|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 08. 22:58:03 | #7666 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: oosakinanának
- Én egy grilles csirkét kérek, de olyan aszpikosat! - szól ki Creed a szobából. Kényes dög.
Lynett csendben segít nekem, nem beszélgetünk közben. Ne gondoljátok, hogy ez az a kínos csend lenne. Egyáltalán nem érzem így.
- Miért mentettél meg? – kérdezi tőlem. Jaj, ne! Ugye nem akarja újra kezdeni?
- Ne kezdjük, ezt megint kérlek - mondom rá se nézve, a főzést folytatva.
- Szeretném tudni - erőszakoskodik tovább.
- Te akartad – mondom, majd odatolom a falhoz és szenvedélyesen megcsókolom, nem tudom, mi történik velem.
Egyszerűen nem vagyok képes visszafogni magam. Nagyot néz rám. Feltételezem, hogy még nem volt dolga lánnyal. Pár másodpercig még dermedten áll, végül viszonozza nekem a csókot. Teljesen hozzá simulok.
Kívánom őt. A kezeivel átkarolja a nyakam, és még közelebb húz magához. Tovább csókolózunk, és szinte faljuk egymás ajkait, mintha mindig is erre vágytunk volna. Teljesen felszabadulok. Ő tovább folytatja. Kezei a tarkómhoz ér, és a hajmba is beletúr. Én ösztönösen lábaim az ő lábai közé helyezem és az ágyékához nyomom. A hatás nem marad el. Egy felnyögéssel jelzi, hogy tetszik neki a dolog, és toávbb ölel engem.
Teljesen extázisban érzem magam, amiből Creed zseniális érzékkel tud kirángatni hangját meghallva. Néha kivágnám ezt a macskát - aki valaha egy férfi volt, és még most is az.
- Na! Látom Mimi, miért hoztad haza Lini-t – mondja olyan hangnemben, mintha csak valami újabb kis fruskát hoztam volna. Pedig nem jellemző, hogy én csak úgy nőket hordok fel a lakásra, és nem is akárkiket
ráadásul. Lynett ennél sokkal, de sokkal több. Megsimítom az arcát, majd erre a kis szemétre nézek.
- Ne szólj bele az életembe!
- Ugyan most miért ne? Olyan jó cukkolni téged! – Láttatok már macskát szélesen elvigyorodni? Na, ez pont azt csinálja. A rohadt dög! Felhúzom magam, és lábbal alá rúgva arrébb segítem.
- Hülye dög! – sziszegem felé bosszúsan, mire elpirultan tovább serénykedek.
- Öööhm… azt hiszem, hogy elmegyek fürdeni. Creed ma nagyon nem bír magával. Csak nem párzási időszakban van?
- Elkísérhetlek Lini? – mondja, mire rá kapja a fejét.
- NEM! – vágjuk rá teljesen egyszerre! Ettől egymásra nézünk, amibe majd belepirulunk. Majd a fürdőbe távozik. Fél szemmel nézve észreveszem, hogy ez a sunyi kis tetű - ez egy kicsit képzavar egy macskára nézve - utána settenkedik Lynett-nek.
Gyanúm beigazolódik. Egy sikítást hallok. Azonnal kirohanok!
- Mi a baj, mi történt? – kérdezem aggódva, miközben rá téved a tekintetem. Testét semmi sem takarja. Tisztán láthatom gyönyörű testét, gömbölyű, arányos melleit, és dinamikus vonalú vállait. De úgy érzem, hogy most jobb, ha mind a ketten húzzuk a csíkot.
- Creed, kifele! – mondom komolyan, majd karomba fogom Creed-et, és kivonolunk a tusolóból.
Mikor látom, hogy végez, odamegyek hozzá.
- Miért az utcai ruhádat vetted vissza? – érdeklődök, ő meg végignéz magán.
- Mert nincs más ruhám.
- Miért nem szóltál? – kérdem tőle, és azonnal a hálómba suhanok.
- Mimi hagyd nem kell jó lesz ez – feleli zavartan, de én hajthatatlan vagyok.
- Ugyan már. Csak nem aludhatsz az utcai ruhádban! – bököm felé egy kicsit leszúró hangnemben, azzal odaadok neki egy pólót, meg egy kis nadrágot. Szépen megköszöni, majd visszamegy a fürdőbe, és gyorsan átöltözik. Észreveszem, hogy feltűnően jól áll rajta a ruhám. Talán ugyanolyan testi adottságaink lennének?
Megvacsorázunk, majd este fele, mikor már mind a ketten elfáradtunk kellőképpen, ő a kanapéhoz megy, mire igencsak meglepődve nézek. Még Creed is.
- Lini, te most mit csinálsz? – érdeklődök Creed-del egyszerre. Mi van, ma ilyen egyszerre kimondós napok vannak?
- Aludni szeretnék, mert fáradt vagyok – mondja nekem, ami természetes dolog, de én fogom, és beirányítom az ágyba.
- Itt fogsz aludni! - mondom, mire csak rám néz.
- És akkor te hol alszol? – kérdezi, mire én csak mosolygok.
- Creed-el kint a nappaliban.
- Nem nem nem. Szó sem lehet róla. Nem hagyom, hogy kint aludj, mikor itt van a szobád is - feleli őt tiltakozva, mire egy váratlan ötlettel áll elő. - Tudod mit? Aludj velem!
