Név: Kozmotis Pitchiner / Szurok
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: Több ezer éves (egyidős a Holdemberrel)
Külső leírás: [A karakterlap mindegyik pontja tartalmaz SPOILERT!] Mumus lévén a kinézete kicsit elüt az emberekétől, ezt leginkább fejformájáról és hegyes fogairól/füleiről lehet észrevenni. De ha ebből még nem tűnne fel az illetőnek, elég csak közelebbről megnéznie a bőrét, és rögtön rájön, hogy az-az egészségestől bizony jó távol van. Szürkés árnyalatú és hideg, valószínűleg arra szolgál, hogy még félelmetesebb legyen, hogy könnyebben a sötétségbe olvadjon, és váratlanabbul fel tudjon bukkanni belőle. Ezt mindenféle szívbaj nélkül alkalmazza is, ha már így esett ki kell használni az adottságokat. Haja fényes, koromfekete és tüskékben mered az ég felé, bár van pár tincs, ami inkább lefelé görbül, velük valószínűleg a gravitáció tette eme galádságot (rejtély, hogy a többieknél miért nem ért el eredményt). Orra hegyes és kissé szögletes, szemei pedig aranysárgák, amik éjjel még természetellenes világításba is kezdenek. Ilyenkor az sem ritka, hogy a pupillája megnyúlik, ezzel még állatiasabb külsőt kölcsönözve neki. Ha ehhez még egy vicsorgós vigyort is elejt, garantáltan megfagy a vér mindenkiben. Arckifejezései szintén a rémisztgetésre szakosodtak, még a nevetése is egészen ördögi, de igazából akkor is tart tőle az ember, ha éppen komoly képpel mered a világba a messzeséget kémlelve. Mert igen, ilyet is szokott, ez a világuralmi tervei szövögetésének ideje. Hangja mély, általában elnyújtva beszél, vagy éppen suttog, ezzel is hátborzongatóbbá téve magát. De az Őrzők a gúnyos hanglejtéséből részesülnek a legtöbbet, ami nem is nagy csoda, hiszen egyikükkel sincs puszipajtási viszonyban. Nagyon magas, majdnem két méter, ez leginkább abban segíti, hogy az áldozatai fölé tudjon hajolni, és legyenek azok bármilyen nagylegények, egy sötét, feléjük közeledő árnytól azért mindenképp megijednek. Árnyékként van, hogy ennél is magasabb, mivel erre már rá is tud segíteni. Alakra karcsú, nem valami erős termet, de a képességei kizárják ennek szükségességét, hiszen ezer más módon meg tudja védeni magát. Közelharcban épp ezért ritka rossz, viszont remekül céloz és támad távolról. Beidomított homokját használva még sötétebb jelenség lesz, ugyanakkor ebből kaszát és íjat is képes formálni, amiket igen jól kezel. Az ebből kreált rémálom lovakon is elég sokat látni. Ruházata egy sötét köpenyből áll, ami egészen a földig leér, a lábait is eltakarja, elöl viszont a mellkasáig kivágott. Emberként nem sok különbség volt a mostani kinézete között, akkor is sápadt bőre volt, aranybarna szemei és sötét öltözködése. Egyedül a mimikája volt más, itt még nemtörődöm volt, mert simán csak nem érdekelték az emberek, és ha valakit meg akart ijeszteni elég volt csak szigorúbban néznie. Mondjuk ezt még most is tudja alkalmazni, csak már nagyobb a hatás. Végeredményben a külseje tökéletesen passzol ahhoz, amire újjászületett: félelemben tartani az embereket és a legnagyobb rémálmukká válni.
