|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Niklaus Salvesen
Kategória: Fantasy
Feltöltő: MarionetteBábu
Kor: 25
Külső leírás: Fiatal voltam még, mikor először találkoztam vele, és őszintén szólva azt hittem meg akar ölni. Nem is igazán a kifejezéstelen, szeráfszépséggel megáldott arctól riadtam meg igazán, hanem a mélyen ülő, sötétlő szemeitől, amiben millió csillagként ragyogott a fájdalom és a szenvedés. Félve néztem fel rá, s attól a megvető, önelégült kis félmosolytól a legbizarrabb mód megremegtem – sosem találkoztam még hozzá hasonló fickóval. A fajtájára jellemző durvaság hiányzott az összképből, finom úriembernek tűnt – tengernyi gyűlölettel a szívében. Közelebb léptem hozzá, egy pillanatig úgy tűnt meghátrál, de végül egy haragos felmordulással megragadta a nyakam. Keze hihetetlen erővel szorult köré, egyszerűen nem kaptam levegőt. Egy szikra könyörület sem látszott rajta. Az összetéveszthetetlen fensőbbség egy olyan ember illúzióját keltette bennem, amitől először megzavarodtam, gondolataim össze-vissza csapongtak fejemben, és csak bámulni tudtam rá. Modern, jó vágású Alfa, aki nem csak, hogy ad a külsejére, de még a kisugárzásában is megelőzi társait? Ilyen nem létezhet ebben a világban… Azt persze egy percig sem tagadhattam, hogy a barbárság, a finomkodás teljes hiánya látszott határozott vonásain, nem akarta elhinni, hogy épp megfojtani készül. De hát a maga nemében persze pontosan olyan, mint bármelyik más kasztbeli. Magas, robosztus test, fenyegető tartás és erőtől duzzadó izomzat. Ám a Halál pillanatában állva minél többet figyeltem őt, annál többet láttam meg belőle. Tipikusan annak a férfinak adta ki magát, akivel még álmában sem merne szarakodni az ember. Az, hogy ez nem csupán a külsejére, hanem a belsőjére is jellemző – az már igazán csak részletkérdés. Az is feltűnt, hogy semmitmondó félmosolyokon kívül az arca képes semmitmondó harminckét fogas vigyorokra is – amikről hosszas megfigyelés után rövid úton kiderült, hogy valójában vicsorgás, semmi több. Gesztusaiban csak az erőszakot láttam felvillanni, de a testét mégis képes volt úgy felhasználni, mintha maga lenne a földi jóság, Adonisz, aki különb a többinél, az Egyetlen, akiben több a potenciál. Valójában nem. Végül a sötétben állva, egyedül, haldokló testemet elhagyva rájöttem, hogy sokkal rosszabb bárki másnál.
Jellem: Azóta ismerem őt, hogy kibújt az anyjából és először nézett körül a nagyvilágban. Csendes, engedelmes és illemtudó gyermek volt, környezetét mindig nagy odaadással figyelte, valamiféle ismeretlen tudásszomjjal a tekintetében. A szüleinek sosem tetszett ravasz szendesége, a kétségbeesettség bűze ölelte körbe a tipegőt, mikor tanakodva összegyűlt körülötte a család. Felvigyázójaként büszke voltam különlegesnek ígérkező természetére, ellenben nemzőit mindez aggodalommal töltötte el: „Egy Alfa legyen hatalmas és erős. Agresszív” – suttogták a kiságy felett ácsorogva. Megvetésem nem ismert határokat, de tenni nem tehettem semmit, egyszerűen nem volt hozzá jogom. A kölyök cseperedett, s továbbra is csak a háttérből figyelte a világot, rendületlenül szemlélte a körülötte élők reakciót – elraktározta a személyiségük minden részletét. Persze furmányossága és esze nem volt elég a népes, büszke famíliának – radikálisabb eszközökhöz folyamodtak. Mire elérte a hét éves kort, már sehol sem volt az a kisfiú, aki változásokat hozhatott volna a rendszerben – még ha kicsit is, de lett volna rá esély. Hamar megkeseredett, néma gyűlölete erőszakos haraggal párosult, minden egyes közeledő gesztusra gyanakvással reagált. Ahogy a fenyítések egyre szaporodtak – a bőrén lévő sérülésekkel és a megrepedt, törött csontokkal egyetemben -, legkedvesebb tanítványom a szemeim előtt úgy vált emberből szörnyeteggé. Ha beszélt is, nem sokat, de akkor csípős, sértő szavaival mindenkit eltántorított kapcsolatteremtési- vagy fenntartási szándékától. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, hisz’ intelligenciája páratlanul magas volt, igazi zseniként kimagaslott rangos családja bigott hierarchiájából. Ugyanakkor olyan engedelmes kutyaként tűrte, szinte elvárta a mindennapi veréseket és megaláztatásokat, mintha egy teljesen másik ember lett volna akkor. Egyszer sem szállt szembe vagy emelte volna fel a hangját – sosem üvöltött vagy sikoltott a kíntól. Megszakadt a szívem érte. Felnőttként végképp nem hasonlított régi önmagára, arra az Alfára, akiről minden Omega álmodott. Számomra egy velejéig romlott üzletembernek tűnt, átvette a hatalmat lényegében a pénz világa és a családja felett. Rettegőből rettegetté vált, versenytársai számára a legerősebb és – félelmetesebb ellenségként bukkant fel az iparban. S habár fenyegető volt mindenszempontból, éles eszével és meggyőző erejével bárkit lesöpört a színről – én mégis tudtam, hogy mi az igazság. Ugat, de nem harap – utóbbit lenyűgözően jól titkolja, hiszen piszkos kis alvilági ügyleteinek elintézésére sosem bérelt fel senkit. Úgy hiszem drága tanítványom pontosan ugyanolyanná vált, mint az összes többi Alfa. A belévert hideg, őszinte kegyetlenség és rosszindulat egyszerűen érvágásként hat minden őt megközelítő személy számára – hisz’ az angyalarc nem minden. Jómagam részéről csak egyetlen egy jövőképben reménykedem, hogy egyszer szembefut vele a neki való Omega és végre visszatalál önmagához.
