Név: David Foster Einhard
Kategória: Hetalia Axis Powers
Feltöltő: Lenon
Kor: 25 (amit képvisel több ezer, maga a tantárgy párszáz)
Külső leírás: Bár az Irodalom egy rendkívül erős és nehéz tantárgynak számít, ez külsőre egyáltalán nem látszik meg rajta, sőt. Inkább az irodalom „érzelmes” részét hívatott viselni magán. Tehát lássuk: David egy vékony, sovány arcú alak, középmagasnak mondható. Haja hol sötétebb, hol világosabb barna tincsekből áll, amik szeretnek össze-vissza meredni, hiába akarja lelapogatni őket. Egyébként a nyaka aljáig érnek le, és még pont eltakarják hófehér nyakának bőrét… nem mintha máshol nem lenne ugyanilyen fehér, a szobában olvasás ugyanis nem ad esélyt rá, hogy megfogja a Nap. Szemei indigókékek, fényesek és tényleg a lelkének tükrei, hiszen szinte mindent ki lehet belőlük venni, akkor is, ha az arca éppen teljesen mást mutat. Orra kicsi és pisze, füleibe pedig jó pár fülbevaló bele van lőve, ezeket mindig a depressziós korszakaiban követte el felépülésként. Olykor segítettek is neki. Öltözködése Irodalomhoz méltóan elegáns, elegáns, és néha még elegáns is. Hát jah, többnyire csak ez. Még pizsamába is nehezére esik átöltözni, arról nem is beszélve, hogy nagyon nincs megelégedve a testével, ezért utálja is látni… pedig egészen szép így összességében, de ezt akárki mondja, nem fogja elhinni. Arcvonásai tiszták, mimikái pedig szerények, mosolya soha nem túl nagy, mindig bujkál benne valami kis szomorúság. Na de elszántan nagyon tud nézni! Ilyenkor egy kis időre még számára is úgy tűnik, hogy megrendíthetetlen, holott ugyanolyan könnyen el lehet törni, mint amilyen könnyen magára ölti ezt a kifejezést. Épp ezért leggyakrabban csak unott. Az-az arany középút. Se nem vidám, se nem szomorú, így senki sem lát bele a lelkébe. Így is eléggé ki van már tárulkozva a szeme és a tantárgya miatt. Zsebében mindig van egy toll és pár papírfecni, ha ihlete lenne, viszont a bőrére soha nem ír semmit még papír híján sem, ez ugyanis taszítja. Viszont az önvagdosás… legyünk őszinték, rengetegszer volt olyanja, hogy majdnem megtette, de vagy egy költő, vagy a testvére megakadályozta benne. Ennek ellenére gyakran gézezi be a kezét, csak úgy… mert jó. És nem mellesleg, erre a gézre még írni is tud, ha nincs papír. Mi is van még nála? Egy könyv biztosan. Régi vagy új kiadás, verses vagy prózai… mindegy, csak könyv legyen, mert azoknak szinte fizikailag igényli a közelségét. És nem csak a könyvekét…
Jellem: Hát Irodalomnak lenni nem könnyű, ezt szögezzük le. Sok személyiséghez kell alkalmazkodni, sok stílushoz, hiszen minden író máshogyan ír. De azért Davidra is ragadtak rá konkrét tulajdonságok, akármennyire is próbálta kiküszöbölni. Ilyen például a folyamatos depressziója is, ami szinte heti gyakorisággal jelentkezik nála, akkor is, ha épp minden cukorhabos és csodálatos a környezetében. Ilyenkor csak világfájdalmas képpel mered a nagyvilágba, ez a jobbik eset, a rosszabbik, ha filozofálni is elkezd… na, akkor a világon minden kijön belőle. Önsajnálattól elkezdve a világ sajnálatáig minden. Ilyenkor néha még Nyelvtan sem tudja felfogni, miket pampog neki, és az azért már tényleg szint! De ezt még Noam sem vallaná be magának soha, éppen ezért ha már nem tud mit kezdeni testvére búvalbaszottságával egyszerűen kikényszeríti belőle egy-egy igen hatásos megjegyzéssel. Ezek után pedig több napig tartó vitákba szoktak keveredni, amiknek a végén David megsértődik, és elhatározza, hogy többet nem beszél a bátyjával. Na ja, ezt kerek egy óráig be is tudja tartani, de aztán az első adandó alkalommal meg is bocsát neki. Ebből kiderül, hogy nem szeret haragudni senkire, ő tipikusan az a „mindenkivel jó akarok lenni, mindenkit szeretek” figura… és a kivétel erősíti a szabályt, ugyanis van egy nagyon fontos. Reál tantárgyak. Na velük soha! Szinte már undorodik tőlük, rengeteg csípős megjegyzést tesz rájuk, sőt, szinte egyedül csak rájuk tesz, meg a kormányra, mivelhogy lázadó típus. Lázadó, de semmit nem tevő, ő ehhez mindig is túl gyáva volt, és a költőkre hagyta… na, ez most is így van, annyi különbséggel, hogy azért a szája már sokkal nagyobb lett. De mivel azért mégiscsak az Irodalmat hívatott képviselni azért nem obszcénkedik a nap huszonnégy órájában, az nem lenne méltó hozzá. Ó, és ha már itt tartunk: mit jelent számára Irodalomnak lenni? Hát, leginkább egy hatalmas elismerést. Egy elismerést, amit ha nem kap meg ismét depresszióba zuhan és rátör a félelem, hogy ő bizony el fog tűnni… pedig amúgy nagyon tehetséges gyerek. A saját írásait is sokan szeretik, ő mégis mindig bizonytalan, olykor meg túl egoista. Hát igen, ez a hangulatingadozás például mindennapos nála. Szinte sohasem elégedett magával, és soha nem is fog az lenni.