Jellem: Emberként mindig is lázadó típus volt, nem szeretett beletörődni a dolgokba, és nem is adta fel egykönnyen. Az többiek azonban már akkor sem érdekelték túlzottan, élte az ő saját kis világát, és mindenki más is élte: ez így volt jól. Nem akart még barátokat sem, hiszen azok csak hátráltatnák a saját útja járásában, egyvalaki mégis ráakaszkodott, akit képtelen volt lerázni. Ő volt a Holdember, akivel különbözőségük ellenére mégis jól kijöttek, de ebben nagy szerepet játszhatott az is, hogy Hold könnyen ráhagyta az összes butaságát és nem próbálta meg megjavítani, olyanra kényszeríteni, amit nem akar. Tulajdonképpen csak ennek köszönheti, hogy Szurok végül megtűrte maga mellett, hiszen az erőszakoskodás elől mindig talált menekülőutat, jó példa erre a családja esete. Szurok ugyanakkor őt tartotta az egyetlen barátjának, többet nem is akart, és ha lett volna sem ismerte volna el. Ez ugyanis merőben ellenkezett az elveivel. Viszont hiba volt barátot szerezni, hiszen jobban kötődni kezdett hozzá, mint szeretett volna. Hold halála után gyűlölte meg az embereket, mert igazságtalannak tartotta a fiú áldozatát. Szerinte egyáltalán nem érte meg, az emberek pedig hálátlan férgek, akiket el kell taposni. Itt már nagyon kezdett hasonlítani a mostani, mumus énjéhez, és valójában az utálata azóta se nem növekedett, se nem csökkent. Talán ez segítette a mumussá változását is. Tehát a mumus énje nem sokban különbözik a halála előtti énjével, egyedül annyiban, hogy az embereknek már nem képes fizikailag, csak lelkileg ártani. Azt viszont kiválóan, a lelki terrort pillanatok alatt mesterszintre vitte, a legvadabb rémálmokat kreálta random improvizálva, sőt, ha tartósan csinálta még akár azt is elérte, hogy az áldozat megőrüljön vagy maga vessen véget az életének. De abban igazából semmi örömét nem lelte, szórakoztatóbb volt, ha a személy életben maradt, és élete során még rengeteget szenvedett a rémálmai miatt. Sokkal kegyetlenebb lett tehát, mint régen volt, könyörtelenebb, de emellett a kártyákkal is megtanult játszani: ármánykodás, átverés, hitegetés, ezek még mindig remekül mentek neki. És mekkora csalódást okozott az embereknek, mikor ezeket az álmaikban használta… igen ám, mert nem csak a rémálmok tudnak nagyon fájni, hanem a megtévesztések is. A hit… valójában neki is ez volt az egyetlen sérelme, a hit hiánya. Ugyanis hiába tett keresztbe az embereknek, ha azok nem hitték el, hogy létezik, ezzel nem gyarapították az erejét és legfőképpen az egóját sem. Mert ja, neki bizony kell a visszajelzés, hogy amit csinál az kellően gonosz és undorító. Erre a problémára ki is talált egy remek tervet. Az Őrzők elnyomása alól aképpen próbált felszabadulni, hogy tönkretette őket, elhitette a gyerekekkel, hogy nem léteznek, és bizonyítékot adott rá, hogy ő maga bizony igen. Ekkor ereje teljében volt, de az a mitugrász kis Jankó szépen áthúzta a számításait. Nem titok, hogy ezért bosszút forral, nem is kicsit… fájdalmasat. A gyerekeket egyébként szívéből utálja, de hát a gyerekek is emberek, szóval ez nem meglepő. Az egyetlen, amit szeret az a sötétség, üresség és a félelem. Ezeket szépen be is idomította magának, és leleményességben sem utolsó, mivel az Álommanó homokját is átváltoztatta rémálmokat hozó homokká. Csak egy kis löket kellett neki, és tádám! De úgy a mindennapos jelleméről beszélve: mogorva, gúnyos és antiszociális. Nem, igazából rasszista, de ezt nem hangoztatjuk. Érzései nem nagyon vannak az említetteken kívül, legalábbis jó biztos, hogy nincs. Ha voltak is, már ezer éve kiirtották magukat, ráadásul önként. De minek is kellenének érzelmek egy mumusnak? Neki elég, ha az embereket bánthatja, terrorizálhatja, és