|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Hentai Chibi | 2010. 11. 14. 08:42:52 | #9318 |
Karakter: Obake Koi
Megjegyzés: Amaya-mnak~ legkedvesebb diákomnak
Csengetnek.
- Kész vagy? - indulok el felé, hiszen szerintem már csak firkálgat. Egy szemes rajzot nyújt át. Nem rossz, jó. Mi mást mondhatnék erre?
Koisuru-chan szinte megrémül, azt hiszi elrontott valamit. De akkor sem fogom megdicsérni. Jó és kész. Érje be ennyivel. Végülis csak annyival nyugtatom meg, hogy nem mondtam hogy elrontotta. Elég csalódottan megy ki a teremből. Nem az igazi ... Ez nem az igazi. Amit múltórán rajzolt, az jobb. Ez annak a közelébe sem ér. Hogyan hozzam ki belőle a legjobbat?
Végül ismét csengetnek és a diákok csak úgy özönlenek a terembe.
- Az órai feladat szabad munka. - adom ki mire többen beszélgetni kezdenek. - De ez nem az! Ezt bűntetőponttal tudom csak jutalmazni. - erre mindenki rajzolni kezd. Ezt már szeretem, mikor azt teszik amit kérek. Így nekem is nagyobb a nyugalmam.
Körbe nézek a termen. Koisuru-chan elég unottan rajzolgat, felnéz és elmosolyodik. Csak elfordítom a fejemet. Mi a frász volt ez? Egy könyvet szedek elő és olvasni kezdem. Elég lehangoló, hiszen a halálról szól, de nekem tetszik.
Csengetnek és még mielőtt Koisuru-chan kimehetne leteszem könyvemet és már az asztala előtt is vagyok.
- Mit rajzolt? - nézek rá kérdőn. Ő pirulva a füzetet igyekszik eltenni, de én elveszem tőle. A terem már üres, ma nincs több órám utána mehetek is haza. De tudnom kell mit rajzolt. Kinyitom a füzetet és keresgélni kezdek.
Én? Engem rajzolt volna le? Szóval ilyennek lát. Rideg férfi, hideg tekintettel.
- Hm ... - nézegetem tovább. Ez már sokkal jobb, de nem azért mert én vagyok rajta. - Jó ... - most kellene megdicsérnem. - Van tehetséged. - teszem hozzá. Azt hiszem indítani kellene őt azon a versenyen.
- Köszönöm sensei. - pirul és átveszi tőlem a rajzfüzetet. Már menni készülne de megállítom.
- Várj itt. - ezzel az asztalomhoz sietek és előszedek egy jelentkezési lapot. Vissza megyek hozzá és átnyújtom neki. - Ez egy országos rajzpályázat. Szeretném ha jelentkeznél rá, mert esélyesnek talállak a győzelemre. De ha nem olyan rajzzal állsz majd elő mint ez - mutatom fel neki azt amelyiket elvettem tőle. - akkor mélységesen csalódni fogok benned. De bízok benne hogy nem hoztam rossz döntést. - engedek meg egy kedves mosolyt. - El fogsz késni óráról. - zárom le a dolgot, mire ő kisiet. Aranyos kölyök, nagyon is aranyos.
|
| Hentai Chibi | 2010. 11. 12. 16:38:25 | #9270 |
Karakter: Obake Koi
Megjegyzés: Amaya-nak~Aijin-nak
Kikészít ez a lány, de legalább levezethetem a feszültségemet. Tény, hogy ügyes, de azt tegye amit én kérek tőle és ne mást rajzoljon. Leülök és hozzá fogok a rajzomhoz. Szokásos szomorú dolgok, az érzéseimet fejezem ki.
Csengetnek mire végez. Az asztalomhoz jön és persze hogy megjegyzi mit gondol. Csak szokásomhoz híven ridegen oltom ahogy másokat is szoktam. Mielőtt távozna még elköszön, de nem is figyelek rá.
Még néhány óra és utána mehetek haza.
Másnap reggel nagy örömömre dupla rajzzal indítok és a drága kis Aijin-san osztályával. Te jó ég, hogy fogom én lekötni őket? Szabad foglalkozás? Nem, az majd csak a második óra lehet. Rajzoljanak ... Nem! Fessenek mondjuk egy havas tájat. Ez leköti majd őket.
Mikor csengetnek, kivételesen még Koisuru-chan is időben beér és helyet foglal. Nocsak, nem akar megint büntetést? A hetes jelent, beírom a naplóba a hiányzókat.
