- Nem akartalak megrémiszteni Haina…-Mondja miközben finoman fogja a karom.

- El… el is lehetett volna õket bocsájtani. –Mondom ki véleményemet halkan magam elé nézve, bár nem is tudom, miért védem õket, hisz ha Heriusz nem jelenik meg akkor bizony én jártam volna pórul. Nem is tudom, mit kellene tennem. Magam elé nézek és ajkamba harapok.

- Haina… komolyan sajnálod az életüket mikor bántani akartak? –Teszi fel a kérdést, amire ajkamba harapok és vérükre nézve, ami ruhámon van és felállva sóhajtok.

- Megyek, kitakarítom a konyhát és átöltözöm.

- Már feltakarítottam… nem szeretek félkész munkát végezni. –Mondja kissé ridegen és lassan felállva lép mögém a tõlem jóval magasabb férfi. –Nem akartalak megijeszteni, de mérges lettem rájuk, amiért bántanak téged…

- Amit oda lent mondtál… hogy… hogy talán engem akarsz magad mellé a trónra… az… az igaz volt? –Teszem fel a kérdést és nem igazán tudok most felé nézni.

- Igen igaz volt. Mióta beléptél és elõször felszolgáltad nekem a reggelit láttam rajtad, hogy te más vagy mint a többi… igen mérges voltam mikor elõször játszottál a zongorán, de… -

- A volt kedvesed látod bennem igaz? –Teszem fel a kérdést és magam elé nézek. Nem is tudom miért kérdezõsködök ennyit, hisz õ csak megvédett és ráadásul újra letegeztem. Ezen felismerésre hirtelen kapom kezemet a szám elé és felé fordulva hajolok meg mélyen, hogy bocsánatot kérjek. –Elnézést kérek, amiért letegeztem Uram én… én…

- Ne foglalkozz ilyenekkel, mint hogy letegeztél… - Mondja, de látható arcán a döbbenet a kérdésre. –Nem… nem a volt kedvesem látom benned… tény õ is nagyon szeretett zongorázni én pedig hallgatni a játékát, de nem… egyáltalán nem õt látom benned… te sokkal aranyosabb vagy, és a sok megpróbáltatásod ellenére is kedves maradtál. –Mondja lágy hangon engem figyelve és finoman megfogja ismét csuklóm és annál fogva húz oda magához. Könnyû szerrel kap az ölébe és ültet bele, ahogy az ágyra huppan. Úgy pakolgat, mint egy könnyû kis játék babát. Oldalra fordítom a fejem és fülig vörösödöm.

- És… ha én egyszer ellent mondok neked és… ragaszkodom hozzá akkor… engem is… engem is megölsz? –Kérdem kicsit tartva a választól.

- Valami baj van? –Teszi fel a kérdést rám nézve én pedig pirultan nézek magam elé.

- Ezt nem szabad uram, hogy én ön mellett feküdjek az ágyban.

- Ugyan Haina… én hívtalak magam mellé…

- De… de én akkor sem feküdhetek be a munkáltatóm ágyába…

- Akkor parancsba kell adjam? –Vonja fel a szemöldökét miközben õ is felül.

- Ez akkor sem illendõ uram…- Mondom lesütve a szemem, de teljesen zavarba vagyok. Szoknyám szélét kezdem el gyûrögetni.

- Azt parancsolom, hogy itt aludj mellettem. –Hangzik az utasítás és látom nem tudom meggyõzni, hogy ez így nem helyes. A parancsnak viszont engedelmeskednem kell, így visszafekszek mellé és zavartan dõlök le. Vissza húz a karjaiba és nem tudom miért teszi. Végül mégis így alszom el. Biztonságban karjai között.

~o~

Másnap reggel hamarabb ébredek fel, mint Heriusz és óvatosan mászok ki az ölelésébõl és az ágyból. Egész este így aludt miattam. Biztos kényelmetlen volt neki. Igazából nem is értem miért csinálta ezt. Halkan osonok ki a szobából és a szobámba menve tusolok le és veszem fel a tiszta egyenruhám és a konyhába menve készítem el a reggelim. Miközben csinálom a reggeli rántottát halkan dúdolászok. Pár kolléganõm jön be és keresztbe és csípõre tett kezekkel állnak.

- Mégis mit képzelsz magadról Haina? Hogy mertél az Urunk ágyában aludni vele? –Teszik fel a kérdést, amire teljesen megszeppenve fordulok feléjük.

- Én… Én nem akartam ott aludni, de… de parancsba adta Heriusz nagyúr. –Mondom, de láthatóan nem hisznek nekem. Fenyegetõbben lépnek oda felém.

