Név: Kodolányi István/Stephen
Kategória: Hetalia Axis Powers
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: 19 (maga a város túl van az ezren)
Külső leírás: Ránézel, és azt hiszed, ő egy földre szállt angyal… hát töröld meg a szemüveged, ha más nem a szemgolyódat, mert ez csak megtévesztés! Isti bizony nem angyal, főleg nem földre szállt, ő kéremszépen harcoktól edzett és megpróbáltatásoktól megkeményedett városka, még ha ez a kinézetén soha az életben nem is fog látszani. Kezdjük az elején: Steve egy tejfölszőke, tépett hajú fiú. Tincsei mindig úgy állnak, mintha azt hinné, hogy az éjszaka elfeküdt haj divatos, holott nem, próbálja is helyrepofozni, csakhogy ez a hajkorona megzabolázhatatlan. Szőke létére erősszálú haja van, csak nagyon speciális fésűk fogják, de ez talán nem is baj, mivel ha rendezett lenne neki, úgy nézne ki, mint egy árja katonatiszt (kicsit kevésbé testesebb kiadásban). De mert ő maga erre még nem jött rá, továbbra is szeretné megszelídíteni a frizuráját, és mivel ez többnyire nem sikerül vagy baseballsapka, vagy sima kalap alá rejti. A baseball a gyakoribb, kalapot csak nagyon művészi hangulatában vesz fel, vagy ha illik az öltözékéhez, esetleg elegáns megjelenéshez. Szemöldöke szépen ívelt és vékony, pedig nem szedi (mellesleg a kozmetikusokkal meg a szoláriumokkal ki lehetne kergetni a világból, egyedül azért nem záratja be az összeset, mert a legtöbb zöld dizájnnal rendelkezik). Szemei zöldek, akár egy végtelen rét, ami csak azért fura, mert sem a városban, sem a közelében egy fia rét nincsen. Bár ezt betudhatjuk akár az egyik látványosságának is, a Virágórának, ami nevéhez híven a pontos időt mutatja egy virágból kirakott órán, de a dátum is látható mellette zöld növényekből. Ő maga is különösen szereti ezt, bár nem lett szivárványbuzi miatta. Szóval, szemei zöldek és különösen nagyok, ha teljesen kinyitja őket még akár ijesztő is tud lenni, hát még ha ki is mereszti… úgy nem valami szép látvány, de általában csak akkor tesz ilyet, ha nagyon mérges. Ovális lencséjű, fekete keretes szemüveget hord, még valamikor a 18. században ragadt ez rá osztrák lakosai jóvoltából. Orra pisze, ajkai pedig kissé teltek, de ezt a teljes megjelenése mellett nem igazán lehet észrevenni. Vonásai nem valami férfiasak, sokkal inkább tiszták és olykor gyerekesek, de ez ellen azért szokott tenni néhány dühös arckifejezéssel (és a szemüveg is elég sokat a komoly kinézetén). Mimikái egyébként elég változatosak, mindig látszik rajta, mit gondol (amikor ezt ki akarja küszöbölni, egyszerűen csak egy pókerfész sikerül neki). Testalkatilag, mint ahogy fentebb is említettem nem valami robosztus alkat, egyedül talán a karjai és a lábai erősebbek az átlagnál, mivel iparvárosként azért jócskán végez fizikai munkát is (meg persze erre szeretett hobbija, a BMX is rásegített). Egyébként elég jó harcos volt annak idején, és a beöltözős ünnepekkor még ma is látni kardot az oldalán, amit használni is tud, tehát hiába nem egy Mr. T, meg tudja védeni magát. Magasságra nincsen a toppon, a százhetvenet is épphogy eléri, de tízévenként általában nő egy fél