Név: Riston Adkins
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 19
Külső leírás: Igazán bájos teremtés amit egy fiúra ritkán mondunk ez Ristonra mégis igaz. Egzotikumnak számít hisz nem teljesen amerikai, van ősei között koreai rokon, akiktől örökölt pár vonást, például a mandula vágású szemeket, az egyenes hajat, és az egyszerű de csinos arcformát is. Az arccsontja kissé amerikai a bőre fehér és jelenleg hibátlan, mert ápolja. Szemei gesztenyebarnák ahogyan haja is, nem egy különleges szín de neki nagyon jól áll, főleg ha mindkettő említett rész csillog. Ha mosolyog is, kissé szomorkás, de nem a szája sarka miatt, hisz azok felfelé görbülnek, hanem jobban tükrözi lelki állapotát mint a szeme. Szép fekete pillái alatt néha fellelhetők karikák, amik csúfítják kicsit arcát, de ezt néha korrektorral tünteti el. Ajka finom vonalú, telt, orra pisze. A teste szálkásan izmos, bár nem olyan ű de erős vagy kitartó, de nem lusta, karcsú és formás, nem törékeny inkább csak enyhén lányosnak mondható, mert olyan kis kecsesek a mozdulatai. Ruhái is ezt emelik ki, mert népszerű számára a csőnadrág, az enyhén passzos felsők, rövid kabátok. Nem feltétlen követi a divatot, kivéve talán csak sálakban, de még télen is tornacipőt hord, csak egy számmal nagyobbat, vastag zoknival, esetleg még a sportcipő jöhet szóba. Az alkalmi viseletet nem szereti pedig nagyon jól néz ki ingben és öltönyben is, igazi kis gavallér.
Jellem: Problémái avagy betegségei miatt, sajnos nem lehet teljes az élete, mint minden normális fiatalnak, és ez bizony látszik is rajta. Természetesen nem totál depressziós és nem is zárkózott, épp ellenkezőleg. Azzal pótolja élete egy részének hiányosságait, hogy többet tölt a másik felével, jobban törődik azzal a féllel, ami az övé lehet. Ezt még a pszichológusa ajánlotta neki, és eddig egészen jól bevált. Nem tökéletes megoldás, hisz egyéb szükségleteket csak úgy nem lehet bármivel helyettesíteni, viszont nem olyan szörnyű az élete, mint lehetne. Sok barátja van, mosolyog, kedves, törődő és másokat is szívesen meghallgat, tudja, hogy kell a lányokkal bánni, ha tud segít másoknak igazi tünemény. A legtöbb barátja is majdnem hozzá hasonló jellemben, hisz tudnak betegségéről, és segítik mindenben ha kell. Ha éppen elájul valahol mindig van a közelében valaki, aki elkapja és vigyáz rá, addig a pár percig amíg feléled, és mindig hazakíséri valaki, mert erre szüksége van, és nem szeretne mindig a szüleire támaszkodni. Bánja, hogy esti koncertekre nem mehet, se színházba vagy bulizni, mert be kell tartania a minden nap 11kor való fekvést, és alvást. Habár minden betervezett az életében ilyen szempontból, ez nem könnyíti az életét csak annyiban, hogy kevesebbszer fordul elő a váratlan napközbeni kiesés. Romantikus alkatnak mondható, hisz a virágokat is szereti bár nincs kinek adjon és szerinte vicces lenne ha ő kapna, de azért szereti őket, a séta is kedvencei közé tartozik, és még sorolhatnánk.
Élettörténet: Kicsi korában még nem volt semmi baja, általános iskola vége felé kezdtek el kezdődni a gondok. Egyre gyakrabban volt álmos és fáradt napközben hiába időben ment aludni. Rendesen járt iskolába, jó tanuló volt mindig. Az álmosságról azt hiték a szülők, hogy éjjelente a fiúk nem alszik hanem mást csinál, így megfigyelték, de arra jutottak, hogy tényleg nem hazudik a gyerek. Aztán végül előjött a súlyosabb tünet, hogy napközben valaki megijesztette az iskolában, azonnal elájult, se pár perccel később fel is kelt. Persze még erről sem tudták rögtön a szülők, hogy a narkolepszia tünete, ez már csak középiskolában derült ki, amikor a biológiatanár észrevette, hogy a fiú az óráján állát támasztva figyel, aztán elalszik, de pár perccel később már élénken jegyzetel tovább. Igaz a tanárnak is több alkalomra volt szüksége és más helyzetre, hogy ezt a szülőknek felvesse, végül az első iskolai évének második felében az orvosok is kiderítették, hogy bizony Riston ezzel a különleges betegséggel rendelkezik. Sajnos gyógyíthatatlan, így az orvosok is csak rikítani tudták az ájulásos esetek megjelenését. A fóbiája kicsit később jött elő, nem sokkal a kamaszkora után. Nem tudni, hogy hogyan és miért. A gimnázium után Riston egyetemre ment, de még otthon él, és próbál dolgozni azon, hogy könnyítse életét. Betartja az orvosok szabályait, de ennek ellenére úgy érzi, hogy egyedül sosem fog kigyógyulni a fóbiájából.
