Név: Grincs
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: 40 éves
Külső leírás: Különleges külseje van, még Kifalva lakói közül is kilóg. Egyrészt magasságával, hiszen a kik általában kisméretű kik, míg a Grincs egy körülbelül két méter magas figura. Másrészt pedig, ami miatt kiskorában folyton csúfolták: zöld haja van, ami meglepően, rasztásan nőtt neki mindig is. Egyszer próbálta be befesteni szőkére, hogy ne csúfolják ki, de katasztrofálisan sikeredett, ami miatt dühében lenyírta a haját kopaszra, ami miatt még inkább kiröhögték. Azóta hagyja, hogy a haja azt csináljon, amit akar, arra nőjön, amerre csak akar. Mind a két karját beteríti egy zöld tetoválás-féle, ami egy futó növényre hasonlít. Senki nem tudja, hogy került oda, vagy hogy miért került oda, de talán nem is lényeges. Érdekes módon, a kik nem tudnak tovább látni azon, hogy ő egy zöld hajú, magas szörny, aki utálja a karácsonyt, pedig ha valaki igazán jól megnézi, nagyon helyes fickó. Lágy, ívelt vonású ajkait akár a női kik is megirigyelhetnék, megtört, álarcot viselő tekintete pedig a hajához illő legszebb zöld színben tündököl. Még a szemöldöke is zöld, illetve… khm… ott lent is zöld színű szőre van, csak hogy látszódjon, nem ő festette ám be ilyen színűre, hanem már így született. Picit pocakos az életmódja miatt, de közben pedig izmos is, mert folyton csinál valamit a barlangjában. Igaz, sokszor inkább rombol, mint hogy építene, de ez hozzá tartozik.
Jellem: Mindenki azt mondja róla, hogy ő egy gonosz ki, aki nem is ki, hanem inkább egy mi, ami utálja a karácsonyt, és nem szabad róla beszélni, mert akkor megjelenik, és valami nagy baj történik. Ebben lehet valami, de szegényke igazán nem tehet arról, hogy rü-hel-li azt a karácsonynak nevezett akármit, ami csak a falásról, a mókáról és az ajándékokról szól. A falra mászik az ajándékoktól, az ünnepi lakomáktól, a karácsonyi énekektől, és… hát, úgy összességében véve az egész karácsonytól és a kiktől. Bár kiskorában az öreg nénikék őt is, mint minden más ki gyereket úgy neveltek, hogy szeresse a karácsonyt, mégis, valami nagyon félre sikeredett vagy benne, vagy a neveltetésében. Ha engem kérdez valami, szerintem inkább a neveltetésben sikeredett valami nagyon rosszul, hiszen egy gyerek lelkének a fejlődésében csodákat tud művelni egy-egy gonosz és csúfolódó osztálytársa. Jó, persze, eredetileg sem volt egy jó kiskölyök, aki angyalként játszott, beszélt és viselkedett, de azért egy megértő közösségben, akik elfogadták volna különlegességét, teljesen máshogyan élte volna át a dolgokat, és a történet is máshogy alakult volna. De nem így történt. Ő egy gonosz, éretlen tanár nénit és egy csapat rosszindulatú osztálytársat kapott a nyakába. Ezek után csodálkozik valaki, hogy szenvedélyesen meggyűlölte a karácsonyt, és a kiket? Már kiskora óta elege volt a Mikulásból, aki megértés helyett ajándékokat hozott az embereknek, de egy végzetes karácsonyi nap után az vált álmai célpontjává, hogy egyszer kicsinálja a Télapót. Mikor a körülötte levő dolgok mind összeomlottak az ő gyermeki lelkületével együtt, teljesen elvonult a világtól, egyedül egy kóbor kutyust fogadott magához, aki senkinek sem kellett – pont, mint ő. Fantasztikusan kitartó, ugyanis egymaga, meg a kutyája, Max, képesek voltak létrehozni egy nem csak, hogy lakható, de kényelmes barlangot, fönt, a Kobak-hegy legtetején, ahová még a madár sem szívesen száll föl. Igazán összetett jelleme van, ha valaki venné a fáradtságot, hogy megismerje, és túl lásson a karácsony gyűlöletén, de ilyen kivel még soha az életben nem találkozott. Egyszer azt hitte, hogy igen, de mikor Martha nem tett semmit, hogy leállítsa az osztálytársaikat, mélységesen csalódott benne. Grincs egy kicsit mazochista, és… na jó, nem kicsit. Órákat képes eltölteni azzal, hogy a fejét vereti egy cintányérral, vagy akár azzal, hogy egy trambulinon úgy ugrál, hogy minden ugrásnál eltalálja a fejével a plafont, és mindezt élvezi! Egy kicsit őrült, egy kicsit agresszív… de a szíve legeslegmélyén egy kedves és érző lény, csak egy, a hajára hasonlító szőrös, zöld burokkal vette azt körül, hogy soha többet senki ne tudja őt még egyszer megbántani annyira, mint ahogy a múltban az történt.