centit, szóval rajta van a témán. Bőre nem hullafehér, de nem is az a napbarnított, kivéve nyáron, mivel az évszaknak szinte a felét a Velencei-tónál tespedi át, neki az a saját kis Balatonja. Régi, kis sérülések azért rajta is felfedezhetőek, ezek közül a legnagyobb a dereka fölött húzódó heg, ezt akkor szerezte, mikor török hódítás alá került. Öltözködésileg elég átlagosnak mondható, amikor tetszik neki az éppen aktuális divat követi, amikor nem visszatér a saját holmijaihoz. Buzis dolgokat (legalábbis szerinte) kizárólag ünnepnapokon lehet ráaggatni, egyébként az elegáns viseletet is csak ilyenkor tűri meg, a népi viseletet viszont szívesen felvesz. Ezek közül nagy kedvence a huszárruha és a betyárruha, népi rendezvényein ezekben jelenik meg a legtöbbet. Ruháin gyakran megjelenik az irányítószáma, többnyire jól feltűnő helyen, és még véletlen sem ott, ahol Amerikáé van. Állandó kiegészítőnek csak a telefonján lógó sok kis biszbasz mondható, ezeket egyébként szuvenírként gyűjti, mindenféle formájú van már neki (például boroskancsó alakú, matyó hímzés, jointos bácsi és még egy német zászló is). Mivel a város maga nagy részben barokk stílusú, ő maga is preferálja ezt a korszakot.
Jellem: Nos, ahogy fentebb említettem, a kinézete egyáltalán nem tükrözi a valódi tulajdonságait, amit tükröz az egy teljesen másik énje, olyan, amit az embereknek inkább nem mutat meg. A mindennapokban ő simán egy szemtelen, pimasz, obszcén és tiszteletlen kölyök. A beszólogatás olyan természetes neki, mint a levegővétel, ha egy nap nem szól be senkinek tuti, hogy valami baja van. Ezek így együtt adják az elviselhetetlen természetét, és ebből kifolyólag nem is túl népszerű a többi város körében, de nem igazán bánja, jobban szeret egyedül lenni. Magában is nagyon változatos káromkodásokat tud felsorolni, dühöngeni is éppen így tud, de ha épp semmi nem idegesíti fel hanyagolja őket, hiszen végeredményben azért nem konfliktuskedvelő város. Ennek ellenére nagyon könnyen felkapja a vizet, de nem ugrik neki azonnal a másiknak, csak tényleg a legvégső esetben, mikor már nem bírja tovább türtőztetni magát. Az önuralma egyébként plátói szintekre fejlődött fel az évek során, ugyanis nem nyírta ki sem a megalázóit, sem a hódítóit, szimplán csak eltűrte őket. Mondjuk abban az állapotban képtelen is lett volna rá, mert például Törökország esetében nem csak fizikailag, hanem lelkileg is teljesen a földbe tiporták. Abban az időszakban komolyan elgondolkodott még az öngyilkosságon is, rengetegszer volt olyan kedve, hogy majdnem meg is valósította az ilyen gondolatait, de aztán mégsem. Nem adta fel, valami mindig tartotta benne a lelket, azóta sem tudja, pontosan mi volt. Talán csak az élni akarás, ami még a legszörnyűbb helyzetben is ott van mindenkiben… tehát Istvánt rendesen megtépázták, és ez kihatott a mostani jellemére is. Kezdetben egy teljesen normális fiú volt, egészséges önbecsüléssel és büszkeséggel, egyedül akkor lett nagyobb az arca, mikor az ország fővárosává nevezték ki. Ez a dicsőség azonban hamar megszűnt, és amilyen magasan akkor volt, olyan mélyre került hirtelen. Itt még nem