Név: Leopold Flame / Láng Leó
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Lenon
Kor: Kinézetre 17, de már pár évszázada nem öregszik
Külső leírás: Testalkata a halála óta nem nagyon változott, ugyanolyan nyeszlett maradt, mint akkoriban, de ez nem is túl nagy baj, hiszen az ereje segítségével könnyedén megvédi magát. Magasság terén egy picit alacsonyabb Jankótól, csak pár centivel, ez mégis hatalmas sértés az egójának. Bőre napbarnított szemei pedig sötétkékek, akár az óceán mélységei. Haja színe leginkább az aranyló nyári napsugarakéra emlékeztet, tincsei hátul a nyakát takarják, elöl pedig majdnem teljesen a szemébe lógnak. Erre még a sapkája fejébe húzása is rásegít, amit egyébként nagyon ritkán vesz le, mert a kedvence, és ha le is veszi rögtön felcsap egy másikat. Sapi nélkül lenni olyan neki, mintha nem hordana alsógatyát, éppen ezért nagyon harapóssá tud válni, ha ez a ruhadarabja veszélybe kerül. Felmerül a kérdés, hogy nyár létére miért vannak ilyen fétisei, mikor egyáltalán nincs szüksége rá, hogy bármi is melegítse? Nos, ez olyan dolog, mint Jankónál a mezítláb járkálás… semmi értelme nincsen, de azért csinálja, mert mért ne? És ha már itt tartunk, Leó tűrőképessége igen magas, még a forráspontot is kibírja egy kis ideig, igaz ez már eléggé károsítja, mert a testében lévő vizet is kikezdi (mert akármilyen hihetetlen, azért nem lett élőhulla, a szíve is dobog, bár sokkal gyorsabban, mint másoknak). A testhőmérséklete a klinikai halál szintjét is elhagyta, ergo egy olyan 45°-on lehet… mondjuk nem is csoda, a teste ugyanis csak így kompatibilis az erejével, ezért nem emészti fel, mikor használja. Mondjuk ebben az ő keze is benne van, hiszen Jackkel ellentétben neki nem fagyott meg se a ruhája, se a botja a képességei miatt, viszont sok energiáját emészti fel az, hogy ezt kiküszöbölje, éppen ezért bárhol, bármilyen helyzetben képes elaludni. Ruházkodása is a képességeihez köthető, csupán egy lenge, sötét gatyából és egy piros, ujjatlan mellényből áll. Ez alá nem vesz semmit, mert nincs is szükség rá, hiszen ő maga egy élő fűtőtest. Ha kiruccan a strandra ez az összeállítás egy viszonylag világos ingre és egy fekete, lángcsóvás fürdőgatyára változik, és ilyenkor egy pohár jégkása is megjelenik a kezében. Erejét leginkább valami extrém sportolásra alkalmas cuccba szereti átvezetni, például gördeszkába vagy görkoriba, így ezek az állandó kiegészítői közé tartoznak. Ha éppen nem koriban van, akkor sima sportcipőben, de biztos, hogy lángcsóvás mintájúban, mert ennek valamijén mindig ott kell lennie (a deszkáján is ez tündököl). Arckifejezései vegyesek, de csak az látszik meg rajta, amit ő akar (hogyan is tudná a saját malmára hajtani a vizet, ha folyamatosan lebukna egy álnok vigyorral?). A szemei állítólag sok mindent elárulnak róla, bár ebben nem hisz. A leggyakoribb mimikája viszont a gúnyos pillantás és vigyor, ezt tökélyre fejlesztette, hiszen volt ideje rá. Előszeretettel integet be bárkinek akár csak úgy heccből is, szóval van pár szimplán bunkó dolga. Ó, és állítólag nagyon aranyosan mosolyog, már ha tényleg őszintén teszi. Arról nem is beszélve, mikor megpillantjuk a mellényéből kikandikáló rókafejet. Na igen, ez inkább vicces látvány, ugyanis Ravasz drabális nagy fülekkel rendelkezik. Mindenesetre ők ketten elég jó páros.