- Rendben – mondom kedvesen, majd elköszönünk Creed-től is és elmegyünk aludni. Befekszünk az ágyba, mitől ő egyből a szélére kerül szinte. Látom, hogy nehezen bír elaludni. Ezért, hogy több helye legyen neki, újra egy bolyhos cicává alakulok, és a derekához bújok, hogy ne fázzon meg.
Reggel később ébredek, mint Creed és Lynett. Hallom, ahogy a konyhában beszélgetnek.
- Jó reggelt! - köszöntöm őket álmos fejjel.
- Szervusz, gazdám! Nyáúú, már nagyon korog a gyomrom! - köszönt Creed
- Szia, Mimi! - mosolyog rám a szőkeség.
- Figyelj, Lynett! Nekem el kell ugranom elintézni valamit. Addig maradj itt Creed-el, okés?
Halkan bólint.
- Oké. Kaját találsz a hütőben, egyél bármit, amit megkívánsz, a macska kaja meg a felső szekrénysor első részében találod - mutom neki kopogtatva a megfelelő ajtót.
- Rendben, elleszünk szerintem egymással.
Gyorsan felöltözök, majd futva elköszönök tőlük. Utam természetesen a bárba vezet, egyenesen Mackhez. Már távozni készül, de szerencsére még éppen ott találom.
- Áh, helló! - köszön nekem. - Már pont távozni... - fejezné be, de én belevágok rögtön a szavába.
- Beszélnünk kell, Mack!
- Jól van! Jól van! Nyugi. Gyere, és mondj el mindent! - ülünk vissza egy eldugottabb asztalhoz.
- Biztos nem tudod, hogy ki ez a megbízó?
- Biztos vagyok benne. Tűvé tettem érte a várost, de nem tudok semmit róla! Kérlek, Mimi! Derítsd ki, ki lehet ez.
- Azon leszek. Lehet, hogy ő hívott ma. Úgyhogy lehet, hogy nem is kell nekem keresnem. Lehet, hogy ő fog megtalálni. Most megyek is! Még beszélünk.
Mack jön velem, kimegyünk az ajtón, és mielőtt elválunk egymástól, még fejem hátrafordítva felé bököm.
- Claire-nek szólított.
Mack nagyon jól tudja, hogy miért mondom ezt. Csendben bólint, majd útjaink elválnak.
Félúton lennék, amikor hazaérek, mikor egy szürkeruhás férfi elém ugrik. Haja fekete, tüsizett, égnek meredő, szeme mélybarna, arcát eltakarta egy sállal. Szürke nadrág, és szürke ujjatlan póló jellemzi öltözetét, fekete cipőt visel mindezek mellé. Hátán egy hatalmas kardot hord.
- Tudom, hogy te meg tudod mondani, hol van Lynett! Áruld el, hol van!
- Mit akarsz tőle?
- Semmi közöd hozzá! Csak mondd el, hol van.
- Kizárt dolog!
- Akkor meg kell halnod! - kiáltja, és előkapja kardját.
Egyenesen suhint vele egyet előttem keresztben, de én átugrom azt, majd az én kardommal csapok le, de valamilyen csoda folytán kivédi a csapást. Hátrálok, mire ő rúg felém. Sikerül kitérnem ez elől. Kardja elő már kevésbé. Megvág a hasamnál. Fenébe! Egyet felé ütök, de könnyedén elhajol előle. Egy pergőrúgást vetek be, de ez sem segít sokat a dolgon. Tigrissé változom. Ráugrok, de ő felettem szaltózik el, és közben végig vágja a hátam. Hatalmasat ordítok, még elvesztem az alakomat is. Ekkor a falhoz nyom, és kardját is a torkomhoz szegezi.
- Ez az utolsó esélyed! - köpi az arcomba.
Sikerül gyorsan hasba térdelnem, amitől ő hátra tántorodik. Kellő távolságra szaltózok hátra tőle, majd minirakétákkal ajándékozom meg. Ezzel meg is nyerem a harcot, azonban a holtteste nem tudom, hova lesz. Mindegy is.
A sérülések súlyosak voltak azonban rajtam. Alig bírom magam hazavonszolni, szinte négykézláb jövök be az ajtón. Erősen lihegek, aliga kapok levegőt! Úgy érzem, mindjárt elájulok. Lynett arcát látom még, és azt, amint kétségbe esetten szalad felém.
- Jól vagy, Mimi?
|
| oosakinana | 2010. 09. 07. 15:21:47 | #7630 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek)
- Mi a kurva életért akarsz te ennyire meghalni? Miért nem tanulod meg inkább megbecsülni az életet? Hidd el, engem próbáltak egy párszor megölni, és olyankor mindig megtanulom, hogy mi az, hogy élni! Mégis mi bajod van? Menj inkább haza! Én is azt teszem.
- Előbb megyek a pokolba, mint hogy én oda visszamenjek! – akadok ki kicsit. Nem bírom tovább. - Ötéves koromban a saját öcsém ott halt meg a kezeim között, és azóta én vagyok a hibás mindenért, érted?!! Gyűlölnek otthon, és én is ezt érzem irántuk. ÉN PRÓBÁLTAM MEGFELELNI, ÉRTED?! DE NEM LEHETET NEKI JÓT TENNI, MEG SENKI MÁSNAK SEM! ÉS EBBŐL MÁR ELEGEM VAN!! NEM TUDOK TOVÁBB ÍGY ÉLNI EZEN A KURVA FÖLDÖN! – mondom ki ami eddig a szívemet nyomta és végre kiadom magamból, mert képtelen vagyok tovább tűrni és magamban tartani a dolgokat.
