Megszívja alsó ajkamat, mire felnyögök kéjesen. Lehúzza rólam a felsõt, és elé tárul csodaszép bõröm. Egy kis bökkenõ, az a fekete csipkés bordó melltartó és hozzá illõ bugyi, aminek a látványára, már vigyorog, mint a vadalma. Egyik kezét alá csúsztatja, és kikapcsolja a melltartómat. Nyelvével végignyal köldökömtõl egészen a melltartóig, amit fogaim közzé vesz és leveszi rólam. Édesen nyöszörgök alatta. Vigyorogva két mellem közé csókol, mire hajába túrok, és megmarkolom. Felmorog, lágyan szétfeszíti lábaimat, és közzé helyezkedik. Férfiasságát érzékeny pontomhoz dörgöli, bugyin keresztül, mire hátravetem fejemet, és halkan felsikkantok.

- Már nincs vissza út, cica… - Morog, kissé eltorzult vadállati hangon.

Meg se várja a válaszomat, pedig épp nyitnám ajkaimat, de egy mohó szenvedélyes csókkal belém fojtja a szót. Beleharapok alsó ajkába, elvigyorodik. Végignyalja nyakamat egészen két mellemig, megremegek alatta, és lágyan feszül a hátam az ágyhoz. Felemeli csípõjét, az enyémtõl, keze bebarangolja mindkét combom belsõ oldalát. Felnéz rám, és beharapom alsó ajkamat… Elvigyorodik, és szájába veszi egyik mellbimbómat, megszívogatja és megharapdálja, hangos nyögést hallatok. Tovább kényezteti mellemet, majd átvált a másikra, azt is szívogatja, és harapdálja. Keze rásimul bugyimon keresztül szeméremajkaimra, felsikkantok az érintésre, és simulok tenyerébe.

- Ne hagyjam abba, Izabella? – Morogja kéjesen melleim közé.

- Neee… - Sikkantom kéjesen, vágytól ködös tekintettel.

Elégedetten felmorran, majd dörzsölgetni kezdi érzékeny pontomat a vékony kis ruhadarab felet. Egyre kéjesebb hangom. Lassan a bugyi alá csúsztatja kezét, és szeméremajkaim közé simít ujjaival, mire hátravetem a fejemet, és felnyöszörgök. Két ujja közé csípi csiklómat, és gyengéden masszírozgatja. Vállába mélyesztem körmeimet, mire felmorog. Nyakamba csókol, és lassan felcsúsztatja egy ujját hüvelyembe, ami forrón és nedvesen keretezi körbe azt. Felsikoltok az ujja behatolására, és még mélyebben mélyesztem körmeimet vállába. Lassan mozgatni kezdi ujját, és vad csókot nyom ajkaimra, amit mohón vággyal viszonozok… Elvigyorodik, és lassan felcsúsztatja második ujját, ajkaiba nyöszörgök, és megvonaglok alatta. Lassan kihúzza ujját, apró rosszalló morgást hallatok. Lassan csúszik lefele, közben csókokkal halmozza el testemet. Minden egyes apró csókra megrezzenek, õ pedig elégedetten morog. Fogai közzé veszi a bugyi szélét, és kettétépi, majd ledobja a földre. Végignyalja két combom belsõ oldalát, megremegek alatta, és kéjesen felsóhajtok. Rácsókol érzékeny pontomra, majd nyelvét felcsúsztatja hüvelyembe, mire hangosan felsikoltok, és ívben feszül hátam… Kicsit kihúzza nyelvét, és megpuszilja csípõmet, majd felnéz rám. Mohó vágy csillog szemeiben. Kíváncsi tekintettel nézek vissza rá, és szemeim vágytól ködösek. Visszahajol, mikor érzi enyhülni vágyamnak hullámait, majd ismét rátámad nyelvével hüvelyemre. Felsikoltok, és a hajéba markolok. Két kezével felemeli csípõmet, hogy még jobban felcsúsztassa nyelvét, néha kihúzza, és megszívja csiklómat, mire nem bírom tovább és sikoltva, ívben feszülõ háttal, elélvezzek. Nem hagyja abba kényeztetésemet. Felnéz rám, ajkai duzzadtan csillog nedvességemtõl, majd felcsúszik hozzám és mohón megcsókol. Két lábam közzé helyezkedik, és férfiasságát bejáratomhoz helyezi. Megremegek alatta, átkarolom nyakát, majd lábammal is csípõjét, mire lassan belém hatol. Felsikkantok a nagy nyomástól, egyik kezével belemarkol fenekembe és felemel, mire felnyögök. Ismét vadul megcsókol, és viszonozom is. Tövig nyomja férfiasságát, és kicsit hagyja, hadd szokjam méretét. Körmeimmel hátát karmolászom, mire felmorog birtoklóan…

- Te az enyém vagy! – Suttogja ajkaimba, kéjesen morgó hanggal, majd ismét megcsókol, és mozogni kezd bennem.

Felmegyek a szobába és bevonulok a fürdõbe. Gyorsan lefürdök, majd megszárítom a hajamat gyors smink. Szemeimet kihangsúlyozom a szemhéj púderrel. Ajkaim cseresznye színûek. Hajamat fél kontyba fogom fel így oldalt leomlik és egy kis koktélruhát húzok magamra. Nincs, pántja egy csipkés boleró tartozik, hozzá közvetlen mell alatt van egy öv, amin egy rózsa díszeleg. Alig ér comb közéig talán rövidebb is a „szoknya” rész. Az egész ruha bíbor és vörös színbe pompázik. Felveszem a hozzá illõ vörös magas sarkút. Így hosszabbnak tûnnek lábaim és izgatóbbnak. Egy vörös rubintos nyaklánc díszit, nyakamat, ami majdnem eltûnik dekoltázsomban. Hozzáillõ fülbevalót teszek füleimbe. Megszemlélem magamat a tükörben. Mondjuk úgy hogy elfogadható nagy levegõt veszek majd lassan kisétálok. Lucius felém fordul és ledöbbenve mered rám. Na, mi van, szivi nem tetszik valami?

Felnézek a perzselõ tekintetébe, és a lélegzetem is elakad. Szélesen elvigyorodik, és lehajol az ajkaimhoz.

- Ugye tudod, hogy nagyon rossz cica voltál, ott kint? – Kéjesen remegõ hangja, a vágytól még mélyebb. Már pár milliméter választja el az ajkaimtól.

- Eressz el! Nem mondom még egyszer. – Dühösen csillognak szemeim.

- Hát inkább nem… - Megfogja tarkómat, és vad, mohó csókot nyom ajkaimra, amit elsõnek kicsit viszonozok is, majd észbe kapok és megharapom alsó ajkát.

- Te pöcs! Mit képzelsz, mi vagyok? Valami kis cafka, akit lesmárolhatsz, majd fogod és eldobod? – Vicsorogom, ajkaimon még látszódik pár csepp vére.

