Név: Général d´Hiver
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Bársonyosan puha, szinte nem evilágian tündöklő haja ezüst folyamként omlik le egészen a hátának közepéig. Elől csapzottan omlik magas homlokába, hogy takarja azt, hiszen borzasztóan hiú a külsejére. Csak a tökéletességet engedheti meg magának, de abból is a jeges tél tökéletességét. Egyedül áldozatainak vérének engedi meg, hogy bemocskolja, de abban néha szinte fürdőzik. Nemes arcvonású arca sokszor torzul kegyetlen, szoborszerű grimaszba, frissen esett hóra hasonlítóan hófehér bőre pedig az ember által tapintott leglágyabb selyemnél is csodálatosabb. Szeme, akár egy parázsló vércsepp a Pokolból, olyan intenzív és kegyetlen. Mégis, valami varázslatos csábítás is megbújik benne, ami nem hagyja tisztán gondolkozni az embert, bárkinek, aki meglátja, egyszerűen muszáj közel kerülnie hozzá, még ha az lesz az utolsó tette is annak a valakinek. Bár sok érzelmet nem tükrözik lélek tükre, mégis oly sok mindent ki lehet olvasni belőle. Paradoxon, de mégis így van. Mindig csak fél oldalt mutatja arcát, bal oldalát hajával szokta takarni, hiszen azon, a jobb szemével ellentétben, egy teljesen fekete szem foglal helyet. Nem szereti mutogatni, úgy érzi, a feketéjével kirí arcának tökéletességéből. Majdnem ezzel a felemás szempárral született, vörös szeme a jeges kékből változott meg az első gyilkossága után, viszont a fekete bal szeme apja, a hiú és gonosz ördög öröksége. Vékony, fekete szemöldökével tökéletesen tud bármilyen arckifejezést az arcára varázsolni, legtöbbször mégis a gunyoros arckifejezését használja. Ajkai sápadt, jéggé dermedt környezetükből kicsit elütnek pirosságukkal, mégis, senki nem mondaná, hogy jobban állnának neki a sápadt ajkak, mert ez nem igaz. Körmei, a szeméhez illő vörös színben pompáznak, amit az emberek gondolhatnának természetesnek, hiszen nála az ember sosem tudhatja, de pszt, ez titok: körömlakkozza. Még mielőtt föl lett volna találva ez a jó kis találmány, szénnel festette feketére, de a vérpiros jobban illik hozzá. Ruhái általában hófehérek, illően a bőréhez és hajához, de van, mikor ünnepi alkalmakkor vérpiros öltözékben jelenik meg. Nem szereti a kék színt, sosem szerette, hozzá a jég és a hó fehérje, és a vér pirosa illik, no meg a szén feketéje, de az neki már túl erőteljes szín.
Jellem: Kifejezetten briliáns elme tud lenni, ha akar, de legtöbbször csak az érzelmei irányítják. Külsőleg szinte semmilyen érzelem nem látszódik rajta, a gúnyos és kegyetlen arckifejezéseken kívül. Mégis, belülről közel sem annyira jeges és érzelemmentes, mint ahogy kívülről látszik, sőt! Jeges külsejével csak leplezi a benne forrongó tüzességet, melyet csak ritkán engedtet látni, vagy ha láttatja is magából, azt is hűvös eleganciával, jeges kegyetlenséggel teszi. Nehezen viseli, ha ellent mondanak neki, és ezt kegyetlenül még is szokta torolni. Igen, kegyetlen, de ez egy dolog, a szenvedélyessége viszont egy másik. Senki, aki rápillant, nem gondolná róla, hogy milyen perverz és akár figyelmes szerető tud lenni a maga módján. Persze, ott van az, hogy néha eléggé agresszív és félelmetes tud lenni, még az ágyban is, ha rájön a szadizmusra való hajlama, de ha kedvére való szeretővel találkozik, nem csak saját magának élvezetére figyel, hanem a másikéra is. Kár, hogy ezek a partnerek nem élik meg azt, hogy mesélhessenek róla, mivel Général meg van átkozva drágaságos apja által, hogy bárkit, akin megakad a szeme, és ágyba cipeli az illetőt, meg kell ölnie, mert az Ördög gyermekének nem lehetnek gyengéd érzelmei senki iránt. Anyja, halála előtt ezen annyit tudott enyhíteni, hogy egészen addig kell gyilkolnia a partnereit, amíg meg nem találja a számára tökéletes partnert. Hát, mit ne mondjak, még nem találta meg a neki valót… A neki járó tiszteletet megköveteli, ha éppen nem tisztelik az emberek, olyan hó és jég vihart tud rájuk uszítani, hogy abba még egy több évvel későbbi nyár forróságában is bele borzongnak. Ezek után nem csoda, hogy nem jelent neki túl nagy gondot, hogy kivívja a tiszteletet, ő viszont csak olyanokat tisztel, akik megérdemlik, ilyen viszont nem túl sok van. Ha valaki viszont mellette áll, elviselve minden szeszélyét, jegességét, azt minden körülmények között megvédi, még ha nem is kifejezetten csupa szívjóságból. Előbb használja ki a többi lényt, mind hogy megszeretné őket, de ha esetleg mélyen a szívébe nézne, látná, hogy jóval több lény van benne, mint azt gondolta volna. Mondjuk, a nullánál még az egy is több, de azért annál is kicsit több lényt kedvel a maga módján, még ha ezt nem is tudatosította még magában. Azt a fogalmát, hogy félelem, még csak hallomásból ismeri, egyedül felettese, a Hókirály előtt érez valami kis furcsa, fojtogató érzelmet, de azzal próbál nem foglalkozni, hiszen nem tudja, mi okozhatja. Général szépségét tekintve nem meglepő, hogy eléggé hiú tud lenni, és folyton arra törekszik, hogy minél tökéletesebb legyen a külseje, még akkor is, ha tudja, hogy fekete szeme miatt soha nem lehet tökéletes, hiszen tökéletes nem létezik. De azért próbálkozik azzal, hogy a lehető legközelebb legyen hozzá.