- Jobb, ha meghúzod magad cicamica! Heriusz nagyúr nem a magadfajta kislányoknak való! Õ igen csak durva az ágyban.

- De Én… Én nem is… Én nem is…

- Ne magyarázkodj! Tudjuk nagyon jól, hogy Heriusz nagyúr csak az aranyos pofid, és a szûziességed miatt tart maga mellett! –Förmed rám én pedig védekezõn teszem magam elé kezeim és a tûzhely felé hátrálok. –Mióta ide kerültél a legkönnyebb munkákat kapod! Mindig te szolgálod fel Urunk reggelijét, ebédjét, vacsoráját. Ne hidd, hogy át tudsz minket verni! –Mondja és még mindig felém jönnek fenyegetõzve. –Nem foglalhatod el Heriusz nagyúr kedvesének a helyét!

- De én nem is akarom! –Kiáltok fel rémülten és farkam idegesen kezd el járni, füleim pedig teljesen lelapítom. Farkamon a szõr elégé feláll.

- Megengedte, hogy játssz a zongoráján! Mégis mit mûveltél vele? Bájitalt csempésztél az ételébe, hogy beléd szeressen?!

- NEM! –Szinte már sikítom és fenekemnél érzem a tûzhelyet. Szerencsére a reggelivel már elkészültem, így már nem ég a rózsa.

- Jobban jársz, ha meghúzod magad! –Mondja és a mutató ujjával fenyegetõen mutat rám. –Eredj! Mosd fel az elõszobát, a folyosót, és takarítsd ki a nappalit! Akkor talán nem bántunk! –Sziszegi a fogai között fenyegetõen.

- Uram kérem ezt… bízza rám. –Mondom kicsit félõs hangon, amire felém néz és egy kedvesebb mosolyt enged meg.

- Ennyit én is meg tudok tenni… Ha van kedved, menj és játssz a zongorán. Most megengedem. –Mondja, amire farkam vége ismét izgatottan kezd el járni és a füleim is élénken mozgatom meg. –És itt nincs mitõl félned mindaddig, míg tartod magad a megállapodásunkhoz. –Teszi hozzá a megjegyzést, amire bólintok. Meghajolva köszönöm meg kedvességét és indulok meg a zene szoba felé, amit tegnap takarítottam ki.

Ahogy bemegyek, a zongorát pillantom meg és becsukva magam mögött az ajtót tûnök el a zeneszoba mélyén. A zongorához lépkedve lassan ülök le. Farkam mögöttem pihen és a zene ritmusára kezd el járni. Ajkamba harapva kezdek bele egy régi zongora darabra, amit hallás után tanultam meg. Kintre a zongora édes dallama hallatszódik csak és, hogy azon újra olyan játszik, aki szívbõl szereti a zenét.

(http://www.youtube.com/watch?v=2aarRZwT7Gs&list=RD02y8sjkMBf4p0 )

Teljesen belemerülök a zongorázásba és behunyva szemem teljes szívvel játszom el a dalt, ami eszembe jutott. Nem tudom hol hallottam, de teljesen bele itta magát a tudatomba. Azt se veszem észre, hogy Heriusz idõközben az ajtót kinyitotta és megállt. A dalt szépen hiba nélkül játszom, de az sem érdekelne, ha hibáznék. Úgy gondolom egyedül vagyok, csak én és a zene. Szép lassan ér véget a szám és ekkor hallom meg a hangját mögülem.

-Nagyon szépen játszol Haina. Hol tanultad? –Érdeklõdik, én pedig kicsit megugrok a hirtelen kérdésre és felpillantok zavartan.

- Anou… - merülök kicsit gondolataimba, hogy is mondjam el. –Nem… nem tanultam sehol, magamtól tanultam. Az egyik gazdám sokszor nem volt otthon és olyankor volt alkalmam leülni a zongora mellé. Persze mikor megtudta, hogy titokban zongorázgatok el… elvert és bezárt… amikor kiengedett felmondtam, de nem akart elengedni, de sikerült megszöknöm. –Mondom mély levegõt véve és a zongorára nézek. –Ez még a legelsõ gazdám volt. –Mondom, utalva a pár nappal elõtti beszédem felidézve, hogy is meséltem neki róla. Beljebb lépked és leül az egyik székre.

- Játssz még nekem. –Mondja és visszafordulok a zongorához és ismét játszani kezdek egy másik dalt. (http://www.youtube.com/watch?v=RGLI7QBUitE&list=RD02y8sjkMBf4p0 )

Amikor újra zongorázni kezdek, arcomra halovány mosoly ül ki és úgy adom át magam a zene szeretetének. Sokáig csak zongorázom és Heriusz uram pedig hallgatja. Néha mikor rá pillantok valami különös dolgot látok arcán. Nyugodtságot, de egyben tekintete fürkészõ. Nem tudom mi járhat a fejében, de én csak tovább játszom. Lassan felpillantok az órára és felé fordulok.