ha megtehetné még szadizná is, de így marad a terror… ezért különösen nagy öröm az Őrzőket bántani, hiszen őket meg tudja érinteni, így akár százszorosan nagyobb fájdalmat okozhat a lelkinél. És még meg sem halnak, hiszen a Holdember rendelkezik az életükkel… na jó, ez azért idegesíti. De minden sokkal elfogadhatóbb, ha vannak előnyei, és ennek vannak! Bár újabban leszokott az öldökléstől, a szórakozást nagyobb előnyben részesíti. Az Ötök közül amúgy egyedül Északkal rivalizál igazán, mivel ha őt legyőzné, gyakorlatilag az Őrzők főnöke is lehetne, onnantól bármire rávehetné őket. Meg ugye a homoklopós incidens miatt az Álommanóval is konfliktusba keveredett, de az nem igazán hatotta meg. A többieket simán lenézi, egyedül Jankó keltette fel az érdeklődését, de meg is járt vele. Pedig ő tényleg a rokonlelkének tartotta, és majdnem biztos volt benne, hogy sikerül a saját oldalára állítania, éppen ezért elég nagy csalódás volt neki, mikor a fiú nemet mondott. Jó, valljuk be, szimplán csak az ereje miatt kellett volna neki, hiszen a félelem és a jég eléggé passzol egymáshoz. Jeges félelem… milyen szép is lett volna! Gonosz lévén szövöget világuralmi terveket, amikben mindenki retteg és fél, mindenki az ő kedve szerint, és ha nagyon szépen könyörögnek, talán kapnak egy kis szünetet. Hát igen, ilyesmi jövőképei vannak.
Élettörténet: Ahogy minden Őrző egykoron, sőt, ahogy maga a Holdember is, úgy ő is ember volt legelőször. Élete az Ókorban kezdődhetett, mikor az emberek még éppen csak elkezdtek városokat, közösségeket létrehozni és erejüket egyesíteni. Szurok kisgyerekkora nem említésre méltó, éppen úgy telt, ahogy minden fiatalnak akkoriban: a családjának segített és eleget tett az elvárásaiknak. Az viszont már kevésbé tetszett neki, mikor szülei a saját unalmas életvitelük átvételére kötelezték, Szurok éppen ezért elszökött tőlük és soha többet nem is ment vissza. Ekkor volt kamasz, és mint egy jó kalandvágyó tinédzser elkezdte felfedezni a világot. Ez akkoriban még sokkal könnyebb volt, mint most lenne, eltartani sem volt nehéz magát, hiszen lopni útról-útfélről tudott, csak osonni és kerítést mászni kellett megtanulnia. Ha rajtakapták még akkor is volt elég ideje ellógni, és nem volt nagy fáradtság más városba sem állnia, szóval nem lett nagy híre a tolvajkodásának. Viszont egyszer elég nagy hibát követett el ahhoz, hogy az éppen dézsmált kert gazdája elkapja, és a házába behurcolva kényszerítse rá, hogy munkával fizesse vissza a megevett termést. Vagy ez, vagy az akkori vezetőség elé állítás, amit Szurok nem nagyon szeretett volna, hiszen ők sokkal szigorúbb büntetést szabtak volna ki rá. Így hát beállt a gazdához és megismerte milyen a kőkemény munka, pluszba még a gazda hiperaktív fiát is el kellett viselnie. Igen, ez a hiperaktív fiú volt a Holdember, aki ugyanúgy egy kíváncsi korszakát élte, Szurok pedig tökéletesen illett a faggatható alany szerepébe. Emberünk először nem akart tudomást venni róla, de egyre inkább kénytelen lett rá, így végül beszélgetni kezdtek, és elég jó viszony alakult ki kettőjük között. A véleményük sok ponton egyezett, sőt, idővel többen is, mint kellett volna, így Szuroknak nem volt nehéz szökésre csábítani őt. Pár hónap múlva ez meg is történt, és onnantól ketten járták a városokat. Igaz, hogy Szurok terve először az volt, hogy simán lerázza magáról a kölyköt és egyedül folytatja az útját, de addigra az már annyira kiismerte, hogy ez az opció lehetetlenné vált. Ebbe is bele kellett törődnie, de idővel már nem is bánta, megszokta a másik jelenlétét, és kezdett a barátjaként tekinteni rá. Igen ám, csakhogy Holdembernek volt egy igen rossz tulajdonsága: olyan problémákba