Jellem: Milyen lehet a nyár szelleme? Hát heves, de az még nem kifejezés! Nála hirtelen haragúbb, forrófejűbb kölyköt nem látott még a világ. Szó szerint nem, mivel tényleg nem látta még senki az Őrzőkön kívül. Ők meg inkább magukkal társalognak, mint vele. Ez így részben el is árulja a természetét, egyszerűen képtelenség vele 5 percnél többet beszélni, mert a legkisebb dolgokon is felkapja a vizet. Gyűlöli, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, pluszba még egy hatalmas bunkó is. Képes úgy szemrehányást tenni valakinek, hogy nem is ismeri, sőt, a beszólások változatos skáláját is elregéli neki. Ez alól senki sem kivétel, még Északi sem, pedig neki azért a koránál fogva járna a tisztelet. Leót ez nem nagyon érdekli, még csak hallásból sem ismeri a szót. És akkor ott van még a beszédstílusa, na az egy külön kategória. Mivel az ő ereje a tinédzsereket sokkal jobban érinti, többet van a közelükben, ezáltal a szlenget is sikeresen átmentette magába, néhol még fel is turbózta. Éppen ezért néha nem is érteni, mit mond, annyi helyen lerövidíti a szavakat, szóval nem csak a tüzessége, hanem ez is megakadályozza a normális kommunikációban. De semmi baj, ő tökéletesen elvan magában, előszeretettel szidja a világot vagy az éppen felé közeledő szerencsétlen állatokat. Például az elefántot a faszorra miatt, a puputevét a hátán lévő csöcseiért, de olykor a lepkéket is azért, mert giccses buzinak tartja őket. Igen, ilyenkor jobb is, hogy nem látja senki. És ha már itt tartunk a nyári szellő neki is ugyanúgy haverja, mint Jankónak a téli, bár ez a kettő egy és ugyanaz. Mondjuk az ő kapcsolatuk más, mint Janeszéké, mert míg Jani tényleg a barátjának tartja a szelet, addig Leónál már megszokásba ment át, hogy mindenhová elviszi, éppen ezért nála szimplán eszközzé vált. Persze ha olyan hangulatban van, másképp viselkedik vele, de inkább az első verzió dominál. Mondjuk a szél sem egy pityergő kisfiú, hogy ettől meghatódjon, sőt, ha Leó nagyon elveti a sulykot még szivatni is elkezdi (értsd: nem oda viszi el, ahova Leó kérte, vagy egyszerűen ledobja az egyik óceán közepébe). Ezek után Leó inkább a gyaloglós verziót választja, de mivel egy elkényeztetett kis köcsög ezt is hamar megunja, és bocsánatot kér. A szél pedig megbocsát, hiszen neki Leó segítése a feladata, akármilyen is a fiú. Nos tehát, Leó a szél jóvoltából számos helyre eljut, de legjobban mégis az olyan helyeket szereti, ahol az év háromnegyedében meleg van. Ezekre vonul vissza, ha éppen Dér Jankó lesz a soros a munkában, és egészen addig punnyad, míg át nem kell vennie a stafétát. Imád a tengerparton dögledezni, vagy megmártózni a hűs habokban, bár ő igazából a kánikula kellős közepén is boldogan futkározik, és utána sem lesz rosszul. Az sem ritka, hogy dzsungeltúrákba kezd egy elefánt hátán (szerencséje, hogy az állatok nem értik a sértéseit), mert az őserdők mindig tudnak új dolgot mutatni neki, hiszen ezek háborítatlanok, és folyton változnak. Egyébként mivel az állatok látják, nem érzi annyira egyedül magát, például van egy nagyon jó sivatagi róka barátja, Ravasz (a kreatív névadások királya), akit még ő mentett meg annak idején az éhhaláltól. Azóta a róka mindig megismeri, és Leó gyakran meg is látogatja. Tulajdonképpen a ravaszdi az egyetlen, akivel képes normálisan viselkedni. Rokonait egyébkánt már évek óta nem figyeli, miután szülei meghaltak már nem érezte szükségét. Bátyjára viszont egész életében neheztelt, amiért hagyta meghalni, egyedül akkor enyhült meg kissé, mikor testvére kiment a sírjához (a család kérésére állítottak neki, hiába nem került elő a teste), és bocsánatot kért tőle. Rá egy hónapra meghalt, de legalább megbánta, amit tett, jobb később, mint soha. A családja egyébként sem volt az-az érzelgős típus, ő maga sem szereti kimutatni, mit érez épp, néha azonban megesik vele. Hogy melyik oldalon áll, nos, ez elég képlékeny. Többnyire csak az önérdek hajtja, éppen ezért ahonnan jobb ajánlatot kap, oda megy, szinte átgondolás nélkül. Bár ő személy szerint jobban szereti a Team Svájc állapotot, azaz semlegesnek lenni és jókat röhögni a két viaskodó felen. Az a legártalmatlanabb opció számára. Amúgy a mindennapokban is elég optimista és pozitív karakter, csak kis időre kerül padlóra, akkor viszont elég hosszú ideig fetreng rajta. Hát igen, az önsajnálás az ő asztala. A másik dolog, amiben nagyon jó, az a szavak kiforgatása. Mestere annak, hogy hogyan fordítson valakit maga ellen csupán a szavaival, éppen ezért nagyon pontosan kell fogalmazni a közelében, mert kihasználja, ha az illető nem ezt teszi. Megbízni se nagyon lehet benne, mert mint mondtam átpártol, ahogy lehetősége van rá. A bátyja is az önzősége miatt nem mentette meg, és az ebből adódó keserűség miatt ő sem hajlandó foglalkozni senkivel, csak magával. Mindenki más csináljon, amit akar, vagy akár égjen el. Ó, ja… szeret pörkölgetni is. A megcsonkított erdők mesélhetnének róla…