omlott össze, de a török hódítás után több évszázadra antiszociális és pesszimista lett. A legtöbb dolognak már nem látta értelmét, így a kapcsolatoknak sem. Csak nagyon hosszú idő után jött rendbe, és akkor sem teljesen, ez a seb ugyanis örök életére megmaradt benne. Ezért lett ripacs jelleme, amit az ember legszívesebben elkerül, ez afféle védekező mechanizmus nála. Ugyanis minél kevesebb érzelem éri minél kevesebb ember jóvoltából, annál kevesebb fájdalmat kell átélnie. Abból pedig már eleget élt meg mostanra. Szóval, Fehérvár nem egy társasági ember, népi önérzete viszont annál inkább van. Rengeteg ünnepe kapcsolódik a magyarsághoz, sőt, van, hogy random huszárokat vonultat végig az utcákon, ha épp olyan kedve van, és a lakosok nem is tiltakoznak ellene. Ezek után senki nem gondolná, hogy valójában még egy rasszista köcsög is. Pedig még mennyire, hogy az! Bizony, az a párszáz évre betelepült német lakosság szépen eldöntötte, hogy melyik irányba fog hajlani. Meg eleve, a természetéből adódóan rendellenes lenne, ha elviselné a kisebbséget, hiszen kik csinálják a legidegesítőbb, legmegbotránkoztatóbb dolgokat? Szerinte pontosan ők! Ez pedig remek alapanyag egy jó kis idegbajhoz, tehát nem túlzottan szereti ezt a népséget. És ha már az idegbajt okozó dolgoknál tartunk: politika… ez az, amiben ne akarj vitázni vele! Az igazát foggal-körömmel védi, közben olyan szépeket mond a kormányra, hogy még annak is sírni támad kedve, aki szintén utálja vele együtt. Nem tiszteli egyik vezetőt sem, még a polgármesterét sem, és egyszerűen nem lehet kordában tartani, ha egyszer elkezdi szidni őket. Szerencséjére viszont rendkívül jó színész is tud lenni, ha akarna még a halálos ellenségével is el tudná hitetni, hogy számára nincs fontosabb ember a világon (így ússza csak meg a válaszpofonokat a vezetőségtől). De persze ki a fene akarná ezt? Senki! István szimplán kimondja, amit gondol, hiszen az a legegyenesebb, nem a kertelések híve. Minden keménysége ellenére azért ő is csak ember, aki nem érzékelten, sőt, egyes dolgok nagyon rosszul tudnak esni neki, csak a trágárság álcája mögé bújva nem mutatja ki. Inkább őrlődik belülről, mit számít már az, ha kibírta ötszáz évig… ötszáz év, milyen sok idő is az. Ötszáz évvel ezelőtt még királyok oldalán vezethette az országot, koronázásokat nézhetett végig, és élvezhette a nép tiszteletét, de mindez már a múlté. Egy fejezet is kevés lenne rá, mennyire sajnálja, hogy ennek az időnek már vége, de végül is ez szimplán csak magyar mentalitás, úgyhogy ennél több szót nem is érdemel. Az ilyen depis pillanatait nem is osztja meg másokkal, inkább csak kimegy valamelyik régi uralkodó sírjához, és neki panaszolja el a gondjait. A volt fejedelmek rendkívül jó hallgatóságok, és bár megvigasztalni nem tudják Istvánt, ő mégis úgy érzi, hogy egy időre letette a terhét. Egyébként egyedül az ilyen alkalmakkor veszi elő a tisztelettudó énjét, és csak ezeknek a vezetőknek, soha senki másnak. Ez lenne tehát ő, csöppet sem édes, csöppet sem fehér, de az idegenek azért élhetnek abban a tévhitben, hogy az. Úgysem fog rá esélyt adni, hogy megismerjék.