keverte bele magát, amikhez egyébként semmi köze nem lett volna. Ezért nem egyszer verték el, Szurok pedig ezt már csak onnan tudta, hogy összeverve vonszolta vissza magát az éppeni szállásukra. Persze mondhatta neki, hogy hülyeség, amit csinál, hogy nem kéne, Hold hajthatatlan volt, minden ember baját saját magáénak érezte, és ez lett a veszte… ugyanis egy napon nem tért többet haza. Szurok hamar rájött, miért nem: a csórója egy égő házból próbálta kihozni a benn ragadt gyerekeket, ami egyébként sikerült is neki, de ő maga olyan égési sérüléseket szenvedett, hogy (az akkori orvostudomány kezdetlegessége miatt) nem tudták megmenteni. A dolog iróniája az, hogy a megmentett gyerekek családja még csak a temetést sem fedezte, ergo Szuroknak kellett elkaparnia valamelyik bozótos erdőben. Valahol akkor utálta meg az embereket. Nem is, inkább akkor gyűlölte meg őket, de kegyetlenül. Amúgy sem rajongott értük, de barátja halála megadta a tökéletes indokot arra, hogy feltámadjon a legbenső, gonosz énje. Innentől nem érdekelte senki, mindenkin átgázolt, hogy megszerezze a neki kellő dolgokat, és az sem volt példátlan, hogy életet is kioltson ezekért. Zsarolt, megfélemlített és kifosztott. Mindettől csak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt, ám ezt egészen élete végéig nem vette észre… vagy csak nem volt képes beismerni magának. Hát nem volt a legszebb halála. Fiatalon érte, egyedül múlt ki egy sötét, hideg barlang mélyén, távol mindentől és mindenkitől. Ám ez mégsem a véget jelentette neki: mumusként éledt újjá, aki nem emlékezett az előző életére, viszont az akkori érzései megmaradtak, ezek pedig az emberek utálata és az ő félelemben tartásuk volt. Ezzel tulajdonképpen folytatta az életében félbehagyott tevékenységét, és nagyszerűen ment is neki, egészen a középkorig rettegésben tartott minden generációt. Azzal nem számolt csak, hogy egykori barátja sem tűnt el a halála ellenére. Bizony, ő lett a Holdember (valószínűleg az életében hozott áldozatáért válhatott azzá), aki innentől Szurok teljes ellentétét képezte. Az ő emlékei nem vesztek el, és fájt neki, hogy így kell látnia barátját, viszont természetéből adódóan azt sem hagyhatta tovább, hogy Szurok megkeserítse az emberek életét. Ezért Őrzőket választott ki, szám szerint négyet, akik jóságukkal és törődésükkel eltüntették Szurkot az emberek képzeletéből. És mivel nem hittek benne, nem is látták többet, az ereje is legyengült, nem jelentett veszélyt. De a mumussággal az öröklét is jár, így a Félelem Urának jó párszáz éve volt arra, hogy világuralmi terveket szövögessen. Ezalatt erőt is gyűjtött, és pont az egyik Őrzőjét vette kölcsön ahhoz, hogy még hatalmasabb legyen. A Holdember azonban megneszelte ezt, és kiválasztott egy ötödik Őrzőt, Dér Jankót. Dér Jankó fiatalsága ellenére sokban hasonlított mumusunkra, éppen ezért szerette volna a maga oldalára állítani, de ez nem sikerült… és ha már nem sikerült, haljon is meg az a kölyök. Igen ám, csakhogy egy Őrzőt nem olyan könnyű megölni, Jankót sem tudta, és a végén pont a kis jeges döntötte meg a hatalmát. Azonban Szurok nem tűnt el végleg, hiszen egy Őrzőnek a Holdember ad örök életet, és csak ő tudja elvenni azt. Szurokkal ez másként van, hiszen ő nem Őrző, de az igaz rá, hogy egyedül a Holdember tudná megölni, hiszen csak neki van elég ereje hozzá, az Őrzőinek nem (kivéve persze, ha egyikükre átruházná azt). De a Holdember nem fogja ezt megtenni, hiszen Szurok sokat jelent neki… még ha ő erre nem is emlékszik, és még akkor is, ha soha nem kereste rá a választ, miért lett az, aki. Régi barátja még hisz benne, hogy megváltozhat, ezért nem tünteti el véglegesen. Na ez az, ami tényleg tündérmese.