- Tudod mit? Nem képzelek semmit!  Csak õfelsége annyira naiv, hogy az már fáj! De nem baj, belemegyek a játszmába, és akkor nevess, amikor majd a lakásomon leszel. – Vicsorogja, kissé felbõszült kijelentésemtõl úgy tûnik. Mégis fáj a hangnem.

- Inkább halok meg, mintsem hogy a lakásodon legyek. – Megütöm mellkasát, mintha ezzel bármit elérnék.

- Hasztalan… Úgyis enyém leszel… - Nyakamba csókol, mire megborzongok. – Az agyad ellenállhat, de a tested nem hiszem. – Vigyorogja, mire eláll a szavam. Nem igaz… Rájött és elsírom magamat. Miért? Kacsint, és vállamra csókol.

- Hagyj már végre békén. – Ellenkezek még mindig, de akkor se enged el.

- Bocsi, de nem! Ma az enyém leszel. – Felkap fenekemnél fogva, és a falnak nyom. Ágyékát hozzápréseli a lábam közé, szorosan oda ahol érzékeny pontom található. Vigyorogva nézi arcomat, teljesen elvörösödök, és tüzes tekintetemet övébe mélyesztve figyelem.

- Miért teszed ezt? Miért én? Miért nem hagysz békén? – Nyögdécselem ki a kérdéseket.

- Már megadtam a választ! Mert te kellesz, mert más nem kell, és azért nem hagylak békén, mert nem lehetsz másé. – Vicsorogja.

- Te nem vagy észnél… Nem akarok tõled semmit… Eressz el! – Kissé felemelem hangomat.

Dühösen néz, nem szól semmit. Fogja, odaviszem az ágyhoz… minek ide ágy, hisz ez öltözõ… letesz, s még kissé rám mászik. Végignyal mellem között, s mindkettõt elég rendesen megszívja, hogy jól látszódjanak a nyomok. Majd felpattan, s rideg arccal néz rám, majd megfordul, felkapja a cuccait. Mielõtt kimenne, még hátraszól.

- Egyet jegyezz meg, nem adom fel! Ha meglátok valakit melletted, megölöm… A játszma még csak most fog kezdõdni,  észre se veszed, és már alattam leszel… - Dühösen felszakítja az ajtót, majd gyorsan beleugrik a ruháiba. Szó nélkül távozik, meg se várja, miket kiabál utána Violeta, csak kirohan… Odabent felzokogok. Átöltözöm, és szó nélkül lelépek. Záporoznak könnyeim. Elegem van. Haza veszem az irányt.

Mikor haza érek, felkapok egy bõröndöt és egy jó adag ruhát belepakolok. Lucifernek küldtem üzenetet, hogy egy kis idõre van, szükségem ne keressen. Sõt valaki keresne, állítson elé akadályokat, hogy ne találhasson meg. Nem vagyok kíváncsi semmire és senkire. Mindig engem ver a sors az õrültekkel. Nem engedem többé kihasználni magamat. Egy ideig jó vagyok addig, amíg dacolok, utána pedig eldobnak, mint egy használt rongyot. Mikor mindent összepakolok, lezárom a bõröndöt, levelet sem hagyok hátra Lizzynek és eltûnök.

Már lassan egy hónapja eltûntem mindenki szeme elõl. Lizzy próbált hívni a mobilon, de sosem vettem fel már a végén inkább kikapcsoltam. A hegyekben olyan békés minden lehunyom szemeimet. Felveszem a bögre finom meleg kakaót és iszogatom. Kinézek, az ablakon lassan elkezd esni a hó mire, elmosolyodom. Hosszú fehér hajam szabadon omlik le egészen bokámig. Egy kötött hosszított felsõ van rajtam, ami fekete. Felszusszanok, lassan bemegyek a nappaliba. Letelepszem, az egyik sarkába felhúzom lábaimat és lassan elkezdem olvasni. Vidáman pattog a tûz a kandallóban jó meleget adva. Iszogatom a meleg italt, ami jólesõen folyik végig torkomon. Hajam teljesen elterül körülöttem. Felpillantok, valamiért olyan érzésem van, mintha figyelne valaki. Lassan üldözési mániában fogok szenvedni komolyan, mondom… Felsóhajtva összpontosítok, a könyvre mikor kiürül, a bögre tartama leteszem az asztalra. Szinte iszom, a könyvben lévõ szavakat el-el mosolyodok egy-egy résznél. A jó meleg és a kakaó hatására elálmosodom. Ásítok, egy nagyot majd lapozok a könyvjelzõt beleteszem és összezárom a könyvet. Lecsúszom, magamra húzom a takarót és lassan elnyom az álom.

Jó két órát alhatok mikor egy cirógató kezet érzek meg arcomon. Felszusszanok, és még jobban összehúzom, magamat gondolom Lizzy megint piszkálni akar. Majd egy csapásra elszáll az álmosságom. Hisz Liz most nincs is velem félve nyitom ki szemeimet és kiugrom a kanapé biztonságából. Szívem a torkomba dobog a félelemtõl feketék szemeim. Lucius mosolygós arcával találom magam szembe. Hogy vinne el az ördög! Legszívesebben felzokognék.

- Mi a faszt keresel itt? –ripakodok rá. – Feljelenthetnélek magánlaksértésért te seggfej. Zaklatással körítve… - hátrálni kezdek, mire lassan felemelkedik.

- Ejnye cica… Így kell üdvözölni? Még egy csókocskát sem kapok? – morogja mély hangon.

- Húzz a picsába… - beleütközök a falba mire egyre nagyobb pánik lesz úrrá rajtam. Elém érve fejem két oldalán támaszkodik meg kezeivel a falnak.

- Megmondtam már nem? Úgyis az enyém leszel. – mosolyodik el. – Akkor lesz meg a helyed mikor már alattam fogsz nyögdécselni…- búgja fülembe mire megrezzenek. Kattog, agyam hogyan szabadulnék a kényelmetlen helyzetbõl, mert így testem megint árulót fog játszani.

- Mégis hogy találtál rám? Lucifernek meghagytam minden szempontot, hogy ne találjanak meg. – sziszegem és szemeibe nézek. Jókedvûen vigyorog.

- Egy párszor megdöglöttem mire megtaláltalak… Szépen rejtõzködtél cica… - lesápadok. Képes volt csak azért többször meghalni és leszállni a pokolba, hogy megtaláljon?

- Te megvesztél komolyan mondom. Mi a frászt nem fogsz fel azon, hogy nem akarok tõled semmit? – mondom rekedten.

- Azt hogy a tested akar és kíván engem… Csak az agyad hepciáskodik még mindig… - morogja rám és közelebb hajol.

- Miért, ha megkapsz, békén hagysz? – nézek, szemeibe mire elvicsorogja magát.

- Baszd, meg nem kurvának akarlak, hanem rendes párnak. – ripakodja, rám mire megremegek.

- Felfogtam ne ordíts, nem vagyok siket csezd meg. – sziszegem rá.

Elkapja tarkómat és mélyen a szemembe néz. Nem lenne szerencsés most tovább szítani a tüzet ezzel én is tisztában vagyok. Mégis próbálok szabadulni, de még erõsebben fog.

