Név: Joseph Fabrizio de Felice
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 29 éves
Külső leírás: Sármos, jóképű, helyes, gyönyörű… és még sorolhatnám a jelzőket napestig, de egy szó, mint száz: igazán különleges egy férfi. Falusihoz képest meglepően arisztokratikus arcvonásai kemények, mégis lágyak, és bár szeménél és szájánál csúnya seb húzódik, mégsem veszít semennyit sem a helyességéből, sőt, ad neki egyfajta vonzó veszélyességet. Hajszíne világosbarna, tincsei egészen a válláig érnek, ahol kicsit visszakunkorodnak. Bőrszíne kellemes, nap csókolta kávébarna, ami csak még inkább kiemeli átható kék szemét. Sokakat nem is arcával, hanem csodálatos szemeivel bűvöl el, akár direkt, akár akaratlanul. Testalkata tipikus katona testalkat – kidolgozott izmok, egyetlen felesleges deka sincs rajta, és magassága is bőven eléri a 190 centit. Általában csak az egyenruhájában látni, de ha senki nem látja, szereti a szellős, laza ruhákat, kényelmes bakancsokat. Testét, arcát sebhelyek díszítik, amiket az évek folyamán szedett össze, és nem szívesen mutogatja őket, kivéve az arcán levőket, mert az még veszélyesebbé teszi őt.
Jellem: Fabrizio egy igazi álompasi külsőre. Ő az, akiért minden lány, minden fiú szíve megdobban, sőt, még az anyósául vágyódó asszonyok szíve is. Első pillantásra egy kicsit morcos sármőrnek tűnik, aki nem csak, hogy tudja magáról, hogy milyen helyes, de ki is használja azt. Ezzel szemben viszont sokkal több van benne, de persze, ez is benne van a jellemében, hogy kihasználja testi adottságait. Egészségesen nagy az egója, de a büszkesége még inkább, de céljáért bármelyiket szívesen eldobná, csak sikerülne megvalósítania álmát. Számító egy dög, aki csak azért barátkozik, csak azért járkál el a kéthavonta megrendezett bálokra, hogy több kapcsolatot tudjon kiépíteni, teljesen bebiztosítva ezzel önmagát. Nagyon jó emberismerő, általában ki tudja számítani, hogy ki hogyan reagál, ennek ellenére vannak olyan emberek, akik még az ő kifejezetten összetett jellemén is kifognak. Tipikus arisztokrata, aki mindig felemelt fejjel lépked a pondrók között, a hölgyekkel udvarias, és lehengerlő. Gondolná bárki is, hogy ezt a viselkedést csak fölvette, hiszen ő egy falusi földműves egyetlen fia volt? Nem, hiszen egyáltalán nem látszik viselkedésén, szavain. Fellépése erős és magabiztos, minden helyzetet tud kezelni, legyen az bármilyen jellegű. És el is érkeztünk a második pillantáshoz, hogy ne csak az emberek vágyálmáról, simulékony modoráról beszéljünk. Mert igen, amíg az ember a külsejére van rábambulva, vagy beleesik abba a csapdába, hogy arra figyel, hogyan beszélget a hölgyekkel, vagy a feletteseivel, akkor azt hihetné, hogy egy figyelmes, ám eléggé magabiztos és büszke férfi Fabrizio. Nos, igen, de mint mondottam volt, sokkal több van benne, mint ami elsőnek látszik. Ha valaki megkérdezi, hogy a beosztottai mit gondolnak Fabrizioról, egyöntetűen azt válaszolnák, hogy ő egy öntelt, idegbeteg, félelmetes és rettenetes alak, akitől bárki a gatyájába csinál, ha meghallja őt kiabálni. Ami ugye nem éppen ritkaság a beosztottjai körében. Imádja hallani és főleg hallattatni a hangját, de nem ám az eredeti lágy, kissé karcos hangszínét, hanem az üvöltését. Napi szinten üvölti le embereinek a fejét, hiszen mindig talál rá okot. Nem tiszta a padló? Jajj annak a katonának, aki ezzel volt megbízva. Valaki eltévesztette a célt lövéskor, és nem a bábú szívébe, hanem a gyomrába