- Ha akarsz, eljöhetsz hozzám, hogy megnyugodj. Szívesen látlak! – mondja, de érzem rajta, hogy zavarban van, de én is meglepődök kicsit, hiszen nem is ismer, és mégis be akar fogadni az otthonába? Ez nekem egy kicsit furcsa. - Na, gyere már! Ülj fel a hátamra, ha netán nem akarsz gyalogolni. – mondja, de még mindig nem elhinni, hogy ezt mondja nekem és csak nézek, majd kicsit elképedek, hiszen még sosem ültem tigris hátán. Igaz, hogy nem valódi tigris, de akkor is ugyan olyan érzés szerintem.
- T-tényleg megengeded?
- Szerinted mondanám, ha nem? Gyorsan dönts, mert meggondolom magam.
Odamegyek és felülök a hátára, majd elindul, kicsit erősen kapaszkodom belé, de nem mond semmit. Olyan jó érzés tölt el, amikor hozzá bújok, de nem tudom miért és nem is értem magamat. Nem sokára megérkezünk hozzá. Felajánlanám, hogy kinyitom az ajtót, de meg teszi helyettem és már bent is vagyunk. Körbe nézek és teljesen megnyugtat a hely. Olyan mintha mindig is itt laktam volna. Nem tudom, miért, de teljesen megnyugszom a tőle és valamiért az is megnyugtat, hogy a számomra még ismeretlen ember, aki most tigris is itt van velem.
Egy kisebb idő után meglátok egy szürkés cicát, aki a tigris elé sétál.
- Kit hoztál Mimi? – ő is egy animágus lenne? De hát, hogy meg mint? Nem szeretnek teljesen az emberi alakjukba lenni? Nem értem.
- Creed, ő itt Lynett. Lynett, ismerd meg a szobatársam, Creed-et. Aki csodával határos módon most nem csavarog éppen. – mondja, majd leszállok Mimi hátáról, majd végig hallgatom Creed történetét, mire megsajnálom és megsimogatom.
- Tulajdonképpen hozzászoktam már a cicaléthez. Sőt, ezeket a kajákat is kimondottan kezdem szeretni. Meg aztán tüneményesek ezek a lánymacskák. Bár néha vágyom egy igazi nőre. Tudom Shuya, te nem vagy olyan. – mondja, mire csak elmosolyodok és Mimi-re nézek. Már tudom a teljes nevét, ami tetszik Shuya Mimi.
- Én most elmegyek zuhanyozni. Addig, ha akarod, beszélgess Creed-el.
Elmegy a fürdőbe, egy kicsit Creed is magamra hagy. Engedek a kíváncsiságomnak és benézek a fürdőbe. Kíváncsi vagyok Mimi hogy néz ki. Amint benyitok meg is lepődök és egy gyönyörű nőt látok a tusoló alatt, kicsit megborzongok és a szívem is hevesebben kezd dobogni, ahogy meglátom, hogy végig simít magán és hallom kicsi hangját. Nagyot nyelek, majd kimegyek, mert Creed megköszörülte a torkát. Elpirulok teljesen, majd leülök a kanapéra és beszélgetek a cicussal. Sok minden megtudok tőle Mimiről, mert szinte önszántából mesél nekem róla. Mikor megtudom, hogy a lányokat szereti a szívem nagyot dobban. Gondolom meg hallotta, mert nagyon elvigyorodott.
Nem sokkal később Mimi kijön a fürdőből. Egy fekete együttes van rajtam, ami nagyon dögösen néz ki rajta, de hát pontosan nem tudom, hogy miért is bámulom meg ennyire, hiszen nem gondolom, hogy a nőket szeretném, de akkor is olyan vonzó és szexi. Felém fordul, mire csak meglepődök, és a szemeibe nézek, amik olyan gyönyörűek.
- Nem tudom, honnan tudja a számom, vagy a nevem. Már napok óta hívogat? Talán vadászik rám? Mindegy, mert majd utána nézek. Vannak kapcsolataim.
Mondja nekem, majd végig néz rajtam és érzem, hogy elpirulok. Ránézek és ő is elpirul kicsit, mire csak elmosolyodok. Akkor amint látom, nem csak nekem tetszik ő hanem én is bejövök neki. Ez legalább jó, mert nem akarok pofára esni… uram isten mikre nem gondolok? Pofára esni? Csajnál? Nem is tudom, miken jár az eszem.
- Lynett... Nagyon szép neved van.
- Nekem? Csak egy egyszerű név. Egy a sok közül.
- Nem, nem! Komolyan mondom! – mondja, csak annyit ér el, hogy teljesen elpirulok, és nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. - Van benne valami... Valami igéző. Mint a szemeid.
Folytatja, mire csak még jobban elvörösödök és már nem is tudom, mit csinálok.
- Nézd... Te egy életre való lánynak tűnsz! – teszi a vállamra a kezét. - Gyere, összedobok valami kaját, mert már majd éhes vagyok.