- Úgyis az enyém leszel, hiába viaskodsz… Már fel vagy izgulva… - morogja kéjesen és vad csókot nyom ajkaimra.

Felnyögve viszonozom, igaza van. Már annyi elég, csak ha hozzám ér a testem a saját hóhérom. Ágyékát csípõmnek nyomja, mire felmorgok, érzem férfiasságát mennyire kemény. Fenekemnél fogva felemel, átkulcsolom, lábaimmal derekát mire ölét érzékenypontomhoz nyomja. Felnyögve tépek hajába. Nyelvével lágyan siklik, ajkaim közé szemfogaim már megnyúltak lassan fedezi fel szám minden rejtett apró zugát. Zihálva válik el ajkaimtól.

- Hol van a kibaszott szoba? – mondja torz kéjes hangon. Pihegek, és nyelek nagyot gondolkodom egy másodpercig feleljek-e de nem gondolom komolyan és válaszolok is.

- Emeleten jobbról elsõ ajtó. – azzal megindul fel velem. Hozzá simulok, tart erõsen ne essek le.

Belöki lábával az ajtót és belépve lefektet az ágyra. Biztosra veszem, most csinálok hülyeséget, de már testem sajog, mert kívánja õt. Talán ha lefekszem vele ez a kibaszott sóvárgás is eltûnik mind kettõnk felõl. Figyelem, ahogy lekapkodja ruháit. Beleremegek, mikor látom tökéletes testét. Nyeldekelek nagyokat. A testem egyre jobban sajog, mert kívánom õt és errõl nem tehetek. Van egy olyan érzésem most írtam alá a végrendeletemet. Miszerint Lucius a sírig követni fog. Lassan fölém mászik és megcsókol. Lassan viszonzom, érzem, ahogyan keze a felsõ alá csúszik. Felmorog, én pedig várom, hogy mit tesz velem.

- Értem… Kis szünetet tartunk, de ne menjetek sehova. – Mosolyogja Violeta oda nekünk.

- Okés, Violeta. – Mondja Liz, mint valami energiabomba… Felsóhajtok, majd a köntösért nyúlok.

- Hölgyeim, fáradjunk addig vissza az öltözõkbe! – Javasolja André. Bólintok, de hangos morgás üti meg a fülünket mire Lucius felé nézünk értetlenül.

Úgy morog, mint aki meg van veszve. Ha jobban ismerném, még azt hinném, hogy féltékeny, de hát… Fura fazon mit ne mondjak. Halálosan fagyos tekintetett lövell André felé, aki megrezzen, és arrébb lép tõlem. Nyelnél le keresztbe egy felhõkarcolót te pökhendi barom.

- Fogd vissza magad Lucius, különben kitessékellek innen. – Vakkantja oda neki Violeta.

- Mi van? Semmi rosszat nem tettem… - Vicsorogja, majd még egyszer szúró pillantást vet Andréra.

- Tegnap már elmagyaráztam neked, hogy nincs semmi közöd hozzá, hogy mit teszek, és mit nem! – Csattanok fel.

- Én meg azt mondtam rá, hogy kihívás elfogadva, nem? – Vágja vissza egybõl és elvigyorodik. Baromarc…

- Oh, majd meglátjuk ki nevet a végén, és az nem te leszel, hanem én! – Kivillantom démoni szemfogaimat, mire csak vigyorog, és kacsint. Ez komolyan hülye. Ennek agy helyett káposztalevet öntöttek abba a tökbe a fején.

- Meglátjuk, meglátjuk. – Néz Violetára. – Ideje beszélnünk.

Már Vio válaszát meg sem várom, bemasírozok az öltözõbe és jön utánam mindenki. Remélem megfolytja vagy felakasztja, vagy akármi… Felsóhajtok, én begubózok az egyik sarokban. Liz, André és Niko nagy hévvel beszélgetnek valami marhaságról engem meg fontosabb dolog köt le. Mégis mit akart tõlem? Miért pont én hisz ezernyi nõ futkos, az utcákon könyörgöm.

Szinte teljesen kizárom a külvilágot és csak nézek ki az ablakon, némán. Nem értem meg miért ragaszkodik, ennyire bár van egy sejtésem. A testem miatt… Már rég csúnyítani kellett volna rajta én mégsem tettem. Mert kell, a pénz nem mindenki van úgy elengedve, mint Lucifer vagy Lucius. Nekem pedig semmi kedvem alvilági személlyel összeszûrni a levet. Se rendõrségre járni se a démonvilágba szaladgálni, azért mert van egy hülye párom. Felsóhajtok és a három beszélgetõre pillantok. Milyen jó nekik nem liheg a nyakukba egy bulldog…

Kinyílik az öltözõ ajtaja és három alak lép be. Egy magas srác barna hajjal, Vio és Lucius. Mi a fene folyik itt. Amint belép az a vadbarom rajtam állapodnak meg szemei. Felé morranok, majd elfordít fejemet, és kinézek az ablakon.

- Ki ez az igen szexi fiatalember melletted, Violeta? – Kérdi Liz.

- Õ lesz az új párod a fotózás alatt. – Kuncog. - André, Niko köszönjük a szíves együttmûködést, de át letettek helyezve máshova.

Az a balfasz nagy kaján vigyorral nézi, ahogy Viora kapom a tekintetemet. Akkor nekem meg nincs is párom? Vagy mi a fasz? Bár valahogy van egy rossz sejtésem, hogy nem úszom meg ennyivel.

- Nekem nem lesz párom, vagy mi? Akár én is mehetnék, nem? – Dühöngve odasétálok Violetához.

- Lesz párod méghozzá Lucius. – Mosolyog felettébb felvillanyozódva Violeta, na és persze Liz is.

Morogni lenne kedvem és villámokat szóró tekintettel meredek erre a seggfejre. Mi van ma mindenkivel? Megvesztetek? Sajnos nem léphetek le, mert megbántanám Viot azt pedig nem akarom. Balfaszkám meg rám kacsint. Õ hogy folyna ki a szemed és ütnék ki a fogadat… Olyan a vigyora, mint valami 230 wattos villanykörtének.

- Jól van, essünk túl, rajta de gyorsan, amíg meg nem gondolom magamat. – mondom fogcsikorgatva. Erre persze hogy még jobban elkezd vigyorogni. Adná az ördög, hogy elbaszna egy busz téged te bájgúnár.

Kisétálok elegánsan az öltözõbõl. Liz utánam jön Vio pedig még ellátja a két jó madarat ruhával meg egyébbel.

- Hát nem csodálatos? –lelkendezik barátnõm. – Kár hogy nem én kaptam Luciust milyen szép is lett volna. Bár téged nagyon meg akar kapni csak, tudja a fene minek kéreted magadat… - biggyeszti le alsó ajkát mire gyilkos tekintettel meredek rá.