Élettörténet: Az 1800-as évek elején születhetett, egy jómódú német családba. Apja amerika bevándorló volt, amolyan világjáró, szóval ahogy Leó megfogant már húzta is a cipőjét és állt is tovább. Ebből talán kitalálható, hogy a jómódúság az anyai oldalról származott. Az ekkor még elég fiatal nőnek már volt egy gyereke a férjétől, először tehát próbálta elhitetni, hogy Leó is tőle született, ám erre egyértelmű jelek cáfoltak rá. Ugyanis ahogy a kisfiú egyre nagyobb lett úgy kezdett el gyökeresen eltérni a többi német gyerektől. Míg azok erős csontozatúak voltak és többnyire sötét hajúak Leó szőke és eléggé gyengécske. Az anya meg mondhatta, hogy régi családi vérvonal, a férje nem hitte el, és mivel volt elég pénze rá utána is kutatott a dolognak. Mikor már nagyon elmérgesedett a helyzet az anya bevallotta, mi történt, és onnantól a srác sorsa meg volt pecsételődve… nem jött ki jól sem a félbátyjával, sem a nevelőapjával, sőt, még a dajkákkal sem, mert sokkal több figyelmet igényelt, mint annak idején a testvére. És valljuk be, rengeteg baj is volt vele, könnyen belevitték a rosszba de kimászni már nagyon nehéz volt neki belőle. Ennek ellenére sok barátja volt, legalábbis ő azt hitte… anyja pedig mindenki helyett szerette, de ez megint csak téves elképzelés volt. Így ment ez egészen tizenöt éves koráig, amikor is az iskolából hazatérve rendesen összeveszett a bátyjával, utána pedig magára zárta a szobája ajtaját és ledőlt aludni. Ez volt a végzete… ugyanis valamelyik ügyetlen cseléd felgyújtotta a konyhát, a tűz pedig tovább terjedt. A nagy sürgésben mindenki azt hitte, hogy Leó rág kimenekült a házból, de nem… felébredt ugyan, de addigra már annyira megtelt a szobája füsttel, hogy hiába ismerte a járást, nem jutott ki. Már beletörődött a halálba, mikor egészen furcsa dolog történt vele: a tűz kikerülte őt, sőt, könnyedén át tudott menni rajta mindenféle sérülés nélkül. Persze ekkor már nem ember volt… az-az énje megfulladt még a lángok érkezése előtt. Innentől beszélhetünk Leopold Flame-ről, azaz a nyár szelleméről. Kezdetben Leó nem tudta, mi is a feladata ezen a világon, de a Holdember végül közölte vele, azóta se mondott semmi mást. Ő maga meg nem nagyon lázadhatott a dolog ellen, hiszen immár senki se látta, az „életének” más értelme már nem volt. A családja a halála után csak még jobban szétesett, ebben sem lelte vigaszát, hiszen valamennyire mindegyőjüket szerette. Rövid idő alatt azonban nagyon öntörvényűvé és önzővé vált. A munkáját csak szükséges dologként kezelte, és csak akkor lelte benne igazán örömét, ha szekálhatott vele másokat. Az Őrzők éppen ezért nem szívlelték túlságosan, a Fogtündérrel például majdnem harci helyzetbe is került, miután megpörkölte pár hazafelé tartó fogtündérét. Vele azóta sem javult a kapcsolatuk, ha teheti, el is kerüli. Volt egy kis félrelépése is, mikor segített a Mikulás egyik régi ellenségének, de még a finálé előtt visszapártolt a jó oldalra, azóta viszont nem bíznak meg benne. Nem mintha ez őt különösebben zavarná. Egyébként a családjára visszatérve, egyszer a vérszerinti apjával is összetalálkozott, de már nyár formájában, és nem is volt túlzottan elragadtatva a látványtól… és, hogy honnan tudta, hogy ő az apja? Évszaki megérzés (:D). Családja halála után sokáig nem foglalkozott senkivel, újabban azonban megint elkezdett érdeklődni az Őrzők iránt… leginkább Dér Jankó miatt, mert mi az, hogy őt bevették, mikor sokkal több hülyeséget csinált, mint Leó? Na jó, ez talán nem igaz, mert mindkettőjüknek elég sok van a számláján, de akkor meg miért pont őt? Mi különbség van kettőjük között? Hiszen Leó is ugyanúgy örömet szerez a fiatalságnak, igaz csak kényszerből, de akkor is. Ergo, neki semmi sem jó úgy, ahogy éppen van. Ezen tobzódik épp, de talán majd idővel lenyugszik. Tűzoltók mindig lesznek, de villámlás is. Hát igen, pech.