- Én egy grilles csirkét kérek, de olyan aszpikosat! - szól ki Creed a szobából. Elmosolyodok Creed-en, majd követem Mimi-t.
Már egy ideje csendben segítek neki és nem is beszélgetünk. Nem bírom tovább és rákérdezek.
- Miért mentettél meg? – kérdezem tőle, mire csak rám néz és nagyot sóhajt.
- Ne kezdjük, ezt megint kérlek. – mondja és folytatja a főzést.
- Szeretném tudni. – mondom és kicsit erősködök.
- Te akartad. – mondja, majd odatol a falhoz és szenvedélyesen megcsókol, amire csak nagyot nézek, és nem tudom, hogy mit csinálhatnék és kezdhetnék magammal. Soha nem voltam csajjal. Na, jó pasival sem, de akkor is. csak dermedten állok, majd egy idő utána a szívem győz az értelem felett. Viszonzom a csókot, mire érzem, hogy teljesen hozzám simul és a falhoz nyom. A kezeimmel átkarolom a nyakát és úgy húzom közelebb magamhoz. Tovább csókolózunk, és szinte faljuk egymás ajkait, mintha mindig is erre vágytunk volna. Tovább ölelem és simogatom a tarkóját, majd kicsit a hajába is beletúrok. Lábát az a lábaim közé helyezi és ágyékomhoz nyomja, amire felnyögök és tovább ölelem. Magamhoz egyszer csak Creed hangját halljuk meg magunk mögött.
- Na, látom Mimi miért hoztad haza Lini-t. – mondja, és a farkát csóválja, meg nyalakodik, mire Mimi. Megsimítja az arcomat és Creed-re néz, majd lelöki az asztalt
- Ne szólj bele az életembe. – mondja neki komolyan én meg még mindig a csók hatása alatt vagyok.
- Ugyan most miért ne? Olyan jó cukkolni téged. – mondja vigyorogva, mire odamegy Mimi és kicsit finoman, de lábbal elhajtja onnan, mire csak elkezd Creed nevetni.
- Hülye dög. – mondja kicsit bosszúsan, majd rám néz. Látom, hogy elpirul, majd tovább főz.
- öööhm… azt hiszem, hogy elmegyek fürdeni. – mondom, majd kicsit sietve távozok a konyhából, majd Creed hangját hallom meg.
- Elkísérhetlek Lini? – mondja, mire rá kapom a fejemet.
- NEM! – kiáltok rá, de Mimi hangját is meghallom az enyémmel. Rá nézek, mire mélyen egymás szemébe nézünk és teljesen elpirulok. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, vagy hogy kéne csinálnom. Olyan furcsa minden, ami eddig volt és történt. Olyan másabb, mint az eddigi életeim. Bemegyek a fürdőbe, majd leveszek mindent és beállok a tusoló alá. Annyira el vagyok foglalva a gondolataimba, hogy már csak azt veszem észre, mikor egy kisebb kacagást hallok.
- Gyönyörű tested van Lini. – hallom meg Creed hangját, mire megfordulok. Mikor meglátom, elkezdek sikítani és minél jobban próbálom takarni magam. A sikításomra Mimi ront be a fürdőbe.
- Mi a baj mi történt? – kérdezi aggódva, majd rám néz és elakad a lélegzete, ahogy ott állok előtte meztelenül és még az a kicsiny ruha sem takar, már ami rajtam volt. Elfordulok, mire azt hiszem, érti a célzást, hogy most inkább menjenek.
- Creed kifele. – mondja komolyan, majd megfogja a macskát és kiviszi, becsukja az ajtót én meg kicsit sürgősebben lefürdök, majd megtörölközök, de akkor jut eszembe, hogy is semmi cuccom, amibe átöltözhetnék, ezért veszem a ruhámat. Kimegyek és teljesen rák vörös vagyok még mindig.
Nem sokkal később Mimi jön oda hozzám.
- Miért az utcai ruhádat vetted vissza? – érdeklődik, mire végig nézek magamon.
- Mert nincs más ruhám.
- Miért nem szóltál? – mondja, majd eltűnik a hálóban.
- Mimi hagyd nem kell jó lesz ez. – mondom neki, mire kiles és felhúzza a szemöldökét.
- Ugyan már. Csak nem aludhatsz az utcai ruhádban. – jelenti ki, majd kapok egy nadrágot és egy pólót. Szépen megköszönöm, majd visszamegyek a fürdőbe és gyorsan átöltözök. Olyan jól áll rajtam a ruha, amit kaptam, mintha rám öntötték volna. Mimi-nek körülbelül hasonló méretei vannak, mint nekem, bár ő egy kicsit bögyösebb, mint én, ha jól láttam, de nem baj.
Megvacsorázunk, majd este fele, mikor már mind a ketten elfáradtunk kellő képpen a kanapéhoz megyek, mire csak meglepődve néznek rám mind a ketten.
- Lini te még is most mit csinálsz? – érdeklődik Mimi és Creed szinte egyszerre.
- Aludni szeretnék, mert fáradt vagyok. – mondom nekik, mire Mimi meg fog és beirányít a hálóba.
- Itt fogsz aludni. – mondja, mire csak rá nézek.
- És akkor te hol alszol? – kérdezem, mire csak mosolyogva néz rám.
