Név: Pán Péter
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen - 16 évesnek néz ki
Külső leírás: Olyan, akár egy kis kobold, amire még rá is tesz egy lapáttal az öltözködése. Zöld, általában levélből, vagy könnyű, pókhálószerű anyagból készített ruhákat szokott hordani az Elveszett fiúkkal egyetemben, mivel ezekből a legkönnyebb ruhát készíteni. Persze, megtehetnék, hogy állatbőrből készítenek, de abból csak a vastag ruháik vannak, mert Sohaországban általában eléggé nagy a hőség, és bundában megsülne ott az ember. Szintén zöld kis sipkával takart fején vörös tincsei örökké kócosan meredeznek mindenfelé, nem zavarva őt ezzel semmiben. Szereti, hogy ilyen kócos, és azt is, hogy sokszor eléggé koszos, mert így nem érzi, hogy ő is olyan lenne, mint a többi, szülőkkel rendelkező gyerek, akik a társadalom által rájuk szabott korlátok közé van kényszerítve. Arca még mindig elég gyerekes, ugyanúgy, ahogyan jelleme is, pedig hát eléggé sok évet leélt már Sohaországban, de ő az az ember, aki soha sem fog fölnőni, se külsőleg, sem belsőleg. Bőre, attól függetlenül, hogy folyton napsütésben repül, mászkál, kalandozik, még mindig hó fehér, olyan, akár babakorában volt. A napsütésben eltöltött órák számáról egyedül milliónyi apró kis szeplője árulkodik, amik csak olyankor halványodnak el, ha mondjuk egy aprócska betegség miatt több napra a kunyhójába van kényszerítve, ahová csak nehezen ér el a nap sugarai. Hosszú, fekete szempillákkal keretezett szemei, mint a tenger, amire rásüt a nap, úgy ragyog. Kékes-zöldes tekintetében néha még a tenger vad, tajtékzó hullámait is látni lehet vélni, főleg, mikor Hook kapitánnyal harcol. Testalkata megragadt egy esetlen kamasz, és egy erőteljes férfi között, ami eléggé furcsa, de ha figyelembe vesszük életmódját, hogy mennyit kalandozik, mennyit harcol, és azt, hogy Sohaországban képtelen az ember öregedni, nem csoda.
Jellem: Nem hiába neveztek el róla egy szindrómát azok, akik csak hallottak róla, de nem hisznek benne. Kora ellenére még mindig egy gyerek, akár külsejét, akár jellemét vesszük, és ez előre láthatóan nem nagyon fog változni sohasem, hiszen Sohaországban szinte semmi sem változik, bármennyi idő is telik el. Folyton kalandozik, veszélyes helyzetekbe sodorja magát, és nem tudja elképzelni, hogy a gyerekek, akik szülőkkel nőnek föl, egy halom felnőttel körülvéve, hogy tudnak élni. Mondjuk úgy, hogy ő nem igazán szereti a szabályokat, és így még keveset is mondtunk, pedig aztán ő, mint az Elveszett fiúk vezére, tudhatná, hogy néha kellenek a szabályok, de állítása szerint azok csak megfojtják a gyereket. Eléggé csintalan, figyelmetlen és meggondolatlan tud lenni, és csak néha gondolkozik el tettein, amiket általában a kalandvágya vezérel, de még ilyenkor sem biztos, hogy megbánja, még akkor sem, ha rosszat tett. Önző is arrogáns is tud lenni, ha nem figyel, már pedig ritka az, amikor figyel arra, hogy ne legyen, hiszen tényleg nagyon gyerekes. Magabiztos, és teljesen tudatában van annak, hogy milyen nagyszerű is ő, pedig aztán lehetne ezen állításával vitatkozni. Túlságosan türelmetlen, és ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, bedühödik, mérges lesz, és nem hallgat az ész érvekre. Na, nem mintha amúgy hallgatna… Kisgyermek korából bőven megmaradt számára a „csak én számítok”, önközpontú magatartás, és szereti, ha rá figyelnek, amiért megtesz bármit. Van benne egy nagy adag gonoszkodásra való hajlam is, de nem gonoszság. Inkább csak… kis örödögfióka jelleme van. Szeret galibákat okozni, nem számít neki az, hogy a másiknak mennyi munkája van belefektetve, sem az, hogy a másiknak lehet, hogy rossz, az, amit csinál. Nincsen félelem érzete, csak olyankor, amikor már eléggé benne van a slamasztikában, és mikor már mások rég anyuci szoknyája mögé bújnának. Olyan félelmet érzett már párszor, hogy azt hitte, mindjárt meghal valami miatt, de olyat még nem érzett egyszer sem, ami megbénította volna, a cselekvő képessége mindig megmarad. A haláltól sem fél igazán, hiszen úgy gondolja, hogy az is csak egy nagy kaland, bár halállal az ember Sohaországban szinte sohasem találkozik, csak ritkán. A nőknél nagyon nagy sikere van, a sellőknél kezdve, az indián főnök lányán, a tündérekig mindenki keresi kegeit, amit ő ki is élvez, de nem érzi, hogy olyan nagyon megmozgatnának benne bármit is annyira, mint egy jó kis harc Hookkal. Az egyetlen lány, sőt, lény, akit nagyon szeret, talán annyira, mint önmagát, az Csingiling, viszont a tündérre sem hallgat túlságosan, pedig a lány, a féltékenységét leszámítva, eléggé logikusan tud gondolkozni, és jó ötletei vannak.