Élettörténet: Gyerekkorát bolyongva kezdte a mostani Dunántúl területén, habár már akkor is lakták páran, de nem volt városként összefogva, hiába töltött be fontos szerepet a kereskedelem szempontjából. A magányos kis várost végül Géza fejedelem karolta fel, ő gyűjtötte egybe az embereket és vette a gondjaiba Istvánt. A fiaként szerette őt, és a nevét is ő adta neki, bár addig foglalkozott csak vele igazán, amíg nem született meg az igazi fia, aki később szintén Istvánra keresztelte magát. A két István rövid időn belül nagyon jóban lett, együtt nőttek fel, és a fiatalabb azután sem feledkezett meg Fehérvárról, hogy átvette apja trónját. István király pártfogásában Székesfehérvár virágozni kezdett, rengeteg szép épületet emeltek és egyre nagyobb érdeklődés övezte. István még királyi székhellyé is megtette, az volt a pont a gondtalan életére. Ez egészen a 16. századig kitartott, földrajzi helyzete még a támadóktól is megvédte őt, úgyhogy minden szépnek és tönkretehetetlennek látszott. Ennek az idillnek is hamar vége szakadt, ugyanis a magyar földre betörtek a törökök. Innentől István élete kemény harcokból és szenvedésből állt, de utolsó csepp erejéig védte a városát, sőt, ő még a bevétele után is harcolt tovább, aminek Sadik nem túlzottan örült. Székesfehérvár 1543-ban esett el, Buda után, aki két évvel kevesebbet bírt. Sadik ezután a háreme tagjává tette volna(!), ha István hagyta volna, de nem, olyan agresszív és kiszámíthatatlan lett a törökök megszállása miatt, hogy Törökország végül jobbnak látta megsemmisíteni. Neki is látott, minden épületét lerombolta, az embereket egytől-egyig megölette, akit pedig nem, az elmenekült. Fehérvár helyén pillanatok alatt romhalmaz keletkezett, Sadik pedig abban a hitben élt, hogy ezek után a megtört Istvánnal már tényleg azt tehet majd, amit akar… hát nem. Ő még akkor is csak küzdött, mikor már semmi esélye nem volt a győzelemre. Azt persze nem úszhatta meg, hogy ne kerüljön be Törökország alá legalább egyszer, de utána simán félre is lett dobva, a háremes ötlet ugyanis már közel sem tűnt olyan jó ötletnek az agyongyötört valójával. Törökország ezután hosszú ideig csak a fegyvereit őriztette vele, bár István felől akár szét is robbantatott volna minden, azt sem vette volna észre. Akkor volt a mélypontján, számtalanszor gondolt rá, hogy öngyilkos lesz, de aztán mégsem lett. Ezen a ponton utálta meg a mostani Budapestet is, mert amíg ő kivert kutyaként szenvedett az a gaz végigélvezte az egész török hódoltságot. Nem túl szép gesztus annyi ember halála után, és ezt a mai napig nem is képes megbocsátani neki. Az ellenszenvei innen indultak és azóta csak bővültek irányába, de már a többiek sem nagyon érdeklik. Ez a hódítás tette tönkre végleg a régi énjét. A hódoltság után külföldiek jöttek hozzá (főleg németek), ők újjáépítették a várost, és egészen a 19. századig szinte csak ők lakták. István helyzete az ő érkezésükkel rohamosan javulni kezdett, megtanult németül, dolgozni kezdett, de elfelejteni nem tudta a történteket. Annál is inkább, mivel a német vezetőség elvette tőle a királyi székhely jogát, és Pozsonynak illetve Bécsnek adták át. Őket a mai napig átkozza. Innentől egészen a 48-as forradalomig úgymond német életet élt, egyedül az ébresztette fel benne újra a magyar énjét, és sarkallta ismét hazaszeretetre. Ez jót is tett neki. A problémája megint csak az volt, hogy felemelkedése után Budapest is hatalmassá nőtte ki magát, mellette pedig csak iparvárossá tudott fejlődni, és örökre az árnyékában is maradt. Ő mindkét világháborút viszonylag jól élte meg, a fegyverkezés fejlesztette az iparát, a harcokból pedig majdhogynem teljesen kimaradt, viszont cserébe rengeteget kellett dolgoznia. Akkor alakult számos, ma is létező üzeme. A II. világháború után lakosainak száma is ugrásszerűen megnövekedett, így már jóval könnyebben ment a munka. Ezek után napjainkig ismét normális életet élt, és él most is, bár a híres és erős városból mostanra jóval kisebb és visszahúzódóbb vált. Mindenesetre egyelőre nem tervez forradalmakat, bár már elkéne ott is. Hát, ami késik, az nem múlik…