ment a golyó? Kétszáz fekvőtámasz, és egy alsógatya mosás, no meg persze pár napos süketség. Akárki akármit csinál, mindig tud mindenben hibát találni, így biztosítva be tökéletesen azt, hogy mindenki félje őt, és ne higgyék azt, hogy el lehet őt taposni, félre lehet dobni. Beosztottjai ennek ellenére kedvelik őt, hiszen tényleg tudja, hogy mit csinál, nem pedig bele üvöltözik a vakvilágba, miközben a vezetéshez, a katonasághoz, és az emberekhez mit sem ért. Nem, igenis jó vezető és jó katona, aki csak azt csináltatja meg beosztottjaival, amire ő is képes – szegények, ez addig jó nekik, amíg meg nem tudják, hogy a drága tábornok úr a tiszti iskolát gyorsított tempóban végezte el, hogy minél hamarabb kikerülhessen a frontra, így eléggé jó mindenben. Olyat, mint szánalom, vagy irgalom, hírből sem ismer, kegyetlenül megtorol bármit. Sem baráttal, sem ellenséggel nem bánik kesztyűs kézzel, lételeme a kínzás, a vér és a gyilkolás. Nincs tekintettel szinte senkire, mindent úgy csinál, amit ő gondol jónak. Meggyötör, megaláz, és elveszi azt, ami neki kell, nem törődve senki mással. Élvezi a test örömeit, imád durvulni, de nem erőszakol meg senkit, hiszen ahhoz az kellene, hogy ne élvezze az áldozata a szexet. De nézett már rá valaki?! Nem lehet nem élvezni bármit, amit ő csinál az emberrel. No, és most jön az, amivel az eddigi összes jellemzőjét ki lehet dobni a kukába: Fabrizio baromira nem ilyen. Önző, oké. Karrierista dög, aki bármit, még a testét is fölhasználja a célja érdekében? Stimt. De az összes többi csak álca. Álca, hogy túléljen, álca, hogy a számára legfontosabb emberre rátaláljon, és meg tudja őt védeni mindennel szemben. Azért csinált mindent, hogy a szerelmét megtalálhassa, és ha rátalál, megvédhesse, bebiztosíthasson számára egy olyan életet, amit szerinte megérdemel. Már rég nem találkozott vele, de bízik benne, hogy nem sokat változott, szíve mélyén ugyanolyan maradt, mint mikor elváltak, ugyanúgy, ahogy ő. Mert lehet, hogy amit mutat magából, az gyökeres ellentéte annak, aki valaha volt, de a szíve mélyén ő még ugyanaz a szerelmes idióta, aki képes magából bármikor bolondot csinálni, csak hogy barátját, és szerelmét megnevettesse.
Élettörténet: Olaszország és Spanyolország közt elterülő kis országocska, Morria egyik aprócska falujában látott napvilágot, egy földműves apa és egy háztartásbeli anyuka egyetlen gyermekeként. Késői gyermek volt, szüleinek egy áldás volt születése, hiszen azt hitték, hogy már sosem lehet gyerekük, azt hitték, és az orvosok is azt mondták, hogy az asszony meddő. De nem így lett, hiszen Fabrizio megszületett, bearanyozva ezzel életüket. A szembe szomszédban is Fabrizio születése idejében született meg egy másik fiú, így a két család meg tudott beszélni mindent, főleg a gyerekneveléssel kapcsolatos gondjaikat, aggodalmaikat. A két fiú tehát együtt nőtt, mindent együtt fedeztek fel, szinte elválaszthatatlanok lettek. Nem csak jó barátok, de testvérek lettek, akik képesek voltak bármire a másikért. Ha az egyik szomorú volt, a másik egyből megvigasztalta, valahogyan mindig ráéreztek arra, hogy mi a legjobb a másiknak. A lányokat is egyszerre fedezték föl, hogy talán nem is olyan csúnyák és libák, mint amilyennek éveken keresztül gondolták őket. Igen ám, de Fabriziót egy idő után sokkal inkább elkezdte érdekelni barátja, mint a lányok, oly annyira, hogy éjszakákat töltött kétségbeesetten forgolódva, megpróbálva elűzni fejéből azokat