a lány is nagyon szép volt, de valahogy nem vitte rá a lélek. Inkább beszélgetett, viccelődött a lánnyal, de egy csóknál többet nem tudott kicsikarni magából. Kicsit szégyelli is, de mivel testvérei sem említették azt az estét, ő sem hozta föl a dolgot. Életük ezen pillanata tabu. Azóta már rengeteget gondolkodott a dolgon, de nem talált magyarázatot. Végül amellett döntött, hogy ő még tulajdonképpen egy nagy gyerek, akinek nincs szüksége ilyenre, csak testvérei közelségére. *** Két ikrecskémnek.
| Engedélyezve: |
2013. 02. 03.
|
Státusz: Aktív
|
