Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 10 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Byrne Nuada Cumhail
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Silhouette

Kor: 25 év

Külső leírás: Sápadt, éles arcvonását Dús, finom, selymes haj keretezi, S arcán vágyak puha maszkját Vélik néha felfedezni. Hibásan, hisz szeme lángol, Csillan rajta vérszomj, gyilkos ösztön, S ki mert mérni mély kútjából Megláncolva jár-e földön. Hosszú arcának hegyes áll, Egyenes orr ad pár nemes vonást, S míg a pórnép rettegve áll Ő daliásan ül lován. Öltözéke ó, elegáns Mindig mindenütt délceg herceg ő, Olvad érte egy sereg lány, S mind férjének akarkja őt. Bőrét, amely puha, hamvas Csókkal illetni is szégyen, Hisz elfelejtett Éden édes álma Csillan fel a márvány testen. Barack ajkain rossz mosoly Sötétséget tükröz egész lénye, S néha kedvesen somolyog Arcának telt rózsaéke. Tartásának büszke dísze, Árnyékának tükörképe, Szellemének sötét ikre, Tudatának örök réme, Alvó démonhoz hasonló, Vészmadár, egy ében holló.

Jellem: Más világban él, Hol az árnyaknak lába kél, Mozog, új formát ölt, Sötét vigyorral nyelvet ölt. Nem hiszi, hogy amit lát, az való, Tudja, lenn a mélyben több a jó; Félszek, gyengék, hibák, halmaza, Rémálmok andalító zsivalya. Ezt hallgatja kéjesen, sikolymámortól részegen, Ez világának szenvedélye, Mikor valaki senyved éjben Megváltásért rimánkodva, Halálnektárt imádkozva. Démon ő és tudja jól, Hogy a végzet hogy való: Ajtót kinyit, bókot ejt, Hálójával beteker. Illedelmes ábrázata, Pajzán szavak áradata, Titokzatos szférája Mindenkinek ideálja. De jaj annak, ki belebotlik, Mert szenvedésre kárhoztatik, Hisz hagymázas lélegzete Mások miazmás tévelye. De mikor csendben alszik Előlép a másik úrfi, Testének régi gazdája, Önmagának kósza árnya. Ő jószívű, szelíd lélek, Hona csend és örök béke. Bántani nem tud, nem akar, Sok vizet ő nem zavar. Nem örül a nagy vagyonnak, Tágas, úri kastélyoknak, Sem a szolgák nagy hadának, Pazarlások pazarának. Csendet óhajt és hű magányt, Mely nem terem a lakomán. S vadászna inkább ihletet, Mint álkirályi kegyeket. De azóta már meghasadt S másra hárult e feladat, Arra, ki őt megragadta, Ki nyugalmát felkavarta. Először még tetszett neki, Hogy nem zavarja meg őt senki, De mikor egy vérmezőben ébresztette másik énje, Elsápadt, merszét összeszedte, hogy tudatát visszanyerje. Küzd, hiába, hisz ő erősebb, S mindég új vér tapad kezéhez.

Élettörténet: Egy szép téli délutánon Látta meg a napvilágot Szerető szülők ölében, Úri birtok örökében. Hiánya nem volt semmiben, De nem irigyelte senki sem Azt a sok drága játékot, Mikkel csak egyedül játszott. Barátja nem volt, testvére sem, Szolgákkal sem vegyülhetett, Szülei sosem voltak otthon, S nem látogatta őket rokon. S mikor elunta a magányt, Rájött, a könyv igaz barát. Így napjai gyorsan teltek A könyvtár ódon zegében. Majd kezdődtek az első bálok, Az első nagy találkozások. Félve azt hitte, hogy szerelmes, Egy rózsaszín ruhás gyermekbe, De rájött, nem ő szíve vágya, Hanem a lány testvérbátyja, Ezért új barátságot kötött, Hogy vele több időt töltsön. Eltelt pár év, s ő szeretett, S titokban szörnyen szenvedett. S mikor szerelme eljegyzett Egy lányt, minden remény elveszett. Így szerető szívét kitárva Elrebegte, hogy imádja, Minden lélegzete övé, S nélküle a világ sötét. A másik fél nem szólt, csak állt, Keresve a viccet, tréfát, De mivel minden őszinte volt, Ajka ajkaival összeforrt. Ezek után többet nem látta, S elhervadt lelkének világa. Megtetszett neki minden magány, Új otthona lett az alkotás, A négy fal, a sötét erdő, És lehet bármily meglepő, Beszélgető társra lelt, Ki fenn a fán ült éberen, Sárga izzó szemével Belelátott a lelkébe. Majd a téli napfordulón Ajánlatot tett a holló: Legyen ő teste, lelke, Legbizalmasabb segédje, s Cserébe helytáll helyette, Segíti a feledésben. A szerződésbe belement, Saját vérével pecsételte, És így nyert egy démon lelket, S a démon új szerencsétlent. Napjai rémálommá váltak, Küzd ellene mindhiába És a józan eszét felemésztve Így él ő az őrületben.

Hobby: rímfaragás és olvasás, míg a másiké vérontás

Foglalkozás: nemes

Extrák: # Vállán ül a démon folyton Nemes holló tollmezében Arany izzó szemével borong Zordon s figyel álmos éberen.

Engedélyezve: 2012. 11. 21.

Módosítva: 2012. 11. 18. 16:16:23
Módosította: Silhouette

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2025. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).