- Mert nekem ehhez van kedvem. Ne írja, elõ senki mit akarjak vagy mit ne. – vakkantom, ellenségesen mire nagy szemekkel mered rám.

- Bocsánat… Nem tudtam, hogy rossz témára tapintottam. – dadogja, mire ott hagyom. Fasz tele van most vele is.

Lucius vigyorogva lép ki. Mi tagadás jó teste van, de nem nekem lesznek gondjaim a lábam között lakóval. Elvigyorodom gonoszul és a másik izomagyat beállítja Vio Lizhez.

- Minek örülsz ennyire? – néz rám Lucius kérdõn.

- Majd megérted, de elég kellemetlen felismerés lesz. – vigyorgok, még jobban mire méregetni kezd.

Liz megkér, hogy legyek annyira vad, mint a múltkor, ha lehet, akkor még vadabb és szenvedélyesebb. Látom, ahogy Mr. Önelégült akkorát nyel, mint aki éppen a Niagara vizét nyeli nagy bõszen. Úgy kell, neked most megtudod, milyen mikor felizgatnak, de utána nem fektetheted meg azt, akit éppen akarsz. Mikor elfekszik, lágyan fölé mászom hajam egyik oldalra átszedve így Vio simán le tud minket fényképezni. Egyik lábam ágyékát súrolja, egyik kezemmel körmeimet kicsit belemélyednek mellkasába, de éppen csak izgatás képen. Megnyalom ajkaimat, amik lágyan szétnyílnak, kéjes vad pillantással nézek le rá. Meglátjuk, hogy most ki fog gyõzni. Póz váltás jön felül én meg konkrétan az ölébe mászom. Végigsimítok, tarkóján felsõtestem övéhez simul, kissé kitolom fenekem. Egyik lábát felhúzza Vio maga felé fordítja, a fejemet kihívóan nézek felé lágyan beharapva alsó ajkamat. Ha minden igaz Lucius engem figyel és már érzékelem fellobbanó vágyát. Remek így haladok véghez is viszem a tervemet.

Újabb póz váltás következik. Félig fel vagyok könyökölve és egy nyakkendõt aggatott Lucius nyakába Vi így azt megragadva kéjesen pillantok rá. Mosoly jelenik meg arcaimon igen csak csábos és vérlázító. Egyik lábam felhúzom így szexisebb a póz is.

Így játszok vele, mint macska az egérrel. Már látom, rajta alig bírja visszafogni magát, no meg lenti tájékon elég szemet szúró bizonyíték van. Néha Lizzy is felénk lés, de valahogy most el van bájolva Mr. Izomagytól. Violeta tõlünk meg odáig van meg hatszor vissza. Szünetet rendel, el mire én rögtön behúzok, az öltözõbe éppen iszok mikor hallom valaki belé. Hátra fordulok hát persze hogy Lucika az.

- No, mi az? – vigyorgok- Problémákat érzékeltél esetleg? –nevetek halkan.

- Látom, szeretsz játszani a tûzzel cica… - morrantja kéjesen rekedt hangon. Perzselõen néz, rám mire kissé megborzongok.

- No és mi van olyankor? Talán harap a tûz? –forgatom a szememet.

- Mindjárt megtudod te kis bestia. – morogja és elindul felé. Mire tehetnék valamit is a falhoz nyom lágyan és hozzám simul. Mikor megérzem, férfiasságát visszatartom testem remegését.

- Szállj le rólam te seggfej. – sziszegem szikrázó tekintettel.

- Nem… Nem játszunk, ilyet most szépen kapsz egy kis leckét tõlem. – nyal, végig nyakamon mire felszisszenek így leplezve nyögésemet.

- Szállj le rólam, mert kitépem a nyelvedet. – próbálom ellökni nem nagy sikerrel hisz nagyobb tõlem. Na meg erõsebb is.

- Css… Úgy is tudom, hogy élvezed, ne lázadj. – morrantja bõrömbe és fenekembe markolva húz közelebb csípõjéhez.

Megrezzen, testem próbálok szabadulni nem nagy sikerrel. Azt hiszem nekem most lõttek. Imádkozom, hogy jöjjön be valaki, de most Vio Lizzékkel van elfoglalva így nem is tudok menekülni. Felnézek a perzselõ szempárba és a lélegzetem is elakad. Azt hiszem, most bajban vagyok, de még milyen nagyban…

Mikor lenne egy kis szusszanásnyi idõnk akkor is megáld a sors egy isten csapásával méghozzá Lucius csodás személyében. Már komolyan kezd herotom lenni tõle. Ha dolgozni megyek, ott van. Ha ide jövök, akkor itt jelenik meg. Bár bíztam benne, hogy elhúz alukálni valamerre de, nincs az isten, aki ezzel megajándékozna.

- Jó estét hölgyeim! – Kuncog, és meghajol elõttünk.

- Üdv! Maga mindig ott van, ahol nem kéne? – Nézek rá szúrós szemekkel.

- Ugyan, én? – Megrázza ártatlanul fejét – Engem is meghívtak, de látom nem volt rossz döntés eljönni. – Kacsint felém.

- Cöh… Beképzelt. – Vakkantom, és már fordulnék is elfelé mikor megragadja lágyan csuklómat, amitõl sajnos nem hogy a hideg nem ráz de még jólesõen bizseregni kezd áruló bõröm.

- Ugyan, kérem! Csak beszélgetni jöttem… - Mosolyog kedvesen.

- Iza, hamarosan megint… - Eláll Liz szava, mikor ismét meglátja. Még csak ez hiányzott… – Ördög, és pokol! Ön is itt van? – Legyezi magát, halvány pír ül ki arcára.

- Jaj, menj már Lizzy… - Sóhajtom, mire kissé elkuncogja magát.

- Ugyan hölgyeim, csak gratulálni jöttem amúgy is… - Mosolyog- További jó elõadást.

- Ugyan… - Legyint Liz. – Csak a munkánkat végezzük, de ha ön itt van még jobban fog menni. – Vigyorogja el magát Lizzy.

- Menjünk már, Lizzy… - Unszolom, mire Liz szomorkásan távozik, mellettem csoszogva.

Újból elkezdek énekelni, és hátam mögött táncol Liz. Többen próbálnak a színfalak mögül feljutni, de ez ugye sikertelen marad. Még nem egy eléggé részeg fazon fel akarna mászni, de Lucius kezelésbe veszi. Elõször nem is foglalkozom vele de…

- Mi dolga lenne ott fent, uram? – Kérdezi nyugodt hangon elsõnek is.

- Magának semmi köze, mit csinálok, és mit nem! – Vakkantja oda neki, még innen is lehet érezni, hogy piás. Erõteljesen megfogja vállát, és visszarántja. Mire páran felhördülnek. Az énekem is abbamaradt, felnéz, és az én kissé ijedt, és kérdõ tekintetemmel találja szembe magát. Két testõrének legyint, hogy vigyék el innen a fazont. Majd ismét rám néz, felegyenesedik, és egy ugrással felpattan mellém a színpadra.

- Mit keres maga itt? – Kérdem kicsit idegesen.