- Creed-del kint a nappaliba.
- Nem nem nem. Szó sem lehet róla. Nem hagyom, hogy kint aludj, mikor itt van a szobád is. – mondom neki tiltakozva, majd eszembe jut valami, ami engem is meg lep. – Aludj velem. Itt. – mondom neki, amire elpirulok rendesen és látom, hogy Mimi is meglepődik kicsit, majd elmosolyodik.
- Rendben. – mondja kedvesen, majd elköszönünk Creed-től és elmegyünk aludni. Befekszek az ágyba, de szinte a szélére kerülök egyből, majd nagy nehezen végül elalszok, de végig Mimin jár az agyam, hogy még is mi ez ami most köztünk van.
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 06. 23:29:37 | #7620 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: oosakinanának
Hál' istennek nem lesz szabadrúgásgól belőlem. Inkább odajön hozzám, hogy megsimogasson.
- Látom te is gyűlölsz úgy, mint a többi. – mondja nekem, majd irányt vált. Hát ezt csak nem hagyom szó nélkül, úgyhogy egy széép nagy fehér tigrissé válok, és széles mosolyra gerjedek.
- Téged kerestelek volna, de hamarabb jöttél, mint mondták - mondom neki, de semmi érzelemváltozást nem veszek észre az arcán.
- Mire vársz még? Meg akartok mind annyian ölni nem? Itt vagyok, ne habozz megtenni! - Mindannyian? Miről beszél?
- Nem is védekezel vagy könyörögsz, hogy hagyjam meg az életedet?
- Felesleges. Ölj meg! - parancsol rám. Még mit nem. Mit parancsolgat?
- Nekem senki nem fog parancsolni – mondom, majd távozok. Majd talán máskor – Nem szeretek olyat megölni, akinek az a vágya, hogy meghaljon – elfordulok tőle, amire megfordulok, és rárontok.
- Ez az ölj meg! - Hát ez nem normális!
- Ne kísértsd a sorsod... - figyelmeztetem utoljára. Ha így folytatja, tényleg kinyírom.
- ÖLJ MÁR MEG! MIRE VÁRSZ?! – Így még soha nem vették el a kedvem a harctól. Leszállok róla.
- Keress mást, aki meg öl, mert én csak olyanokra hajtok, akik legalább védekezni próbálnak. Az ilyenek nem érdekelnek, nincs bennük semmi izgi.
- Én örömmel megöllek – szólal meg egy férfi a hátunk mögül. Rávetné magát a lányra, de előbb vetem én a férfira magam, akinek nem is nagyon lehet leírni a kinézetét, főleg azok után, hogy én apró miszlikbe szaggatom.
- Mi a francokat csinálsz? Miért nem akarod, hogy meghaljak? - kérdezi tőlem, és most már tutira veszem, hogy valami meglágyult bennem.
- Mi a kurva életért akarsz te ennyire meghalni? Miért nem tanulod meg inkább megbecsülni az életet? Hidd el, engem próbáltak egy párszor megölni, és olyankor mindig megtanulom, hogy mi az, hogy élni! Mégis mi bajod van? Menj inkább haza! Én is azt teszem.
- Előbb megyek a pokolba, mint hogy én oda visszamenjek! - fakad ki. - Ötéves koromban a saját öcsém ott halt meg a kezeim között, és azóta én vagyok a hibás mindenért, érted?!! Gyűlölnek otthon, és én is ezt érzem irántuk. ÉN PRÓBÁLTAM MEGFELELNI, ÉRTED?! DE NEM LEHETET NEKI JÓT TENNI, MEG SENKI MÁSNAK SEM! ÉS EBBŐL MÁR ELEGEM VAN!! NEM TUDOK TOVÁBB ÍGY ÉLNI EZEN A KURVA FÖLDÖN!
Megmondom őszintén, hogy kezdem megsajnálni. Édes istenem. Kicsit kezdem zavarban érezni magam.
- Ha akarsz, eljöhetsz hozzám, hogy megnyugodj. Szívesen látlak! - kezdek bele zavartan. - Na, gyere már! Ülj fel a hátamra, ha netán nem akarsz gyalogolni.
Ettől úgy látom, hogy kicsit megnyugszik. Sőt, kicsit olyan kis gyerek bújt elő belőlem.
- T-tényleg megengeded?
- Szerinted mondanám, ha nem? Gyorsan dönts, mert meggondolom magam.
Szerencsére velem tart. Mégsem hagyhatom, hogy az utcán lődörögjön. Furcsa nekem ez az egész ügy. Leginkább az zavar, hogy nem ismerem a megbízóm kilétét. Az ilyen zavar engem, és nem szeretek így dolgozni. Az erdőtől öt percre lakom egy kis lakótelepen. Egy kétszintes házban. Sima, szürkés falú, egyszerű épület. Belül valamivel hangulatosabbra sikerült kipingálnom. A szőnyeg a földön az narancssárga, amit fekete keret ölel körbe. Igazán jól mutat a sötétbordó falaimhoz. A szobámat is a sötét színek jellemzik. Az igazat megvallva... Nem szeretem az erős fényt. Apró sárgás színű energiatakarékos izzó világítja be a bejárati ajtó után rögtön balkéz fele található kisszobát. A mancsommal már egész ügyesen ki tudom nyitni az amúgy. Amellett a WC található, a bejárattal szemben pedig a konyha, és mellette még egy kisszoba. A fürdő pedig a kettő között. Egész jól berendeztem a kecót. Kívülről nem nézné ki az ember. A másik szobában mindent meg lehet találni, ami szem szájnak ingere. LCD Tv, Playstation, számítógép, házimozi... drága szobatársam, Creed éppen a TV-t nézi.