Élettörténet: Réges-régen, még mikor a természetfeletti lények benépesítették a Földet, és nem hogy bujkálniuk nem kellett, de még imádták is őket, élt egy gyönyörű szép hótündér, jó pár társával együtt. De még így is, hogy akkor még sokan voltak a csodálatos hótündérek közül, és boldogan játszadoztak az általuk örökkévalóságnak tartott időben, ő volt a legszebb mind közül. Hófehér, ezüstösen csillogó haja palástként omlott vállára és határa, körbe vonva őt, egészen a combjáig. Csodálatos, és kedves teremtés volt, és csintalan is, hiszen a hótündérek táncolnak körbe-körbe a világban, hóval hintve a jeges téli tájakat. Egy ilyen, csodálatos téli napon, az Ördögnek elege lett a Pokol forróságából – bár az valószínűbb, hogy csak föl akart menni az emberi világba, gonoszságot és félelmet hozva ezzel az emberek szívébe -, és pont ott jött föl a Földre, ahol a hótündérek táncikáltak. Nagyon megtetszett neki a legszebb hótündér, aki viszont undorodott az Ördögtől. A hótündérek jók, kedvesek és virgoncok, nem pedig félelmetesek és kegyetlenek, mint az Ördög. Az Ördögöt viszont ez nem érdekelte, és magával rántotta a Pokolba a gyönyörű hótündért. Egy direkt a számára készített jégbörtönben szállásolta el, és minden nap meglátogatta, aminek nem éppen beszélgetés lett a vége. Az Ördög eldöntötte, hogy ez a hótündér fogja a világra hozni az ő kilencvenkilencedik fiát, aki a legerősebb lesz mindközül, hiszen egy hótündér nem éppen gyenge démonocska. Így is lett, hat hónap múlva a világra jött Général. A pöttöm kis fiúcska olyan tündéri volt, hogy bárki, aki ránézett, belesajdult a szíve, hogy hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Egyedül a bal szemétől rettent meg mindenki, főleg, mikor elkezdett beszélni, és azoknak a vágyait, akik ránéztek, fölhasználta a saját javára. Kicsit furcsa kisgyerek volt, mert mikor – az akkor még – kék szemével tekintett csak a világra, akkor tökéletes tündér gyermek volt, kedves és érzékeny, viszont mikor a fekete szemével is, kegyetlen és önző volt, mint amilyen az apja. Az anyja próbálta mindig takarni a bal szemét, hiszen nem akarta, hogy szeretett kisfiából olyan brutállat legyen, mint az apjából, viszont az Ördögnek ez nem tetszett. Ezért átkozta meg a fiát, hogy lehetőleg, még ha szerelmes is lesz, egyből megölje az illetőt, hiszen az ő fia nem lehet egy érzékeny hótündér. Viszont az anyja, élete árán is kiszabadította önmagukat a Pokol jeges börtönének fogságából, és a Hókirályhoz vitte magukat, viszont mire odaért, utolsó leheletével kicsit gyengített a fiát sújtó átkon, majd meghalt. A Hókirály Général jelenlétére fölfigyelve, magához vette az akkor még majdnem újszülött csecsemőt, és ő nevelgette úgy, hogy Général kordában tudja tartani apja örökségét, mégse nyomja el magában.
Hobby: Szex, gyilkolás, jégvihar okozás, és amiket titkol: szerelmes versek olvasása, szépségápolási trükkök tanulása az emberektől és karácsonyi dolgok faragása jégből
Foglalkozás: A fagyos tél elhozása, jégviharok keltése
Extrák: A fekete szemével máshogy lát, mint a vörössel: azzal látja a másikban a gonoszságot, és a vágyakat, amiket ki is használ, felhasználva azokat a saját érdekében. Nem kifejezetten gonosz, viszont a természeténél fogva meg van benne a kegyetlenségre való hajlam, melyen a fekete szeme erősen ki is hangsúlyoz, ezért tűnik eredendően rossznak, pedig igazából nem is lenne az. *** Első, igazából véletlen gyilkossága után lett a csodálatosan kék, hótündér szeméből vörös szem, amilyen a démonoknak is van. *** Az Ördög nem tud róla, hogy a Tél Tábornok igazából az ő fia, mivel Général, ha teheti, inkább a saját palotájában van, vagy olyan helyeken, ahol apja nem igazán bukkanna fel. Emlékszik minden kiskori történésre, így nagyon nem szeretne az apjával találkozni, számára, még ha nem is konkrétan apa figura a Hókirály, de ő az egyetlen férfi, aki igazából helyet foglal a szívében, viszont erről nem vesz tudomást, csak valami furcsa érzelemnek azonosítja be. *** A francia neve: Général d’Hiver, a magyar pedig Tél Tábornok *** KHÍm Hókirálykája mellé :3
Képinfo: Syrkell (http://syrkell.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 09.
|
Módosítva: 2012. 12. 09. 15:04:58
Módosította: timcsiikee
Státusz: Aktív
|