- Hm… Mondjuk egy duettre, kérném a hölgyet? – Vigyorog, mire szinte szikrázik tekintetem. Bájgúnár…

- Ugyan Iza… Tudom, hogy van duett kottád is! – Kuncogja oda Liz nekem. Ez az szivi még boronálj is össze minket…

- Nem szükséges erõltetni… Csak felajánlottam! – Mosolyog, mire Missy közelebb jött valahogy a színpadhoz, és elkezdi ismételni, hogy FOGAD EL! Mire mindenki, elkezdi mondani. Pokolba ezzel a mai estével!

- Na látod a többiek is szeretnék! – Kacsint Lizzy, az õ drága démonjára. Gyomrom kavarodik fel komolyan…

- Na jó legyen! – Suttogom kicsit morcos hangon. Majd elõkeresem a kottát, és felé nyújtom az egyik részét. – Remélem, jó hangod van!

- Majd meglátod! – Kacsint, és átfutja gyorsan a dalt.

- Kezdhetjük! – Szólok erélyesen.

- Öhm… Ja. – Dadogja, mintha még alig látta volna kottát. Remek, ha még balfasz is hozzá itt folyatom ki a véremet.

Elkezdem a dalt csendül tiszta hangom az éj sötétjében. Mikor neki kell becsatlakoznia, felcsendül mély baritonhatású hangja. Egész kellemes hangja van… Vallom be magamnak. Elmosolyodik kissé éneklés közben, és figyeli arcomat. Amin a döbbenet egy kicsi szikrája sem található meg sõt… Kihívóan nézek rá és minden nehézség nélkül kiéneklem a magas c-t. Legalább ez az jó a démonságomban. Igencsak, hosszú estének nézünk elébe.

Mikor befejezzük a dalt-tapsvihart kapunk válaszul. Luciusra pillantok, aki úgy vizslat, mintha én lennék a fõnyeremény a lottón. Felsóhajtok azt nem értem meg mi a frászt akar pontosan tõlem… Bár van egy sejtésem. Megfektetni… Lesétálok a színpadról mire követ és nekiveti, hátát a falnak végignézi lábaimat. Komolyan mintha a tulajdona lennék, kezd kurvára irritálni.

- Úgy õszintén mi a frászt akarsz tõlem? Mert nem puszi pajtási jobbot felajánlani az halál biztos. – fürkészem arcát és összeszûkül kicsit szemem. Kissé megdöbben a nyers kérdésen, de rendezi vonásait és elvigyorodik.

- Látom gondolatolvasó is vagy. – kissé elõre hajol, így egy szintbe kerül tekintetünk mélyen a szemembe néz. – Mi van, ha én téged akarlak? – ejti ki puhán a szavakat, amire a gyomrom görcsbe rándul. Félig az idegtõl félig a bizsergéstõl. Bazd meg ne már hogy a saját testem lesz az akasztófa gyilkosom!

- Lehet, hogy a kis cuki lányokat és a könnyûvérû nõk tömkelegét leveszed a lábáról ezzel a szöveggel, de nálam rossz helyen kopogtatsz… Világos voltam? – nézek, szemébe szúrósan mire elvigyorodik.

- Honnan veszed, hogy a vad természeted elriaszt? Nem gondolod, hogy inkább felizgat? – morogja, kéjesen mire elõvillantom hosszú szemfogaimat.

- Gondolod, hogy engem ez érdekel? – morgok fel. Mire végighúzza egy ujját arcomon még nagyobb morgást kiváltva belõlem.

- Vad lehetsz az ágyban is. – vigyorog, mint valami fajankó.

- Semmi közöd hozzá. – sziszegem és a tekintetem szinte villámokat szór.

- Majd lesz… Nagyon is sok. – simít, végig nyakamon mire bõröm bizseregni kezd.

- Levennéd a mancsodat rólam? Még a végén hiányos végtagokkal hagynád a helyet, ami ugyebár nem lenne szerencsés… - vicsorgom barátságtalanul.

- Imádom benned ezt a vadságot. – vigyorodik, el majd lassan elhúzza a kezét. – Majd késõbb… Alig várom, hogy csak az én érintésem után epekedj. – néz rám.

- Bazd meg keress egy szukát és játssz azzal engem meg hagyj békén. Nem leszek, egy újabb strigula a listádon ezt kurva gyorsan vésd az agyadba. – morgom nõiesen. Indulnék is mire elkapja a csuklómat.

- Mi van, ha csak te kellesz és nem más? – simít, végig csuklóm belsõ felén mire kirántom kezemet.

- Lehet volt egy két olyan hülye liba, aki ezt be is vette neked, de nem fogok a karjaidba omolni. Milyen nyelven mondjam még el neked? – még magas sarkúval is kisebb vagyok tõle, ami eléggé frusztráló.

- Kihívás elfogadva… Meglátjuk, ki nyer… - vigyorodik, el mire kedvem támadna felpofozni csak Lizzy töri meg a harcias légkört.

- Bella menjünk… Már nekünk lejárt a mûszak és holnap megint fehérnemû fotózás lesz. – örömmel nyugtázom, hogy ki tudná tekerni valakinek a nyakát a fehérnemû szó hallatán. Így jártál csórikám.

- Nem tudod Niko is ott lesz? – tudakolom Liztõl mire felmordul szegény pára… Majd ha lesz, idõm megsajnálom és sírok érte.

- Nem tudom, lehet vagy lehetséges, hogy André jön passz… - vonja meg a vállát miközben acélagyúra csorgatja, a nyálát felsóhajtok magamban.

- Jól van, menjünk. További szép estét Lucius… - vigyorgok diadalmasan.

- Jó estét. – pirulva mondja Lizzy.

- A hölgyeknek is. – néz rám perzselõ tekintettel majd, mint egy robbanni készülõ nukleáris bomba távozik a két gorillájával.

Már Liz nyitná a száját a nagy ömlengésre, de felemelem a kezemet és nyomatékosan ránézek.

- Egy kibaszott szót mondasz, róla utána megyek és megcsonkítom. Világos?

- Jól van, na… - morogja és elindulunk ki.

Hazafelé nem is szólunk egymáshoz. Otthon leveszem a cipõt és kézben viszem fel. Ledobom, az ágy mellé majd bemegyek a fürdõbe. Leöltözöm és elvégzem a napi rutint. Fürdés, hajmosás, sminklemosás, fogmosás és végül átöltözés. Mikor bezuhanok, az ágyba eszembe jut a szócsatánk a bájgúnárral. Felsóhajtok miért kezdett vonzani mikor úgy viselkedek vele, mint valami ellenséggel? Ha még ez nem lenne elég, nem hogy elriasztanám, de még kötöm is magamhoz… Hosszú napoknak nézünk elébe…

Másnap reggel én kelek elsõnek. Felöltözöm és megyek, lereggelizni miközben töprengek. Lizzy csoszog le egy jó reggeltett morranva és sóhajt. Nem sokat beszélünk, lefoglalja a magazin, amit olvas, majd elindulunk a fotózás helyszínére, ami megint Violetanal van. Ha oda mer jönni Lucifer, irgalmazzon neki! Mikor megérkezünk a helyszínre nincs is semmi baj, csak amikor elkezdõdik a fotózás. André és Niko is jelen van egyik velem másik Lizzel pózol. Megszólal az ajtócsengõ és betoppan a nem hívott vendég. Pokoli Lucius, aki ha szemmel tudna ölni André mellettem holtan, zuhanna össze. csak tudnám miért nem Lizzyt pécézte ki magának õ úgyis olvad tõle, mint a fagyi.