Ja, Creed egy macska. Sötétszürkés színű házicica. Legalábbis ebbe a testbe zárták még 500 éve egy átokrévén, szóval most olyan 530 éves lehet.
- Kit hoztál Mimi? - fordítja felém a tekintetét mély, doromboló, ám érdeklődő hangjával, és kecsesen ám mérhetetlenül elegánsan elém lépked.
- Creed, ő itt Lynett. Lynett, ismerd meg a szobatársam, Creed-et. Aki csodával határos módon most nem csavarog éppen.
Neki is elmagyarázom Creed történetét, mire Lynett kicsit megsajnálja.
- Tulajdonképpen hozzászoktam már a cicaléthez. Sőt, ezeket a kajákat is kimondottan kezdem szeretni. Meg aztán tüneményesek ezek a lánymacskák. Bár néha vágyom egy igazi nőre. Tudom Shuya, te nem vagy olyan.
Olyankor valami eltitkolt sértődöttség van benne, amikor a vezetéknevemen szólít. Ismerem már annyira, de amúgy imádni való.
- Én most elmegyek zuhanyozni. Addig ha akarod, beszélgess Creed-el.
A fürdőbe lépek. Itt az ideje rendes alakba változnom. Ledobom viseltes ruháimat, és átadom magam a zuhany kellemes melegének. Két perc után úgy érzem, mintha valaki figyelne, de nem elég erős ez az érzés. Nem erősebb annál, hogy most a zuhanyra koncentrálok. Lágyan, gyengéden símogatom magam, már már felnyögök egy kicsit. Hmm, lehet hogy már kéne újra egy társ. A régi is faképnél hagyott. Azóta se tudtam magam rajta teljesen túltenni. Mikor végzek, mintha egy koppanást hallanék, de hátra fordulva nem látok senkit. Lynett lenne az? Megnézném, de ekkor csörög a telefonom.
- Tessék, Mimi!
- Jó újra hallani a hangod, Claire... - válaszol a vonal másik végén egy eltorzított hang. Claire egykor a fedőnevem volt. De csak azért, mert ez volt a kedvenc külföldi nevem.
- Honnan tudod a nevem? KI VAGY?
Kuncogás a válasz.
- Idővel megtudod... Megvan a lány?
- Válaszolok, ha elmondod, ki vagy!
- Ismersz te már jól engem. Hamarosan találkozunk! Megvan a lány, vagy nem?
- Majd megtudod!
Azzal kinyomom a telefont. Szerencsére nem hív újra. Kilépek a fürdőből. Hogy felhívjam magamra a figyelmet, egy fekete sortot kapok fel, hát éppenhogy eltakarja a fenekem, meg egy ilyen sportos, szintén fekete melltartót. Creed mindig megjegyzi, hogy izgató vagyok benne. Na, még véletlenül se higyjétek, hogy egy macskának öltözöm ki, de azért ne feledjük, hogy ott van benne a férfi lélek, szóval lehet rá hagyatkozni. Sarkon fordulok, és rögtön Lynett-et kapom szembe.
- Nem tudom, honnan tudja a számom, vagy a nevem. Már napok óta hívogat? Talán vadászik rám? Mindegy, mert majd utána nézek. Vannak kapcsolataim.
Remélem, elfogadja a kifogásom. Újra végig mérem. Egyszerűen tökéletesek a lábai, nem tudom levenni a szemem róluk, még bele is pirulok.
- Lynett... Nagyon szép neved van.
- Nekem? Csak egy egyszerű név. Egy a sok közül.
- Nem, nem! Komolyan mondom! - válaszolom neki, mert csakugyan így érzem. - Van benne valami... Valami igéző. Mint a szemeid.
Jaj miket csinálok, mi van, ha nem a lányokat szereti? De nem tudok parancsolni.
- Nézd... Te egy életre való lánynak tűnsz! - teszem vállára a kezét. - Gyere, összedobok valami kaját, mert már majd éhes vagyok.
- Én egy grilles csirkét kérek, de olyan aszpikosat! - szól ki Creed a szobából. Azt bírja a gyomra.
Lássuk mi van... remélem, ízleni fog Lynette-nek, amit készítek.
|
| oosakinana | 2010. 09. 04. 19:22:57 | #7560 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek)
Na, király anyámék, már megint költözni akarnak, mert véleményük szerint miattam van az összes balhé, amit a tv-ben adnak. Egy nagy francokat. Nem tehetek róla, hogy meg akarom védeni magamat. Az agyamat eldobom a szüleimtől. Minden hol rám támadnak minden féle alakok, mintha arra mennének, hogy megöljenek, vagy nem tudom én. Lehet, kezdek már kicsit paranoiás lenni, de akkor is. mindig mindenhol megtalálnak, aminek nem örülök. Nincs egy szabad nyugtom, amikor egyedül lehetnék és élvezhetném az életet.