Élettörténet: Irodalom egészen régen, körülbelül a Kr. e. 8. században született, és onnantól kezdve egy görög férfi, Homérosz mellett élte le fiatalabb éveit. Homérosz nagyon sok mindenre megtanította, mellette teljesedett ki igazán, és azóta se szeretette egyik költőjét sem annyira, mint őt. Ezt még annak ellenére is kijelenthetjük, hogy kezdetben rengeteg istent kötöttek hozzá, sőt, ő maga is egyfajta bizonyíték volt rá, hogy istenek igenis léteznek. Furcsa lehetett ez neki, hiszen ő maga a mai napig ateista, ha bárhová betéved az kizárólag azért van, hogy információkat gyűjtsön az íráshoz. Itt is csak ez hajthatta, különben már az első húségetős szertartásról elmenekült volna. Szóval, gyerekkorát a tanulás és ezekre az ünnepekre járás töltötte ki, de testvére társaságában mindez nem is volt olyan szörnyű. Mert igen, David születése előtt már volt egy másik gyerek is a házban, Nelvtan. Ő egy kicsivel idősebb volt, mint Irodalom, ennek ellenére ugyanúgy tanuló fázist töltött be, ahogy öccse. Ők ketten együtt nőttek fel Homérosz majd a többi költő keze alatt. Mindegyik más nevelésben részesítette őket, de amíg Irodalom érdeklődve fordult minden egyes „apja” felé, addig Nyelvtant hidegen hagyták a személyek. Ő mindig is a magyarázatokat kereste, hogy mi miért így van, nem állt le egy ember személyiségénél vagy tanításainál, ugyan mért is tette volna… emiatt párszor vitába is keveredtek Daviddel az évszázadok során, de megegyezni soha nem tudtak, még a mai napig sem. Életükben fordulópontot jelentett Hérodotosz, aki elszakította őket az istenektől, de ez inkább Noamot érintette jobban, Davidre az istenek miatti színpadi drámák csak fejlesztő hatással voltak. Aztán innentől minden jött magától. Az első nem színpadra írt történetek, versek és végül történetek. David egyre több személyiséget ismert meg, ezzel együtt egyre hevesebbé és önérzetesebbé vált, így találtak rá a forradalmárok is. Róluk tudni kell, hogy néha nagyobbat martak belé, mint eddig bármelyik másik költők, minden híres névhez köthető egy kis szenvedés a részéről, ő mégis nagyon de nagyon szerette mindegyőjüket, még ha el is buktak. Ők tanították meg az egyik legfontosabb dologra: hogy nincs másra utalva. Hogy egyik helyzet sem végleges, mindenből ki lehet törni és minden embernek lehet reményt adni akárcsak egy fél sorral is. Irodalom az első lázadónál végleg kitört a mester – tanítvány skatulyából, amibe a többi költő eddig belekényszerítette. Persze nem haragszik rájuk, hiszen sehol sem tartana, ha ők nem lettek volna, de innentől kezdve önállóvá vált, és nem köti magát hozzájuk. Írók ugyanis mindig lesznek (Ő maga is az). És amíg ők vannak, Irodalom sem tűnik el. De most nézzük a jelent: David napjainkban egy háztartásban él bátyjával, mindemellett tanári melót is végez, de ezt nem olyan régóta. Nyelvtannal a vitáik még mindig elég gyakoriak, de már komolyodtak is annyira, hogy tudják, mikor kell abbahagyni. Végeredményben Irodalom pont ugyanazt csinálja, mint egész életében: tanul és fejlődik. Mert igen, testvére is megerősítette abban, hogy az ő formája sohasem lesz végleges.
Hobby: Olvasás-írás, elemezgetés, költők életrajzának bújása, vitázás Nyelvtannal
Foglalkozás: Irodalom (tantárgy) és ennek megfelelően irodalomtanár
Extrák: Legjobb barátjának (minden civódás ellenére is) Nyelvtant tartja, viszont Etika is ráragad néha (talán a múltja miatt), ami csodának számít, ugyanis ő az a tantárgy, aki túl nagyra tartja magát ahhoz, hogy vegyüljön a pórnéppel. || Egyszer volt szerelmes. Egyetlen egyszer. De akkor annyira nagyon, hogy tényleg majdnem bántotta magát, mikor az illető visszautasította. Azóta kerüli a kapcsolatokat, és ezen nem is nagyon akar változtatni. Bár ő azt hiszi, de még mindig nem fogadta el, hogy magányra van ítélve… || Jelmondata: „Az élet a legsilányabb ponyvaregény-író” || Szülinapja: április 11. (A költészet napja) || Neve eredete: Keresztnevét David Foster Wallace-ről kapta, aki főiskolai tanár és író volt. Habár rengetegen szerették, mégis súlyos depresszióban szenvedett és végül fel is akasztotta magát. Vezetéknevét Einhardról, aki Nagy Károly krónikása volt a 700-as években. || Görög, latin stb. nevei is vannak, de ő egyszerűen a Davidet szereti. || Kitalált karakter || Nejemnek, tantárgyas hatosba :3
Képinfo: Yukinari000 (http://www.zerochan.net/Yukinari000)
| Engedélyezve: |
2013. 02. 02.
|
Módosítva: 2013. 10. 19. 02:17:23
Módosította: Kawaii
Státusz: Aktív
|
