Név: Caleb Gervas
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 25
Külső leírás: Magas és irdatlanul kócos, folyékony gesztenyebarna íriszeinek sötét kavalkádjában valahogy mindenki felfedez saját magából egy darabot. És nem feltétlenül a jó szeletet. Nem túl figyelemfelkeltő, megjelenése az a tipikus srác, aki vad ruhákba öltözik, holott egy stréber. Viszont új "lakhelyén" ez egész más értelmet kapott. Tipikusan úgy néz ki, mint egy csendes gyilkos, aki egy hanyag mozdulattal csepegtet az ebédedbe egy kis kénsavat, ha túl sokat piszkálod. Nem sok vizet zavar, inkább a konyhában és az orvosiban lődörög, hogy ezt-azt beszerezhessen. Haja egyszerű szőkésbarna, tekintete sokszor sötéten kavargó, lehetetlen kitalálni, mire gondol. Nem sokat beszél, inkább osztja az észt, lassan mozog és lustán, ráérősen kószál az udvaron is, tökéletesen letojja, hogy éppen hová ül le. Arcbőre tiszta és sima, testén sehol egy tetkó, piercing vagy bármiféle extrém kiegészítő, és hiába is próbálják rátukmálni a börtönben, nem enged. Unott és rezignált az arckifejezése, amikor egyedül fogja a tálcát és elindul egy asztal felé. A bandázás nem vonzza, oda ül le, ahol épp helyet lát, nagyon ritkán penderítik ki, nem kifejezetten szívlelik a társaságát. Ki enne szívesen egy vegyésszel? Gyakori mikor ásítozik, arckifejezése általában semleges, nem érdeklődik semmi iránt, el van a saját kis értékrendjével a saját gondolataival. Kívülről rémesen irritálónak tűnik, főleg tudva az előéletét, de valójában épp az elméjében szaladgáló vegyi folyamatokat próbálja elkapdosni és összekötögetni azokkal a felhasználható anyagokkal, amit a börtönben fellelhet. Szereti tekintetével felmérni a terepet, szinte bekarikázza szemeivel azokat a dolgokat, amiket lát és később még jól jöhet. Ez emberekre is vonatkozik.
Jellem: Egy igazi kritikus. Mindenhez van hozzáfűznivalója, mindent véleményez és hangosan konstatálja az eseményeket, amikhez a saját megjegyzéseit szúrja be. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el van szállva magától, beképzelt és mindenkinél jobbnak hiszi magát. Egyszerűen szükségét érzi, hogy éreztesse másokkal, mekkora gyökerek és esztelen fogyatékosok. Nem fennhangon és állandóan műveli ezt, mert ezért minimum rongyosra verték volna a száját, hanem itt-ott, folyamatosan hint el ezt-azt, figyeli, hogy az emberek tűréshatára mikor éri el azt a kritikus szintet. Nem egy magában mormogó hülyegyerek, ha beszél, úgy intézi, hogy kivétel nélkül a környéken mindenki hallgassa. Úgy gondolja, hogy az emberek kis bőrlombikok, amelyekben a folyadék különböző halmazállapotú és forráspontú lehet. Szeret ezzel kísérletezni, igazi eszközök és anyagok hiányában. Ugyanúgy meg tudja magát égetni, mint a laboratóriumában, azonban az emberek szavatossága sosem jár le, így folyamatos kísérleteknek és megfigyeléseknek vethetők alá. Mindezek után, senki sem hinné el, mennyire lusta. Munkájában is csak akkor brillíroz, ha van valaki, aki motiválja. Ha az a valaki sem lelkes, akkor Caleb sem lesz lelkes. Innentől kezdve körülbelül semmit sem lehet vele kezdeni. Mivel mindig van véleménye, amit előszeretettel oszt meg a publikummal. Empirikus úton szerezte meg a tudását, csak utána végzett egyetemet és helyezkedett el egy laboratóriumi komplexumban. Vitázni azt tud, de egy bizonyos idő elteltével inkább mélyen hallgat, megvárja míg a másik kibeszéli magát, majd érdektelenül odébb áll. Tudja, hogy ez sokkal dühítőbb, mintha nekiállna ő is vagdalkozni. Viszont ha valaki a munkáját és annak fontosságát kérdőjelezi meg, ott képes spontán égést produkálni mérgében. Nem kifejezetten társaság-orientált. Nem egy zseni, de nem is teljesen kretén, tudja miből tud hasznot húzni, tud átfogó gondolatokat produkálni, logikai következtetéseket von le, de nem mindig követi azokat. Emiatt szeszélyesnek mondható, hiszen látszik rajta, hogy tanult és okos, de sokszor nagy ívben tesz az elvárásokra. Így került a börtönbe is.