Hobby: BMX, kardforgatás (és régi küzdősportok forever), néptánc, szuvenírek megszállott gyűjtögetése
Foglalkozás: Székesfehérvár (Alba Regia, Stuhlweißenburg, Whitecastle)
Extrák: Kitalált karakter (megjegyzem, a fehérváriak természetét egyáltalán nem kell azonosítani a karakterével). || Országa: Magyarország || Nyelve: magyar, de régi lakosai miatt a németet is preferálja || Megyeszékhely (Fejér megye), megyei jogú város, iparváros, Közép-Dunántúl gazdasági központja, a Dunántúl egyik fő közlekedési csomópontja || Főbb iparai: mechatronika, elektronika, szoftveripar, élelmiszeripar és a logisztika. || Alapításának éve: 972 || Népessége: kb. 101.700 fő. || Irányítószáma: 8000 || Jelképei: korona és jogar, vagy szimplán egy vár || Szülinapja: április 24. (Aranybulla bevezetése) || Neve eredete: keresztneve István királyhoz köthető, aki az ország székhelyévé tette, illetve jelentősen hozzájárult a fejlődéséhez is. Vezetékneve Kodolányi Jánoshoz, akinek nevén Székesfehérvár egyik legjobb egyeteme fut. A Székesfehérvárat pedig a város kezdetlegesen megépült kis váráról kapta, ahol az uralkodó székelt. || Becenevei: A királyok városa (erre egyébként a mai napig hihetetlenül büszke, nem véletlenül tartja a Királyi Napokat), Isti, Steve, Fehérvár, Szfvár. || Alig észrevehetően rendelkezik egy kis tájszólással, ez mindössze abban nyilvánul meg, hogy a hosszú magánhangzókat ő többnyire rövidnek mondja (például a [dogát írat] neki [dogát irat], a [húsokat eszik] pedig [husokat eszik]). De ez mindaddig nem probléma, amíg a rövidítéssel nem változtatja meg a szó értelmét. || Szomszédjai közül csak Veszprémmel van igazán jóban, de vele is inkább csak haveri szinten vannak, Budapestet pedig cafatokra tudná tépni. Az országok közül Ausztria és Németország az, aki imádja őt, minden nyáron századmagukkal jönnek városnézésre, és érthető okokból Isti nekik nem mer beszólni. Annál is inkább, mivel ő maga csak Roderich közelségének köszönheti, hogy nem özönlötte el a kisebbség (nyilván páran azért vannak, de nem jellemző, mivel a német határokhoz valahogy nem tömörülnek túlzottan). || Nem bírja a partidrogokat, viszont felihatna akár egy egész borospincét, akkor sem kéne detoxba mennie. || Originál sztárja Fluor Tomika, akire szintén nagyon büszke, mivel ő az ország leghírhedtebb celebe, aki kizárólag csak őt ismeri el szülővárosának. A büszkeségből adódóan hihetetlenül nagy fan is lett, egy egész polcnyi Fluor CD-je van, pingvines pólója, baseballsapijai, aláírásai, minden. A számok szövegeit is kívülről fújja, sőt, még párat Fluoridtól vagy Fluor Filigrantól is el tudna mondani. Kizárólag csak ő tudja, mit jelent a Halenda, de Tomika kedvéért becsületesen megőrzi ezt a titkot. || Másik kevésbé elismert, de eléggé originál politikusa Viktor császár, akire már nem néz fel ennyire, sőt… üzeni a drágának, hogy itt élned s halnod kell! ;) || Imádja az édességeket, főleg a Vörösmarty Cukrászdában (az egyik legdrágább helye).
Képinfo: Futaba Hazuki (http://www.zerochan.net/Futaba+Hazuki)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 16.
2013. 11. 12.
|
Módosítva: 2013. 11. 12. 06:54:06
Módosította: Ereni-chan
Státusz: Aktív
|