Hobby: Gyerekek rémisztgetése, terrorizálása és az Őrzők bosszantása
Foglalkozás: Mumus
Extrák: Könyv: William Joyce - The Guardians of Childhood/A Gyermekkor Őrzői sorozat (magyarul nem jelent meg). || Ez a karakterlap a Rise of the Guardians/Az Öt Legenda című mesére épül (a könyvsorozat animációs változata), így a szereplőnek is ezt az énjét dolgozza fel, de ettől függetlenül rendelkezik néhány egyéb, a mumusokra alapjában véve jellemző tulajdonsággal is. Mivel az Öt Legendában a múltját homály fedi, a karakter ezen része teljesen általam kitalált. Továbbá Sandman/Homokember nálam Álommanó néven fut, álomporának viszont meghagytam a „homok” elnevezést, ahogy az eredetiben is van. || Képességei: megérzi, ha valaki fél valamitől, sőt, teljesen pontosan meg is tudja mondani, hogy mitől. Nem hiába ez a szakterülete, ebben képtelenség megtéveszteni. Képes árnyékká alakulni, így bárhol feltűnni és bárkit megrémiszteni. Az Álommanó homokjának jóvoltából már az álmokba is szabad bejárása van, amiket úgy alakít, ahogy neki tetszik, tehát többnyire felhasználja az ember félelmeit, és rémálmot csinál belőlük. De nem csak erre képes, hanem az álom spontán irányítására is. Ugyanakkor van két, ugyanezen homok által kifejlesztett támadása is: az egyik a homoknyíl, amivel ha eltalál, hatalmába kerít a rettegés és a kétely, a másik pedig a kasza, ami inkább totális megsemmisítésre szolgál, egészen pontosan arra, hogy széttrancsírozzon vele. || Színe: fekete (meglepő módon). || Rejtekhelye: sötét barlang (emberi és mumus okok miatt is kötődik hozzá). || Magyar hangja: Stohl András, amit már csak azért is meg kell említenem, mert fenomenális teljesítményt nyújtott (közel áll hozzá a karakter ;D). || Egyéb megnevezései: Pitch, Bogeyman (magyarul Mumus, de mi ezt nem használjuk rá), Nightmare King (magyarítva a Félelem Ura), illetve Pitch Black Kozmotis (magyarítva Szuroksötét). Bogeyman nyilván már kevésbé idegen, mint a Pitch vagy a Szurok, azért hívják mégis az iménti nevén, mert a gyerekek körében ez az elterjedtebb. Bogeyman inkább a felnőtteket rémisztgeti, számos horrorfilm készült már vele. || A magyar néphiedelem a mumusokat rosszindulatú szellemlényként tartja számon, amik mindig azt az alakot veszik fel, amitől az illető a legjobban fél; ez Szurokra is igaz, bár ő nem fizikailag, hanem az emberek álmaiban játssza el ugyanezt. || És ha már szó esett a mumusok magyar változatáról, megemlíteném Szurok könyvbéli változatát is röviden: Kozmotis Pitchiner (a könyv szerint játszódó világban) az egyik legjobb katona volt a Rémálom hadseregben, egészen addig, míg át nem helyezték a Rémálmokat fogvatartó börtön őrzőjévé (hogy ő is őrző volt egyértelműen irónia). Ugyanis itt a Rémálmok a hatalmukba kerítették, és rávették, hogy szabadítsa ki őket, méghozzá úgy, hogy a legnagyobb félelmeit mutatták meg neki (a családja, különösen a lánya elvesztését). Pitchiner benső valója (a könyvben és a mesében így nevezik a lelket) ekkor megsérült, emiatt vált Pitché, azaz Szurokká, a Rémálmok és a Félelem Urává, aki ma is. || Ha meglátná a Holdember igazi valóját (tehát a külsejét), azonnal visszaemlékezne a múltjára is.
Képinfo: Mad-sama (http://mad-sama.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 11. 29.
|
Státusz: Aktív
|