- Áh, Lucius! Gyere, ülj le… Mi szél hozott erre? – csicsergi Violeta miközben fényképez minket.

- Magánügy Vi… - morrantja barátságtalanul és nem veszi le rólam a szemét. Azt hiszem, komoly gondoknak nézek elébe.

Épp távoznánk Lizzel és Nikoval mikor kit hozott ide Lucifer? Hát persze hogy Luciust már komolyan mondom üldözési mániám lesz ettõl a pasastól.

- Lucius drágaság, hát mi szél hozott erre? – Öleli kedvesen magához Violeta, mire gyengéden eltolja.

- Ugyan semmiség, csak gondoltam pár fotó jól jönne az új reklámhoz a kaszinóm részére. - Elmosolyodik, futó pillantást vet felénk.

- Értem, pont most szabadultam fel. A leányzók egy híres magazinba fognak szerepelni. – Vigyorodik el felénk. – Na meg a srác is sok segítség volt, nem igaz Niko? – Nevetve húzza oda magukhoz. – Lányok ti is gyertek.

- Ááá… mi nem inkább kihagyjuk. – Szólalok meg, kissé vad tekintettel Luciust fürkészve.

- Ugyan Iza… Ne légy már ilyen, nem harap senki, igazam van? – Egyöntetû bólintással válaszolnak a kérdésre.

- Én amúgy se sokáig zavarnék, csak egy fizetési csekk és mentem is. – Veszi elõ a csekk-könyvét.

- Ugyan már Lucius ne légy már ilyen pokoli unalmas. – Vigyorogja Violeta…

- Nem szeretném zavarni a hölgyeket. – Sunyin kacsint felénk, és így a mellettem álló Lizre is, aki megint az olvadás határát súrolja.

- Violeta, nekem mennem kell. – Szólal fel a csendkirály nyertese, Niko, Violeta mellett. – Jó volt a fotózás, és már várom a magazint. Na meg legfõképp a két igencsak szépséges hölgyeménnyel készül képeket is. – Vigyorog sármosan felénk nézve.

- Ugyan már nem is lettek olyan jók. – Legyintek. Liz odaráncigál közel hozzájuk, kissé unszolva, és nem épp jó kedélyûnek tûnik.

- Jaj, ünneprontó… Mi az, hogy nem jó? – Puffogja Liz. – Nem tudom kinek állt a legjobban az az egy szál semmi bikini.

Mindenki felnevet Liz beszólására, kivéve Lucius. Violetára néz.

- Violeta beszélnünk kell, most! – Enyhén megvillannak szemei.

- Pillanat, pillanat! Mi olyan sürgõs? – Néz kérdõn.

- Na én mentem! – Kiszabadul Niko, Violeta kezeibõl, és kisiet az ajtón.

- Liz jobb, ha mi is megyünk. – Szólalok meg halkan, mégis erélyesen. Mire halk nem tetszõ morgás hagyja el torkát Luciusnak, egybõl mindenki felé pillant, és megkaparja torkát. Szóval úgy… Démon a drága így már minden más. – Bocsánat kissé fáj a torkom. – Hazudja gyorsan.

- Iza olyan gonosz tudsz lenni… - Duzzogja Liz, és felkapja a táskáját, amit az imént letett.

- Gonosz, vagy sem! Nincs kedvem maradni. – Enyhén lökdösöm kifele a barátnõmet. – Viszlát, további „szép” napot.

- Sziasztok! – Bújik vissza Liz feje az ajtóban.

Integetnek nekünk. Amint kiszabadulok Lizt haza terelem, én pedig elmegyek a dolgomat intézni. Füstölög a fejem. Ez a fazon rosszabb egy kopó dögnél is. Ahol vagyok, ez megjelenik, mégis mi a frász van már? Ez a kabaré show? Komolyan ez már röhejes, de legalább Liz le tudná foglalni. Akkor nem engem vizslatna állandóan. Megrázom fejemet majd egyik pontból a másikba sétálok. Egy csomó befejeztelen ügyem van. Számlák, fontos iratok, bevásárlás, megrendelés intézése. Na meg leküldeni Lucifernek a jelentést hogy épp merre kószálok. Felmordulok. Elegem van!

Este érek csak haza Liz pördül oda hozzám. Lobogtat valamit nagy hévvel az orrom elõtt.

- Mégis mi a csuda ez?- nézek, rád kérdõn mire pattog tovább.

- Meghívó szívecském. Tündérek és démonok tartanak egy közös fesztivált téged kértek fel énekelni és engem táncolni. – csiviteli, mire felnyögök.

- Most ez komoly? Pont most? – mormogom és kifújom, a levegõt kiveszem kezébõl saját meghívómat. - Õsi dalokat kell énekelni, gondolom meg neked õsi táncokat. –nézek, csicsergõre mire bólint.

- Pontosan a háttérben fogok táncolni ameddig te, énekelsz. Milyen régen is volt már ilyen már kezdett hiányozni. – sóhajtja és nézi a papírt.

- Látod ebben az egyben egyet értünk. –nézem a papírt. – Úgy látom holnap este lesz pont. Akkor hát… Most jobb lesz pihenni holnap meg készülõdünk ugyanis nem szomszédba lesz udvarias látogatás. – azzal felsétálok és a fürdõig meg sem állok.

Minden valamire való démon legyen az jó, gonosz, priuszos vagy ne hagy isten büntetett holnap ott lesz. Magamra engedem a hidegvizet és csak úgy száguldanak gondolataim. Gondolom akkor már Violeta is megkapta a meghívóját. Ki tudja kit fog magával rángatni. Legalább ebben a közegben Lizbeth-et sem kell féltenem. Szó szerint állandó pesztra kell mellé mert olyan, mint egy hiperaktív búgócsiga. Megrázom, fejemet gyorsan megmosakodom, magamra tekerek, egy törülközõt majd megyek kifésülni a hajamat. Felveszem hálóingemet, ami olyan, mint egy mini ruha és begubózok a puha meleg ágyikóba. Holnap nehéz napunk lesz.