- Uram… esetleg nem éhezett meg? Készítsek valami ebédet? –Teszem fel érdeklõdõn kérdésem. Zongora fedelét lassan zárom le és felállva indulásra készen állok, hogy a konyhába igyekezzem.

Épp ezt a feladatom végzem, halk dúdolás közben. Újabb dallam járkál a fejemben. Mosolyogva terítem meg az asztalt mikor léptekre leszek figyelmes és felkapva kék tekintetem egy hozzám képest nagyon magas hosszú fekete hajú férfit pillantok meg. Mögötte pedig fekete szárnyak pihennek. A tányért magamhoz ölelve hajolok meg.

- Elnézést uram, ha felébresztettem dúdolásommal. –Mondom a földet nézve és zavarba vagyok. Nem tudom igazából, mit tehetnék. A férfi beljebb lépked kimérten és elém állva csak a fedett papucsát és nadrágja allját látom. Lassan démon kezével állam fogja meg, és úgy emel fel. Lassan egyenesedek fel és lesütve szemem emelem tovább fejem, ahogy állam fogva emeli feljebb. Kicsit nyelek és nem tudom, mit tehetnék hirtelen.

- Te vagy az új szolgáló? –Hangzik el a kérdést mély férfias hangján. Teljesen zavarba jövök.

- I… igen uram. A nevem Haina… Haina Heineko. –Mondom ki a nevem kicsit akadozva, hisz elõzõ háznál ahol szolgáltam, ha nem végeztem el idõre a munkám csúnyán megbüntettek.

- Az én nevem Heriusz… a kastély ura… itt mindenki azt teszi amit én mondok. –folytatja én pedig mély levegõt véve fojtom vissza lélegzetem.

- E… elnézést kérek uram, hogy nem fejeztem még be a terítést… - Kezdek bele a bocsánatkérésbe, amire csak ujját érzem ajkaim elõtt.

- Nincs miért bocsánatot kérned. Nem ébresztettél fel, és nem késtél a terítéssel. Ma szeretném, ha te szolgálnád fel a reggelim. –Teszi hozzá és elengedve állam lép el elõlem és ül le az asztalhoz és lesüti vöröses szemeit. Én pedig eltörölgetem gyors a tányért és elé rakom.

- Igenis uram. Rögtön hozom a reggelijét. –Mondom és miután gyors befejeztem a megterítést a konyhába sietek be ahonnan az ajtórésbõl mindent láttak és hallottak, így adják is nekem oda nekem a szépen tálalt reggelit és kivéve rakom le az asztalra és meghajolok Heriusz felé. –Jó étvágyat kívánok uram a reggelihez. –Mondom, és lassan felegyenesedve indulnék utamra, de újra megszólal.

- Szedj nekem. –Adja ki az utasítás, amire vissza fordulok a asztalhoz.

- Igenis uram. –Mondom és óvatosan szedek a tányérjára és várom, hogy jelezze, mennyit szedjek. Csak ujját emeli fel jelzés kép, amit észre véve lerakom a szedõkanalat és meghajolva lassan fordulok ismét el és megyek a dolgomra. A kastélyban a zene szoba kitakarítását kaptam a terítés után feladatomnak, így ott kezdek el takarítgatni és kicsit felvidulva ismét mosolyogva porolom le a régi zongorát.

Akaratlanul is ujjaim megérintve a zongora billentyûit játszani kezdenek. Mosolyogva kezdek el állva játszani, miközben cica farkam vége örömtõl izgatottan kezd el kicsit járni. Behunyom a szemem és egy szép dalt kezdek el játszani a zongorán.

( A dal: http://www.youtube.com/watch?v=KHuOQZXNZww nem az én zongora játékom. )

Ahogy játszom, teljesen elfeledkezem magamról és a dalban érzõdik, hogy szívvel játszom a hangszeren. A billentyûket figyelem és azt se veszem észre, hogy idõközben valaki bejött a zene szobába és mögém állt. Amikor vége volt a dalnak akkor veszek egy mély levegõt és megfordulok, hogy folytassam a munkát, amikor a kastély urát pillantom meg és hirtelen megijedve ugrom fel a zongorára, ami torz hangot ad ki a sok billentyû lenyomására.

- Uram! El… elnézést kérek, máris folytatom a takarítás. –Mondom kicsit még rémülettõl remegõ hangon és lemászok a zongoráról.