Pár nappal a tervezettnél hamarabb jövünk, mert apámnak valami elintézni való dolga. Itt legalább jó, mert van erdő, ahol remélem lesz egy kis nyugtom és nem fognak megtalálni annak valahogy nagyon örülnék. Felveszem a fekete felsőmet és miniszoknyámat, majd kipakolás után elmennék otthonról, de anyám szokásához híven faggat.
- Hova mész? – kérdezi gúnyosan. – főleg meg kurvának öltözve. – fejezi be a mondatot.
- Semmi közöd nincs hozzád. – mondom mire csak cüncög.
- Még hogy nincs közöm. Megint költözni akarsz? Jobb lesz, ha vissza fogod magad kislányom, mert nem leszünk jóba – mondja mire kire ironikusan elnevetem magam.
- Néztél már meg minket anya? Mikor voltunk mi jóba őszintén? – kérdezem tőle.
- Mi előtt el nem kezdtél balhékba keveredni.
- Tévedsz anya. Akkor voltunk utoljára jóba, mikor az öcsém meg halt a karjaim között. Azóta gyűlöltök, de nagyon. – mondom neki komolyan dolgokat, mire odajön és egy hatalmas pofont kever le nekem.
- Takarodj a szemem elől. – mondja dühösen anyám.
- Látod erről beszélten. Soha egy szép szavad nincs hozzám. Annak örülnétek a legjobban, ha haza se jönnék többet. – mondom komolyan.
- Tudod mit. Azt kívánom bár te haltál volna meg az öcséd helyett akkor. – mondja komolyan, és mint egy tör, úgy száguld a szívemben a láthatatlan tört, amit nagyon meg is forgatnak a szívemben. Soha ilyet nem mondott még nekem azelőtt. Megfordulok és minden szó nélkül ott hagyom, nem akarom, hogy még tovább bántson. Fizikailag nem tud, de lelkileg annál inkább és az sokkal rosszabb.
Nem bírok otthon lenni. Elmegyek az erdőbe és csak sétálok. Nincs kedvem senkihez sem beszélni vagy szólni. Elegem van az egész világból. Inkább tényleg öljenek meg úgy sincs, akiknek hiányoznál.
Ahogy sétálok, egy szürkés cica jelenik meg előttem.
- Miúúú! – kezd el nyávognak, mire megállok és nem tudom mit csináljak. Végül odamegyek hozzá, majd leguggolok, és mikor megsimogatnám fújtat és mintha rám akarna támadni, de elugrok.
- Látom te is gyűlölsz úgy, mint a többi. – mondom neki, majd irányt váltok, és mikor elmennék, csak egy tigrisnek az üvöltését hallom, mire hátra nézek, egy szép fehér tigris áll mögöttem. Teljesen le vagyok döbbenve, majd látom, hogy a nagy macska elmosolyodik és közelebb jön hozzám. Nem félek tőle egyáltalán. Ha kell még könyörögni is fogok neki, hogy öljön meg. Tudom, hogy arra pályázik.
- Téged kerestelek volna, de hamarabb jöttél, mint mondták. – mondja a tigris, mire megint meglepődök, majd eszembe jut, hogy olvastam az alakváltókról.
- Mire vársz még? Meg akartok mind annyian ölni nem? Itt vagyok, ne habozz megtenni. – mondom komolyan, mire velem szemben áll.
- Nem is védekezel vagy könyörögsz, hogy hagyjam meg az életedet? – kérdezi, mire rá nézek.
- Felesleges. Ölj meg. – mondom neki, szinte kicsit parancsolóan.
- Nekem senki nem fog parancsolni. – mondja, majd megfordul és távozni indul. – Nem szeretek olyat megölni, akinek az a vágya, hogy meghaljon. – mondja még vissza, majd megfogok egy követ és hozzá vágok, mire hátra fordul és nekem ront.
- Ez az ölj meg. – mondom és becsukom, a szemet várom, a megváltó halált, majd a földre taszít, és a mancsait érzem a vállamon.
- Ne kísértsd a sorsod. – mondja nekem, mire kinyitom a szemem és mérgesen nézek rá.
- ÖLJ MÁR MEG! MIRE VÁRSZ?! – kérdezem tőle kiabálva, majd leszáll rólam.
- Keres mást, aki meg öl, mert én csak olyanokra hajtok, akik védekezni próbálnak, az ilyenek nem érdekelnek nincs bennük semmi izgi.
- Már megölni sem akarnak. – mondom halkan, majd egy férfihangot hallok a hátam mögött.
- Én örömmel megöllek. – mondja, mire hátra nézek, kitárom a kezemet, hogy mire vár öljön meg, de egyszer csak azt érzem, hogy hátulról le vagyok fektetve a földre, majd a tigris éppen a férfit szedi szét a szemem láttára, mire dühös leszek és ránézek.
- Mi a francokat csinálsz? Miért nem akarod, hogy meghaljak? – kérdezem tőle és teljesen ki vagyok akadva, hogy még is mi a nyavalyát akar tőlem és miért nem öl már meg..