Élettörténet: Sűrű, sötét, ködös-havas karácsony éjszaka volt. Egy gonosz széllökés haladt végig a tájon, egy pillanatra megborzolva minden ki hátát, de csak egy család volt, kinek életébe sok változást hozott. Persze, az évek során mások életébe is rossz változást hozott az a kis légáramlat, de akkor még gyanútlanul szórakoztak tovább, élvezték a karácsony örömeit. Egy idős testvérpár viszont, akiknek soha nem volt gyerekük, férjeik pedig korán meghaltak, örömteli dologra bukkantak aznap éjjel. Egy kis, zöld hajú, furcsa teremtményt találtak az ajtajukban, aki ugyanúgy érkezett, ahogyan az összes többi ki – a szellőn át szállva egy édes kis ernyős kosárkában. Az öreg nénikék aznap borzasztóan örültek, és azóta sem szűntek meg szeretni az ő édes kis Grincsüket, aki viszont megpróbálta kiskorában tönkre tenni az összes karácsonyi dolgot. Szörnyen rossz kiskölyök volt, az órákon nem figyelt a tanár nénire, a többi diákkal pedig nem törődött – tegyük hozzá azért, hogy ez utóbbi igenis érthető, hiszen ki szereti, ha az osztálytársai csak azért kinevetik, mert zöld a haja, és mert már kisbaba kora óta egy tetoválás-szerűség van a karján, amiről egyáltalán nem tehet? Na, hát senki. Így nem is csoda, hogy szegény gyerek teljesen elkanászodott, nem volt, ki nevelgesse, terelgesse, mert ugye az öreg nénikék inkább nagymamák voltak a számára, olyanok, akik mindent megadtak neki, csokoládéval, süteményekkel – azoknak Mikulás alakú tálkájával – tömték minden nap, és mindent megcsináltak helyette. A tanító néni? Róla ne is beszéljünk! Az nem tanárnak való, még egy hópelyhecskében sem, aki nem hogy leállítaná azokat a gyerekeket, akik kinevetik és kicsúfolják, hanem még ő is rátesz egy lapáttal minderre. Nem hogy megtanítaná a rábízott ki gyerekeket, hogy a csúfolás nem szép dolog, a másik gyereket tolerálni kell, mert nem lehet mindenki ugyanolyan, ő is kineveti, kicsúfolja a fiút. Szegény Grincsnek a legborzalmasabb karácsonya olyan tizennégy éves korában lehetett. Mint minden évben, megrendezték a karácsonyi osztályajándékozást, amiben kivételesen ő is részt vett, hiszen éppen abban az évben kezdte észrevenni Martha May Whovier-t, akinek ő is elkészítette édes kis ajándékát, egy gyönyörű angyalkát, a lány fájának tetejére. Bár az egyik fiú, akinek szintén tetszett Martha, és akiből Kifalva polgármestere lett, megfenyegette, hogy még csak rá se pillantson a lányra, Grincset a szerelem tüze hevítette, és akkor kivételesen ez sem tudta érdekelni, csak az, hogy valami nagyon szépet ajándékozhasson a szeretett lánynak. De az osztálytársai akkor sem hagytak nyugtot szegénynek. Megpróbálta befesteni haját, hogy ne lógjon ki a többiek közül, de olyan borzalmasra sikeredett, hogy le kellett teljesen kopaszra vágni a haját, mire mindenki kinevette, kivéve plátói szerelmét, viszont addigra már úgy felhergelte magát, hogy ez sem tudta meghatni. Fölborította a karácsonyfát, letépte a díszeket, összetörte az ajándékukat – elsőnek természetesen a saját angyalkáját. Azóta a nap óta él a kiktől teljesen elvonultan, távol, ahol nem érhet el hozzá a gonosz világ becsapó csillogása, ami sok más kit tönkre tett, de hogy őt nem fogja, az biztos. Kutyájával, Max-szel él a Kobak-hegy legtetején, egy igazán otthonos kis barlangocskában, és egyáltalán nem unatkozik, minden napra szoros program terve van, amit muszáj mindig betartania.
Hobby: Max ugráltatása, mazochizmusának kifejezése, gonosz gondolatok kigondolása, bűzös zoknik futóversenyének rendezése, szemét szedés, karácsony és Kifalva lakóinak utálása, galibák okozása (és persze a múlton való rágódás, de ezt határozottan tagadja)
Foglalkozás: Nincs neki, főállású karácsony-utáló
Extrák: Könyv: Dr Seuss: How the Grinch Stole Christmas (A Grincs) *** Kifalva maga egy hópehelyben van, ott élnek a kik, akik egy olyan kis lények, akik hasonlítanak az emberekre, mégis mások. Imádják a karácsonyt, az a kedvenc ünnepük, és idén rendezik meg az 500. Kivigasságot. A ki gyerekeket nem a szülők nemzik, nem is a gólya hozza őket, ők a szelek szárnyán érkeznek, akkor, amikor a szülők már teljesen fölkészültek a gyereknevelésre. *** A Grincs karján található minta már ott van rajta kisbaba kora óta. Senki, még önmaga sem tudja, hogy mi lehet az, mit jelent, sem pedig, hogy miért van ott, így egy ideje már nem is foglalkozik vele, hiszen az is ő, mint ahogy a zöld haja és a karácsony gyűlölete. *** Álma-vágya, hogy egyszer keresztbe tehessen a Télapónak, megfosztva ezzel a kifalviakat az ajándékoktól, amik pár nap használat után úgyis nála kötnek ki, a szemétben. *** Egy gyors kis karácsonyi játékra Sophiemmal :3
Képinfo: Ribkadory (http://ribkadory.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 03.
|
Státusz: Aktív
|