Hobby: Barátaival lógni, vagy ha épp nem ér rá senki, akkor otthon olvas, mert nem lehet teljesen egyedül házon kívül.
Foglalkozás: Egyetemista
Extrák: Ristonnak van egy érdekes betegsége, amit még kamasz korában fedeztek fel és ez a narkolepszia. Ez annyit tesz, hogy általában álmoskás, fáradékony, és olykor akaratlanul is álomba zuhan egy pillanat alatt. Egy-egy ilyen kiesés általában pár percig tart csak, de eléggé megnehezíti az életét. Minden nap ugyan abban az időben kell kelnie és feküdnie, ezért nem jár el szórakozni vagy csak úgy alhat egy barátjánál, hogy ezt az időpontot mindig betartja, valamint napközben is 10-15 perces kis alvásokat be kell iktatnia. Ezek a tüneti kezelések sajnos nem segítenek túl sokat, hisz maga a betegség ettől nem tűnik el teljesen, de csak erős érzelmi hatás miatt még sikerülhet kiütnie magát. Ez a behatás lehet negatív, de akár pozitív is. Viszont itt jön a második probléma, amivel szerencsére eddig még nem nagyon találkozott, de már bebizonyították nála, hogy sajnos létezik. A Medorthofóbia még annyira nem ismert „betegség”, viszont Ristonnak ez elég súlyos problémákat okoz. (Medorthofóbia – félelem a felálló férfi nemi szervtől). Mivel már túl van a kamaszkoron így minden reggelje úgy kezdődik, hogy félve ébred fel, megvárja míg lenyugszik (fiúk reggeli merevedése) és csak aztán kezdődhet a nap. Szerencsére az iskolában a fiúöltözőkben sosem volt ezzel baja mert érdekes lett volna ha épp feláll valakinek így ettől megmenekült, viszont amikor abban a korban járt, hogy érdeklődni kezdett az emberi testek iránt (mint minden kamasz) elég volt az első pornó videó a sokkhoz, amitől szegény el is ájult pár percre a másik betegsége miatt. *** Ezekből mind következik, ami talán nem meglepő hogy nem csak szűz, de még önkielégíteni sem tud szerencsétlen, mivel még magától is fél, bár nem annyira, mint egy idegenétől, s csak hogy tetézzük a dolgot, szegény Ristonnak van még egy olyan dolga ami teljesen lehetetlenné teszi az életét, mégpedig az, hogy meleg és ezt már magról is tudja. Nem feltétlen a vágyról van szó, hanem jobban érdekli egy férfitest mint egy női, vonzalmat is csak ez iránt érez, s bár nincs rosszban a lányokkal, barátkozik is velük rendesen, sőt jobban mint fiúkkal, mégis jobban szeretne szerelmének egyszer egy fiút. Sajnos lehetetlennek érzi a dolgot, mert ismeri magát és azt hogy senkinek nem elég csak annyi, hogy minden nélkül összebújnak, mellette pedig megküzdeni a fóbiájával, legalább azzal, ha már a narkolepsziából nem lehet meggyógyítani. *** A medorthofóbiája nem hat ki másra, tehát vágyat érez, hangoktól vagy más testrésztől, sőt a normál állapotú pőre pénisztől sem fél, csak ha az a tag vértől duzzadva merev. Nem tudni mitől alakulhatott ez ki nála. *** Nem túl sportos alkat, de szeret például teniszezni, vagy biciklizni, de sétálni még annál is jobban. *** Édesszájú, kedvence a gumicukor, mindegy milyen.
Képinfo: guanyibl ()
| Engedélyezve: |
2013. 01. 18.
|
Státusz: Aktív
|