Élettörténet: Nem ismeri a szüleit, vagy legalábbis nem akar emlékezni rájuk. Már nem is tudja, hogyan került Sohaországba, az a rész neki teljesen kimaradt emlékeiből. Mindent, ami a szülőkhöz kapcsolódik, utál, így nem csoda, hogy el akarta zárni a róluk való emlékeit. Igazából az anyja sohaországi volt, a férje viszont való világi, de Sohaországban éltek. Az egyik kalóz régóta ismerte az asszonyt, és talán szerette is, és elég féltékeny volt a férfire, így megölte őt hirtelen haragjában. Az asszony viszont szerette a férjét, így hogy utána haljon, levetette magát a szikláról. Erre nem emlékszik Péter, hiszen eléggé kicsi volt, és még mindig azt hiszi, hogy őt is úgy hagyták el a szülei, mint a többi fiút. Mióta Sohaországban él, azóta több fiú is érkezett oda, akikből lettek az Elveszett fiúk. Ők olyan gyerekek, akiket elhagytak, vagy ők hagyták el a szüleiket, és mikor vissza akartak menni, hogy még élnek, a szüleik nem ismerték meg őket. Ezek a fiúk sohasem akarnak fölnőni, örökké Sohaországban akarnak élni, mindenféle kalandokba keveredve, ahol minden varázslatos, és nem öregszik semmi, vagy csak nagyon lassan. Péter legkedvesebb barátja Csingiling, aki eléggé féltékeny minden lányra, aki csak közel merészkedik hozzá, ezért is utálja a sellőket, akiket felfuvalkodott banyáknak tart – ezt persze nem híreszteli. Az indiánokkal jó kapcsolatot ápolnak az Elveszett fiúk, folyton harcolnak egymással, de a győztes mindig szabadon engedi a másikat, és ezeket hatalmas lakomákkal, és bulizással ünneplik meg. Viszont az Elveszett fiúk, és főleg Pán Péter legnagyobb ellenségeivel, a kalózokkal, köztük leginkább Hook kapitánnyal nem ilyen ám a viszony! Mindig hadakoznak, de kifejezetten egyikük sem győz a másik felett, bár Péternek sikerült egyszer levágnia Hook bal kezét, amit azóta egy kampóval helyettesít a férfi. A krokodillal viszont egész jó kapcsolatban van, mivel az ellenség ellensége a barátja. Péter néha meg szokta látogatni a való világot, hogy lássa, mi változott, és hallgathasson meséket, és az ilyen kiruccanásokkor szokott öregedni, úgyhogy megfogadta, hogy egy jó ideig nem fog többet kiruccanni, hiszen nem akar fölnőni még testileg sem.
Hobby: Hook kapitánnyal harcolás, kalandozás, mesehallgatás, repülés
Foglalkozás: Az Elveszett fiúk vezére
Extrák: Tud repülni, mivel Csingiling, a tündér, aki mindig vele van, a tündérporával segít ebben, amiből nagyon kiskorában lenyelt egy jó nagy marokkal, így teljesen beleivódott a testébe. *** Egyesek szerint Sohaországba jobbról a második csillag felé, és azon tovább kell menni, mások szerint viszont egy varázsbabbal bárhonnét el lehet jutni oda, csak mivel elég kevés a varázsbab, így még a tündérporral, és álmokkal való repülés is sokkal egyszerűbb, pedig a tündérek is kezdenek egyre fukarabbá válni. *** Sohaországban az ember nem öregszik, legalábbis az Elveszett fiúk, és a kalózok nem. Péter is csak olyankor tud öregedni, mikor éppen elrepül mesét hallgatni Londonba, vagy valahová máshová. Az indiánokra kicsit más szabályok vonatkoznak, ők felnőtt korukig nőnek, viszont elég lassan, emberi számítás szerint húszévente külsőleg egy évet. *** J. M. Barrie: Peter Pan című könyvének főszereplője, édes, drága Tündérkémnek és Hook kapitánynak.
Képinfo: AMSBT (http://amsbt.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2013. 01. 03.
2013. 01. 03.
|
Módosítva: 2013. 01. 03. 09:55:51
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