Élettörténet: A Salvesen klán egyike azon tíz famíliának, mely úgymond a világot irányítja. A végtelen hatalom és befolyás, amely a családot körbeveszi legendásan híres és megtörhetetlen. Kitudja mióta ülnek arany trónusukon, de pénzük, értékpapírjaik és aranyaik csak gyűlnek a széfben, részvényeik pedig az egekben szárnyalnak. Niklaus az első és egyetlen szülöttje Mikael, az Alfa és Danica, az Omega nászának. A születés nem volt zökkenőmentes, hiszen Klaus előtt már négy gyermek lelte bölcsőhalálát, ami miatt a házaspár meglehetősen elkeseredetté és megrögzötté vált. Talán emiatt vált a nevelés kiképzéssé, s hiába a szülői szeretet, ha rossz módot választottak annak kifejezésére. Gyermekkora, mint ahogy azt több alkalommal is említettem, egyáltalán nem nevezhető annak, ami és végképp nem volt barátságos, fényes és szeretettel teli. A mindennapos kegyetlenség és megalázó szavak egy új útra terelték tiszta lelkét, s egyenesen belevonszolták az Alfalét sötétlő bugyraiba. Tízévesen küldték el kiképzőtáborba, hogy végre elfelejtse azt a botorságot, hogy „megfigyelés és intelligencia”. Nem sikerült, ha kéthetente hazatért ugyanaz a kegyetlen bánásmód fogadta, mint eddig mindig. Szülei képtelenek voltak elfogadni „Alfához nem méltó” viselkedését, hát erőszakhoz folyamodtak. A tábori és az otthoni bánásmód testét-lelkét megviselte, egyszerre tette meglehetősen erőssé, hatalmassá – agresszívvé – és mérhetetlenül érzékennyé, gyengévé, gyámolatlanná. Egyetlen előnye a renget harc- és a „milyen is a jó vezető”-i modor elsajátítása volt, illetve annak továbbfejlesztése. Niklaus roppant ügyesen dolgozta stratégiáját, álcáját és megtévesztő színészi tehetséggel újfent az árnyékba küzdötte magát – oda, ahová gyerekként is szívesen húzódott. Félredobta a meghunyászkodást és egy kegyetlenül vigyorgó démon viselkedésére cserélte azt. Kikerülve a táborból, ahová családja száműzte, már egy tettre kész, ambiciózus fiatal Alfaként csillogott a porondon. Első dolga volt félresöpörni családját az útból és átvenni a vállalat vezetését. Új fejlesztésekbe fogott, más piacokra nyitott és hamarosan a szégyenteljes tízedik helyről a befolyásosak listáján az elsőre került. Leányvállalatit szerte az egész világban kiépítette, messze félelmetes elnökeként a cégben a legkapósabb Alfává avanzsálta a közönség. A Salvesen Industries fegyvereket, gyógyszereket, autókat és gépezeteket gyárt, Niklausnak egyszerűen mindenben benne van a keze – az alvilágról nem is beszélve. Visszatérve a családjához, legfőbbképpen a szüleihez, Klaus hideg, közömbös félelemben tartja őket – hiszen egyetlen egy ujjal sem ért hozzájuk -, verbális fenyítéssel lassan halad a bosszú édes útján. Az igazat megvallva pokoli ügyesen játszik az emberekkel, a családjával – bárkivel – vállalatait ezzel a képességével tartja sakkban. Ami pedig a magánéletét érinti, sivárság és alkalmankénti durva szex jellemzi. A havi, esetleg heti rendszerességgel megrendezett partikra mindig különböző Omegákkal megy – és mindig a legkívánatosabbakkal és –szebbekkel, - és sosem parancsolja az oldalára ugyanazt a személyt.
Hobby: Úgymint hobbija, nincs kimondottan, egyedül talán lovagolni és éjszakai esőben sétálni szeret. Mindez lenyugtatja és elcsendesíti dühöngő elméjét.
Foglalkozás: a Salvesen Industries vezetőelnöke
Extrák: Kislánykámnak, Makamének készült az ő Alfa-Omega alter. világába. (Ergo egyjátékos karakter.)
Képinfo: Suzanne van Pelt (c) ()
| Engedélyezve: |
2013. 01. 05.
2015. 07. 02.
|
Módosítva: 2015. 07. 02. 15:54:15
Módosította: MarionetteBábu
Státusz: Aktív
|
|