Másnap reggel a nap elsõ sugaraival kelek. Gyorsan átválogatom a ruhatárat és egy egészen merész ruha mellett döntök. Elõl a dekoltázsnál igencsak fel van vágva így szabadon legeltetheti a szemét a bámészkodó. Hátamat teljesen szabadon hagyja csípõmnél szorosan simul az anyag egészen combom közepéig. Fekete magas sarkúmat veszem elõ és elvigyorodom. Lesznek itt bajok még az este. Sötét sminket tervezek, ami kiemeli szemet vérvörös ajkakkal megspékelve. Oldalt kontyban lesz felfogva hajam, amibõl jó pár tincs leomlik dekoltázsomra. A hosszú fülbevalót veszem még elõ, ami kiemeli nyakamat és kulcscsontomig leér. Már alig várom az estét. Hangosan énekelve indulok le. A szolgálók is jó kedvûek majdhogynem táncolnak. Vigyorgok Lizbeth elráncigál táncolni és felkacagok. Egészen vad és buja tánc veszi, kezdetét mire kacagunk.

Hamar eljön az este. Már csak a simításokat végzem el. A tükörbe nézek, egy buja démon szemez vissza rám. Tökéletes! Lesétálok mire Liz elalél.

- Eszméletlen rég láttalak ilyennek! Gyönyörû vagy. – csiviteli, mire elmosolyodom.

- Köszönöm, te is szép vagy. – vigyorgok, mire elneveti magát.

- Na, menjünk, mert sosem érünk oda. – azzal már ráncigál is ki.

Félóra autókázás után meg is érkezünk. Kiszállok, már mindenki ott van. Sok ismerõs arc, akik kedvesen biccentenek, felém én meg visszamosolygok. Liznek is rengetegen köszönnek. Flore jön mellém.

- Végre! Gyere, már lassan kezdened kell szívem! Ja és észbontóan dögös vagy. – kacsint, rám mire elnevetem magam és felsétálok a színpadra. Lizzy is követ mire egymásra kacsintunk. Akkor kezdõdjék a móka.

- Ördögien szép estét mindenkinek! – szólok bele a mikrofonra. – Na és persze varázslatosat. – mosolyodom el. – Rég gyûltünk már így össze hogy mindenki itt van nem igaz? Gondolom már mindenki ég a vágytól, hogy Lizzy és jómagam elkezdjük a mûsort, ami szinte egész este tart kisebb pihenõkkel. Jó szórakozást kívánok mindenkinek és legyetek jók… - elvigyorodom – Vagy rosszak… - búgom kéjesen és kissé megváltozott hangom mire felnevetnek. Hisz tudják, milyen vagyok.

Látom, hogy nagyban magyarázik valamit egy gorillának. Chö… Beképzelt dög. Elfordulok és nézelõdni kezdünk Lizzel aki oda meg hatszor vissza van. Forgatom szememet, mint egy kislány, akit beengedtek a cukorka boltba. Mit is várok egy tündértõl most komolyan?
Mikor már szinte a visítás határát súrolja, akkor nézek arra amerre õ. Mr. Don Juan megérkezett és csábító mosollyal néz ránk, amit én nem sokkal értékelek többnek, mint egy lejárt szavatosságú tejet.

- Üdvözletem a hölgyeknek! – Csábítóan elmosolyodik.

- Üdvözlet! – Felelem szervetelnül.

-J…Jó… estét. – Nyögi ki remegõ, és izgatott hangom Liz.

- Most látom önöket itt elõször. Remélem csak pozitív hangulattal, szolgálhatunk. - Kacsint, mire majdnem összeesik, Lizi.

- Hé, Liz… Szedd össze magad! – Megfogom, karját morgolódok magamban. – Elnézést kérek Liz nevében is.

- Ugyan semmiség. – Legyint nagy kegyesen. – Érezzék jól magukat. – Kacsint felénk.

- Köszönjük. – Nézek kissé szúrós szemmel, mire szája sarka felfelé görbül, egy apró mosolyra.

Megfordul, és távozóra fogja, majd megtorpan. Visszalép hozzánk, míg el nem megyünk valamerre a teremben.

- Elnézést! – Szólal meg kedves hangon.– Megkérdezhetem a nevét?

- Nekem? – Kérdezem.

- Igen, a magáét. – Mosolyog. – Engem Lucius-nak.

- Ha nem mondom meg, mi lesz? – Mondom kihívó hangon.

- Semmi, mi lenne? – Kacsint, mire megrázom fejemet.

Percekig nem szólok semmit. Figyelem, na mi van faszikám eszed a kefét mi? A hecc kedvéért egy bûbájos mosolyt varázsolok ajkaimra.

- Nem sok köze van hozzá, de ha ilyen kíváncsi nehogy megöregedjen… Izabella vagyok. – Liz még mindig olvadozik mellettem, ami nem sokat segít a helyzetemen.

- Gyönyörû neve van, ha szabad megjegyeznem. – mosolyodik el szívtipró uraság.

- Köszönöm, gondolom önnek is van dolga és én mi sem akarjuk sokáig feltartani. Am úgyis holnap munkánk van, ha megbocsájt. –azzal a lendülettel faképnél is hagyom nyálcsorgató barátnõmet magam után ráncigálva.

- Olyan édes! Olyan helyes! – lelkendezik.

- Te meg nagyon szõke vagy.. – morgom.

- Most miééért? – néz kissé sértõdötten.

- Rámászni véletlenül nem akartál? Mindenki téged nézett te agyas. – nézek, rá mire elpirul.

- Hoppá… - forgatom szemeimet. Miért áldott meg az isten ilyen barátnõvel?

- Na, mit akarsz csinálni? – nézek, rá mire szétnéz, majd odarángat ahova õ éppen eltervezte az estét.

Elég zavaróan hat az intimszférámra hogy egy gorilla vigyázz ránk, mint valami õrzõbulldog. Nem veszek róla tudomást, mint a figyelõ fõ blökirõl sem. Mindig úgy állok, hogy Liz takarjon így vizslathatja kedvére a tündérkét. Egy jó nagy idõ után megunom az egész hacacért és Lizre nézek.

- Lassan jó lenne haza menni, holnap korán kell kelnünk, tudod jól. – sóhajtom, mire bólint.

- Igazad van, menjünk. –mosolyog rám és elindulunk ki. Mindent kifizettünk így akadály nélkül távozhatunk hála a magasságosnak.

Nem kell sok idõ és haza érünk. Kiszállok és felsétálok a lépcsõn mégis olyan érzésem van, mintha figyelnének. Szétnézek, majd vállat vonok és bemegyek. Liz már javában a szobája felé tart el van alélva, mint valami szûz bakfis.

- Akkor majd reggel találkozunk. – nem is várom, meg hogy válaszoljon, faképnél hagyom.

Gyorsan megyek és lezuhanyozok. Bokáig érõ fehér hajamat hagyom szabadon leomolni. Felszusszanok, mikor végzek, egy köntöst veszek fel és kisétálok az erkélyre. Elõször dúdolok, majd énekelni kezdem, az õsi démon dalt miközben a holdat nézem. Szemem ugyan olyan szürke, mint a hold. Hangom bársonyosan simogató majd lehajtom fejemet és szétnézek, végül bemegyek ideje pihenni…

Másnap reggel mily meglepõ én kelek korábban. Gyorsan elkészülök, majd reggelizek és megyek az ügynökségbe. Mire Liz kikecmereg, az ágyból megöregedem. Nem sokkal azután hogy beérek a nyüszi is megjön. Megtudjuk, hogy egy dögös fehérnemû fotózás a munka egy magazinnak. Felsóhajtok és megyek átöltözni. Szexybbnél szexybb beállásokat produkálunk, amihez nekem vad tekintet társul, ami buja és izgató.