a gondolatokat, melyben különféle pózokban teszi magáévá barátját – nem sok sikerrel. Mikor 16 évesek lettek körülbelül, Fabrizio nem bírt már vérével, és egyszer, mikor a barátja éppen a Bibliát olvasta, odahajolt hozzá és megcsókolta. A fiú eleinte ellenkezett, majd megadóan simult bele a szenvedélyes ölelésbe, Fabrizio hihetetlenül nagy örömére. Sajnos, az volt az első és utolsó csók, amit váltottak, mert nem sokkal később országuk egy politikai viszály miatt két felé szakadt, szétválasztva ezzel őket, de azóta bármikor képes fölidézni szerelme ajkainak érintését. Csak amiatt a fiú miatt tartott ki, hogy képes legyen megvédeni, hiszen a ranglétrán nem volt egyszerű fölmásznia egy falusi fiúnak. Mivel ő az ország azon részére került, amelyikben a katonaság az úr, ő is katonának állt, hogy képes legyen megvédeni barátját, ha esetleg valamikor szembe kerülnének egymással. A tiszti képzőt, amelynek elvégzése mindenkinek kötelező volt, hiába kellett minél több katona, ő öt év helyett három alatt végezte el, így lett a 19 évével a legfiatalabb katona. Nehézkes volt a ranglétrán föltornásznia magát, be kellett hozzá vetnie mindent, még a testét is, és olyanná kellett válnia, amit mindig is elítélt. Gyilkolnia kellett, és kínozni, beosztottjait félelemben tartani, miközben nem szabadott megváltoznia legbelül, hiszen tudta, barátja sosem bocsájtaná meg neki, ha tényleg ennyire megváltozott volna. Nem volt könnyű dolga, de tipikus hősszerelmes típus: a szerelméért konkrétan bármit megtenne.
Hobby: Az emlékei visszanézése, éjszakai séta, mások becsapása a túlélés érdekében
Foglalkozás: Tábornok
Extrák: Egy kitalált ország, Morria lakosa, amely Olaszország és Spanyolország közt terül el. Éghajlata változatos, hat rá a mediterrán, de a trópusi éghajlat is, így az ország időjárása eléggé változatos, főleg, hogy nem is olyan nagy ország. Az egyik felében egy hatalmas esőerdő terül el, melynek közepén egy erős sodrású folyó folyik át, átvezetve minket a dombokkal körülölelt, Toszkán tájra hasonlító másik félre. A köztes rész egyik fele magas hegység, hiszen ott vonul át az Alpok, de a másik fele annak síkság, ahonnét Fabrizióék is származnak. Az ott élők mezőgazdasággal foglalkoznak, és falukban, tanyákban élnek, míg a városok inkább az ország dombos területein vannak, az ott lévő várak körül. Eléggé összetett egy ország, és békétlenkedő is, mivel pár évvel ezelőtt egy háború robbant ki náluk, kettéosztva az országukat. Morria pont a síkságos résznél szakadt szét, elválasztva Fabrizióékat, így míg Fabrizio a katonák által felügyelt országrészbe, Olaszország támogatta, dombos részbe került, szerelme az esőerdős, Spanyolország támogatta, lázadók által lakott országrészbe. (Még jobban ki lesz dolgozva a dolog, de ahhoz idő kell…) *** Szinte sosem látni a pálcja nélkül, amivel előszeretetten veri az embereket. Igazából egy balesete miatt kell használnia, mert néha eléggé fáj a térde, amit szétlőttek, de annyira nem vészes, hogy ne tudna néha nélküle is sétálni. *** A nevében levő „de” szócskát a katona iskolában rakta be, hogy ne nézzék le őt falusi származása miatt, hanem foglalkozzanak vele úgy, mintha tényleg nemes lenne. Nem is tud senki semmit sem a múltjáról. *** Édes, drága KHÍmnak :3
Képinfo: virus-ac (http://virus-ac.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 15.
2013. 06. 03.
|
Módosítva: 2013. 06. 03. 19:53:23
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