Hobby: Strandolás, szundizás, játéktermekbe járás, gördeszkázás/korizás, Ravasz gondozása
Foglalkozás: A nyár szelleme
Extrák: Kitalált karakter William Joyce - The Guardians of Childhood/A Gyermekkor Őrzői sorozatához (magyarul nem jelent meg). || A Rise of the Guardians/Az Öt Legenda világába készült (a könyvsorozat animációs változata), így a karakterlapja is eszerint íródott meg. || Képességei: Tulajdonképpen majdnem mindent tud, amit Jankó is. Repülni, végtelen kedvet teremteni egy hatalmas röplabdameccshez, langyos nyári záport hozni vagy éppen tüzet lőni. Ó igen, neki ez nincsen tárgyhoz kötve. Szimplán a kezéből jön elő, de ha dühös néha az egész teste fellángol, ilyenkor roppant vicces látvány, főleg, hogy a ruhái is megpörkölődnek kissé. Szóval ezt nem nagyon gyakorolja. Egyébként attól függetlenül, hogy nem kell neki semmi az ereje vezetéséhez, hozzá tudja kapcsolni dolgokhoz, például újabban gördeszkához vagy görkorihoz szokta (ezekkel már trükköket is megtanult, elég látványosakat). Ezek egészen addig nem égnek el a tüzétől, amíg van elég ereje ahhoz, hogy épségben tartsa őket. A vizet és a hőmérsékletet kedve szerint forralja, ha pedig hirtelen érintkezik hideg dolgokkal, füstölni kezdenek. És ugyebár a tűznek van meleg és hideg változata is… ugyanígy neki is, de az idők során felosztotta: a sima tüzet a mindennapi munkájára használja, a hideget pedig akkor, ha a rossz oldalra áll. Akkor ő maga is rideggé és nemtörődömmé válik, a hideg tűz ezt pedig csak kihangsúlyozza, és segít neki megszokni. De egyébként nem nagyon lépeget a két vonal között, eddig egyszer volt rá példa, azt is megbánta. Most már óvatosabb. || Színe: narancssárga vagy sárga. || Egyéb nevei: Dennys Leopold Bolton (az emberi neve, ezt már egyáltalán nem használja), Spirit of Summer (A nyár szelleme), Leo Flame illetve Sparkle (Szikra, ez amolyan becenévként szolgál neki a Láng helyett, ugyanis darabokra szed, ha így hívod). || Pontosan tudja, hány éves most, és minden szülinapját megünnepli Ravasszal. Ilyenkor van, hogy még a saját sírját is meglátogatja. A vezetékneve azután változott „Bolton”-ra, hogy kiderült, ki az igazi apja, mivel a nevelőapja ragaszkodott hozzá, hogy ne viselje az ő nevét. Eredetileg Dennys Leopold Händelnek volt anyakönyvezve. Nagyon szereti a jégkását, már a világ összes ízében itta, de komolyan, még répásban is. Szenvedélye még a sapkák gyűjtése, néha csak úgy random leszedegeti a gyanútlanul deszkázó srácok fejéről, de igazából csak egyet hord folyamatosan, a többit elraktározza. Biztos volt benne, hogy a bátyja megmenthette volna, ha szól a dajkáknak, hogy még a házban van, hiszen csak ő tudhatott a bezárkózásáról. Ezzel testvére is tisztában volt, ezért kért tőle bocsánatot. Leginkább a Holdember ellen lázad (a maga módján), ezáltal mindenki más ellen is, és ettől nehéz lenne eltéríteni. Elég nehéz.
Képinfo: Gray-Fullbuster (http://gray-fullbuster.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 12. 02.
|
Módosítva: 2013. 12. 05. 21:02:58
Módosította: Levi-sama
Státusz: Aktív
|