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 04. 05:45:42 | #7531 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: oosakinanának
Nem egyszerű a világ legjobb tíz fejvadásza közé kerülni. Ezt mégis minek köszönhetem, hogy én mégis ott vagyok? Hát mindenféle nagyképűség nélkül, első sorban isten adta tehetségemnek, de leginkább apám és anyám által, szóval első sorban neki köszönöm, hogy összedobtak engem. De ehhez kell egy kis szerencse is. Az, hogy hirtelen a hetedik helyen vagyok nyilvántartva, legutóbbi küldetésemnek volt köszönhető. A rendőrség, és mindenféle titkos és nem titkos szervezet engem kért meg arra, hogy fogjak el egy 40 éves, amúgy igen jó erőben lévő, veszélyes férfit, mert a rendőrségnek és a hatóságoknan meg volt kötve a keze, bizonyos hatáskörnél ők sem tudtak tovább intézkedni. De ami az egyik legfontosabb ütőkártyám, az az átváltozás. Különböző macska vagy tigrisfélékké vagyok képes átalakulni. Beszédképességem ekkor is meg tudom tartani, de ha te meghallanál egy beszélő macskát, akkor elgondolkoznál azon, hogy talán nem kéne annyit drogozni. De legalábbis nagyon kevesen tudnak erről, hogy meg tudom ezt tartani, sőt... Olvasni is kiválóan tudok, méghozzá az esetben szemüveg nélkül is. Na még jó, hogy legalább macskaként nincs rá szükségem. Szóval így éldegélek városkám falai között, aminek a határában egy nagyon szép erdő található.
Oda járok ki néha sétálni, legtöbbször macskává alakulva.
De most lemegyek inkább a bárba. Meleg van, és ilyenkor jól esik az embernek pár korty. Egy eldugottabb asztalkához ülök, nincs kedvem most középpontban lenni. Minden valamire való fejvadásznak vannak informátorai. Nálam ez egy ötvenhez közeli, nagy testalkatú, de amúgy nagyon is barátságos férfi. Arca már kicsit barázdált, és olyan szemei vannak, mintha le lennének azok majdnem hunyva. Éppenhogy ki lehet szúrni mélybarna szemeit. Így arccal nem nehéz elrejteni az érzelmeket. Rögtön kiszúr engem.
- Gondoltam, hogy itt leszel, Mimi, szia! - szólit meg.
- Üdv! Szomjas voltam, különben nem lennék most itt.
- Figyelj, hoztam neked valamit, talán téged is érdekel.
- Ne kímélj.
- Nemsokára érkezni fog egy nőszemély a városba. Állítólag csak a bajt keresi! Egy férfi megkeresett engem, hogy el kéne kapni, mert már több városban is jelentős károkat okozott.
- Ki ez a lány? És ki volt a férfi?
Első kérdésemre válaszul egy fényképet tolt elém. A lánynak szőke hosszú haja van, a szemeit nem tudom kivenni. Gyönyörű teste van, és fehér bőre. Rögtön bizseregni kezdek, és nem érdekel, akármit is követett el ez a nő, de érdekel az ügy! A képen fekete ruha van rajta, ugyanolyan színű miniszoknyával. Mack az informátorom tisztában van vele, hogy a nőkhöz vonzódom, ezért rögtön a szemem előtt kezd integetni kezeivel.
- Hahó!
- Ja, figyelek, bocs! Mikor fog érkezni?
- Nem tudom, a titokzatos férfi 1 vagy 2 napot mondott. De nekem valami furcsa ebben az egészben.
- Micsoda?
- Nem tudom megmagyarázni. De mindegy. Vállalod?
- Nem kérdés! Áldott legyen az eszed, Mack! Ja és még valami.
- Hmm?
- Mi a lány neve?
- Lynette Hagara.
- Különleges név. Köszi mindent!
Megiszom a kikért söröm, majd elbúcsúzunk egymástól. Azt mondja, hogy... Egy vagy két nap. Hmm, ráérek akkor még felkutatni, hogy merre fele lakhat. Majd akkor, ha már biztossá válik, hogy itt van.
Addig is meglátogatom az erdőt. Ezúttal nem alakulom át, hanem szépen lassan gyalogolva járom át a természetet. Egyszerűen gyönyörűek a fák, és ahogy a napfény átszűrődik rajtuk. Olykor madárcsicsergések teszik még melegebbé, kellemesebbé ezt a hangulatot. Azért vigyázni is kell ám, hiszen rengeteg vaddisznó, és egyéb hasonló vadállat is él ám az erdőben. Úgyhogy nekem is észen kell lennem.
No, úgy érzem, itt az ideje, hogy edzünk is egy kicsit. Felmászok az egyik fára, és különböző szaltókkal, és csavarokkal kísérve egyik fáról a másikra ugrálok. A gyakorlás közben hirtelen neszt hallok bal oldali irányból. Mintha valaki futna. Rögtön a hang irányába ugrálok, amikor az egyik fáról letekintve látom, hogy egy szőke hosszú hajú lány fut fekete miniszokny... Ez... Nem lehet igaz! EZ Ő! Mit kéne tennem? Hmm, remélem, szereti a macskákat. Kis szürkésfehér, aranyos bolyhos cicává alakulok át, majd leesek a fáról. Még időben meg tud állni előttem, és zavartan pislog néhányat.
- Miúúú! - szalad ki vékonyan a torkomon egy aranyos nyávogás, miközben nagy gomb szemekkel az arcába nézek.
Na, remélem, hogy most Honda Keisukeként próbál nekem rontani, hogy egy jól irányzott szabadrúgást mérjen rám is.
|
|