- Azt hiszem a lenti lakóval gondok lesznek több férfinál is... – jegyzi meg kuncogva Violeta a fotósunk mire buja vigyort produkálok vad tekintettel.

Kíváncsi lennék, kinek lenne problémája a kis Jancsikával.

- Miért nem mész oda becserkészni? – nézek kérdõn. Mire pirulva félre néz.

- Nem lehet hozzá közel kerülni. – suttogja.

- Csak meg kell próbálni Liz… - felnézek és találkozik a szóban forgó személlyel tekintetünk.

Felszegem fejemet és úgy nézek szemébe. Nem engedi, eltekintetem, mire én kicsit összeszûkítem szemeimet. Engem nem kapsz meg az fix. Na, mire készülsz casanova?

- Ne… neh kérlek…- nyögöm érzékien a választ, és érzem, teljesen megvadít az, amit csinál. Testem forró, már-már úgy érzem felperzsel az érzés, és megõrjít. Barackom már teljesen benedvesedett és a még oda szorított bugyim is lucskos lett. Teljesen elvörösödve nézek szemeibe és hirtelen támadom le ajkait. Hosszan vágyakozón tapadok rájuk bele-bele szusszanva az érzéki csókba amit viszonoz.

Forró kéjjel telt órákat töltünk így együtt a szobába már zavartalanul és minden egyes pillanatát annyira élvezetes hogy az valami hihetetlen. Mivel õ számomra az elsõ minden téren elsõként finoman váltunk eggyé, de kezdeti finomkodása hamar abba maradt. Én pedig élveztem azt amit tesz velem.

Fáradtan pihegve fekszem alatta az ágyon miközben hatalmas testével eltakar és férfiasságát még magamban érzem. Ismét lök egyet, láthatóan p cseppet se fáradt le. Nem tudom mennyi idõt tölthettem így karjaiban, de egy órát minimum. Lassan húzza ki mely ismét csak nyögéseket vált ki belõlem, ám most nem csusszan vissza, hanem kiszakadva karjaimból ül fel mellém és simítja meg arcom.

- Nagyon szép vagy így cicám. –mondja egy perverz mosollyal arcán. –Aludj vissza nyugodtan. –kapok puszit homlokomra, majd felállva kezd el felöltözni, én pedig még mindig az ágyban fekszem mezítelen. Lábaim összezárom és hasamra teszem kezem fülig vörösödve.

- Heriusz Nagyuram…- szólalok meg kicsit halkan és lassan én is felülök. –Nekem nincs ruhám amit felvehetnék a bálra. –Mondom félénken.

- Van a kastélyban épp elég nõi ruha. Válasz kedvedre közülük. –Mondja behunyva szemét és a reggelihez lépve kezdi elfogyasztani, miközben én felülök és csak õt figyelem.

- Köszönöm Nagyuram. –Mondom és az ágyra nézek magam elé.

A nap további része a szokásos mód zajlik tovább, és a zene teremben zongorázok, miközben Heriusz hallgatja, néha becsatlakozik a játékba.

~*o*~

Másnap este van és épp készülõdöm a bálra, hogy méltó kísérõje legyek Heriusznak. Már ruhát felvettem és hajam próbálom valami féleképp össze fogni, de csak a megszokott két copfba tudom összefogni, hogy az jól is álljon, bár így elégé kislányos külsõt kölcsönöz nekem. Nagyot sóhajtva állok fel, mikor Heriusz megjelenik.

- Mehetünk cicám? –Kérdi érdeklõdõn én pedig bólintok.

- Igen Heriusz Nagyuram. –Mondom és elindulok felé.

- A bálon csak Herisuz vagyok a számodra. Itthon se örülök, hogy így hívsz… de ott ne hívj így. –Mondja komoly ellent mondást nem tûrõ hangon.

-Rendben. –Mondom és magába karoltava megyünk ki a hintóhoz és indulunk el a szülei házába. Mikor megérkezünk édesanyja rohan elénk és kíváncsiskodva néz rám.

- Szia Heriusz! Kit hoztál magaddal? –Kérdi érdeklõdõn és jó alaposan végig mér.

- Õ is Haina a kedvesem. –Válaszolja anyjának, aki teljesen ledöbbenve néz fel fiára.

- Fiam… beszélhetnék veled négy szem közt? –Kérdi és Heriusz bólint, majd felém fordul és egy puszit ad ajkaimra lehajolva hozzám.

- Mindjárt jövök cicám. Addig kérlek, szerezz nekem egy pohár bort. –Mondja, amire bólintok, bár sejtem mirõl szeretne beszélni a fiával. Nem éppen egy Nekot kellene párjának választania. Elenged és elmennek az anyjával a dolgozó szobába ahova apja is követi nem sokkal.

Nagyot sóhajtva megyek az asztalhoz ahol többen is állnak és mivel tudom, milyen bort szeret Heriuzs olyat öntök neki egy szép pohárba óvatosan. Mikor ezzel megvagyok megfordulnék és hirtelen olyannal találom szembe magam akire nem vártam.

- Szia Haina! –Köszön rám egykori gazdám egy gonosz sok jót nem sejtetõ mosolyal.

- Ü… üdvözlöm uram. –Köszönök vissza és egészen az asztalhoz hátrálok és neki simul fenekem az asztal élének.

- Nocsak, nocsak… milyen csínos ma este valaki Haina… - mondja, én pedig félelemmel szemembe nézek fel rá. Ez így nagyon nem lesz jó.

- Kö… köszönöm uram. –Mondom zavartan, és félelem vegyül hangomba.

- Megszöktél tõlem és micsoda véletlen, hogy pont itt… egy ilyen bálon látlak viszont. Jól el csavarhattad Heriusz fejét, ha ilyen szépen fel öltöztetett. Vagy csak ennyire magányos lenne az úrfi, hogy már egy szolgálót is képes kedvesének fogadni? –A Hangjában mély gúny és megvetés párosul én pedig próbálok az asztal mentén óvatosan eloldalogni elõle, hogy tudjak hátrálni. Kezemben van a Heriusznak szánt bor.

- Heriusz nem magányos és nem csavartam el a fejét. –Mondom némi habozás után, amire megragadja a kezem és közel ránt magához. Erõsen fogja a kezem és alig akarja elereszteni. Arról nem is beszélve, hogy fáj.

- Nem érdekel… te szépen visszajössz velem a kastélyomba! Nem adtam engedélyt a távozásodra! –Sziszegi és az pofáját egészen arcomba nyomja, én pedig félve húzom arrébb enyémet. Füleim egészen lelapítottam.