Élettörténet: Európában született, onnan egy középiskolai cserediákprogrammal került át az államokba, ahol "véletlenül" ott maradt. Hamar megtetszett neki a sok sav, folyadék, víz és minden veszélyes vegyi anyag, amivel diákmunkája során találkozott, még pusztán kisegítőként. Hamar és gyorsan fejlődött, ha lehetett, a kollégiumban is külön laborrá alakította át a közös konyhát -szobatársai nagy bánatára. Miután kikerült az egyetemről, azonnal egy laboratóriumi komplexumban kapott helyet, szerették a precíz, megbízható munkatársat, aki önként vállalt túlórákat is, csakhogy rájöjjön a dolgok nyitjára. Caleb biszexuális, de nem szívesen válogatott kollégái között, bár azok imádták a górcsövek fölé görnyedő srácot, akinek elhivatott, már-már mániákus fények csillantak meg a tekintetében, amelyet a több száz fiola hunyorogva nyomott el. Vegyészként mindig is érdekelte, hogyan hatnak az általa kifejlesztett szerek az emberi testre, de élő állatokon sem engedték ezeket tesztelni, nemhogy halott tetemeken. Csalódott volt, de lenyelte. Azonban egyszer a rendőrség a komplexum ajtaját beszakítva megjelent és kommandósok vitték el Calebet. Mindenki értetlenül állt az eset előtt. Pedig a dolog egyszerű: az egyik ismerőse szó szerint elolvadt a gyönyörűségtől. Először a pókok által használt méreggel fecskendezte be fiatal prosti testét, akit lassan három éve ismert, majd végre -az általa áttörésnek nevezett- savval teli kádba engedte. Egész éjjel figyelte a folyamatot, jegyzetelt, rajzolt és minden minimális molekula változást lefirkantott noteszére. Jelenleg friss hús a börtönben, ahová került. Ahogy megkapta a rabruhát, azonnal elkezdte megkörnyékezni a börtönorvost. Szert tett némi ellenszolgáltatásért cserébe az összes rab aktájára, amiket át is nyálazott: fóbiák, betegségek, paranoiák és mindenféle velük született rendellenességek, allergiák listáját. Talán egy hete sincs bent a börtönben, mégis, többet tud mindenki egészségügyi állapotáról és gyengeségeiről, mint bárki más. Alig várja, hogy kapjon pár tűt és fecskendőt, majd vegyszereket, hogy kipróbálhassa a tudását ezen a tucatnyi, társadalom által kitaszított -ergo senkinek sem kellenek, tökéletes prédák- börtöntölteléken. Mivel az általa elkövetett gyilkosság eléggé morbid ahhoz képest, amivel mások szembekerültek valaha az életben, nem kifejezetten rajonganak érte, főleg, hogy ilyen szúrós megjegyzéseket tesz. Kerül kisebb-nagyobb atrocitások tárgyává, de mivel köztudott, mi a foglalkozása, étkezésekkor még a környező asztaloknál sem ül senki, csak a nagyon legalja. Össze-vissza dobálják a bandák egymás között, pár napnál tovább senkinek sem kell a bunkó vegyész.
Hobby: kísérletezés, megjegyzések osztogatása, a börtönorvosnál és a konyhában ólálkodni
Foglalkozás: vegyész
Extrák: Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádjával került állami börtönbe.**Uni.**Foglalt.
Képinfo: junk125 (google.com)
| Engedélyezve: |
2013. 01. 21.
|
Státusz: Aktív
|