- A mai feladatotok egy havas táj ábrázolása. Ezt ezen az órán kell elkészítenetek, a következő órai feladatot addig kigondolom. - ülök le, mindenki munkához fog.
Miközben ők rajzolnak, most átnézem az irataimat ami közt ott egy felhívás. Rajz pályázat, kifejezetten művészeti vagy rajz tagozatos iskolába/ osztályba járó diákoknak. Itt nincs olyan aki jó lenne, fel sem olvasom. Csak csalódnának.
Tovább lapozom a papírokat és ... Lehet hogy egy álom világban él ez a lány, de tehetsége az van. Körbe nézek ismét az osztályon. Nocsak, hát ő kész is van?
- Koisuru-chan elkészült? - nézek rá szúrósan mire felkapva rajzmappáját kisiet hozzám hogy bemutassa. Hümmögök és nézegetem ... Szóval festeni is így tud. - Hm ... Akkor kezdheted is a következő órai feladatot. - mondom hangosan hogy más is hallja de halkabbra veszem. - Most azt szeretném ha rajzolnál. Vezessenek az érzéseid. Azt csinálsz amit akarsz. Fess vagy rajzolj, de adj bele mindent és miután mindenki kiment óráról mutasd meg. Na menj. - adom ki az utasítást. Értetlenül bólint de így tesz.
Lehet hogy mégis lesz egy versenyző innen. Ha tényleg annyi tehetség van benne megérdemli. A nyertes művét kiállítják egy műteremben és pénz nyeremény is ugyanis egy galéria meg is veszi a képet. Mellesleg a nyertes nyer egy utat egy művésztalálkozóra ahova a tanárjával mehet.
|
| Hentai Chibi | 2010. 11. 11. 20:49:53 | #9257 |
Karakter: Obake Koi
Unottan vánszorgok be a suliba. Semmi extra, csak az átlagos viselet. A lányok kedvesen köszöntenek.
- Jó reggelt sensei. - de én csak egy jó reggeltett morgok vissza. Lányok, milyen gyerekes mind. Bár az első két órám lyukas, mégis már ilyenkor bejövök. Inkább itt mint otthon.
A rajzterembe megyek, ott mindig nagy a nyugalom.
Becsukom az ajtót, a szekrényből pedig előszedem vázlatfüzetemet és helyet foglalok az egyik rajzasztal előtt.
Minek üljek a tanári asztalnál ilyenkor? Teljesen felesleges. Csengetnek és egyszerre a folyosók is elcsendesednek. Most már tényleg teljes a nyugalom. Hozzá fogok a rajzhoz. Nem előre elhatározott a dolog, csak egy érzés vezet, az aktuális lelki állapotom. Rajzolok, de még azt sem tudom hogy mit. Tónusozom, árnyékolom a művet. Aprólékosan, lassan dolgozok, hiszen van két teljes órám.
Csengetés, csengetést követ és még mielőtt a harmadik órára jelezne a csengő elkészülők. Tökéletes és máris jobb a kedvem ... De még nem a legjobb.
A helyemre megyek és várom a diákokat. Mindenki pontosan érkezik, egy ember esik csupán csak be csengetéskor. Miután megvan a jelentés is, kiadom a feladatot.
Egy üveget kell lerajzolniuk és árnyékolniuk. Ezzel legalább elesznek ezek az eleven kölykök. hát igen, rögtön kikaptam egy ilyen eleven társaságot.
Néha-néha körbejárkálok, mindenki szorgalmasan rajzolgat. A majdnem késő leányzó a padra fekve rajzolgat.
Na vajon most mit készít? Úgy unom, hogy egyesek elkalandoznak. A padjához lépek és kissé rácsapok. Most már tuti, hogy teljesen meg fogok nyugodni.
-Nocsak-nocsak. Az lehet Koisuru-chan hogy a neve szerelmes szeretőt jelent, de attól még élhetne ebben és nem pedig egy álom világban. - vettem el egy füzetet és néztem a rajzot. Szerelmespár, romantika ... Ocsmány és badarság! - Tudtommal ez nem az órai munka! Szünetben bent marad és megcsinálja a rendes feladatot, ha nem akarja hogy az órai munkáját elégtelenre osztályozzam. - egy határozott mozdulattal tépem ki a lapot, de nem dobom ki. Tény, hogy jól rajzol ez a kis fruska.
Nevetés tör ki, mire ismét rendet teremtek.
- Aki nem hallgat el az szintén! - erre csend lesz, ami jobban tetszik.
|
|
